Ballarat óta sok minden történt. A kocsi a tízezer kilométeren megevett 2 liter olajat, a kormányszervó felhangosodott, és néha leeresztett az egyik kerék. Öreg autó révén már megszokásból aggodalommal füleltem minden szokatlan zajra, és ezek a jelek egyáltalán nem nyugtattak meg. Ami a legjobban megijesztett Macskáék esete után, az a váltó, ami valahogy már nem volt használható motorfékre úgy, mint régen: hiába tettem 3-asba, 2-esbe nem volt hatása, mintha nem eresztette rá a kuplungot... Meg is ijedtem, hogy már ez sem vált rendesen, de aztán egy kis próbálgatás után kiderítettem, hogy csak a motorfékkel szarakszik, amúgy jó: a 3, 2, 1 állásban csak a 3., 2. és 1. sebességig vált fel.
Már elváltunk Safiéktól, lassan csorogtunk le Sydney felé. A kerék, ami napokig jól viselkedett, az egyik reggelre megadta magát, teljesen leeresztett. Szerencsére a parkolóban éjszakázott egy belga backpacker-ös pár is egy bérelt camperbusszal, tőlük tudtam pumpát kérni. Begurultunk az első városba, Graftonba, ahol megcsináltattuk a gumit. A többi bajunkkal elküldtek a helyi Holden márkaszervizbe. Amikor odaértünk, már szívtuk a fogunkat a fényes iroda, és a hatalmas telep láttán: itt a gatyánkat is ráfizetjük a bulira! Én a mesterrel szerettem volna beszélni, de ehelyett a recepción egy csajnak kellett elmondanunk a hibákat, aki annyit vett le a benzinfolyásos mondókámból, hogy ereszthet akár a tank is, lehet hogy cserélni kell. „Basszus, ezek csak fődarab cserékben tudnak gondolkodni, menjünk el egy kisebb helyre!” – egyeztünk ki Monccsal.
Lecsorogtunk a következő nagyvárosba, Port Macquarie-be. Ahogy beértünk
a házak közé, megláttunk egy épületre festett feliratot: Maca’s Repair (Maca Szervize). Macának hívják Moncs anyukáját, így nem volt kérdés, hogy itt nézetjük meg a kocsit. :) Először az itteni műszaki vizsgálatot (Pink Slip / Roadworthy Report) csináltattuk meg, ami az eladáshoz kell majd. A mester megnézte a lámpákat, felemelte a kocsit, megrángatta a kerekeket, majd hosszasan vizsgálgatta a motort - aztán jött a rossz hírrel. Komoly olajfolyás lát, de a sok olaj miatt nem tudja megállapítani a hiba okát. Lehet, hogy csak egy tömítés, de lehet sokkal rosszabb is. :( Abban maradtunk, hogy lemosatjuk a motort – akkor tud majd többet mondani, amikor látja majd, honnan jön az olaj. Van még egy kis lyuk is a kipufogón, meg kiégett az egyik izzónk – de örültünk volna, ha csak ennyit talál!
Aznapra már nem fért bele semmi, beköltöztünk a legközelebbi kempingbe. Ez vicces volt, mert bár ki volt írva, hogy háziállatot tilos behozni (No Pets, Sorry), elvadult nyulak tucatjai rohangáltak a füvön és a betonplaccokon, ahogy behajtottunk. Hogy „vadak” lettek volna, az túlzás, mert mint eddig minden kempingben lakó állat, ezek is egy-két méterre közlekedtek körülöttünk; és a kocsi alá húzódtak be egy kis melegért. :) Másnap reggel 70 dollárért lemosattuk a motort, majd otthagytuk a kocsit a szerelőnél. Jó egy óra múlva jöjjünk vissza, mondta, akkor tud többet mondani. Gyomorideges várakozás következett, többször kicsekkoltuk a kávézó vécéjét, ahová beültünk. A kitűzött időpont elérkeztével remegő lábakkal botorkálunk vissza a szervizbe. Lelki szemeink előtt megrepedt motorblokk, roncstelep lebegett, csak reméltük, nem a legrosszabb történik velünk.
A szaki mosolyogva fogadott: jó hír, nem tudta előcsiholni az olajfolyást, pedig már kétszer megjáratta a kocsit az autópályán is. Szinte hallani lehetett a döngést, ahogy leesett a kő a szívünkről. Mondtuk neki a nehéz indulást, meg megrepedt(?) benzincsövet. Megnézte, de ő sem látott rajta repedést. További 3 perc alatt kiderítette, hogy az üzemanyag szabályozó (fuel regulator) ereszt, és a lyuk miatt túl sok benzint adagol a motorba, emiatt indul az nehezen. Elketyeg így is a kocsi, nem kell cserélni, mondta. Az eladásra gondolva mégis úgy döntöttünk, hogy cserélje ki, mert nem túl meggyőző egy olyan kocsi, amit beindítani is alig lehet! Két óra alatt minden megcsinált, 218 dollárral könnyebben hagytuk ott a műhelyt. (Adagoló 138, kipufogó 50, pink slip 30 dolcsi.) Az új adagolóval nem csak takarékosabban, hanem fickósabban is ment a kocsi, ahogy egy 3,8-as, V6-os motorhoz illik! :) Bizakodva indultunk Sydney felé, remélve, hogy az olajfolyás nem jön újra elő, nem hagy el a szerencsénk az eladáskor.
Már elváltunk Safiéktól, lassan csorogtunk le Sydney felé. A kerék, ami napokig jól viselkedett, az egyik reggelre megadta magát, teljesen leeresztett. Szerencsére a parkolóban éjszakázott egy belga backpacker-ös pár is egy bérelt camperbusszal, tőlük tudtam pumpát kérni. Begurultunk az első városba, Graftonba, ahol megcsináltattuk a gumit. A többi bajunkkal elküldtek a helyi Holden márkaszervizbe. Amikor odaértünk, már szívtuk a fogunkat a fényes iroda, és a hatalmas telep láttán: itt a gatyánkat is ráfizetjük a bulira! Én a mesterrel szerettem volna beszélni, de ehelyett a recepción egy csajnak kellett elmondanunk a hibákat, aki annyit vett le a benzinfolyásos mondókámból, hogy ereszthet akár a tank is, lehet hogy cserélni kell. „Basszus, ezek csak fődarab cserékben tudnak gondolkodni, menjünk el egy kisebb helyre!” – egyeztünk ki Monccsal.Lecsorogtunk a következő nagyvárosba, Port Macquarie-be. Ahogy beértünk
a házak közé, megláttunk egy épületre festett feliratot: Maca’s Repair (Maca Szervize). Macának hívják Moncs anyukáját, így nem volt kérdés, hogy itt nézetjük meg a kocsit. :) Először az itteni műszaki vizsgálatot (Pink Slip / Roadworthy Report) csináltattuk meg, ami az eladáshoz kell majd. A mester megnézte a lámpákat, felemelte a kocsit, megrángatta a kerekeket, majd hosszasan vizsgálgatta a motort - aztán jött a rossz hírrel. Komoly olajfolyás lát, de a sok olaj miatt nem tudja megállapítani a hiba okát. Lehet, hogy csak egy tömítés, de lehet sokkal rosszabb is. :( Abban maradtunk, hogy lemosatjuk a motort – akkor tud majd többet mondani, amikor látja majd, honnan jön az olaj. Van még egy kis lyuk is a kipufogón, meg kiégett az egyik izzónk – de örültünk volna, ha csak ennyit talál!Aznapra már nem fért bele semmi, beköltöztünk a legközelebbi kempingbe. Ez vicces volt, mert bár ki volt írva, hogy háziállatot tilos behozni (No Pets, Sorry), elvadult nyulak tucatjai rohangáltak a füvön és a betonplaccokon, ahogy behajtottunk. Hogy „vadak” lettek volna, az túlzás, mert mint eddig minden kempingben lakó állat, ezek is egy-két méterre közlekedtek körülöttünk; és a kocsi alá húzódtak be egy kis melegért. :) Másnap reggel 70 dollárért lemosattuk a motort, majd otthagytuk a kocsit a szerelőnél. Jó egy óra múlva jöjjünk vissza, mondta, akkor tud többet mondani. Gyomorideges várakozás következett, többször kicsekkoltuk a kávézó vécéjét, ahová beültünk. A kitűzött időpont elérkeztével remegő lábakkal botorkálunk vissza a szervizbe. Lelki szemeink előtt megrepedt motorblokk, roncstelep lebegett, csak reméltük, nem a legrosszabb történik velünk.A szaki mosolyogva fogadott: jó hír, nem tudta előcsiholni az olajfolyást, pedig már kétszer megjáratta a kocsit az autópályán is. Szinte hallani lehetett a döngést, ahogy leesett a kő a szívünkről. Mondtuk neki a nehéz indulást, meg megrepedt(?) benzincsövet. Megnézte, de ő sem látott rajta repedést. További 3 perc alatt kiderítette, hogy az üzemanyag szabályozó (fuel regulator) ereszt, és a lyuk miatt túl sok benzint adagol a motorba, emiatt indul az nehezen. Elketyeg így is a kocsi, nem kell cserélni, mondta. Az eladásra gondolva mégis úgy döntöttünk, hogy cserélje ki, mert nem túl meggyőző egy olyan kocsi, amit beindítani is alig lehet! Két óra alatt minden megcsinált, 218 dollárral könnyebben hagytuk ott a műhelyt. (Adagoló 138, kipufogó 50, pink slip 30 dolcsi.) Az új adagolóval nem csak takarékosabban, hanem fickósabban is ment a kocsi, ahogy egy 3,8-as, V6-os motorhoz illik! :) Bizakodva indultunk Sydney felé, remélve, hogy az olajfolyás nem jön újra elő, nem hagy el a szerencsénk az eladáskor.
