Eloszilveszter

Hogy vagy, nem faj a fejed? -kerdezi tolem szilveszter napjanak reggelen mosolyogva egy 50 ev koruli no, ahogy kicsivel ebredes utan fellepek az ettermunk teraszara.

Csak egy kicsit -valaszolom ertetlen arccal.

Igazabol cseppet sem faj es nincs is semmi bajom, de hogy nez az ki, ha nemmel valaszolok. O azonnal megismert engem, en csak tippelek, hogy tegnap o is ott lehetett az asztalunknal. A tobbiek hangosan nevetnek s meselik, hogy az idosodo par akkor hagyta ott a tarsasagot, mikor en elkezdtem baratkozosdibol simogatni a ferj kopasz fejet. Felenken nezek a novel szemben ulo ferfira. En nem emlekszem ra, o nem mosolyog vissza ram.

Megreggelizunk es elindulunk a faluba, hogy szendvicset csinaltassunk az utra. Veszek egy energiaitalt az egyik arusnal, majd hallom, hogy messzirol kiabalnak felenk.

-Hungary! Gyertek, gyertek!

-O meg honnan tudja, hogy magyarok vagyunk? -fordulok Zsuhoz.

-Ismer minket. Tegnap o volt az, akinek dorzsolgetted a combjat a tuznel.

-Atyam! - nezek vissza a koverke, vastag szemuveges, nyugdijas koru holgyre.

Lessutott szemmel, teljesen leizzadva indulok fele. Mosoly-mosoly, mintha mi sem tortent volna. Ugy latszik ez neki termeszetes... jo fej... a San Franciscoi holgy probalt beszervezni minket egy idegenvezetos kirandulasra, amire mi nemet mondtunk, aztan beultunk az etterembe, hogy kikerjuk a szokasos baguetteket a turankra.

ui: Ha igy baratkoztam eloszilveszterkor, mi lesz itt ma este?

2006.12.31 Moang Ngoi Neua

Luang Prabang

Ezuttal keresztulszeltuk a Mekongot. Eppugy, ahogy elso europaikent Marco Polo tette a XIII. szazadban. Kis lelekvesztoben szorongtunk tucatnyi laoszi tarsunkkal, s orultunk, hogy a folyot baratsagos hangulatban talaltuk. Sehol egy orveny, sehol egy szikla, csak a langyos viz halk csobbanasa. A tulparton hirtelen egy poros kis faluban talaltuk magunkat. Ez is Luang Prabang??
Elindultunk arra, amerre a templomokat sejtettuk. Ketoldalt az ut menten takaros fahazak. Az udvaron szarnyas kapirgal, a kuszobdeszkan cirmos cica lustalkodik a napon. A fahazak kozott egy-egy kohaz is megbujik, tomorfabol keszult, diszesen faragott ajtajat s zsalugatereit barki megirigyelne otthon is.
Megpihennenk kicsit, jol esne csak csendben ulni s nezni, ahogy a falu zavartalanul eli szemunk elott mindennapi eletet. Leulunk hat egy Beerlao melle egy fa arnyekaba. A szomszedban valaki gitarjat pengeti, az utcan gyerekek hancuroznak, kacagnak hangosan, egyikuk-masikuk hona alatt par honapos kiskutyat szorongat. Mellettunk, a viragzo kaktuszok kozott megtepazott csirkek kotkodacsolnak. Egy naposcsibe sereg vonul el hangosan csipogva a hatam mogott. Ez mar a Laosi videk...
Tovabbindulunk. A Xieng Maen Watnal tizeneves szerzetesfiu szalad elenk. A templom kulcsanak orzoje. Narancssarga szerzetescsuhajat terdig felhuzva szalad elottunk, hogy mire mi is a Wat kapujahoz erunk, mar tarva nyitva talaljuk azt. Bent aranyozott Buddhak ulnek, s japan uveggel kirakott Naga sarkanykigyo orzi oket.
A Chom Phet Wathoz meredek lepcsosor vezet. A domteton allo, utott-kopott templom valoszinuleg a kovetkezo lesz, melyet Unesco tamogatassal felujitanak. A mintegy 50 meterre alattunk kanyargo Mekong es a szemkozti oldalon Luang Prabang kozpontjabol kiemelkedo Phu Si domb latvanya karpotol a hegymaszas faradtsagaert.
A Long Khun monostorig meg 10 percet kell setalnunk a domboldalon. A XVIII. szazadban epult Watot es a szerzetes lakasokat 1995-ben a Regeszeti Muzeumtol es az Ecole Francaise d'Extreme Orient-tol szarmazo forrasbol csinositottak ki. A wat megkopott Jataka falfestmenyei egeszen kulonlegesek, mind temajuk, mind kidolgozasuk modja tekinteteben. Gyerekes, de megis biztos kezzel rajzolt. A legmegdobbentobb jeleneten a sulyedo hajorol a vizbe potyogo embereket tatott szaju halak varjak. Az egyik hal fogai kozul egy veres felsotest kandikal kifele... Talan ez a capara emlekezteto hal a Mekongban elo, akar harom meterre is megnovo orias macskahal (giant catfish) volna?
Alkonyodik mar, mire visszafele hajozunk Luang Prabang kozpontja fele. Var minket az ejszakai piac forgataga es a szallasadonk lao-lao-ja...

Laosz - tenyek

Az európaiak jobbára csak az indokínai háborúk harctereként ismerik Laoszt.
A nyomorúságos, szegény ország, amelynek pedig gazdag nyersanyagkincsei vannak,
hatalmasabb szomszédai Thaiföld és Vietnam közé beszorítva, még mindig ki van
szolgáltatva az idegen érdekeknek. Laoszban a nagyhatalmak, valamint a
thaiföldiek és a vietnamiak keverik a kártyákat.

A hosszan elnyúló tengertol elzárt ország az indokínai-félsziget közepén
terül el. Laosz északi része úttalan, mély völgyek és szakadékok által
szaggatott hegyvidék. A hegyláncok több mint 2000m magasak, közöttük húzódik meg
a számos, 1000-1500m magasan fekvo fennsík. Az Annam-hegylánc több mint 2000m
magas csúcsai képezik a vietnami határt. Ettol nyugatra a vidék teraszosan
süllyed 500 méteres magasságig.

Délnyugaton a Mekong-síkság terül el, nagy kiterjedésu termékeny földekkel.
Míg keleten hegyek képezik az országhatárt, nyugaton Burma és Thaiföld felé
nagyrészt a Mekong
folyása. Ez az ország legfontosabb vízi útja; vízével
termoföldeket öntöznek, s áramot termelnek. A Mekong
laoszi szakasza 1600km
(teljes hossza 4184km).

Éghajlat
A nedves, párás idoszak esozéseit (májustól-októberig) a
délnyugati monszun okozza. A téli hónapok (októbertol februárig) szárazak és
viszonylag huvösek (átlaghomérséklet 16-22 fok), az elomonszun idoszaka
(március-május) viszont forró (28-32 fok).

Növény és állatvilág
Az ország területének felét trópusi erdo borítja.
Északon örökzöld eso- és hegyi erdok nonek, tölgy, fenyo, magnólia, babérfa,
délen a monszun meghatározta lombhullató erdok (teak- és szantálfa, ébenfa,
bambusz). Néhány fennsík szavannás. Az elefántok és tigrisek, leopárdok, gaurok
majmok természetes környezetükben élnek. A vízibivalyokat háziállatként is
tartják.

Állam és kormányforma:
1975 óta, mióta kikiáltották a népi demokratikus köztársaságot, Laosznak nincs alkotmánya. A legfelso törvényhozó testület az 1989 áprilisában egységes lista alapján újraválasztott "Legfelsobb Népképviselet", 79 képviselovel; ok választják az államfot. A parlament legfobb feladata az alkotmány kidolgozása és elfogadása.

Népesség:
Lakosság: 4,5 millió
Népsuruség: 19
lakos/km2
Népszaporulat: évi 2,3%

Nagyobb városok:
Vientiane, a fovaros (377.000 lakos)
Savannakhet
(60.000 lakos)

A lakosság többsége a thai néppel áll rokonságban. A lakosok 48%-a l5 évnél
fiatalabb. A korábbi lakosság csaknem 30%-a az indokinai háborúk miatt
elmenekült az országból, vagy kitelepítették oket. Sok férfi munkaero vándorolt
el, így a nok jelentos többségben vannak. A hivatalos nyelv a lao, ami a thai
nyelv rokona. A legtöbb laoszi buddhista, de sokan a pogány vallások
követoi.

Szociális helyzet, oktatás
Állami társadalombiztosítás nincs. A lakosság
a hagyományokhoz híven általában a mezogazdaságból él, ami elfedi a belso
munkanélküliséget. Az egészségügyi ellátás nem kielégíto. Az oktatási rendszert
jelentosen kiépítették; az analfabéták aránya ma már csak l5%. Vientiane-ban
1958-ban egyetem létesült.

Gazdaság
Brutto nemzeti termék (ágazatonként)
mezogazdaság, erdészet 59%,
ipar 20%,
szolgáltatás 21%
Legfontosabb kereskedelmi
partnerek: Thaiföld, Japán, EK-államok, Malajzia

Laosz a világ egyik legszegényebb állama. 1976-ban a szocializmus felépítésének jegyében minden gazdasági ágazatban megkezdodött az államosítás és a kollektivizálás. Az elmúlt években bekövetkezett javulás ellenére Laosz még mindig gazdasági segélyekre szorul.

Mezogazdaság
A laoszi gazdaság gerince az agrárszektor. A fo tápláléknak számító rizs szerepel az elso helyen, ám így sem elegendo a lakosság ellátására. Kávét, dohányt, gyapotot, teát részben exportra termesztenek. A hivatalos tilalom ellenére is termesztik a mákot, amibol ópiumot állítanak elo ("arany háromszög").

Természeti kincsek, energia
Az országban számos érclelohely van, de csak az ónbányászat, ami említésre méltó. A villamos áramot nagyrészt vízi eromuvekbol nyerik.

Ipar, külkereskedelem
Az ipar fejletlen. Elsosorban - foként
kisüzemekben - agrártermékeket dolgoznak fel, valamint mezogazdasági eszközöket s néhány fogyasztási cikket állítanak elo. A legfontosabb exporttermék a Thaiföldnek szállított elektromos energia. Importtermékek: gépjármuvek, vas, acél, fém- és vegyipari készítmények.

Közlekedés, idegenforgalom
Laosznak mintegy 13.000km-es, rossz állapotban lévo úthálózata van. Fontos közlekedési út a Mekong folyó, ám a hajózás a zuhatagok s a jelentosen ingadozó vízállás miatt csak némely szakaszon lehetséges. A légi forgalom igen fontos, mert az ország egyes területeit nem
lehet megközelíteni szárazföldön.
Forras: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/thailaosz.html

Az idegenforgalomnak ez idaig nem volt jelentosege, de az utobbi evekben -
fokent a hatizsakos utazok kozott - nagyon nepszeru lett az orszag. Ez
meglepeteskent erte a laosziakat, a kormany most gyorsan probalja olyan modon
szabalyozni a hegyi torzsek koze tarto idegenforgalmat, hogy annak minel kisebb
hatasa legyen a torzsi kulturakra, elkerulendo a negativ thai tapasztalatokat.
Kozben a lakossag lelkesen epiti ki a turistak szamara a szukseges
infrastrukturat: vendeghazak, boltok, ettermek nyilnak sorban, a
menetrendszerinti jaratok mellett szamtalan maganvallkozo kinal kozlekedesi
lehetoseget mind a helyieknek, mind a turistaknak.

A kozlekedes mar nem olyan fajdalmas, mint nehany eve, amikor a jaratok
reggel ot korul indultak, hogy rossz utakon meg sotetedes elott elerjenek a
celjukhoz. Manapsag mar eleg het fele elindulni, es az uj jarmuvek miatt a
lerobbanasok sem olyan gyakoriak.

Karacsony - ujabb kitort szelvedovel... ;)

Karacsonyfa helyett egy szines lufikkal es egokkel feldiszitett kerti bokor, pulyka [mar akinek...] helyett salata es rizs, hazi rizswhiskey-vel es laoszi sorrel leoblitve.

Na, de hogy ne vagjak ennyire a dolgok elejebe... ;)

December 24. reggele a Mekong partjan fekvo Pak Beng nevu falucskaban ert bennunket. Az elozo napot vegig a Mekong folyon hajokazva toltottuk, igy akartunk eljutni Huay Xai-bol, a thai-lao hataron fekvo kis falubol Luang Prabang varosba. Az ut ket napig tart "slow boat"-tal (lassu hajoval) es 6 oraig "jumbo"-val (egy az uleseikbe preselodott, bukosisakot es mentomellenyt viselo utasaival eszeveszetten szaguldo hosszu motorcsonakkal). Ez utobbit meg az LP is eletveszelyesnek titulalja, igy konnyeden lemondtunk az altala kinalt elvezetrol. Az ily modon hosszabba valt menetidot viszont cseppet sem bantuk. Legalabb kenyelmesen elmerulhettunk a Mekong folyo altal atszelt vadregenyes taj csodalataban.

Dzsungelbe burkolozott magas hegyek es lankasabb videkek menten csordogaltunk delkeletnek. A szarazfoldet hol meredeken magasodo, feketen hullamzo sziklatombok, hol pedig homokos partszakaszok valasztjak el a folyo vizetol. Mindketto magan viseli az esos- es szaraz evszak eltero vizallasanak nyomait: a folyo a viz szintjevel parhuzamosan futo melyedesekett mart mindkettobe. Messzirol nezve egeszen olyan, mintha megannyi lepcsofok vezetne fel a fak surujebe.

De ezek a sziklak nem erik am be annyival, hogy a part menten sorakozzanak szofogadoan. Egyszer itt, egyszer ott bukkannak elo egeszen varatlanul a soteten orvenylo vizbol. Nehol eppen csak a csucsukat dugjak ki szegyenlosen a viz felszinere, de legtobbszor szemet gyonyorkodtetoen magasodnak a mellettuk elhalado barkak fole. Az esos evszakban teszik kulonosen veszelyesse a hajokazast. Ilyenkor a magas vizallas miatt legtobbjuk ki sem latszik a folyo vizebol es csak az altaluk keltett orvenyekbol, vizfodrokbol lehet kovetkeztetni a jelenletukre.

24-en reggel fazosan bujtunk elo az ejszakai szallasunkrol. Az egyetlen hosszu utcabol allo falu lassan eledezett a paras, kodos hidegben. A helyiek vastag kabatban, sapkaban es kesztyuben lattak neki a mindennapi teendoiknek. Ma mar mi is vastagabban oltoztunk fel, okultunk az elozo nap vegigdidergett kozel 7 oras hajoutbol. A hajonk (vagy inkabb csonakunk) ezuttal nem volt annyira zsufolasig megtomve utasokkal, mint tegnap, igy nem kellett senkinek sem a fapadok kozott talalomra lerakott muanyag szekeken vagy egyszeruen a foldon kuporogva nekivagnia a hosszu utnak. Mi negyen a hajo orrahoz kozel, a fedelzet ket oldalan kaptunk helyet.

A mai napra maradt utszakasz viszont korant sem telt annyira bekesen, mint az elozo napi. Ugyanis alig hogy elhagytuk a kikotot, a hajoskapitanyunk rosszul vett be egy kanyart es nekivezette a barkankat egy part menti sziklanak. Igazabol meg most sem vilagos, hogyan sikerult ennyire elszamitania magat - en szemely szerint az elozo este elfogyasztott rizswhiskey-re gyanakszom... ;)

Eloszor az tunt fel, hogy a kapitany idegesen felugrik a szekebol es remult tekintettel nez a hajo hatulja fele. Majd gyorsan visszapattan a szekebe, labat a "muszerfalnak" vetve teljes erobol nekifeszul a kormanynak es beletapos a gazba. Elol ultunk, igy semmi sem takarta ki elolunk a sebesen kozeledo sziklafal latvanyat. "Kapaszkodjatok!" kialtott Akos. Eloszor a hajo orranak jobb oldala csapodott a meredek falnak, majd a hajo jobb oldalat szantotta vegig a fekete kozet. A szelvedo hangos csorompolossel tort ki, uvegcserepek potyogtak szerteszet (mar megint!!). Safi, aki Macskaval egyutt a fedelzet jobb oldalan elhelyezett kertiszekek egyiken ult, ijedten ugrott fel a helyerol es szokkent at hozzank a bal oldalra. Viszont Macska, aki eppen a fuzetet olvasgatta elmelyulten, nem hallotta a figyelmeztetest es az utkozes hatasara a jobb oldali szeksorral egyutt elterult a fedelzeten. Hasonloan jart jonehany utas a hajo hatsobb reszein is. Persze oriasi volt az ijedelem. Szemtanuk szerint, Safi rogvest magara kapta a hatizsakjat, hogy meg a hajo elsulyedese elott kiszokkeljen a bunos sziklafalra, sot minden eshetosegre felkeszulve Akos is villamgyorsan elsulyesztette kamerajat annak vizallo tasakjaba. Macska meltatlankodva taplaszkodott fel a foldrol, mialatt az utasok tobbsege a hajo orraba nyomult es hangosan kovetelte az angolul alig erto kapitanytol, hogy azonnal navigalja a hajot a partra. Annak viszont esze agaban sem volt eleget tenni a felszolitasnak, ujra egyenesbe hozta a hajot es mar szeltuk is tovabb a tarajos hullamokat. Ezt latva mar-mar lincshangulat uralkodott el a hajo orraban. "Csereljunk kapitanyt" kialtotta egyik felboszult utitarsunk. Mire egy masik, aki meg nem vesztette el addigra a humorerzeket kontrazott: "Ne, ne! Csereljunk inkabb folyot!" :)

Tenyleg megdobbento volt, hogy anelkul folytatjuk az utunkat, hogy barki szemugyre venne a hajo orraban keletkezett kart. Foleg azert, mert onnantol kezdve a hajo erezhetoen a jobb oldalara dolt, mintha a beszivargo viz szepen lassan megtoltene hajotestet. Gondolom nem en voltam az egyetlen, akinek a szeme elott lepergett a Titanic cimu film azon bizonyos kepsora...

Kb. fel oraval kesobb megis kihuzodtunk a part szelere, de csak azert, mert amugy is kikotott volna a hajonk a le- es felszallo utasok kedveert. Jo alkalom volt ez arra, hogy mindenki lezuduljon a partra es vessen egy pillantast a kepzeletunkben ott tatongo hatalmas lekre. "Csalodnunk" kellett. Csak a hianyzo szelvedo, egy jelentektelen hosszanti karcolas es a hajo orranak nemi eldeformalodasa utalt a korabbi koccanasra. A hajoskapitanyunk megkonnyebbulese is szemmellathato volt, de azert magabiztos abrazattal, szinpadias mozdulatokkal (es kopott angolsaggal...) kozolte a kore csoportosult utasokkal, hogy lam-lam o megmondta, nincs itt semmi gond, nyugodtan folytathatjuk az utunkat. Ha nem is a monologja, de a latottak mindenkeppen altalanos megnyugvast hoztak a kedelyekre, igy szepen lassan visszaszallingoztunk a fedelzetre. Az ut hatrelevo resze szerencsere esemenytelenul telt el, de azert tovabbra is latni lehetett a feszultseget mindenki szemeben...

Delutan 5 ora fele erkeztunk meg Luang Prabang festoi varoskajaba. Elso dolgunk szokas szerint a szallaskereses volt. Hamarosan ra is bukkantunk a megfelelore: egy csaladi vallalkozasban mukodtetett ketszintes fogadora a vizparttol nem messze. A fogadot egy tunderi hazaspar vezette. Kulonosen annak ferfi tagja, egy szeles mosolyu idosebb bacsika lopta be magat a szivunkbe. Meg el sem foglaltuk a szobankat, de mar azt magyarazta, hogy karacsony este alkalmabol ingyen vacsoraval kedveskednek valamennyi vendeguknek, ezert feltetlenul maradnunk kell. Az ingyen vacsi gondolata csabito volt, igy nem sokaig kerettuk magunkat. Nem bantuk meg a dontesunket. Igaz, vegetarianuskent csak rizst es salatat (de azt istenit!) tudtunk fogyasztani az asztalunkra varazsolt sokfele laoszi finomsag kozul, de ezt a tenyt hamar feledtette velunk a hagyomanyos lao-lao, azaz rizswhiskey, amit a hazigazdank valoszinuleg hazilag keszitett es boszen kinalgatott a vendegei kozott. E kulonleges nedut egy meretes befotes uvegbol toltotte at egy soros korsoba, majd azzal es egy kicsi kupicaval jart szorgalmasan az asztalok kozott. Hamar tetetofokara hagott a hangulat. Miutan hazigazdanknak jonehany holgyvendeget is sikerult megtancoltatnia a szines lufikkal es egokkel feldiszitett kerti bokor korul, csillogo szemekkel jelentette be, hogy o bizony jonehany buvesztrukkot ismer, aminek bemutatasaval szivesen elszorakoztatna a jelenlevoket. Korusban kertuk, hogy tegye! Es tette, de mindezt olyan bubajosan, hogy Safival alig birtuk megallni, hogy ne adjunk neki egy-egy cuppanosat cserebe! :))

Nem ilyennek kepzeltuk a karacsonyt, de ilyen lett. Jol telt! :)

Vegetarianus??

Halk roppanas, apro recseges es a thai piaci kofa mosolyogva nyujtja Macskanak a labatol megfosztott, panceljabol kifejtett, de fejet meg dacosan a helyen orzo huvelyknyi tucskot. Szegeny, mar nem ciripel tobbe. Csak serceg. Macska fogai alatt. A kofa arca, szamomra nem egeszen ertheto modon, enyhe undortol torzul, mikozben a zsakmanyat boldogan majszolo Macskanak magyarazza: a fejet is be kell kapni es megenni. Ugy a jo.

Macska lebiggyeszti ajkanak bal szegelyet, megvonja vallat, majd mint egy gyerek az M&M cukorkat, ugy dobja be szajaba a tucsok kerek kis fejet. Elvezettel szopogatja egy darabig, majd nagyot nyel es elegedetten elmosolyodik.

2006. december 19. Sukhothai

Csonakazas az Inle tavon (Burma)

Reggel 9 utan par perccel mar egy kis motoros ladikban ultunk es sebesen szeltuk az Inle to habjait. Hamar eszembe jutott Ko-Sai elozo napi tanacsa: legyen nalunk meleg ruha, mert a csonakban hideg van... Szorosabbra huztam vallamon az indiai kendom, de ez se sokat segitett, rettentoen faztam. Amugy is huvosek a hegyvideki reggelek, hat meg a menetszellel kiegeszulve!
Az egesz napot csonakazassal terveztuk eltolteni - Sam bacsi meg Kalawban rengeteg latnivalora hivta fel figyelmunket itt e 875 m. tengerszint feletti magassagon fekvo to kornyeken. Az 1000-1500 meter magas hegyekkel korulvett, 22 km hosszu es 11 km szeles to partja es szamos szigete 17 falunak ad otthont. A lakossag nagy resze az Intha nepcsoportbol szarmazik - ok, a Shanokhoz es a Bamarokhaz hasonloan Buddhistak, igy vagy szaz monostor es kozel ezer sztupa talalhato a to kornyeken.
Csonakosunk eloszor a helyi halaszok mellett lassitott le. Volt aki a halaszhalojat teritette epp a vizbe, volt aki pedig nagy, kup alaku bambuszkosarat meritette a toba. Egyikuk mellett meg is alltunk, s sajat szemunkkel nezhettuk vegig a Sam bacsitol mar korabban hallott, az Inle tavon szokasos 7-8 halaszati modszer egyiket: a halasz a hajo orraban allva keresi a hinarok kozott megbuvo halakat - pontosabban az ottletukrol arulkodo, a felszin fele toro apro legbuborekokat. Ahol talal ilyet, ott a kup alaku kosarat szajaval lefele a vizbe martja, majd fel labaval a viz alatt tartja, mikozben egy hosszu ruddal menekulesre kenyszeriti a kosarba kerult halat. Az aldozat azonban ahogy szabadulni probal a bambuszfonatok kozott, egyre inkabb belegabalyodik a kosarban feszulo halaszhaloba. A labujjara tekert zsinor reven pedig a halasz pontosan tudja, mikor emelheti ki zsakmanyat a vizbol - egy masik, kerek bambuszkosar segitsegevel.
Erdekes megfigyelni az Intha halaszok sajatos evezesi technikajat is. A csonak orraban fel labon egyensulyozva, masik labukat az evezo kore tekerve, labbal hajtjak a ladikot! Bamulatos! Igy egyreszt konnyebben eszre veszik mind a halakat, mind a viz alatt rejtozo akadalyokat, masreszt mindket kezuk szabadon marad, s menet kozben is halaszhatnak.
Kovetkezo uticelunk egy toparti piac volt, ahova a hegyi torzsek is lehozzak portekajukat. Sajnos eleg keson ertunk oda, mire megerkeztunk, mar sok arus hazaszallingozott. Illatszeres, zoldseges, szaritott halas pultok es "talponallok" sorai valtogattak egymast - ennel egy kicsit erdekesebb latvanyra szamitottam... Valoszinuleg mind a negyen jobban elveztuk a piacra vezeto utat, mint magat a piacot. Ahogy lassan pofogtunk a vizpart fele viragzo vizililiom mezo kozepen vezetett utunk. Addig csodaltuk, fenykepeztuk a gyonyoru rozsaszin, lila, feher viragokat, mig ladikosunk hirtelen leszakitott egyet toverol. Nagy meglepetesunkre egesz eros, kellemes - talan ibolyara emlekezteto - illata volt.
Keskeny vizi folyosokon siklottunk tovabb, neha szembejott egy-egy ladik, helyiek ultek benne, mosolyogtak, koszontek, kolcsonosen jol megneztuk egymast. Kis szigetecskeken kokuszkunyhokban elnek, az apro haziko mellett egy-egy hatalmas palmafa mered az eg fele. Nehanyan meg bivalyt is tartanak! Bizarr latvany e megtermett allatt a to kozepen... Nehany haz colopei kozott, hosszu bambuszrudak lebegnek a viz alatt. E tarolasi modszerrel vedik oket a kartevoktol.
A piac utan a hires hosszu-nyaku nokhoz vezetett utunk.
A Padaung torzs holgytagjai elso alkalommal 5-6 eves korukban kapnak nyakukra femgyuruket. A gyuruk szamat ket evente novelik, szamuk vegul akar a 25-ot is elerheti, az eredmeny pedig egy elkepesztoen hosszu nyak.
A sok-sok csillogo aranykarikat nyakukon viselo holgyekkel egy szepen berendezett nepmuveszeti boltban talalkozhattunk, ahol mosolyogva szottek a hagyomanyos mintaikkal diszitett parnaikat a turistak szamara. E szokatlan viselet eredetevel kapcsolatosan tobb elmelet is napvilagot latott mar, valojaban azonban maguk a Padaung torzs tagjai sem tudjak, honnan szarmazik e hagyomanyuk. Az egyik lehetseges magyarazat szerint - melyet a nepmuveszeti boltban kiallitott kepeskonyv is szemleltet - a Padaung holgyek a tigrisek tamadasai ellen, onvedelembol hordtak nyakukon es labukon e nemesfem karikakat.
Tovabbhaladtunk a colopokre epult hazak kozott. Nehany kanalissal arrebb az esernyokeszito mesternel is kiszalltunk a csonakbol, s megneztuk hogyan keszulnek meritett papirbol a hires burmai szines napernyok. A hajoacsnal, a hajodeszkakat gyalulo suhancok kozott nem sok idot toltottunk, miutan megtudtuk, hogy 200 dollar egy fa ladik, odabb is alltunk. A szivar-tomes viszont annal erdekesebb latvany volt. Negy sorban ultek a padlon a csinos burmai lanyok, s hihetetlen gyors ujakkal sodortak a szivart. A vendeg szembeulhetett veluk egy kis hokedlire es onnan csodalhatta munkajukat, mikozben kedelyesen pofekelhette az ajandek szivar fustjet. Ez utobbit csak a fiuk probaltak ki, ok nagyon elveztek! Mi Monccsal inkabb a szuvenyirek kozott kutattunk s talaltunk is egy-ket szep, hazavinni valo darabot - amit a fiuk megvehettek nekunk, hogy ne erezzek magukat kellemetlenul, hogy nem vasarolnak az ajandek szivarok utan...
A burmai Velencet elhagyva az uszo kertek fele vettuk az iranyt. Itt az Inle tonal elok fokent mezogazdasagbol elnek. A to eszaki partjanal, Nyaung Shwenel rizst, a to korul es a tavon (az uszo kertekben) pedig viragot, zoldseget, es gyumolcsot termeszetenek. Hogy mik is ezek az uszo kertek? Termofold, tragya es vizihinar kevereke, melyet bambuszrudakra fektetnek, az igy kialakult, a vizen lebego kis szigetecsket pedig - hogy el ne usszon - a to fenekehez rogzitik, ugyancsak bambuszrudak segitsegevel. E szigetecskekbol alkotnak maguknak vetemenyes sorokat es oda utetik szezontol fuggoen a paradicsomot, uborkat, epret, viragot... A novenyeket persze ladikbol kapaljak, metszik, kotozik a nap ellen csucsos kis bambuszkalappal vedekezo Itha foldmuvesek.
Egy pillanatra ki is szalltunk egy ilyen vetemenyes kertre, s megneztuk, hogy a kisse laapos, de megis "szilard" talaj sulyunktol mint egy kishajo, ugy imbolyog a vizen.
Mar esteledett, mire visszaerkeztunk nyaung shwei szallasunkhoz. Szivesen maradtunk volna meg e gyonyoru videken, de a burmaba tervezett kozel harom hetunk lassan vegehez kozeledett, igy masnap indulnunk kellett vissza Yangonba. Az este sorozgetessel es az elmult napokban szerzett elmenyeink feldolgozasaval telt.

Kalaw-Inle trekking

A csapat lassan ereszkedik le az Inle-tohoz a kornyezo hegyekbol. Macska elol baktat, lelkesen tarsalog a vezetonkkel, aki neha aggodalmasan hatranez, megvan-e meg a csoportjanak a maradeka. Moncs es en mar szandalban billegunk a vizholyagunk tetejen, de a legrosszabb allapotban Zsu van, akinek a laba mar a szandalt sem birja, robotleptekkel, bakancsban szamolja vissza az utat a celig.

Pedig olyan jol indult minden negy nappal korabban! A varos egyik csaladias helyen, Sam bacsi ettermeben egyeduli vendegekkent vacsoraztunk, amikor Sam bacsi, odatelepedett mellenk. Magyarokkal meg o sem talalkozott gondoltuk, ezert ez a megkulonboztetett figyelem. De nem. Master Sam, ez a rovidre nyirt osz haju, joketesu hatvanas emberke, aki mar a megerkezesunkkor mindannyiunkat kezfogassal udvozolt, oszinte erdeklodessel kerdezgetett minket, kik is vagyunk, merre tartunk. Kesobb aztan, amikor a trekkingekre terelodott a szo, olyan lelkesedessel beszelt a Kalaw kornyeki hegyekrol, az ott elo torzsekrol, az Inle-tavi novenytermesztesrol, a rengeteg latnivalorol, amiket mind meg kell ismerni, hogy a vegen tudtuk: csak az o vezetojevel szeretnenk turazni a kovetkezo nehany napban!

A kovetkezo napon Vill (a myanmari nevet nem tudtuk megjegyezni), az otvenot eves volt teherautosofor kalauzolt vegig minket a hegyi falvak kozott, a Kalaw kornyeki hegyeken. Szinte minden falu egy kulon torzs, kulon nyelvvel, viselettel, szokasokkal. Vili egy baleset utan otthagyta a soforkodest, es a hegyi falvakbol termenyeket, gyumolcsot kezdett vasarolni, amiket a varosban eladva olyan portekara cserelt, amikre fenn a hegyekben volt szukseg. A hosszu evek alatt megtanult nehany nyelvet es dialektust, es ezt a tudasat jol kamatoztatja jelenlegi szakmajaban, hegyi vezetokent.

Rizsfoldeken vagtunk at, ahol mint mindig, most is folyt a munka. A nedves evszak epp veget ert, a rizst mar learattak. Most a tarlo kitisztitasa, es fokhagymaval, kaposztaval valo bevetese volt soron.

Egy palao falu egyik csaladjanal, Vili ismeroseinel ebedeltunk vegul. A hetven eves fitt nagyi es az unokak voltak csak otthon, a csalad tobbi resze a foldeken dolgozott. A nagyi gyorsan teat fozott, a konyha kozepen levo nyilt tuzhelyen, mig Vili kiszervirozta az elore elkeszitett, magaval hozott etelt. Kemeny emberek, meselte, ezeken a meredek lejtokon teat termesztenek, de igavono allat itt mar nem boldogul, ezert mindent a puszta kezukkel csinalnak. Elnezve a nagyi szikar, izmos alakjat, nem ketelkedtunk a szavaban.

Az ut vegere Macskan kivul mar mindenki fajlalta a labat a bakancsban; a ket honapnyi szandal viseles utan meleg es kemeny volt a baki. Este mar a vizholyagjainkat apolgatva talalgattuk, hogy legyen a kovetkezo harom nap. Elottunk volt meg az Inle-tohoz vezeto, a harom napos, 55 kilometeres trekking! Mi Monccsal hoztunk felcipot is, arra szavaztunk, szandalos biztositassal. Safi felcipo hijan maradt a bakijanal, ami aztan jol megkinozta ot a kovetkezo napokban.

Masnap reggel Sam bacsi etterme elott talakoztunk a kovetkezo vezetonkkel, Kosival. Szimpatikus fiatalember, a helyiek kortalan arcaval. Amikor kesobb a korarol kerdeztuk, akkor tudtuk meg, hogy mar a 41. evet tapossa. Keson nosult, ezert meg csak egy negy eves kislanya van, ugyanis a hazassaga elott be kellett fejeznie az egyetemet. Epp valami viccel probalnam firtatni a keslekedes okat, amikor Kosi keseru arccal vilagositott fel: a kormany lopott el ot evet az eletebol.

Matematikat tanult, es mar utolso eves volt 1988-ban, amikor az egyetemistak orszagszerte az utcara vonultak, a junta levaltasat kovetelve. A kormany valasza varatlanul brutalis volt: fegyverrel vertek le a tunteteseket, tobb mint 3000 felkelot megolve, majd ot evre bezartak a felsooktatasi intezmenyeket. Gyanitom, hogy Kosi az evein kivul nehany baratjat is elvesztette akkor...

A komor hangulatot feloldando, Magyarorszagrol meseltem neki, hogy nem olyan regen mi is elnyomo rendszerben eltunk, es igaz, hogy gyerekfejjel eltuk meg a rendszervaltozast, de azert egy kicsit at tudjuk erezni, milyen lehet az o hazajaban elni.

Aztan a rizsfoldeket elhagyva egy kis darab esoerdo jellegu suruben vezetett az ut, majd az egyik hegy tetejen a Kilatopont etteremhez erkeztunk. Az ettermet egy nepali csalad vezeti - itthon vannak, ebredtem ra, ahogy a meredek hegyoldalra epitett asztalunk mellol az alant fekvo mely volgybe bamultam. Az ebed meses volt, zoldseg varazslatos modon elkeszitve; akkor meg nem is sejtettuk, hogy a harom nap soran vegig ilyen gasztronomiai kenyeztetesben lesz reszunk!

A remek etkezeseket Kosi segitseggel oldotta meg: a segitoje, tanitvanya mar elottunk jart, es a kovetkezo szallason keszitette elo a vacsorankat. Este talakoztunk is a csendes, szereny, hosszu szempillaju Kucsival, aki Kosival egyutt terulj-terulj asztalkamat varazsolt a palau csalad nappalijaban felallitott, alacsony asztalra.

Jol bevackolodtunk az ejszakara kapott takarokba, de a het fok koruli hidegre nem szamitottunk, kicsit faztunk hajnalban! A hegyekben vagyunk, ez mar biztos! - viccelodtunk reggel. Es ha ez nem lett volna eleg, a cipokbe bujva ismeros fajdalom emlekeztetett ra, merre is jartunk elozo nap!

Egy ujabb csodalatos turanap kovetkezett, gyonyoru tajakon botladoztunk keresztul egyre jobban sajgo labunkon. Este egy monostorba erkeztunk, amelynek egyetlen hatalmas legtereben fuggonyokkel elvalasztott fulkek vartak minket, es rajtunk kivul meg 4-5 lelkes turazot. A monostorban jelenleg egy-ket felnott szerzetes okitja a majd egy tucatnyi 9-13 eves novendeket. A korulmenyek egyszeruek, a szabalyok szigoruak: kora reggeltol keso estig van elfoglaltsaga a gyerekeknek. Peldaul este tiz fele az utolso enekes imadsag ringatta alomba kozulunk a jo alvokat (es a fuldugot hasznalokat), es hajnali 5 fele az elso enek ebresztett kivetel nelkul mindenkit a monostor epuleteben.

Az ejszaka itt nem volt olyan hideg, de ennek ellenere keves lelkesedessel kozelitettuk meg reggel az udvari hidegvizes mosdovalyukat. Minimalis macskamosdas es egy boseges reggeli utan vagtunk neki az utolso szakasznak, aminek a vegen egy jo korso Mandalay sor enyhitette kinjainkat az Inle-to partjan.

1 napos trekking Kalawtol eszakra

A zold felretaposott tornacipo keveri elottem a voros agyagos ut porat. Mikor eltunik latomezombol, mar tudom, hogy emelkedo kovetkezik. Ekkor lenduletet vesz a fiatalkoraban teherautosoforkent dolgozo turavezetonk. Kicsivel a domb teteje elott ujra megjelenik elottem az 55 eves Vili tornacipoje, ahogy labam ele nezve menetelek.

Reggel 8 orakor indultunk Kalawbol, a kb 20 km-es, 6 oras trekkingre. A tura soran ket hegyi torzset terveztunk meglatogatni. Meg fel ora gyaloglas, aztan elerjuk az elso telepulest, ami a Danu torzs egyik falucskaja. Nyelvuk kiejtesben nagyon hasonlit a burmaihoz, igy konnyu szamukra a kereskedelem. A hegyrol leerve orias bambuszok arnyekaban pihenunk meg, mialatt vezetonktol megtudjuk mi mindenre hasznaljak a helyiek csak ezt az egy novenyt. Kulso szaraz kergebol, amit magatol dob le a noveny, kalapot keszitenek. Magat a bambusz torzset gerendakent hasznositjak. A rud reteges szerkezetu, e retegeket egymastol elvalasztjak, kiteritve megszaritjak majd nagy tablakkat fonnak beloluk, ami hazfalkent, ajtokent funkcionalhat. Levelebol tetot keszitenek, ezt bizony ket evenkent cserelni is kell. A noveny belsejeben elo oriashernyok pedig kedvenc eleseguk a helyieknek. Miutan megneztuk a falu szazeves fa monostorat es az elemi iskolat, Vili beinvitalt minket baratja hazaba. A kertben a bambuszrudhoz kotozott felenk bivaly a hazorzo, mellette a napra kiteritve chilipaprika szarad.


A fahaz emelet magas oszlopokra epitett. Az oszlopok kozott a haziszarnyasok elnek es a bivalyok is itt toltik az ejszakat. Az ajto mellett fabol keszult kerti szerszamok porosodnak, a fal mellett nagy vekaban rizs varja a hantolast. A lakoepulet melletti foldszintes konyhaban a dongolt agyagpadlon parazs pislakol. Felette feketere kormolodott teaskancso. A mennyezetrol logo fusttol fekete pokhalot mar reg elhagytak gazdai. Hajlongva elkoszonunk a haziaktol es ezzel bucsut intettunk a falunak is.

Kis seta utan a volgyben teraszos foldjeiken dolgozo Danukkal talalkozunk. A juniustol novemberig tarto esos evszakban termesztett rizst mar jopar hete levagtak. Van aki meg csak most tisztitja foldjet a rizsszartol, van aki mar beszantotta es olyan is akad aki mar noveszti rajta a kaposztajat - a november es marcius kozotti hideg evszak zoldseget. A hideg evszakot aztan marciustol juniusig a forro koveti, ekkor ujra rizst termesztenek ezeken a foldeken. Elhagyva a foldeket eros hegymenet kovetkezik a suru erdon keresztul amit a kormany tilt a kivagastol. A meredek hegyoldallal szembe, a volgy tuloldalan fahazakra, badogtetokre hivja fel figyelmunket vezetonk. Ott messze a Palaung torzs faluja, ahol az ebed idot fogjuk tolteni. Az odavezeto ut jobb szelen teaultetvenyek, bal oldalan narancsligetek kiserik utunkat. Jobbmoduak lehetnek az itt elok, hisz a piacon a legjobb ara a narancsnak es a mangonak van. A tealevelekert is jol fizetnek, de azzal sokkal tobb a munka, viszont tobbszor is szuretelheto egy evben. A falu nagyon tiszta, szepen rendezett, a bambuszhazakat badogteteju fahazak valtogatjak. Palaung asszonyok jonnek szembe tradicionalis oltozetben. Rovidke zold kis kabatot, nem csomoval, ovvel megkotott szoknyafelet, longyit hordanak. Derekukon festett bambuszkarikak az ekszerek. Fejukre csavart fejfedojuk piros, feher, zold mintas. Nyelvuk teljesen mas mint a burmai, de vezetonk valamelyest beszel palaung nyelven, hisz egy autobaleset utan soforseget hegyi torzsek kozotti kereskedelemre cserelte.


Megallunk egy fahaznal. Elotte a kutnal magara csavart vizes ruhaban egy no guggol. Fekete hajat maga ele dobva mossa. Feszes, barna a bor vekonyka laban es vallan. Csak mikor felnez, akkor latjuk hogy nagymama koru. Bakancsunkat, zokninkat szepen egymas melle tesszuk a lepcso elott, majd kisse felenken bemegyunk a nappaliba. Vendegek vagyunk. Vili leultet minket egy kisasztal kore a gyekenyszonyegre, majd teat kezd fozni es megmelegiti az ebedet, amit felesege keszitett elore. Vastag palacsinta teszta, ra mazsolas currys indiai feltet. Nagyon izletes csak keveske. A nappali es a konyha egy helyiseg, ahol gyorsan osszejon a palaung csalad. Meg a szomszedasszony is megjelenik kisfiaaval. Az asztal korul Vilivel beszelgetunk az itteni nepviseletrol, szokasokrol. Kozben a nagymama szaritott teat valogat a piacra.


Korulottunk minden anyag a termeszetbol szarmazik csak a muanyag papucs es a teastermosz szines bevonata ut el kornyezetetol. Az ablakon kinezve, eloterben papaya log a fajarol. A kertveget es a szemkozti szomszed bambuszhazat naracsultetvenyeivel meredek muvelt volgy valaszt el egymastol. Pihengetunk meg fel orat, aztan elindulunk vissza Kalaw fele. Egyik szomszednal meg megnezhetjuk a teaszarito kemencet, mielott egy utolso "Meha" elhangzik a palaung gyerekek fele.

Faradtan kovetjuk Vilit a palmaligetek es fenyoerdok kisereteben. 5 orara erunk vissza ahonnan indultunk, Sam bacsi ettermebe, aki az utikonyvunk ajanlata alapjan a program szervezonk. Megbeszeljuk vele a kovetkezo harom nap programjat, hideg vizes furdot veszunk, Lilly, az indiai holgy vendeghazaban. Egy gitargyujto ettermebe sietunk ehesen, ahol sikerul konnyen egy 21/6-os es egy 21/13-as ping-pong gyozelmet elernem az etteremtulajdonos fiatol. Cserebe egy tal forro, hangyaval is fuszerezett zoldseglevest kapunk, ami aztan "csontnelkul" fogy el.

Kalaw, 2006.12.10

Shan hegyei kozt

A kinai busz nehezen kapaszkodik fel a katyuktol szabdalt, meredek szerpentinen az 1300 meteres magassagba. Az utasok megadoan nyelik az ablakokon bedolo port, varva, hogy a celban nagyot szippanthassanak a friss hegyi levegobol. Az ut 11. orajaban a jegyszedo vegre nekunk int, a kovetkezo megallo a mienk: megerkeztunk Kalaw-ba, a hegyvideki Shan tartomany fovarosaba.

Meg kovalygok a sok kanyartol, es gyenge vagyok a hajnal ota tarto eros hasmenestol, igy szallaskereseskor elozekenyen :) elore engedem a tobbieket, amig en a csomagokra vigyazok. Tolvajoktol nem kell tartani persze - a mynmari embereknel nehezen talalnal becsuletesebbet - egyszeruen csak jol esik a hatizsakokra borulva eltoltott nehany perc piheno.

A keservesen lassu kozlekedestol eltekintve Myanmar minden szempontbol kellemes meglepetes lett. A varakozasunkkal ellentetben mindent lehet kapni, sot a valasztek neha a thaifoldit is lekorozi! Feltunk, hogy nem ertenek majd minket, de valamennyire mindenki beszel angolul, vagy ha nem, hat a szomszedja fordit neki. Most mar az altalanos iskolaban is kotelezo nyelv az angol - masodikkent a hivatalos burmai mellett.

Myanmar romlatlansagat legkonnyebben az embereken latod. Az europai szemmel is kifejezetten szep arcvonasaik, a kedves, nyilt, oszinte mosolyuk a monostorok elso torvenyet tukrozik: legy jo teljes szivedbol!

Avokadoval almodom

Az avokadorol eddig mindig a guacamole, a guacamolerol mindig Mexiko, Mexikorol pedig mindig a tequila jutott eszembe. Imadom az avokadot, imadom a guacamolet, imadom Mexikot, es egy bizonyos esteig imadtam a tequilat is.

Egy hete a Myanmar LP-t lapozgatvan megakadt a szemem egy mondaton "ne mulasszd el megkostolni Burma hatalmas, sotetzold avokadojat". Ezt elolvasvan osszecsordult a nyal a szamban, es elkezdtem varni...

Elso talalkozasunkra Yangonban kerult sor. Mit sem sejtve lepkedtem a tobbiek mogott - epp buszjegyet foglalni siettunk - amikor megpillantottam. Apro, otthon is kaphato meretu avokadok kozott fekudt vagy kettucatnyi tarsaval egyutt. Hatalmas volt! (gyerekfej nagysagu). Es melyzold, mar-mar fekete. A latvanytol megbabonazva megalltam... volna, ha a tomeg tovabb nem sodort volna. Igy hat a csapat utan siettem inkabb, es vartam...

Nehany nappal kesobb ismet varatlanul bukkant elem. Mar harmadik alkalommal mentunk fel a hotel tetoteraszara, elfogyasztani a szobaarban foglalt standard reggelinket: piritoskenyer, vaj, dzsem, omlett, kave es nemi gyumolcs. Unottan neztem vegig a szomszed asztalokon: piritos, omlett, LP; piritos, omlet, LP; piritos, omlett, AVOKADO?!?!
Egy puhahusu nemet no egy avokado felet tartotta kezeben. A fel zoldseg akkora volt, hogy alig fert lapatnyi tenyerebe. Es sotetzold! Es olyan erett hogy a hejabol kiszedve rogvest kremesen kenheto volt. Alig birtam elszakitani tekintetem a latvanytol, de vegul sikerult, nagyot haraptam a vajaspiritosomba, es vartam...

Gorogdinnye nagysagu avokado fekudt elottem az asztalon. Kesem erdes, rucskos boret atvagva megallithatatlanul hatolt elore a vajpuha husban, mig a zoldseg kozepen elhelyezkedo dionyi maghoz nem koccant. A zoldessarga kremet mar epp keszultem kenyeremre kenni, amikor a busz nagyot razkodott es felebredtem! Ertetlenul pislogtam, nyeltem egyet, majd tovabb vartam...

Tegnap este hazafele setaltunk a sotet utcan, amikor ket kivilagitott etterem kozott egy gyumolcsospulton eszrevettem par nagyobbacska avokadot. Mivel latni nem sokat lattunk beloluk a sotetben, megkertem az eladot, valasszon nekem egy szep erett peldanyt. Hazasiettem zsakmanyommal, majd a lampafenynel szemugyre vettem, vegul az agyam melletti polcra allitottam, es vartam...

Reggel koran keltunk. Avokadommal egyutt siettem a tetoteraszra. Orultem mikor kihoztak a rizssalatamat: ehhez pont illik az avokado! Eletlen kessel sokaig tartott mire kette sikerult vagnom a zoldseget...

A husa, a varakozasokkal ellentetben eleg kemeny, eretlen volt. Az ize is ennek megfelelo... Azt hiszem legkozelebb vilagosban kell bevasarolnom! Addig is, varok...

2006.12.07. Bagan.

Megj.: vegul a Kalaw-Inle to trekkingig kellett varnom, ott, a Shan allamban, majdnem minden etkezeskor kaptunk desszert gyanant fel-fel izletes, puha avokadot. Mostantol Mexiko mellett Myanmart es a hegyi falvakban toltott huvos reggeleket is eszembe fogja juttatni e zoldseg.
2006. december 15.

Szempillantasnyi monostori elet

"Szegeny szerzetesek!" sohajt fel Moncs, ahogy a nyitott platoju pick-upunk lassan begordul egy kis poros utcacskaba. Taxik, legkondis buszok konvoja es hompolygo kulfoldi turista aradat latvanya fogad. Hirtelen elbizonytalanodunk, valoban meg akarjuk-e nezni, ahogy az amarapurami Gunayan Kyaung monostor szerzetesei delelott 11 orakor elfogyasztjak aznapi utolso eleseguket. Ekkor azonban mar brit, nemet, francia es spanyol turistak koze szorulva haladunk elore - nincs visszaut.

Az ut ket oldalan huzodo egyszeru, feherre meszelt, egyemeletes hazak udvaran bordo lepelbe burkolodzo szerzetesek gyulekeznek. Kezukben csillogo fekete levesestalat szorongatnak, bal karjukra kockas kis teritojuket fektettek. Igyekszunk magunkban elfojtani az erzest, hogy egy allatkertben varjuk a fo programot, az etetest.

Pontban 11 orakor, gongutesre, a szerzetesek parosaval sorbaallnak es kattogo fenykepezogepek kereszttuzeben elindulnak az ebedlo fele. Mielott az epuletbe lepnenek, az udvaron felallitott edenyekbol rizst es curryt kapnak fekete etelhordojukba.

A szerzetesek vegelathatatlan sorokban vonulnak el elottunk, szemlesutve, csak maguk ele nezve. A legfiatalabbak, 6-7 evesek, feher ruhacskat viselnek, es szaporan szedik apro mezitelen labacskaikat, hogy lepest tudjanak tartani az idosebbekkel. A kamaszkoru fiuk, akik a menet nagy reszet alkotjak, valoszinuleg most toltik elso kotelezo szerzetesi idejuket. A sorokban csak egy-ket idosodo arcot pillantunk meg.

Szep lassan a monostor szinte valamennyi lakoja elhalad elottunk, az ebedloben pedig egyre tobb simara borotvalt koponya hajladozik az asztalok hosszu sora felett.

Mi csendben megukra hagyjuk a szerzeteseket, de meg hosszu percekig beszelgetunk a buddhista monostor elgondolkodtato tizparancsolatan...

Shwedagon Pagoda, Yangon

Persze nem jarhat az ember ugy Yangonban, hogy meg ne nezze a burmai buddhistak altal legszentebbnek tartott Shewdagon Payat, azaz pagodat, amelyet minden burmai szeretne eleteben legalabb egyszer meglatogatni. Az eredetileg a VI-X. szazad kozott epult, 98 m. magas sztupa egy dombteton all.

Yangoni tanacsadonk, Ko-Sai javaslatat megfogadva, egy-ket oraval naplemente elott erkeztunk meg a pagodaba. A deli bejaraton at belepve meseorszagban talaltuk magunkat. A Shwedagon ugyanis meglepetesunkre, nem egyetlen sztupa. A hatalmas, kaprazatosan csillogo fo kupolat - mely Buddha ereklyeit tartalmazza - rengeteg szobor, kisebb sztupa es kulonbozo celt szolgalo pavilon veszi korul, mintegy 5 hektarnyi teruleten. A bordoba oltozott, kantalo szerzetesek delibabkent olvadtak bele az aranykupolat ovezo vakitoan feher falakba.

Mikozben korbejartuk a fo sztupat, le-leultunk egy-egy pavilon arnyekaban es meg egy ora mulva sem tudtunk hinni a szemunknek. Egy aranyhegy mellett gubbasztottunk! Ha nehany percre elmerultunk egy kisebb sztupa faragvanyaiban, vagy az imadkozo szerzetesek latvanyaban, visszapillantva a tetotol talpig arannyal fedett harang alaku epitmenyre, ujra es ujra megdobbentunk. Elkepeszto!

A sztupa bearanyozasanak szokasa meg a XV. szazadban kezdodott - Shinsawbu kiralyno a sajat sulyanak megfelelo (40 kg) arannyal fedette be a sztupat, veje pedig sajat es hitvese sulya negyszeresenek megfelelo aranyat ajanlott a szentelykupola befedesere.

A harang alaku sztupat egy esernyore emlekezteto, un. hti koronazza. A vasbol keszult, tobb mint egy tonna sulyu, 7 "emeletes" hti-n apro arany- es ezust harangok, valamint ekkovek ezrei lognak. (Ez sajnos a sztupa aljatol nem igazan veheto ki szabad szemmel). A hti-t diszito mintegy 5000 gyemant egyutt majd' 2000 karatot tesz ki.

A sztupa kore allitottak a burmai asztrologia szerint a het napjainak megfelelo het egitest - a Jupiter, a Venusz, a Mars, a Szaturnusz, a Merkur, a Hold es a Nap - asztrologiai szobrat. (Burmaban egyebkent egy het nyolc napbol all, a szerdara ugyanis ket burmai fel nap jut - igy jon ki a nyolc nap). Segitokesz idegenvezetok vagy szerzetesek mindenkinek kikeresik egy naptarban, hogy szuletese a het mely napjara esett - ezutan sajat napunk szobra elott felajanlast tehetunk, joindulatat kerhetjuk, imadkozhatunk... Moncs es Lab pont szerdan szulettek, a Merkur napjan, s elefant az allatjegyuk. Macska vasarnapi gyermek leven a felig ember felig madar Garuda kepe elott imadkozhatott, nekem a csillagjegyem a sarkanykigyo, Naga, hisz szombaton, Saturnusz napjan szulettem.

A naplementet a harang pavilon oszlopainak tamaszkodva keszultunk vegigelvezni. Elotte azert megneztuk a vilag legnagyobb egybe-ontott, 23 tonnas, bronz harangjat, a Maha Ganda harangot.

Az 1775 -1779 kozott ontott harangot 1825-ben az I. Angol-Burmai haboru soran az angolok beleejtettek a Yangon folyoba - epp hajora akartak rakni, hogy Angliaba szallitsak. A legenda szerint kulonfele modszerekkel probaltak kiszedni, de sehogy sem sikerult, s vegul feladtak. Nagykepuen meg odavetettek a burmaiaknak, ha ki tudjak szedni a folyo melyerol, megtarthatjak... Tobb se kellett a kis burmaiaknak, bambuszrudakat es fatorzseket dugtak a harang ala, annyit, hogy vegul a harang feluszott a viz felszinere...

A lemeno nap fenye kozben ujabb es ujabb szinekbe oltoztette a Shwedagon pagodat. Az eg kekje egyre sotetebb lett, vegul melylilava valtozott, es a pagodat meleg fenyu lampacskakkal kezdtek megvilagitani.

2006. december 25. Luang Prabang - Laos

Yangoni reggel

A foldrengesveszelyes Burmaban (Yangon) ebredezem egy oreg, szuvas fahaz negyedik, legfelso emeleten. Rozoga agyikom idonkent megremeg. Ido kell hozza, mig felalomban eljut tudatomig, hogy a hazat az elotte elhalado teherautok razzak. Hirtelen megertem, mi is a valodi oka a folyoson olvashato figyelomeztetesnek: walk slowly (menj lassan)! En kis naiv tegnap este meg azt hittem, csuszik a linoleum bevonat, es egy esetleges hanyattesestol probalnak megovni minket!

Nem tudom hany ora lehet, ablaktalan cellacskankban mindig sotet van. Macska indiaban ujitott kendojevel fejen, hanyatt fekve hortyog, de ez semmit sem jelent, jo kis alvokajaval kepes akar 20 orakat is vegigaludni egyhuzamban. Megnezem az orat: nemsokara 10. Gyorsan felkelek, felebresztem Macskat is, hisz a ket szobaval arrebb tanyazo Moncsekkal azt beszeltuk meg, hogy reggel 10 korul elindulunk a szallasrol.

Elso utunk a szemkozti teazoba vezet. A kiszolgalo fiuk mar ismeroskent udvozolnek. Az indiaihoz hasonlo, edes, tejes burmai teat iszogatunk, es elvezettel kostolgatjuk tegnapi felfedezesunket, egy fankszeru, omlos, tejberizsre emlekezteto peppel toltott friss peksutemenyt. Vegul ugy dontotunk, hamar ilyen jol ulunk, gyorsan meg is ebedelunk. Zoldseges rizsunk ill. meteltunk vegeztevel fizetunk az arcan furcsa sarga port viselo, angolul tudo pincerfiunal. - Mint azt kesobb megtudtuk, e sarga por a thanaka, mely a hasonlo nevu fa dorzsolese, csiszolasa soran nyerheto, s melyet fokent a nok es gyerekek, de nehany ferfi is make-upkent, illetve napvedo szerkent hasznal szerte Myanmarban. Minden haztartasban megtalalhatok a 25-30 cm. hosszura felapritott thanaka agak (a piacokon hatalmas kosarakba gyujtve aruljak oket), es a nagy, kerek kotalcak, amihez a faagat dorzsolik a "fesulkodo-asztalon".

Fizetes utan gyorsan tavozunk, hogy beszerezzuk a minket ket het mulva Yangonbol Chiang Maiba szallito repulojegyunket.

2006. december 15. NyaungShwe.