...és legvégül

Hát, ennek is el kellett jönnie egyszer. Mikor elindultunk, egyáltalán nem voltunk biztosak benne, végig tudjuk csinálni ezt az utat. Jó fél évvel később, mikor Dél-Amerikába, a harmadik kontinensünkre érkeztünk, már nem voltak kétségeink, de előttünk volt még öt hónap és hat ország, ami akkor még beláthatatlanul soknak tűnt. Aztán szép lassan leperegtek a hetek és a hónapok, fogytak előttünk az országok, gyűltek a fenekünkben a kilométerek. Mexikóban, az utolsó országunkban már minden olyan gyors és egyszerű volt: a rövid időre útitársunkká szegődött otthoni barátaink már a reptéren vártak minket, a velük töltött két pergő, vidám hét gyorsan eltelt. Mikor elrepültek, mi is megkezdtük a visszaszámlálást, hiszen alig maradt egy hónapunk hátra… Aztán mire észbe kaptunk, már be is kellett csekkolnunk a Cancunból hazainduló gépre.

Nagy utat jártunk be, és ha az emlékeink összemosódnak is, a számok segítenek felidézni, mivel is töltöttük az elmúlt egy évet:

1 éven, 2 hónapon és 3 napon át, összesen 429 napon keresztül voltunk úton. Ezalatt 3 kontinens, 15 országában jártunk. 50 ezer kilométert repültünk át, és 70 ezer kilométert zötykölődtünk végig buszon, vonaton és hajón. Ha az egyenlítő mentén tesszük meg ezt a távolságot, pont háromszor kerültük volna meg a földet… :) Az úton 42500 képkockát csattintottunk el, ebből 8630-at meg is osztottunk veletek a neten, amelyek jól aláfestették azt a 225 blogbejegyzést, amikben az élményeinket írtuk meg.

Elképesztően hosszúnak tűnt az út, de csak azért, mert hihetetlenül eseménydús és változatos volt. Feszített tempóban, szinte soha meg nem állva szívtuk magunkba a világ számtalan csodáját. Pihenés nem nagyon szerepelt abban az életformában, amit erre a 14 hónapra a magunkévá tettünk. De nem tudtunk elfáradni, mert napról-napra újabb élmények adtak energiát az út folytatásához .

Sokan kérdeztétek, milyen érzés újra hazajönni, nem maradnánk-e, és folytatnánk inkább az utat, ha lenne rá módunk. A hazajövetel sosem volt kérdéses számunkra, már nagyon hiányoztak a szeretteink, és nem akartunk még egy karácsonyt nélkülük eltölteni. Egy huzamban ennyi idő elég volt, de ha lenne rá alkalmunk, természetesen tovább utaznánk, hiszen ennél tartalmasabb és kielégítőbb életet nehezen tudnánk elképzelni.

Unatkozni nem fogunk itthon sem, új kihívások várnak minket: legfőképpen ki kell találnunk, mihez kezdjünk az életünkkel, mivel akarjuk a továbbiakban megkeresni a betevőt. Szeretnénk remélni, hogy az út maradandó változást okozott bennünk, és azt kívánjuk, hogy meg tudjunk őrizni ebből valamennyit a mindennapi élet zűrzavarában is. Ezt tekintjük a legfontosabb feladatunknak a közeljövőre…