"Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, házak, célok, életkorok és változások között haladsz... Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben."
(Márai Sándor)



visited 15 states (6.66%)
Create your own visited map of The World or try another Douwe Osinga project

október 29, 2006

Ranakpur - mindenkeppen emlitesre erdemes

Erodkent emelkedik ki a surubol a feher kobol faragott Jain templom. Magas falai folott gazdagon diszitett sikharak (szentely-kupolak) tornyosulnak. Lepcsoin szinesen oltozott indiaiak sietnek felfele, a bejarat fele - sok jainista zarandokol ide, Ranakpurba, India egyik legnagyobb es legfontosabb Jain templomaba a Diwali otnapos unnepe alatt.

DSC_5294_m


Belepve az epuletbe, szembetalaljuk magunkat a kozepen elhelyezkedo fo oltarral. Elotte a hivok imadkoznak, a foldon ulve "aldoznak", kis, szines zsamolyokra rizst szornak, abbol mindenfele jelet formaznak. (Az egyetlen amit felismertunk a svasztika, a vegtelen ido, a folytonossag jelkepe.) A zsamolykara mandulat, kokuszdiot tesznek, gyertyat gyujtanak, s kozben hajladozva imat mormolnak.

Jain szerzetesek surognek-forognak a hivok kozott. Egyikuk egy kb. 40 cm. hosszu, s 20 cm. szeles szantalfa(?) ronkot "gyalul" egy kicsit erdes alju fem talban. A surolastol egy kis nedut ereszt a fa, ezt a szerzetes tenyerevel feltorli es egy mozdulattal apro fem talkaba keni. A hivok nemi rupiaert cserebe kapnak 1-1 pici talat, majd az oltarhoz mennek, bemutatjak aldozatukat, a sarga szinu szantallevet pedig a szentelyben ulo szoborra kenegetik.

A nagy termet feher marvanybol faragott oszloperdo zsugoritja. 1444 - kulonbozo mintaval diszitett - oszlop, lepcsok, teraszok, imafulkek, erkelyek s elefantszobrok tagoljak, teszik meg valtozatosabba a teret. Sehol egy sima felulet, minden faragott, mintas - mindez tiszta, feher marvanybol. Lenyugozo.

DSC_5239_m


Mi itt-ott megalltunk, leultunk, s csak bamultuk az unnepelyesen feher epuletet es a benne nyuzsgo, kavargo , szines forgatagot.

Ez Ranakpur. Kihagyhatatlan. Udaipur varosatol eszakra 69 km, helyi buszjarattal 3 ora alatt megkozelitheto, a hosszu zotykolodesert pedig boven karpotol az 1439-ben epult templom, s az odaig vezeto utmenti valtozatos taj.

október 26, 2006

"Vics kauntri szor?"

Bar akad turista boven, nem gyoznek betelni a latvanyunkkal. A mi kis csapatunk raadasul 2 kulonlegesseggel is szogal. Elsokent macska hosszu raszta tincsei lattan tukrozodik nemi ertetlenseg a helyiek arcan - raszta hajat Indiaban az un. baba-k [szent emberek, vallasi mesterek] viselnek. Aztan itt van akos, aki dagado izmaival kelt igen nagy feltunest a kis csenevesz indiaiak kozott. Mar tobbszor meg is szolitottak: "body building, sir?", "good physics!", vagy egyszeruen csak mutogatnak hitetlenkedve izmos vadlijara es szeles vallaira! :)

Kulonos erzes, hogy turistakent a helyi latvanyossagokat keresve, gyakran sajat magunk valunk a legnagyobb helyi latvanyossagga - legalabbis az itt elok szemeben. Olyannyira, hogy mig mi a tobb szaz, tobb ezer eves palotakat, templomokat, romokat fotozzuk, addig a helyiek minket vesznek celba a kameraikkal. De nem csupan minket akarnak megorokiteni, hanem leginkabb sajat magukat a mi tarsasagunkban. Multkor peldaul Jaipurban az egyik muzeum bejarata elott pozolt safival es velem egy hindu csalad hosszu percekig: hol a gyerekekkel az olunkben, hol csak az anyukaval vagy csak az apukaval kellett a kameraba mosolyogni. Aztan egy baratsagos kezfogas, sok-sok koszonom es mar bucsut is intunk egymasnak orokre. Ez a jelenet uton-utfelen megismetlodik es legtobbszor egy-egy gyermekkel a karunkban kell allnunk a sarat a vakuk kereszttuzeben. :)) "Foto?" kerdezik kedvesen mosolyogva es mar mutatjak is hova es hogyan alljunk, hogy tokeletes legyen a kompozicio. Aztan amolyan souvenirkent hazavisznek bennunket! :)

A helyiek tobbsege rendkivul baratsagos. Ez kulonosen a kisebb varosokra igaz, ahol ritkabban fordul meg turista. Aki egy kicsit is beszel angolul, az nehezen allja meg, hogy ha csak egyetlen "hello" erejeig is, de megszolitson bennunket vagy megrazza a kezunket. Akinek az angol jobban megy (es akad ilyen boven), attol a szokasos kerdesozon varhato: "which country, sir?", "married or boyfriend/girlfriend?", "your name?", "how do you like India?", "how long do you stay?", "your profession, sir?"... es sorolhatnam. Sot, egy helyi buszon utazva az is elofordult, hogy egy 2 sorral elorrebb ulo, nagyon szep indiai lany egy kis darab papirt nyujtott hatra es szerenyen mosolyogva arra kert minket, hogy adjunk autogramot neki!! Orulet! :)

Valahol olvastuk, hogy Indiaban jobb a megitelese a hazasparkent utazo turistaknak, mint az amolyan "boyfriend/girlfriend"-kent bemutatkozoknak. Igy aztan, ha akossal ilyen iranyu kerdest kapunk, habozas nelkul ravagjuk, hogy igen, hazasok vagyunk! :) (Szerencsere meg senki nem kerdezett ra, hogy akkor hol a gyurunk, mert erre vonatkozoan meg nem sikerult eppkezlab tortenetet kitalalnunk...) Es tenyleg, amint hitvesi voltunkra feny derul, szeles mosoly omlik szet a barna arcokon es talan meg kozvetlenebbul kozelitenek felenk...

Mondtam is mar akosnak, hogy ezt a hazassagot aztan olcson meguszta! A kis mazlista! :))

8-tol 9-ig Bundiban

Minden reggel maskepp kezdodik. A mai meglehetosen szokatlanul.
Epp Korosi Csoma labnyomait lattam kobe fagyva, mikor arra ebredek, hogy az aluteton majmok kormei kopognak. Indul az elet bundiban. Szep lassan kibujok halolepedom alol, amit mar rendesen atmelegitett a korankelo nap. Szunyogsatramat mindig labnal nyitom ki eloszor, mert ott az fellazul az ejszakai forgolodasomtol. Igy az itt nem olyan feszes, mint a fejresznel. Kozben Labi bujik elo a WC-bol, a lanyok mosolyogjak a majmok fenti tancat. Nem olyan messzirol kis harangok kolompolasat hallom, rituale kezdodik. A soforok mar javaban nyomjak a dudat, papagajok rikoltoznak, gerlek szerelmeskednek, valahol gyerek sir.

DSC_5344_c


A meg nedves papucsomba bujok s kimaszok a teraszra korbenezni. Majmok vesznek korul. A fekete arcuak csaladostul csapatba vergodve, neha feltunik egy-egy pavian. A mokusok odebb szorultak. Visszacsoszogok az oldaltaskamhoz es beleturok. A tegnap vasarolt csilik kozott kutatok s megtalalom a four square kisdobozat. Ket szal a kezembe, utana egy a Labi szajaba, egy az enyembe.
Kilenc az ora. Irok.
2006.10.26. Bundi

A nap hose

A kismajom meg az anyja hasan,
maris dugja a nostenyt a him pavian.
De jon Macska, ki a villano szemfogak dacara,
nagyot suhint vizespalackjara.
A majomsereg ijedten szerteszalad,
igy terem kis emberbol hos egy perc alatt.
2006.10.26. Bundi

október 25, 2006

Buszut Bundiba - csak eros idegzetueknek!

Pushkarbol sleeping bus-szal mentunk Udaipurba. A halokocsis vonat utan ki akartuk probalni a halobuszt is. Nem csak agyak voltak benne, mint ahogy szamitottam, hanem az ulesek folott az egyik oldalon szimpla, a masikon dupla halofulkek voltak berendezve, sajat ablakkal, toloajtokkal elvalsztva a folyosotol.

"T-te tu-u-udsz a-al-ludni-i?", kerdezgettuk egymastol az elejen, ugyanis az ut annyira razott, hogy neha tobbet voltunk a levegoben, mint a matracon. Ugy ereztem, egy percet sem sikerult aludnom, aztan megis beajulhattam valahogy, mert azt sem hallottam, amikor kitort a busz szelvedoje! :)) Moncs meselte, hogy volt valami fekezes, egy hatalmas csorompoles - mintha athajtottunk volna egy kirakaton -, egy huppanas, az utasok kozul nehanyan felsikoltottak... Megalltunk egy pillanatra, de aztan robogtunk is tovabb. Leszallaskor lattuk, hogy az osztott szelvedo bal felet torte ki valami...

A tegnapi buszutunk Bundiba cifrabb volt. Az indulas utan Moncs nezte is a sofort, hogy szepen fesult, jovagasu faszi, biztosan nem fog olyan vadul menni, mint a tobbi. Utolag mar tudjuk, abszolut nem vezetett rosszul, csak ugy ahogy ezeken a keskeny, agyonzsufolt utakon lehetett.

Szoval vagy fel oraja utaztunk mar, amikor Moncs felhivta a figyelmemet az elottunk halado kisebb buszra, ami annyira tomve volt, hogy meg kivul is, a busz hatuljara felkapaszkodva is logott nehany ember. Eppen felrohogtem, hogy milyen humoros, amikor ez a tomott busz hirtelen befekezett, es veszett gyorsasaggal kezdtunk kozeliteteni fele! A hatul logo emberek a mi buszunk fekcsikorgasara felfigyelve elkezdtek felfele, oldalra huzodni, de nem volt eleg idejuk... Le tudtunk lassitani valamennyire, de elkerulhetetlenul belecsattantunk a masik busz hatuljaba, odapreselve az ott logo embereket.

Erdekes volt, hogy mindenki masra emlekezett abbol a nehany masodpercbol: Macska a sofor alakjat latta, ahogy kimerevitett karral ult mozdulatlanul; Safi a kitort szelvedobol alahullo uvegcserepekre emlekszik; Moncs az utkozes pillanataban elkapta a tekintetet, csak en bamultam megkovulten a sofor elott logo embert, ahogy a buszunkhoz nyomodik a teste.

A csattanas utan a ket busz szetvalt, mi hamar megalltunk, az utkozes ereje vagy 15 meterre lokte elore a masikat. (Safi jegyzetfuzete a busz kozepebol az elejeig repult.) Ahogy megalltunk, az emberek lerohantak, veluk Macs es Safi is; mi Monccsal, akik lattuk is, hogy mi tortent, fenn maradtunk, lelkileg nem keszen a lenti latvanyra.

Nehanyan serultek csak meg, jott a hiradas lentrol. Es tenyleg, nehany perc mulva csendesedett lent a kiabalas, es kezdtek az emberek visszaszallni a buszra. Aztan megsem indultunk, mert a masik busz nem tudott elindulni, ezert akit tudtunk, onnan is felvettunk. Kesobb ket serultet is felhoztak, az egyikuket - pont akinek a preseleset vegigneztem - az elottunk levo ulesre fektettek. Az megnyugtato volt, hogy a sajat laban tamogattak fel a buszra, de szemmel lathatoan sokkot kapott, alig volt maganal, es a nadragja szara is veres volt. A masik serultet ugy hoztak fel harman, o nagyon nyogott.

Utolag osszeraktuk, hogy miert is nem lett annyira sulyos az egesz, mint ahogyan eloszor latszott. A busz egy regi darab volt, az eleje nem olyan merolegesen egyenes mint a maiake, igy az alja ert elobb a masik busz hatuljahoz, es az tompitotta az utkozes nagy reszet.

Nekunk eleg horror volt, de a helyiek jol viseltek. Az egyik kozepkoru ferfi peldaul a sokkos emberke ulesenek hattamlajara hajolva kedelyesen eltarsalgott velunk. Meg is kerdeztuk tole, gyakoriak-e az ilyen balesetek. Eleg gyakoriak, volt a valasz, de nem kell aggodnunk, bal oldalon kozepen, ahol ulunk, a legbiztonsagosabb... :)) A rutinosabbak (meg akik csak kozelre mentek), hamar leszalltak, hogy egy masik buszt fogjanak. Ugyanis mielott tovabb haladtunk volna, elmentunk a legkozelebbi mentoallomasra letenni a serulteket.

A mentoallomas poros kis epulet volt az ut mellett. Miutan megerkeztunk, nem tortent semmi. Az emberek kedelyesen beszelgettek, illetve a sofort neztek, ahogy a behorpadt motorhaztetot probalta kinyitni. Vartunk vagy husz percet, mire megjott az orvos, aki ahelyett hogy a serultekhez sietett volna, a varakozoktol erdeklodott, mi tortent, majd kenyelmesen besetalt a rendelojebe. Elokerult egy oreg hordar is egy, a mult szazadbol itt maradt fem hordaggyal (no matrac, no lepedo) es betolta a jarni nem tudo szerencsetlent az epuletbe.

Csak itt ne legyen beteg az ember! Azon viccelodtunk, hogy a legnagyobb kitolas az lenne magunkkal, ha itt kezeltetnenk a baleset soran szerzett seruleseinket: Safi amugy is fajo terden ket ujabb apro pukli keletkezett, Macs elkapart szunyogcsipese elkezdett verezni, Moncs torka is megfajdult, en meg jol megijedtem... :)))

terminator sofor


Visszaszalltunk a buszra, mentunk tovabb. A kozeli rendororson jegyzokonyv felvetel, meg egy ora. A varakozas kozben azon tanakodtunk, vajon mikor csereljuk le a buszt. Hat nem csereltuk! A soforunk (helyi) terminator gyanant egyenes derekkal, napszemuvegben vezette vegig a szelvedo nelkuli buszt a maradek 200 km-es, 9 oranyi uton. Ket es fel oras kesessel, 11 ora alatt, elcsigazva ertunk Bundiba.

október 24, 2006

Videken

Sotetzold, vagy napszitta sarga hatter, kozepen vilagito narancssarga folt utemesen mozog: indiai asszony hajlong a foldeken. Barna borukhoz tenyleg jol illik az oket szinte tetotol talpig beborito, elenk sarga, narancssarga, piros szinu szari. Indiaszerte ezt a kepet latni...

videken

október 23, 2006

Udaipur. 10-11. Nap

Pushkarbol indulo halofulkes buszunk (ezt is ki kellett probalni!) reggel fel 5kor erkezett meg Udaipur 400ezer fos varosaba. Resnyire nyitott, almos szemekkel bogarasztuk ki LP-nkbol elore kinezett hotelunk nevet. Beszuszakoltuk magunkat 4en, hatalmas csomagjainkkal egyutt egy motoros riksaba. Kinek fel laba, kinek fel feneke, kinek a hatizsakja logott le a jarmurol, ugy tettuk meg azt a par km-t. A riksasnak mindez persze termeszetes - a zsufoltsag hozzatartozik Indiahoz.

Kivettunk egy ketagyas, sajat furdos szobat a Gangaur Palace hotelben, s meg par orara lepihentunk. A szep belso udvaros hotel egyebkent egykor a kiralyi csalad birtokaban volt. Szobankban marvanypadlo, falba vajt ulofulke, nagy festmeny egy furcsa labu bengali tigrisrol, es korbe-korbe szines viragminta. 10 orakor felmentunk a tetoterasz-etterembe megreggelizni. Fent csodalatos latvany tarult a szemunk ele. Alattunk a Pichola to vize csillogott, kozepen egy, a napfenytol szikrazo feher palota, mintha lebegne a habokban. Maharadja Jagat Singh II 1754-ben epitett nyari palotaja volt, ma luxusszallo. Hotelunk mellett
a toparton tobbnyire vilagoskekre mazolt hazak sorakoznak, velunk szemben pedig buja zold novenyzet kuszik fel a hegyoldalakban. Ugy ultunk le az asztal melle, hogy mindnyajan gyonyorkodhessunk a kilatasban, majd elfogyasztottuk igen kiveteles reggelinket: tojasrantotta, vajas-piritos, tejeskave, mentatea...


DSC_5007



Napkozben megneztuk az 1651-ben epitett, Vishnunak szentelt "Jagdish" templomot, majd tobb orat toltottunk Rajasthan megye legnagyobb, labirintus-szeru palotajaban. A 244m hosszu, 30 m magas epuleteggyuttes egyes reszeit mas-mas Maharadzsa epittette, megis egyseges kepet mutat. Az epitkezest a varos alapitoja, Udai Singh II. Maharadzsa kezdte.

A palota egesz jol berendezett muzeummal buszkelkedhet. Fotok, festmenyek, tortenetek a maharadzsakrol, ruhaik, ekszereik, fegyvereik, hasznalati targyaik. Szamunkra kulon erdekes volt a kialitott, petroleummal hajtott ventilator!
Diszes szobak, kerengok arnyas fakkal, kozepen szokokuttal, mely e forro napon is kellemes, huvos pihenohely. Sokadszor allapitjuk meg: ezek a maharadzsak tudtak elni!


DSC_5112

október 22, 2006

Koszolodunk

Kezdunk koszolodni. Nemcsak koszos, de mar tehenszaros is a szandalunk, a nadragunk, sot nekem meg a taskam is. A drapp sapkamrol kezd eltunni a felirat, ahogy a sapka kezd egyenletes sotetszurkeve valni...

Minden koszos, minden ragad, emiatt mi is. Ez India. Raadasul a limitalt koltsegvetes es a torekvesunk, hogy minel jobban belemeruljunk az eletbe - hogy kozel keruljunk az emberekhez, a tortenesekhez - nem legtisztabb helyekre vezet minket. Az olcso szallasok itt nem feltetlenul tisztak, a helyi buszok, amiket rajtunk kivul egy turista sem hasznal, pedig kifejezetten koszosak. Mar csak mosolygunk azon, hogy Bombay-ban(!) az elso napon meg azon gondolkodtunk, kimenjunk-e szandalban az utcara, vagy inkabb cipot vegyunk... Az ingerkuszobunket mostanaban csak az lepte at, amikor egy szent tehen epp mellettunk konnyitett magan, es a hig materia felfroccsent a labszarra, nadragra...

október 20, 2006

Szent hely. Hippivaros.

Ez Pushkar. Egy to fekszik nehany Gellert-hegy nagysagu csucs oleleseben. Itt a Thar sivatag szelen - amely innen egeszen a pakisztani hatarig nyulik - egy termeszetes to mar eleg ahhoz, hogy egy hely szentte valjon. A legenda szerint a to akkor keletkezett, amikor Brahma isten ledobott ide egy lotuszviragot.

Ghatok, lepcsok vezetnek le a vizhez, szinte csak ezekbol all az egesz part. A tavat korbevevo utcakban uzletek, arusok, egy piac. Szent emberek, szent tehenek, szent disznok - vagy 400 templom, kapolna, szentely van szetszorva ebben a 14 ezer lelkes kisvarosban. A szent hely okan nem lehet a varosban alkoholt, hust, tojast kapni. Mindegy, a hus ugyis draga, en mar mar tiz napja gazdasagi vega vagyok :)) Persze egy olyan orszagban, ahol a lakossag fele vallasi okokbol vegetarianus, ez nem nehez, sot Moncsnak es Macsnak, a ket veganknak ez maga a mennyorszag! Safi Macs mellett eddig sem sok hust evett, szoval neki is bejon az indian konyha. :)

A varos nyugis hely, kellemes atmoszferaju, eddig ez tetszik mindenkiek a legjobban. Sok a turista, de megsem turistas. Goa jut eszembe rola, amit a hatvanas evekben fedeztek fel a hippik, es az ertekei mellett azota egyfajta zarandokhellye valt. Megyunk majd oda is, azt is valahogy igy kepzelem el. Talan a hely szelleme az oka, talan a sok bolt, tomve jopofa ruhakkal (kicsit hasonloak mint otthon a Bahiaban), hogy az ideerkezo turistak rogton "indiainak" oltoznek. Azert az idezojel, mert egy indiai sem jar ilyen ruhakban. Ok vagy a hagyomanyos viseleteket szeretik, vagy a pantallot inggel; a fiatalok meg a farmert poloval.

Kellemes szallasunk volt, ket napos, egybenyilo szoba, sajat erkely - es mindez olcson. Safi gyengelkedett, ezert ra is huztunk egy napot az ittartozkodasra, de a vegen mar kicsit untuk magunkat. A harom ott toltott nap alatt a hatalmas alvasok kozott azert volt idonk a varost tobbszor korbejarni, ket szent hegyet megmaszani, jonehany templomot es szentelyt megnezni.

Kulon fuszert adott a varoshoz a Diwali, a hinduk szent unnepe, ami a mi karacsonyunk es szilveszterunk otvozete, mar ami a kulsosegeket illeti. Mar az unnepet megelozo napokon festessel, estenkent mecsesekkel diszitettek a hazakat, az ido varakozasteljes keszulodesel telt. Nekunk is lepten-nyomon "Happy Diwalit" kivantak, majd 21-en, szombaton az egesz egy fergeteges petardazasba csapott at.

Aztan sikerult egy ejszakai alvobuszra jegyet szerezni, amivel Udaipurba utaztunk, de az mar egy masik tortenet...

Pushkarban

Zsuzsa meg mindig gyengelkedik. Nagyon kellemes a szallasunk, gyogyitoereju. Delutan lepihentem, elaludtam. Labiek elmentek a varosba. Parora mulva felkeltem s egyedul indultam el egy felfedezo utra. Celom kettos volt. Egyreszt megtalalni a Brahma templomot - a vilagon csak parat szenteltek neki - , masreszt kijutni a varoson kivul, sivatagosodast latni, ultetvenyeket felfedezni. Kicsi a varos, konnyen tavolodtam tole. Miutan atvergodtem a hatarban fekvo szemethalmokon, szettereltem a rajta turo malacokat, szemetet valogato kutyakat es teheneket, megjelent elottem az elso homok dune. Tetejet redosse gyurte a szel. Labam alatt helyenkent elotunt az aszfalt a homok alol. Egyfajta laposan elnyulo pafranyhoz hasonlo levelu fak szegelyeztek utamat. Nehol a homokba asott rudakra feszitett kek ponyva anyag adja az arnyekot a kaszton kivulieknek. Ha igy gyalogolnek heteken keresztul nyugat fele, atkelnek a Thar sivatagon es elernem a pakisztan hatart. De nem most! Visszafordultam. Aranylag konnyen elnavigaltam magam a Brahma templomhoz.Erodszeru feher epulet. Tetejebol tuz piros sikhara no az egek fele. Ez a szentely.
Nem mentem be. Nem akartam megkuzdeni az utonallokkal. A piacra siettem, hol megvettem Zsunak a banant, amit kert. Vizet vettem magamhoz es visszaindultam Hill View hotelunkbe. Otthon Labi az agyamba szunyokalt, Moncs a pda-n irt, Zsu orult mindnyajunknak. Meg parora es indulhatunk fel a hegyre naplementet elvezni. Vizforralassal, elmenycserevel, mokus etetessel toltottuk ki ezt az idot. Felora alatt felertunk a szallas mogott emelkedo Gellert hegy magassagu hegyre. A nap nem akart narancssargaba fordulni es hamar eltunt a szurke horizonton. Most pedig paroraval kesobb a to melletti etteremben ulunk. A tobbiek a szokasos menta teajuk mellett beszelgetnek en mango lassit kortyolgatok. Dengue laz hir megnyugtato az india The Times-ban. Franciak a szomszed asztalnal... A fatyolosodo kontakt lencsem kivan most Jo ejszakat mindenkinek!


DSC_4958

október 19, 2006

Utban Pushkarba

Jaipurt elhagyva, eredetileg Ajmerbe keszultunk, ahol a helyi latvanyossagok megtekintese utan meg aznap tovabb indultunk volna Pushkarba. De aztan meg a buszon eszbe kaptunk, hogy hoppa most velunk vannak a kozel 20 kilos zsakok is, amik igen csak megkeseritenek a varosnezest. Igy gyorsan kitalaltuk, hogy Ajmarba erkezve rogton atszallunk egy Pushkarba tarto buszra, ott letaborozunk es majd onnan latogatunk vissza Ajmerbe egy fel napos kirandulas kereteben.

A helyi buszokra valo fel- es leszallasrol a kovetkezoket kell tudni: amint a buszmegallo latotavolsagon belul er, a sofor kinyitja a busz egyetlen ajtajat es az emberek elkezdenek lefele ugralni a meg mozgo jarmurol. Mire a busz beparkol a megalloba, azok, akik le akartak szallni mar reg leszalltak, sot a felszallni szandekozok jo resze is mar kenyelmesen elfoglalta a helyet a felszabadult uleseken.

Mivel a mi buszunk igencsak tomve volt, ez kivetelesen nem jatszodhatott le ilyen gyorsan: a leghatsobb sorokban az emberek komotosan szedelodzkodtek (velunk egyutt), mig a busz elejen utazok hada lassan utat tort maganak a kijarat fele. En is vallamra kaptam a zsakomat, de a derekpantjait nem aplikaltam magamra, gondoltam a leszallas erejeig jo lesz az anelkul is. Rosszul tettem...

Ahogy elindultam a busz eleje fele a ketoldalt szabadon lifego vaskos oldalpantok szep nagy taslit nyomtak hatulrol minden ulve maradt utas fejere, aki mellett csak elhaladtam. "Excuse me, excuse me,..." motyorasztam zavartan, mikozben renduletlenul tortem az utat elore. De ezzel meg nem volt vege. A zsakomban folyamatosan fennakado fejek es a bunbano arcu, mentegetodzo hatrapillantasaim olyannyira lelassitottak az iramom, hogy jocskan lemaradtam az elottem halado mogott, aki mar el is erte a lejaratot. Ezt kihasznalva a megalloban varakozo zsibongo tomeg egymast taposva elindult felfele. Hiaba ismetelgettem a mar jol bejaratott "Excuse me, excuse me"-t, ez senkit nem hatott meg. A labamon taposva, rajtam atmaszva nyomakodott a tomeg a busz hatulja fele. "Menjel mar!" - lokdosott Akos hatulrol. Na, ennek fele sem trefa, gondoltam, es en is atvaltottam a nyomulos uzemmodba. Loktem, tapostam, konyokoltem es tovabb kantaltam a bocsanatkero szavakat. (ez utobbit mar inkabb csak magamnak, a jo modor altal diktalva...) Vegre elertem a buszrol lefele vezeto nehany lepcsofokot. Mar csak egy lepes es..., beszorultam!! A zsakom es az egyik labam meg valahol fent a buszon, a masik labam mar a buszon kivul a levegoben kalimpalva, a kezeim pedig mar ugyancsak a szabad levegot markolaszva.

Ugy latszik, lentrol nezve a helyzetem nem tunt olyan remenytelennek, mint amilyen valojaban volt, igy egy helyes kis indus meg felugrott mellem es ugy tett, mintha barikadkent terpeszkedo testem ott sem lenne: elszantan nyomakodott (volna!) felfele.

Teltek a masodpercek, se ki, se be. A lent varakozok legalabb felismertek a helyzet komikussagat es fogatlanul vigyorogva, egymast bokdosve mutogattak rank. Vegul Akos megelegelte a helyzetet (vagy csak akkor ismerte fel...) es hatulrol rantott egy nagyot a zsakomon. Az oldalpantok vegre kiszabadultak (az atkozottak!!) es mar hullottam is alabb a jardara...

Hat igy utazunk mi! :)

október 18, 2006

Bazari forgatag es bortoncella Jaipurban

"Welcome to the Green and Clean Jaipur!" Hogy zold es tiszta lenne? Indiai mercevel igen, europaival semmi esetre sem... :) Kulonosen nem igaz ez az ovarosra, a Pink City-re, ami inkabb kifakult piszkos piros, mintsem rozsaszin. Amugy az egesz ovaros egy nagy bazar. Barmerre nezunk, lepnenk, a jardakat a boltok bentrol kikoltoztetett portekai foglaljak el. Kozlekedni az aruk kozott szlalomozva lehet, vagy sokszor az utcara szorulva, ami tekintve az itteni allapotokat, ugyanolyan lassu, csak veszelyesebb. Meg az arusok is olyan arabosan vannak oltozve, tiszta arab bazar! :))

Elsore sok volt Jaipur, a sok arus, a nagy zaj, a tomeg, raadasul a szallassal sem volt tul nagy szerencsenk. A krikettmeccs es a Diwali miatt a legtobb szallas tele volt, ezert kenytelenek voltunk a LP szerint is koszosnak, bar otthonosnak minositett Ashiyana GH-ban probalkozni.

Az oreg a kemeny alku utan sem engedett az arbol, sot ugy csurte-csavarta a dolgokat, hogy az eredetileg szoba kerult szobakhoz kepest rosszabbakat adjon, de ez is nagy kegynek latszek... Raadasul a szobak nemcsak koszosak voltak, de sotetek is. A szobak bemutatasanal az oreg felhivta a figyelmunket a szunyoghalokra az ablakokon, de elfelejtette megemliteni a frissen vajt kis felso ablakot, amire halo mar nem jutott... Szoval jol ossze lettunk csipdesve, annak ellenere, hogy fellogattuk a sajat kulonbejaratu szunyoghaloinkat, de ahol hozzaertunk a halohoz alvas kozben, ott kemenyen kemenyen szet lettunk marva. A gaz az, hogy a halot impregnalkent vettuk, vagyis a szunyogoknak el kellett volna pusztulniuk, ha sokaig a halon idoznek. Nem tettek, szoval ennyit az impregnaltsagrol es a vedettsegrol! Most keresgelhetunk itt impregnalot, ami az eddigi tapasztalatok alapjan nem lesz egyszeru tortenet!

Szerencsere tortentek velunk jo dolgok is: az obszervatorium, a kiralyi palota, a Hawa Mahal (Szelek Palotaja) erdekes volt, a Lassiwala nevu lassi-bar fergeteges, es a legnagyobb szerencsenkre megtalaltuk a Kothi ettermet is.

A lasszi cukorral, banannal, mangoval vagy mas gyumolccsel es jeggel osszeturmixolt aludttej. Fergeteges! A Lawassiban semmi massal nem foglalkoznak csak a lasszit allitjak elo nagyuzemben a szokasos indiai korulmenyek kozott: garazsnyi helyiseg, hatul nehany szek, pici asztal, az allvanyos furogepbol kialakitott turmixgep az uzlet elejen, egy figura kezeli, o iranyitja kiabalva a tobbi harom emberket, akik a poharakat toltik, a gyumolcsot hordjak vagy epp a vendegektol szedik be a penzt. Uvolteni erdemes is, mert az utca zaja mindent elnyomna egyebkent.

A Kothi ettermet internetet keresve talaltuk meg; az internete nem tul jo, de minden mas szempontbol tokeletes! Tavol a foutca zajatol, egy lapos teton lett a hely kialakitva - nyitott, jar a levego, messzire ellat az ember. Kellememes (nem helyi!) zene szol, nagy a ter, kenyelmesek a szekek, a kajak, az arak jok. Annyira jol ereztuk magunkat ebben a varosi oazisban, hogy mindket nap zarasig teazgattunk, beszelgettunk, eszegettunk a szellos eloteto alatt.

Jaipurban

Nagy a nyusges es az izgalom. Diwali kezdodik, az egyik legnagyobb indiai unnep. Az esti cricket meccsen pedig meg kell verni az ausztralokat. Labak, kerekek, patak keverik az Old City porat, ami mar 300 eve lesoporhetetlen. Magasba nyulo palota kellett, hol a szello az ur, hova mar a por nem jut fel. Ez a Hawa Mahal.
Jaipur nem volt mindig rozsaszin. Ram Singh maharaja 1876-ban festette at a falakat a walesi herceg latogatasanak tiszteletere. Egyik ose Jai Singh csillagasz az ovaros kozepere epitette 1728-ban jatekszeret, az obszervatoriumot. Ot epult Indiaban, de ez a legnagyobb. Tizedmasodperc pontossagu.

október 17, 2006

Deluxe busz Jaipurba 2.

Azt hittuk, hogy Agraban lattuk eszak forgatagat: a mocskos utcakat, a szemetben turkalo szent teheneket es az ott guberalo erinthetetleneket, a folyton hompolygo, fulsuketitoen dudalo forgalmat.

Aztan a buszut megmutatta, hogy van meg az a nyomor, amit nem lattunk a varosokban: az ut mellett tipikusan azok elnek, akiknek mashol mar nem jutott hely. Meg tobb szemet, meg mocskosabb emberek, meg keptelenebb kunyhok, boltok, kifozdek.

Mikozben az ember a szegenyseggel baratkozik, a forgalmi helyzetek vonjak el a figyelmet: egy keskeny uton, ahol ket busz epp elfer egymas mellett, gyalogosok, biciklisek, motorosok, valami keptelen, egyetlen nyitott motorbol es platobol allo szallitojarmuvek, es "rendes" teherautok haladnak mindket iranyban a maguk tempojaban. A leglassabbak legkivul, a gyorsabbak beljebb. A buszunk majd' ugyanannyit megy a szembesavban, mint a sajatunkban. Mindez megfuszerezve a baloldali kozlekedessel, hat eleg felelmetes! :)) A varosban egy kis baleset az egyik orulten kavargo korforgalomban, a buszunk nekikoccan valami masik jarmunek, valami recseg. 2-3 hangosabb mondat, es a busz mar indul is tovabb. A busz mar ugyis serult volt a bal elol, es valoszinuleg senki sem halt meg... :) Betetlap? Rendor? Ugyan... :))

A duda itt azt jelzi: vigyazz, jovok! A szepen feldiszitett, kipingalt teherautok hatuljan ott a felirat: Horn Please! - meg is fogadjak, es dudalnak veszettul... Egy riksas kiokitott, hogy Indiaban konnyu vezetni, csak harom dolog kell hozza: jo duda, jo fek es jo szerencse. Remelem ez kitart vegig! :))

Deluxe busz Jaipurba 1.

Pavak csipegetnek a szanton. Tolluk megszinezi a vilagos foldeket. Allati urulek a tragyazatlan foldek korul. Nem banom, szarok ra, utazok a fold korul. Kunyhok jonnek. Elotte a priccs megdolt laba egy utolso rugasra var. Ha nem az ember, a monszun int bucsut szolgalatanak. Az ut bal szelen omladozo varfal tunik fel. Valaha Fatehpur Sikri varost vedtek. Jobbra szeles, szomjas folyomeder vizet varja, ami felszabaditja a benne felgyult szemettol. Az ivokut tiszta vize nem jut messze, szennyes lesz, amint foldet er. Koszonik ezt a malacok, igy jo nekik. Fek. Szanaszet voros teglak az uton. Kitort kereku, megrakott kocsi korul emberek guggolnak. Ket ora tanakodas, fel ora munka es mehet tovabb. Haladjunk!

október 16, 2006

Henyeles Agraban

Reggeli utan bevasaroltunk. Vettunk szaritokotelet, mert amit Moncsek hoztak negyunknek nem eleg. Dezodort, mert azt a tobbiek mindharman otthon feledtek, angol tanmesekonyvet Macsnak, hatha az egy ev vegere le tudja majd tenni a kozepfokut. A ruhacsipeszt otthagytuk, mert naaaaaaagy, a banant pedig azert mert draga volt. A fickonak volt kepe 1 bananert ketszer annyit (10 ft-t!) kerni, mint amennyiert a vonaton vettuk :) Nahat!

Moncsek ma Taj Mahalt neznek, meg az agrai erodot, ha belefer idejukbe. Mi Maccsal pihenonapot tartottunk, kimostam, ejtoztunk a kertben, naplot irtunk es a kovetkezo napok, hetek utitervet csiszolgattuk. Ma ejjel felavatjuk a szunyoghaloinkat. Mult ejszaka szetzabaltak minket a oszkitok, mig az okosok (Moncs es Lab) edesdeden aludtak szunyoghalojuk alatt.

Holnap reggel indulunk Jaipurba, a rozsaszin varosba, ahol elvileg masfel napot toltunk, s megnezzuk a szelek palotajat meg az 1700-as evek elejen epitett obszervatoriumot.

A fiuk grafomanok lettek

Valahanyszor kis szusszanasnyi idonk van, s ulunk valahol (szobank, vonat, stb.) elokerul a naplojuk es irnak, es irnak, es irnak...Nekem mar nem is maradt mas, mint hogy leirjam sajat, kulon bejaratu kis kalandomat. Tegnap elvesztem Agraban! Ejjel! Sotetben! Egyedul!!!

Az egesz azzal kezdodott, hogy elmentunk internet kavezot keresni. A hotelbol kilepve jobbra indultunk el, mert 4 evvel ezelotti emlekeink szerint arra nem messze van egy. De most nem leltuk! Ugyhogy a kovetkezo sarkon ismet jobbra fordultunk. Fekete alakok, "tabortuzek", arusok mellett haladtunk (persze elmaradhatatlan kiseroink altal kepezett utcai menet kozepen. "riksa sir, good price sir, internet! I know where is internet, come sir! Hej, hejj, hello sir, hello lady, rastamen! Nice ladies!...). A kovetkezo sarkon ujra jobbra fordultunk, s felismertuk: ez a MI UTCANK. Teszunk hat egy kort a "haztombunk" korul.Setalunk, setalunk, egyszercsak meglatunk egy feliratot: INTERNET. 40 rupia per ora. Szuper! 10-zel olcsobb, mint a szallason! SPOROLUNK!!! (1 rupia=5 HUF). Be is mentunk netezni.

Moncs es Lab fel ora alatt vegzett, mi meg maradtunk Maccsal. Am O egyszercsak felugrott mellolem, hogy ugye van nalam penz, neki MOST AZONNAL mennie kell, hivja a termeszet. (Nanaa, 2 pohar large banana lassi, azaz joghurtos bananturmix utan...!) Futolag meg odavetette, hogy mar itt vagyunk a szomszedban. Idom se volt, hogy felfogjam mi tortenik, mar magamra is maradtam a teremben. Par perc mulva en is vegeztem, fizettem, es elindultam.Az epuletbol kilepve jobbra fordultam, s folytattam utamat az eddig is jart iranyba, keresve hotelunk bejaratat. Mentem, mentem, hotelunk sehol. Kozvilagitas se. Nehany tabortuz pislakolo langja nem mondanam, hogy fenyarba boritja az utcat... Kutyakon lepkedek keresztul, ugrandozom a sotetben ezerrel szaguldozo riksak elol, s igyekszem lathatatlanul osonni a sotetben meg feketebbnek tuno, ijeszto, fogatlan, mosdatlan, az utcan csapatosan ogyelgo indiai hajlektalanok, koldusok mellett, kozott. Persze hiaba. Minden szem ram tapad, kialtoznak felem, riksasok ajanlkoznak, de en csa megyek, s keresem renduletlenul a hotelt.Egy nagyobb, fiatalokbol allo csoport elem all, hangos kialtasokkal korbevesz, elkapjak a karom, rangatnak... Lerazom oket magamrol s futolepesben tovabb haladok. egy korforgalomszeru sarokhoz erek. Na, most hogyan tovabb?"Melyiktok sotet utcaba menjek be? Meghogya szomszed haz! Macska, ha megerem, es visszatalalok, megfojtalak!"A mobilom is probaltam bekapcsolni, hogy Labiektol segitseget kerjek, persze pont akkor nem talalt hlozatot.

Ugy dontottem visszamegyek inkabb a netezo helyre. Siettem, nehany szakaszt kocogva tettem meg a helyiek zaklatasa miatt, aztan revbe ertem: ujra a netcafe fiatal,szimpi tulaja mosolygott ram. Megkerdeztemtole, megis merre van a tourist rest house,azaz a szallasunk, mire kedvesen balra mutatott: itt van, a szomszed haz az! Mint kesobb kiderult, nemcsak en nem vettem eszre, hogy mar elhaladtunk a hazunk elott, Labi es Moncsi eloszor szinten az ellenkezo iranyba keresteek a hotelt...

Mahal siremleke

Egy konnycsepp az orokkevalosag arcan - Rabindranath Tagore

Minden tisztasag megtestesitoje - Raduard Kipling

DSC_4272

A Taj Mahalt Shah Jahan mogul uralkodo emeltette, amikor az 1631-ben felesege, Mumtaz Mahal meghalt tizennegyedik gyermekuk vilagra hozalatakor. Az uralkodo annyira vigasztalan volt felesege halala miatt, hogy egy ejszaka alatt beleoszult a gyaszba, es meg abban az evben elkezdte epittetni a Taj-ot szeretett felesege emlekere.

A Taj Mahal (Mahal siremleke) 22 evig epult, 20000 ember dolgozott rajta, akiket szerte Indiabol es Kozep-Azsiabol verbuvaltak. A munkalatok folyaman meg Europabol is hozattak szakembereket a marvanytablak feldragakovekkel valo diszitesehez. A siremlek felepitese mai aron szamolva kb. 70 millio dollarba, kb. 15 milliard forintba kerult.

A Taj megemelt marvany platformon all, hogy a hattere egyedul az eg legyen. Mesteri fogas. A kozepso tomb - maga a sirbolt - mind a negy oldalrol teljesen szimmetrikus. A negy sarokban negy karcsu minaret magasodik. Ugyanabbol a felig attetszo feher marvanybol keszultek, mint a sir, es kisse kifele dolnek, hogy teljesen parhuzamosnak tunjenek - mindent a tokeletes szimmetria kedveert.

A Taj elkeszulte utan nem sokkal a sah annak fekete masat akarta a Yamuna folyo masik oldalan is megepittetni. A kincstar addigra mar kifogyoban volt, ezert hogy az uralkodo szenvedelyes szerelme ne dontse romba az orszagot, a fia a kozeli erodbe zaratta. A nyolc evig a marvanypalotaban haziorizetben :)) tartott uralkodo azert a palota tornyabol lathatta felesege siremleket.

Forras: Lonely Planet

október 15, 2006

Vonatut Agraba

Hat igen, ez kemeny volt! A 21 oras (ami vegul 22,5 lett), kb. 1200 km-es vonatutat egy masodosztalyu halokocsiban probaltuk atveszelni. Nekunk, kulfoldieknek elore kiadtak a jegyet, rajta az ulesszamunkkal, mig masok a a vonat indulasa elott a peronon kiakasztott papirokon - mint a diakok a foyoson a vizsgak eredmenyet - keresgeltek a nevuket, mellette az itelettel.

A hat ferohelyes "sleeper" olyasmi, mint otthon a masodosztalyu fulkes vonatkocsik, azzal a kulonbseggel, hogy itt nincsenek a fulkek fallal lezarva, es a folyoso masik oldalan is van egy egymassal szembeforditott ulespar, mint otthon a 7-es buszon. Az egesz attol lesz halokocsi, hogy az also ulessor mar maga egy priccs, annak a hattamlajat felhajtva alakul ki a kozepso ulessor. A felso priccs nem mozgathato. A folyoso masik oldalan a dupla ulesekbol ketszintes emeletes agy hajtogathato. Ez csak a helyieknek jo, mert nagyon rovid, bar a hatos resz priccsei sem sokkal nagyobbak!

DSC_4143_m


A csomagokra vegig nagyon kell vigyazni, mert sok a megallo, folyamatos a mozgas, a ki-bejarkalas, kiabalo arusok, helykereso utasok teblabolnak egyfolytaban - konnyen laba kelhet a pakkoknak... A csajoke volt a ket felso agy, enyem a kozepso, Macse az alattam levo also. Este miutan a csomagjainkat ugy-ahogy az also priccs alatt lezartuk, az agyakat kinyitva probaltunk aludni. Nekem eleg nehezen ment, de aztan ejfel korul elajultam. Fel 2 fele felriadtam, leneztem, megvannak-e a csomagjaink, de nem lattam mast, csak testeket! A ket priccs kozott ket ember aludt a foldon a csomagjank koze szorulva. A szemben levo also priccsen egy mama aludt, de a labanal maradt annyi hely, hogy egy srac oda tudjon gombolyodni, heverni, a labat mar az en agyamon nyugtatva. A folyoson egy no epp akkor teritette le a kis kendojet, amin aludni keszult: ezzel el is fogyott minden szabad vizszintes felulet a kocsiban... :)))

október 14, 2006

Bombay - Elefant sziget

DSC_4128_m


A parton elhagyott, felig megdolt korrodalt barkak belesullyedve az iszapba. A mangrove fak leggyokerei odebbhuzodtak az ott felejtett roncsoktol. Minket ez fogad, s nem a hatalmas koelefant, ami a portugal hajosokat 500 evvel ezelott. Mar nem itt all. miutan 1814-ben osszedolt a brittek elszallitottak a Victoria kertbe. Osszeraktak s most ott pihen. A sziget eredeti neve nekem jobban tetszik: gharapuri, azaz a barlangok szigete. A Cannon hegy oldalaba gigantikus barlangokat vajtak ahinduk, Shivanak szentelve i.sz. 450 es 750 kozott. Azt gondolom, ez a kozet nem a legjobb valasztas. Az elefant osszedolt s a barlang falaba faragott jelenetek is nagyon hianyosak. Shiva isten, felesege Parvati es gyermekuk Ganesha meg felismerheto. Kis fulkekben Shiva fallosz szimbolumat edes fustolo illat lengi korul, vizzel szentelt,viragszirommal boritott. A kozponti helyen Trimurti, a szentharomsag jelkepe all. A kb 7 m. magas alkoto, fenntarto es pusztito istenfejek 3 iranyba neznek. A barlangszentely huset egy ora mulva hagyjuk el. Kint forrosag, magas paratartalom. Egy fa arnyekaban varjuk Labiekat, kik meg bent vannak. Majomcsaladok kozelitenek. A picik jatekosak, szuleik eldobott vizespalackokbol isznak, bizonyitva hogy nincsenek oly tavol tolunk. Odebb arnyekot nyujto pavilon, alatta hinducsalad fogyasztja ebedjet. Korulottuk vezna kutyak veszekszenek az elopott falatok felett. Apjuk sakal, anyjuk patkany. A hegyrol lefele arusok kozott vezet a lepcsosor. Ehesek vagyunk. Egy vekony, pici ember asztalan guggolva frissen sult etelt kinal. Felesege jon, krumplit hamoz, egy talban osszegyurja mas zoldsegekkel, fuszerrel. az ember gombocot formaz a masszabol, currys szoszba martja, majd serpenyobe dobja azokat. A csaladi vallalkozas telephelye egy magasan ulo asztal. Labival kettot is bevallalunk, aztan felbuzdulva sult chilivel is megkinaljuk felig ures gyomrunkat. A korlatnak dolve a lanyok is majszoljak szendvicsuket. EgYszer el kell kezdeni... El kell kezdeni. Olvasom le Moncs arcarol. Akarja. A hazafele tarto hajo uton elszunnyadok. A parton ujra Leopold. A 19.00-kor indulo agrai vonatot gyorsan megtalaljuk.

Mumbay (Bombay)

Vegre belekostoltunk Indiaba! Eloszor cak egy fel napot akartunk maradni Bombayban, de ugy gondoltuk, hogy a hosszu repulout utan, tul faradtak lennenk a hosszu vonatuthoz. Hat ugy dontottunk, maradunk 1-2 napot.

Az utcara kierve Macs orommel allapitotta meg, hogy itt delen sokszor jobb, mint eszakon, ahol levegot venni sem hagynak az arusok. Es tenyleg! Igaz, hogy a legtobb megszolit, de nem olyan tolakodoak, altalaban egy mosollyal es fejrazassal kisert "No thanks" leszereli oket. Persze kivetelek itt is vannak! :)

bombay

Szoval nagyjabol masfel nap alatt megneztuk Mumbay nevezetessegeit, plusz megvettuk a jegyet az Agraba tarto vonatra. Ebben az volt a legviccesebb, hogy ottfelejtettuk az utlelunket a jegyvaltasos pultnal. Igaz, hogy a kulfoldieknek egy kulon ablakuk van, de a burokracia itt is megvan, mert utlevel is kell a jegyfoglalashoz. (Bar az tenyleg korrekt, hogy cserebe nevre szolo helyjegyet kap az ember.) Szoval olyan jol osszekavartuk a jegykiallito csajt, hogy elfelejtette visszaadni az utleveleinket, ahogy mi is elfelejtettuk visszakerni azokat! Az volt a szerencsenk, hogy kihasznalva a legkondicionalt varoterem elonyeit, leultunk egy kozeli padra pihenni, es a csaj ki tudott uzenni ertunk egyik masik jegyvasarloval, amikor 10 perc elteltevel eszrevette, hogy negy utlevellel tobb van az asztalan, mint kene... Csak rohogni tudtunk a sajat luzersegunkon :)

Nagyon jol ki van talalva ez a kulon ablak kulfoldieknek az angolul beszelo holggyel, kulonben allhatnank sorba a helyiekkel, a helyi hieroglifakkal feliatozott ablakoknal. India uzemelteti a vilag legnagyobb vasuthalozatat. Mumbai az egyik legnagyobb varos, jo nagy a palyaudvara, a Victoria Terminus. Mindig tobb szaz ember van a jegyvaltos resznel is, ahol ket szinten kb. 80 ablakon adjak ki a jegyeket, es meg a jo eg tudja, mit csinalnak... Du. 5 fele mar az 5453-as szamu ugyfel volt soron... :))

Egyelore nagyon vigyazunk a kajaval, piaval, csak a Lonely Planet (LP) altal javasolt ettermekben merunk enni, inni. Csak hat ezek a legdragabbak sajnos, a sort pl. magyarorszagi aron csapoljak! Ha igy folytatjuk, nem lesz eleg a penz csak az ut feleig... Szerencsere az LP szerint csak a nagyvarosok ilyen dragak, videken mar az altalunk elvart arszint fogad majd, ahol 100-400 forintnyi rupiabol tudunk majd kajalni.

A palackos viz megvetelekor is mindig ellenorizni kell, hogy a kupak erintetlen-e. Inni is indiai modon iszunk, a palack szajat a szankhoz nem erintve ontjuk a szankba - tobb kevesebb sikerrel :) - a nedut.

október 07, 2006

Hova? Mikor? Hogyan? Miért?

Hova?
Amint azt Labi előző hozzászólásaiban már említette, a kb. egy év alatt a következő 15 országot tervezzük a mellékelt térképek szerint bejárni: India, Burma, Thaiföld, Laosz, Vietnám, Kambodzsa, Malájzia, Indonézia, Ausztrália, Új-Zéland, Argentína, Bolívia, Peru, Mexikó, Kuba.
Az összes térkép együtt letölthető innen (pdf formátumban ): Térképgyűjtemény
Hogy miért éppen ezek az országok?
Vagy mert egyikünk-másikunk szívéhez közel áll egy adott ország, nyelv, kultúra, vallás, vagy haverokat megyünk meglátogatni, vagy csak sokat hallottunk az adott ország szépségéről... Néhány országról készítettünk word doksit, amiben összefoglaltuk, hogy hol, mit szeretnénk megnézni. Íme: India, Vietnám, Indonézia, Új-Zéland, Argentína, Bolívia, Peru, Mexikó.
Mikor?
Labanc már feltette az időpontokat tartalmazó táblázatot az előző hozzászólásban.

október 05, 2006

A részletes útiterv

Ma véglegesítettük(?) az útitervet: hozzácsaptunk még 3 hetet, mert Macskának nem kell októberre hazaérnie a suli miatt. A rohanós helyeken kicsit lazábbra vettük (OZ, NZ, Kuba). 57 hét lett a vége! :))

Részletek itt.

október 03, 2006

Szeretnék valamit bejelenteni...


...még hozzá azt, hogy indulunk! :) oké na, mondom, hátha nem hallottad, szóóóval: indulunk!

Hamár a bejelentéseknél tartunk, az enyém otthon így zajlott:
-Laci! Most már vedd fiam komolyan az egyetemet! Vizsgázz le! Meglátod, jól jársz…
-Persze, persze, meg lesz …. annál is inkább mert, őőőőő, hümmm... hááát szóval, megyek egy világkörüli útra.
-Na, ne hülyéskedj! Inkább add oda a metszőollót!!!
-Tessék.
-Figyeld hogy csinálom, mert jövőre már Te szüretelsz és...
-Ne, ne, ne! Figyelj! A helyzet az, hogy...
-Látod milyen jó föld. Anyáddal azt beszéltük, hogy meg kéne venni a szomszédét is és majd az unokákkal kiköltözünk ide nyáron, ha…
-Ja, ja, csak azt akartam mondani, hogy egy évre elmegyünk világot látn...
-Jövőre már nem így csináljuk, a venyigét lehordjuk a telek elé és ott tüzeljük el, hogy…
-Aha, igen, eltüzeljük...

...

A következő hónapokban is így folyt a beszélgetés, szinte forgatókönyvszerűen. Majd nemrég:
-Te, mit mondtál, miért is nem tudsz segíteni Kenesén leszedni az almát?
-Mert 2 hét múlva már indulunk.
-Hova???
-Hát a dzsíti, tudod...
-Mi?
-Mondtam, a földkörüli
-Ja, jó'van, persze, persze, na gyorsan vágjuk ki még ezt a darabot, utána csak lepermetezzük két hét múlva gyomirtóval, aztán le van a gond jó időre.
-Aha, igen, lepermetezzük...
De pontosítok, én is csak pár napja fogtam fel a tervünket és tényleg hihetetlenek tűnik…
…na de, hogy a végsőnek tűnő ország tervezetek megszülettek, szeretnék köszönetet mondani, elsősorban a jó pár pohár tequilának, amit Labanc, Moncs "bejelentés"-e előtt lenyomtunk az Albában, aztán mindenkori józan eszemnek, ami ezúton is cserben hagyott valahol félúton, valamint Buddhától a beatnikekig, akik mindig beszéltek valamiféle "út"-ról.