Pushkarbol sleeping bus-szal mentunk Udaipurba. A halokocsis vonat utan ki akartuk probalni a halobuszt is. Nem csak agyak voltak benne, mint ahogy szamitottam, hanem az ulesek folott az egyik oldalon szimpla, a masikon dupla halofulkek voltak berendezve, sajat ablakkal, toloajtokkal elvalsztva a folyosotol.
"T-te tu-u-udsz a-al-ludni-i?", kerdezgettuk egymastol az elejen, ugyanis az ut annyira razott, hogy neha tobbet voltunk a levegoben, mint a matracon. Ugy ereztem, egy percet sem sikerult aludnom, aztan megis beajulhattam valahogy, mert azt sem hallottam, amikor kitort a busz szelvedoje! :)) Moncs meselte, hogy volt valami fekezes, egy hatalmas csorompoles - mintha athajtottunk volna egy kirakaton -, egy huppanas, az utasok kozul nehanyan felsikoltottak... Megalltunk egy pillanatra, de aztan robogtunk is tovabb. Leszallaskor lattuk, hogy az osztott szelvedo bal felet torte ki valami...
A tegnapi buszutunk Bundiba cifrabb volt. Az indulas utan Moncs nezte is a sofort, hogy szepen fesult, jovagasu faszi, biztosan nem fog olyan vadul menni, mint a tobbi. Utolag mar tudjuk, abszolut nem vezetett rosszul, csak ugy ahogy ezeken a keskeny, agyonzsufolt utakon lehetett.
Szoval vagy fel oraja utaztunk mar, amikor Moncs felhivta a figyelmemet az elottunk halado kisebb buszra, ami annyira tomve volt, hogy meg kivul is, a busz hatuljara felkapaszkodva is logott nehany ember. Eppen felrohogtem, hogy milyen humoros, amikor ez a tomott busz hirtelen befekezett, es veszett gyorsasaggal kezdtunk kozeliteteni fele! A hatul logo emberek a mi buszunk fekcsikorgasara felfigyelve elkezdtek felfele, oldalra huzodni, de nem volt eleg idejuk... Le tudtunk lassitani valamennyire, de elkerulhetetlenul belecsattantunk a masik busz hatuljaba, odapreselve az ott logo embereket.
Erdekes volt, hogy mindenki masra emlekezett abbol a nehany masodpercbol: Macska a sofor alakjat latta, ahogy kimerevitett karral ult mozdulatlanul; Safi a kitort szelvedobol alahullo uvegcserepekre emlekszik; Moncs az utkozes pillanataban elkapta a tekintetet, csak en bamultam megkovulten a sofor elott logo embert, ahogy a buszunkhoz nyomodik a teste.
A csattanas utan a ket busz szetvalt, mi hamar megalltunk, az utkozes ereje vagy 15 meterre lokte elore a masikat. (Safi jegyzetfuzete a busz kozepebol az elejeig repult.) Ahogy megalltunk, az emberek lerohantak, veluk Macs es Safi is; mi Monccsal, akik lattuk is, hogy mi tortent, fenn maradtunk, lelkileg nem keszen a lenti latvanyra.
Nehanyan serultek csak meg, jott a hiradas lentrol. Es tenyleg, nehany perc mulva csendesedett lent a kiabalas, es kezdtek az emberek visszaszallni a buszra. Aztan megsem indultunk, mert a masik busz nem tudott elindulni, ezert akit tudtunk, onnan is felvettunk. Kesobb ket serultet is felhoztak, az egyikuket - pont akinek a preseleset vegigneztem - az elottunk levo ulesre fektettek. Az megnyugtato volt, hogy a sajat laban tamogattak fel a buszra, de szemmel lathatoan sokkot kapott, alig volt maganal, es a nadragja szara is veres volt. A masik serultet ugy hoztak fel harman, o nagyon nyogott.
Utolag osszeraktuk, hogy miert is nem lett annyira sulyos az egesz, mint ahogyan eloszor latszott. A busz egy regi darab volt, az eleje nem olyan merolegesen egyenes mint a maiake, igy az alja ert elobb a masik busz hatuljahoz, es az tompitotta az utkozes nagy reszet.
Nekunk eleg horror volt, de a helyiek jol viseltek. Az egyik kozepkoru ferfi peldaul a sokkos emberke ulesenek hattamlajara hajolva kedelyesen eltarsalgott velunk. Meg is kerdeztuk tole, gyakoriak-e az ilyen balesetek. Eleg gyakoriak, volt a valasz, de nem kell aggodnunk, bal oldalon kozepen, ahol ulunk, a legbiztonsagosabb... :)) A rutinosabbak (meg akik csak kozelre mentek), hamar leszalltak, hogy egy masik buszt fogjanak. Ugyanis mielott tovabb haladtunk volna, elmentunk a legkozelebbi mentoallomasra letenni a serulteket.
A mentoallomas poros kis epulet volt az ut mellett. Miutan megerkeztunk, nem tortent semmi. Az emberek kedelyesen beszelgettek, illetve a sofort neztek, ahogy a behorpadt motorhaztetot probalta kinyitni. Vartunk vagy husz percet, mire megjott az orvos, aki ahelyett hogy a serultekhez sietett volna, a varakozoktol erdeklodott, mi tortent, majd kenyelmesen besetalt a rendelojebe. Elokerult egy oreg hordar is egy, a mult szazadbol itt maradt fem hordaggyal (no matrac, no lepedo) es betolta a jarni nem tudo szerencsetlent az epuletbe.
Csak itt ne legyen beteg az ember! Azon viccelodtunk, hogy a legnagyobb kitolas az lenne magunkkal, ha itt kezeltetnenk a baleset soran szerzett seruleseinket: Safi amugy is fajo terden ket ujabb apro pukli keletkezett, Macs elkapart szunyogcsipese elkezdett verezni, Moncs torka is megfajdult, en meg jol megijedtem... :)))
Visszaszalltunk a buszra, mentunk tovabb. A kozeli rendororson jegyzokonyv felvetel, meg egy ora. A varakozas kozben azon tanakodtunk, vajon mikor csereljuk le a buszt. Hat nem csereltuk! A soforunk (helyi) terminator gyanant egyenes derekkal, napszemuvegben vezette vegig a szelvedo nelkuli buszt a maradek 200 km-es, 9 oranyi uton. Ket es fel oras kesessel, 11 ora alatt, elcsigazva ertunk Bundiba.
