a francia La Vache Qui Rit, egy egyszeru omlesztett sajt, a macisajtunk jobb nala. Egy-egy turistasabb helyen vagy nagyobb varosban fordulhat elo veletlenul masfajta sajt is, amit peldaul Moncs kapott szulinapjara Siem Reapban. 
akkorak, mint egy fel garazs (vagy kisebbek), vegyesboltok, dugig vannak, de csak a mindennapi elethez szukseges dolgokkal. Van peldaul mosoporbol 10 grammos, ket rupias (10 Ft-s) kiszereles, ebbol ket fajta. Samponbol van ket-harom fajta, de szunyogriaszto peldaul egyfele van, az Odomos. Moncs tobb mint harom hetig kajtatott 2in1 sampont, vegul Goan talatunk egy olyan boltban, ami mind meretben, mind valasztekban megkozelitette egy kisebb CBA es egy haztartasi bolt valasztekat. Amuldozva jarkaltunk, nezelodtunk a sorok kozott, amig otthon csak atrohanunk minden ilyen uzleten, gyorsan bedobalva a kosarba ami kell.
ol bevalt szerek, mint az elektromos parogtatoba valo, otthonrol hozott lapkak, vagy a Malajziaban vett, de mar Indiaban bevalt kis folyadektartaly (a Good Knight ;)) is hatastalannak bizonyultak. Sot, a kambodzsai Raid fustolospiralunkat is szeretik, ami eddig kb. 5 perc alatt olt meg minden szunyogot a szobaban, es tiz perc utan mar minket kezdett fojtogatni.
visited 15 states (6.66%)
Create your own visited map of The World or try another Douwe Osinga project
március 31, 2007
Del-Kelet Azsia vegyes
március 27, 2007
Gumiido 2.
Korabban ott fejezodott be az elso gumiidos tortenet, hogy Jakartaban nagy nehezen megvettuk a repulojegyeket a Bali-Jakarta, Jakarta-Batam (~Singapore) utvonalra. Ez a bejegyzes pedig a repules gyonyoreirol szol majd! J A 246 millios orszag 17 508 szigetbol all, amibol 6000 A Mandala a kozepesen biztonsagos kategoriaba tartozik, a Batavia, amire jegyet kaptunk, az also kategoriaba. Nem orultunk, de legalabb nem AdamAir! A jegyvetelnel fontos szempont volt, hogy lehetoleg ne, vagy minel kevesebbet repuljunk az AdamAirrel. A kinezett Bali-Jakarta jaratra csak negy hely volt, amit Kocso nem is bant, mert igy egy ket oraval kesobbi jarattal utazhatott.
A repulest megelozo napon, ejjel 11 korul ertunk a Kuta beach-en kinezett szallasunkra. Termeszetesen a legolcsobbak egyiket neztuk ki, de ennyi penzert azert jobbra szamitottunk - a szobak dobogosak lettek az altalunk rendezett "Legmocskosabb Szallok" haziversenyen.
Kb. 4 ora alvas utan reggel f4 korul keltunk. A Bali-Jakarta jegy reggel 6:05-re szolt, es a jegyre itt is ra van irva, hogy egy oraval az indulas elott kint kell lenni a repteren. Ezt meg felul is multuk, mert mar f5-kor a bejaratnal toporogtunk. Tenyleg csak toporogtunk, mert a repter meg zarva volt, az orok csak a dolgozokat engedtek be!
Leultunk, vartunk. Gyanus volt, hogy a monitorokon nem talaltuk a jaratunkat, de turelmesek voltunk. Fel ora elteltevel kinunkban mar megmutattuk a jegyet az oroknek, hogy ugye jo helyen vagyunk, a Kuta Beach repter ugyanaz, mint a denpasari repter? Az orok bologattak, hogy ezek a jegyek ide szolnak, csak meg nem mehetunk be. Megneztuk az LP-ben is, Balin tenyleg csak egy repter van. OK, egy para kilove.
Fel 6 fele mar elkezdtunk komolyan gyanakodni, hogy mi nem fogunk 6-kor innen elrepulni. Ekkorra mar reg be kellett volna csekkolnunk, sot a gepen kellett volna ulnunk! 6:10 fele vettem eszre, hogy mar nem csak kosztumosok es kituzosok szallingoznak befele, hanem egy-egy borondos is – nna, ezek jol nem szoltak a kint varakozoknak, hogy lehet menni!
Bemegyunk, rohanunk a becsekkolos pulthoz. A jegyunk a Mandala legitarsasag gepere szolnak, de a csaj kozli, hogy sajnalja, de a jaratunkat toroltek, hat nem adtunk meg ertesitesi telefonszamot?! Amugy megadtunk, de nem hivtak - nincs mar eronk vitatkozni sem. Megker, hogy faradjunk a Mandala irodaba, o nem tud tobbet segiteni.
Az irodaban elpanaszoljuk, hogy nincs jaratunk, de csatlakozasunk van Jakartaban, sietnenk. Az egyik fazon megnezi a jegyunket, elkeri az utleveleket is, terul fordul, es visszajon 4 beszallokartyaval a Batavia tarsasag 8 oras gepere. Ooo, megiscsak mukodik itt nehany dolog!
lakott. A szigetek osszterulete 1,9 millio negyzetkilometer, tobb mint ot
Nemetorszagnyi hatalmas teruleten szetszorva. Ezek utan nem meglepo, hogy a
legikozlekedes itt fontos szerepet jatszik: az orszagban 668 repuloter van,
amibol 161 le is van betonozva.
Itt is jelen vannak az olcso belfoldi legitarsasogok, bar a biztonsagi kovetelmenyek messze nem olyan szigoruak, mint otthon, Europaban, itt a gepeken es a szemelyzeten sporolnak... Az Adam Air-nek van az egyik legrosszabb statisztikaja, de az indonez Kozlekedesi Miniszterim felmerese szerint, a tobbi legitarsasag sem sokkal jobb naluk. A megvizsgalt 20 szallitmanyozo es utaztato legitarsasagbol 7 csak a minimalis biztonsagi kovetelmenyeknek felelt meg, de a maradek 13 (koztuk a nemzeti legitarsasag, a Garuda) is csak a kozepes szinten teljesiteti a repulesbiztonsagi eloirasokat.
Az also kategoriaba kerult tarsasagok 3 honapot kaptak a sztenderdjeik javitasara, ha ez nem tortenik meg, visszavonjak az engedelyuket. 
A repules kellemes, esemeny nelkul erkezunk meg Jakartaba. Tranzitot csak nehany tarsasag kinal, a mieink nem, tehat csomagfelvetel, ujra kifzetjuk a repteri illeteket, atporoszkalunk az indulasra. Ket es fel ora mulva indul csak a gep, hat varunk. Vagy ket ora mulva megerkezik Kocso is, egyutt megyunk at a beszallasra. Mindenki kap egy tesztalevest, mint kajat, 'sajnos' csirkes, igy nekem harom is jut. J Varunk. Neha a hangosbemondoban mondanak valamit, de nem ertjuk mi az. Vegul 1,5 oras(!) kesessel megkezdhetjuk vegre a beszallast.
Monccsal a szarny folott kaptunk helyet, nem latunk semmit, de legalabb biztonsagos. Gondolom az atlagos 0,001% helyett 0,0015% az eletbenmaradasi eselyunk lezuhanas eseten - biztato! ;)) Az utazas sima, egyedul a leszallasnal korrigal egy hatalmasat a pilota: mar kint vannak a fekszarnyak es a kerekek, amikor egy eles kanyar jobbra (a szarnyak hegye majdnem surolja a fakat), majd vissza balra, es mar le is szalltunk. Mintha eltevesztettuk volna a kifutopalyat vagy 100 meterrel! Legutobb a mekongi hajos koccanasnal ijedtem meg ennyire…
Innen mar szinte olajozottan megy minden: 20 perces alkudozas a taxisokkal, hogy melyik kikotobe is akarunk menni, majd ott gyors jegyvetel a kovetkezo kompra. Minden gyors es olajozott, latszik, hogy kozel van Singapore! Fel ora mulva mar a kompon ulunk, ami elkepeszto sebesseggel ropit a singapore-i kikoto fele, egy gyors egynapos villamlatogatasra a vilag egyik bevasarloparadicsomaba.
Kocsoval meg nyomunk egy utolso vacsorat. Jol erezte magat velunk, az egy honap igyekezett nem gondolni arra, hogy egyszer vissza kell mennie dolgozni… A vacsi utan elbucsuzunk tole, majd a hazakuldendo cuccainkkal megtomott hatizsakja alatt roskadozva eltunik a metroaluljaroban. Ket nap mulva jon tole a mail, gond nelkul hazaerkezett, csak egy-ket kis faszobrocska peneszedett be az ut alatt.
március 26, 2007
Snorkelezés Balin
Macs rendesen leizzadt az első fél órában, de kis idő elteltével még beszélgetni is tudott vezetés közben. Mellette ült Kocsó, ő térképészett és kérdezgette a helyieket, hogy merre is az arra. Ezek a balinézek se nagyon akarják megérteni az embert! Kocsó kiszól az ablakon: Rendang? (egy városka neve). A cimzett fura képeket vág, s szemével kéri ismételje meg a kérdést. Megtörténik: Rendang? Erre felderül a kérdzett arca: Aha, Denpasar?! (Bali fő városa, így minden turista feltételezett célpontja). Vagy negyedszeri ismétlésre végre tényleg megérti mit beszélünk neki és ugyan olyan kiejtéssel (legalábbis számunkra észlelhetetlen különbséggel ejtve) közli: Rendang! Kiri, kiri (= balra, balra - vagy jobbra? Már nem emlékszem...).
Egy óra vezetést követően kezdődött utunk tulajdonképpeni célja, a festői szépségű táj! Igazán mesés helyeken kanyargott az út, üde zöld, rizsfölddel borított hegyoldalak között. Fentről, a hegytetőről a legszebb a látvány, ahogy a lépcsőzetesen kialakított rizsteraszok fokozatosan egyre kisebbek és kisebb alattunk s végül, a messzeségben, egybeolvadnak a kék tengerrel...
Még további három órát vezetett Macs (fotószünetekkel megszakítva persze), mire megérkeztünk Amedbe, a keleti parton fekvő búvárparadicsomba. Itt is kellemesen csalódtunk. Kiépített, puccos, riviéra szerű, fényes városra számítottunk, bazárral, hotelekkel, búvárbázisok ezreivel. E helyett egy nyugodt, csendes kis falucskát találtunk a tengerparton, lepukkant, családi kajálóhelyet kedves és mosolygós tulajdonosnővel, kihalt utcákat, üresen kongó néhány szálláshelyet. Igaz, hogy épp nincs szezon (még tart a monszun, ezért is voltak a jó kis délutáni szétázásaink a motoron), de nem tudom elképzelni, hogy sokkal nyüzsgőbb itt az élet főszezonban...
Néhány öbölnél megálltunk fényképezni, s nézegettük, válogattuk, hol snorkelezzünk egyet. Túlságosan nem volt csábító a vízbe mártózás ötlete, felhős volt az ég, hűvös szél fújdogált, a tenger felkorbácsolt hullámai pedig rémísztő, szürke víztömegként csapkodták ütemesen a part fekete vulkáni homokját. Kocsó, aki igyekezett minél tartalmasabbá tenni utolsó itt töltött napját, kitartóan kérdezgette a helyieket, hogy hol érdemes merülni. Mi többiek már úgy voltunk vele, hogy még Ausztráliában jobbnál jobb helyeken lesz alkalmunk búvárkodni, nem ragaszkodtunk a megmártózáshoz. Az utolsó pillanatban azonban elhangzott a varázsszó: hajóroncs! Nem messze a parttól az egyik öbölben egy japán halászhajó roncsa körül lehet snorkelezni! Máris érdeklődőbbé váltunk mindnyájan, s immáron lelkesen kerestük az adott öblöt. Könnyen megtaláltuk végül, még ki is volt táblázva. Az öbölben egy búvár-felszerelés kölcsönző működött, ahol megtudtuk, pontosan hol is a roncs, ki-ki bérelt magának felszerelést amilye épp nem volt (békaláb, pipa, maszk, mentőmellény...), aztán gyorsan beszaladtunk a vízbe. Ez persze nem ment ilyen egyszerűen, mint ahogy leírom, hiszen meg kellett kűzdenünk az elemekkel - a talpunkat gyötrő kavicsokkal, amiken át kellett kacsáznunk mezitláb a tengerig, aztán meg a hatalmas hullámokkal. Ez utóbbiak egy óvatlan pillanatban Macskát a földre terítették és mint egy rongycafatot, magukkal sodorták. Szegény tágra nyílt szemekkel meredt ránk, miközben hátán fekve kapálódzott az őt a partra sodró vízáramban (a földkerülés során immáron másodszor hitte őszintén - bokáig érő vízben, mentőmellénnyel felszerelkezve - hogy mindjárt megfullad). Aztán mikor a víz visszahúzódott, partra vetett hősünk feltápászkodott, s őrült rohammal próbálta újra bevenni az óceán sáncait. Egy hirtelen jött gondolattól vezérelve, cselesen négykézlábra ereszkedett, s a hullámok tetején illegve billegve hosszú kűzdelem árán végül bejutott a mély vízbe. Mi többiek eközben, mindenféle mentőmellény nyűgjétől mentesen, kényelmesen beúsztunk a hajóroncshoz. A tenger meglepően meleg volt (elvégre mégiscsak az egyenlítőnél vagyunk, vagy mi!), és a parttól alig tíz méternyire tényleg gyönyörű színes korallok „virágoztak", a hajóroncs (kis csónakocska) is ott volt, a jelzett helyen, no meg a különféle méretű, szivárványszínű halak se hiányoztak. Kedves ismerősként köszöntöttük a papagályhalat és a lepkehalat, elnézelődtünk egy ideig, aztán kiúsztunk a partra.
Hazafelé még sokáig kanyarogtunk a tenger partján, majd Amlapurát követően ismét a dimbes-dombos rízsföldes táj következett. Szorgosan kerülgettük az út közepén, édesdeden szunyókáló kutyákat, a kiscsibéiket az aszfalton terelgető tyúkanyókat, integettünk a tejfehér fogukat ránk villantó szutykos gyerekeknek. Aztán begördültünk Ubudba, leadtuk az autót, megvacsoráztunk a szokásos éttermünkben, majd rendeltünk egy taxit és átvitettük magunkat Kuta beachre, hisz másnap hajnalban indult a repülőnk, a Kutától öt kilométerre lévő (Ubudtól meg vagy negyven) reptérről. Maccsal mi már a taxiban elaludtunk, szinte arra se emlékszünk hogy elfoglaltuk mocskos szobáinkat egy lepukkant szálláshelyen. Felöltözve estünk be az ágyba (a foltos ágyneműnek nem ártott), s aludtunk tovább.......
március 24, 2007
Kozlekedj okosan Indoneziaban! 2. resz, A motor
A motor egesz Indonezia (es Del-Kelet Azsia) legfontosabb kozlekedesi es szallitasi jarmuve. Ezert a ra vonatkozo szabalyok is kulonlegesek, a KRESZ nehany paragrafusa alol felmentest kapnak hasznaloi. Talan a legfontosabb ilyen szabaly, hogy motorral barhova, barmikor, barmilyen iranyba kozlekedhetsz, igy forgalommal szemben menni er! A piros lampa motorokra nem vonatkozik! Hasonlo fontossagu, hogy a motorvezetesnek nincs also korhatara. (Lattunk kb. 10 eves gyereket vezetni haza iskolabol, mogotte 2 fiatalabb testvere.) Ujabb konnyites: motoron a sofor es a hatso ember kivetelevel mindenki aludhat. (Ez gyakran 2 alvo embert jelent.) Bukosisakot nem kotelezo hordani. (Na jo, kotelezo, de azert lazadni is kell a szabalyok ellen!)
Ejszaka nem kotelezo bekapcsolni a vilagitast. Barmekkora targyat, elolenyt szallithasz motoron, de a modjat neked kell kitalalnod.
Muszaki eloirasok:
- a hatso vilagitas szabadon lecserelheto Knight Rideres futofenyre.
- az elso vilagitas az unalmas feher szinen kivul lehet meg kek, vagy piros!
- rokkantak ugy utazhatnak, mint egy oldalkocsis motorkerekparon. Az oldalkocsi egy keretes rampa, amire a tolokocsival fel lehet gurulni. A motor vezeteset ugy kell megoldani, hogy a eredeti kormanyt levagjuk, athelyezzuk, es egy egyszeru ruddal osszecsatlakoztatjuk az eredeti csonkkal.
Osszegezve el kell ismerni, hogy a kaosz szeru, am megis biztonsagosnak tuno utakon az egyik leghatekonyabb, leggyorsabb kozlekedesi forma, kulfoldikent jol lehet ismerkedni a piros lampanal (ha megis megallsz), es raadasul vicces! ;) (Csak a parkolasnal kell vigyazni!!!)
március 23, 2007
162. Nap - Esos motorozas
Sűrűn forgattuk a térképet, ami elsősorban Bali madárvilágával akart minket megismertetni. Aztán végül olyannyira megtaláltuk utunkat, hogy már a jó irányba eső első faluban kérdeztük meg az Ubudból kivezető utat. Ekkor láttuk először, hogy az út menti települések teljesen egymásba folynak és ha vannak is útjelző táblák, azok szégyenlősen a fák mögé bújva lesik a forgalmat. A térképet zsebbe gyűrve hát, a falusiaktól kértünk segítséget.
Bali teljes egészében egy élő skanzen! A tipikus sarkosan díszitett vörös téglafalak, házrészletek, Bali kapuk, templomok a legeldugottabb falucskában is megtalálhatóak. Eltűntek a Jáván, Szumátrán megszokott, lemeztetővel védett faépületek, helyettük a cseréptető és tégla, díszesen simított beton épületek adják a jóval erősebb védelmet a Balinézeknek. A falvakba „belenőtt” üde, sűrű pálma erdők, 2-3 méteres virágzó bokrok, rendezett teraszos rizsföldek, tisztaság, mosolygó arcok... mindez együtt, egy eddig, az utunkon nem tapasztalt, hibátlan „csodavilágba” helyezett minket. Ahogy Kocsó idézi mindig: Bali, az Bali!
Fejemet jobbra-balra kapkodva, szememet nehezen tudtam a néhol óriási kátyukkal teletüzdelt úton tartani. Helyettem Zsu – aki mögöttem ült – pislogás nélkül nézte mereven az aszfaltot...de egyszer aztán Ő is elbámészkodott, így... elcsaptam egy kutyát... de aztán felállt, felfutott egy lépcsőre, ránk nézett és beintett... ”Megszokták” – gondoltam. Az út további részét nagy gázzal folytattuk, mert már későre járt. Szerpentinnel kellett megbírkoznunk, ahol egy kanyarban érdekes állatokra figyeltünk fel az út szélén. Napernyő alatt méteres tarajos gyík, tőle pár méterre gyümölcsevő denevér lógott egy póznáról, odébb egy bezárt, titokzatos faláda feküdt egy emelvényen. Fék. Róka fej; Denevér, Hejjj! Meg kell fognom őt! Először egy spanyolországi szafarin láttam ezt a denevér fajt rács mögött. Aztán a kambodzsai Siem Riepen repkedtek a sötétben a fák között. Majd Ko Surinon hiába vártam öket, nem bújtak elő. Kénytelen voltam a Yogjakartai madárpiac sötétjében rácson keresztül szemezni eggyel. De most itt van előttem testközelben. Letámasztottuk a motorokat, megalkudtam az állat „simogatásért” és rájuk vetettük magunkat. A láda egy óriaspitont rejtett, de Ő nem igen keltette fel érdeklődésünket. Aztán megérkezett - meglepetésében fék nélkül - egy német kigyúrt gyerek a nagy motorján. A kanyarban egy robogó fogta meg, hogy ne kerüljön vissza újra a hegy lábához. Ijedtében el is felejtette az állatokat, összekaparta magát és hosszan alkudozott a helyiekkel az összetört kismotor miatt. Hirtelen én sem tudtam hova figyeljek, a vérző karjára vagy a gatyámban kotorászó denevérszájra. Aztán a pórul járt srác, mintha kígyó harapta volna meg, elhúzott. Miután megtudtuk, hogy a piton két hete evett meg négy csirkét, jobbnak láttuk, ha mi is tovább indulunk. Még félóra kövérgáz és megpillantottuk fentről a Bratan tavat. Nehezen ismertem fel a fátyol mögül, amit a bukomról ömlő eső képezett a párás szemüvegem előtt. Szakadt az eső. Befaroltunk egy tetővel védett büfésor elé, leültünk, rendeltünk és elkezdtünk vacogni. A többiek hátizsákjából előkerültek a dzsekik, pullóverek. Az enyémből nem, mivel a szálláson volt. Vártunk egy órát, majd mikor már úgy éreztük, hogyha tovább maradunk, újság hír lesz belőlünk, újra felzugtak a motorok s megindultunk visszafelé – 100 méterrel a cél előtt! A hazavezető utat aránylag könnyen megtaláltuk, bár ebben nagyban segített egy hatalmas „telitenyér” is, amit egy útbaigazítás alkalmával fogtunk. Ez, egy motoron ülő esőkabátból kilógva integetett előttünk, akárhányszor útkereszteződés féléhez értünk. A szakadó esőben könnyebb volt követni egy tenyeret, mint állandóan a jó irányt kérdezgetni. De sajnos nem egészen Ubudig utazott a kéz. Egyszer fékezett a kékes színű esőkabát, én a motorja mellé gurultam és egy hatalmas orr, fogak nélküli mosoly mutogatott határozottan menetirányba. Ezután még jött 33 útkereszteződés, és 33 útbaigazítás, míg végül a teraszunkon levehettem a szemüvegemet és még ha homályosan is, de újra láttam... láttam... kikerekedett szemekkel néztem, ahogy Kocsó megáll mögöttem, leszáll a motorjáról, majd gázt ad és a kormányon lógva berobban a szállásunk díszesen épített kapujába, felborítva közben az én motoromat is. Hátrafordultam és ott állt mögöttünk a motorok tulajdonosa.... visszavettem inkább a szemüvegemet...
2007-03-23 Indonézia, Ubud
március 22, 2007
Elso napunk Bali szigeten
Tiptop kis szállásunkhoz fejedelmi reggeli jár, amit nagy élvezettel fogyasztunk el a teraszunkon. Közben gyönyörködünk a kertben, a virággal borított bokrokban, a szépen zöldellő pázsitban, a szomszéd házikó faragott zsalugátereiben... Ezt a reggelt nem kapkodjuk el. Nemsokára megjelenik Kocsó is, leül az asztalunkhoz beszélgetni.Közben képeket nézegetünk, válogatunk a laptopon.
Mikor megunjuk, elindulunk sétálni, körülnézni Ubudban. Kellemes, nyugodt kisváros. Turistás, de mégse áraszt siófoki hangulatot, csak a piacon támad az embernek vásári bazár érzése – de ott ez azért megengedhető. Az utcákban kertes házak sorakoznak, a vörös téglából kirakott kerítés mögött minden házikó mellett megbújik egy templom, vagy egy szentély. Az LP segítségével végre megértjük, mit jelképez az oszlopok tetejére faragott, színes napernyővel védett „kisszék”. Ez Bhrama, Vishnu és Shiva trónja – a balinéz hinduk ugyanis, mint megtudtuk, nem szokták e hármast ábrázolni, csak az üres trónjuk figyelmeztet mindenkit állandó jelenlétükre.
Ebédünket egy padangos helyen költjük el. Hogy mi is az a Padang? Az olyan kajázókat hívják így, ahol, ha bemész, leültetnek, majd néhány perccel később terülj-terülj asztalkám szerűen elkezdt roskadozni az asztal a különféle ételektől. Te pedig eszel amelyikből eszel, annyit amennyit akarsz, s végül csak azt kell kifizetned, amit elfogyasztottál. Ezeket a kajáldákat onnan lehet megismerni, hogy a kirakatukban több sorban virítanak a tányérokon a még reggel elkészített ételek, halak, husok, zöldségek, tojás... Az indonézek ugyanis állítólag egy nap ugyan azt eszik reggel-délben-este, a háziasszony reggelire elkészíti az 5-6 féle főételt (a köret mindig rizs), s az egész család ezt eszi egész nap. Hidegen. Ráadásul úgy készítik el az ételt, hogy egy nap alatt, hűtés nélkül nem romlik meg ebben a borzasztó melegben sem!
Ebéd után a helyi képzőművészeti termékeket szemléljük meg alaposabban. Festmények, maszkok, kő- és faszobrok... Mindent fel tudnánk vásárolni! Hihetetlen szép dolgokat lehet találni Indonéziában, és nem is nagyon kell keresni... Csak hasraesel bennük az utcán... Hazafelé átvágunk a piacon (nem tehetünk róla, hogy – vesztünkre – attól fél percre található a szállásunk), ez a fél perc elég az árusoknak ahhoz, hogy Kocsót és Macskát egy-egy bő nadrággal gazdagítsák.
Este még a kerti teraszunkon ülve folytatjuk a képválogatást, vacsorázni csak a közeli Arjuna utcácskába szaladunk át, ahol 17.000 rupiáról – egy véletlen félreértésből kifolyólag – lealkudom a spagettit 10.000 rupiára. A finom vacsi után hamar álomba merültünk.
március 21, 2007
Kozlekedj okosan Indoneziaban! 1. resz, Autobusz
Az indonez kozlekedes annyi meglepetest tartogatott (remelem sok ujat mar nem fog okozni), hogy megeri osszeszedni, hogyan kell jo helyikent kozlekedni. Eloszor vegyuk at az autobusz KRESZt.
Utaskent csak ajanlasok vannak. Elso es legfontosabb pont, hogy a menetrend csak tajekoztato, fel-1 oras csuszassal mindig szamoljunk. Ha megall a busz pihenni, akkor az minimum fel ora, de inkabb hosszabb. Ezeknel a megalloknal a mellekhelyseget erdemes mindenkepp felkeresni, mert lehet, hogy a busz csak 8 ora mulva all meg legkozelebb es meg ha van is wc a buszon (persze guggolos), a sofor akkor sem lesz tekintettel a kanyargos uton arra, hogy valaki hatul eppen el van foglalva. Ezen kivul a busz barhol, barkinek megall (bocsanat, lassit) le es felszallas celjabol (ha beszelsz indonezul)!
Muszaki feltetelek:
A tukor radial buszoknak KOTELEZO! Biztos a Forma-1bol ismerik a slick gumi elonyeit. Egyebkent defekt nem gond, benzinkut mellet gumisbol van a legtobb az orszagban.
Kiegeszites iskolabuszokhoz:
Mivel iskolasokat szallitasz, ezert a busznak is dedosnak kell kineznie. Ezert kotelezo az iskolabuszokat kifesteni vagy Walt Disney, vagy japan rajzfilmfigurakkal. Hogy a busz ennek ellenere menon nezzen ki (mert egyebkent lehet, hogy egy gyerek sem a mi buszunkat valasztja), ezert, valamint a biztonsag novelese miatt a kovetkezo kiegeszito elemek kotelezok:
- hatso legterelo (a megfelelo leszorito ero erdekeben)
- a busz leultetese (a biztosabb utfekves)
- elso spoiler (a legellenallas csokkentese miatt)
- a szelvedo matricaval leragasztasa (optikai tuning, es talan nem egeti ki a Nap a szemunket)
Kozlekedesi szabalyok:
Bal oldali kozlekedes van. Mivel alig van mellekutvonal, lehajto, ezert az index felesleges, hasznalata modosul.
Jobbra index jelentese:
a) elozesi szandek (ha hatul vagy a sorban)
b) ne elozz, jonnek szembe (ez a mogotted jovonek szol)
c) menjel mar vissza a savodba, mert jovok! (jelzes a szembejovoknek)
Balra index:
a) majd mostanaban meg akarok allni
b) elozhetsz
A duda:
(Mivel deli orszag, ezert a duda hasznalatanak kulturaja, tortenelme van, igenylik az emberek a dudat. Vegul is, az mar majdnem zene!)
A duda hasznalata elozeskor:
Mikor kozelitunk az elozendo jarmuhoz, akkor 1 rovid hangjelzes. Jelentese jovok, huzodj lentebb, figyelj, forgalmi helyzet jon. Erre megerositeskent johet egy hasonlo valasz az elozendotol. Az elozes tenyleges megkezdesekor ezt meg lehet ismetelni. Ha mar elozunk es a belathatatlan kanyarban megjelent egy szembejovo akarmi, akkor 2 rovid jelzes, jelentese, most mar neked kell a fekbe taposnod, te vagy a lassabb. Kemenyebb eseteknel meg lehet ismetelni az elozot, vagy szigorubb hangjelzes jelezni akaratunkat. Ha az elozes rendben lezajlott, akkor 1 konnyed hangjelzessel megkoszonjuk a segitoeszseget es a valaszkurttel tovabbi jo utat kivanunk egymasnak!
(Mivel nagy az orszag es sok torzsbol szarmazo ember lakja, ezert a kurtjelzesek tobb szaz mas dialektusa letezik!)
Ket tipikus nap (Indonezia)
Ket tipikus napot irok most le, kicsit potolva ezen mulasztasunkat, ugyanis tobben kerdeztetek, hogyan teliuk egy napunk, de eddig csak levelekben valaszoltunk.
Az egyik tipikus nap a yogyakartai (ejtsd: dzsogzsakarta, rovid neven Jogja, ejtsd: dzsogdzsa) elso napunk lehet. Elozo ejszaka ejfel korul erkeztunk, az elso szallas, ahol volt elfogadhato aron szoba, elfoglaltuk. Reggel tiz korul orara kelunk, a reggeli benne van a szoba araban: ket szelet pirtitos az otthoni vekony negyszog alaku szendvicskenyerbol, dzsem (vaj nelkul), egy kave vagy tea. Nem sok, eleg lesz egy orara, majd az utcan eszunk valamit.
A reggeli utan meg 11 elott elindulunk, hogy megnezzunk a kornyeken meg nehany szallast. Megnezunk meg harom helyet, szerencsere nem kell sokat gyalogolni, a hatizsakosok kiszolgalasara szakosodott negyedekben minden kozel van. A harmadik helyen a szobak kicsit egyszerubbek, de vilagosabbak, raadasul fele annyiba kerulnek, mint az elozo helyen. Meg del elott gyorsan kijelentkezunk (del utan mar a felszamoljak a kovetkezo napot), es atcuccolunk az uj szallasunkra.
A csomagok lepakolasa utan nyakunkba vesszuk a varost, meg kell szervezzuk a kovetkezo nehany napot. Bemegyunk negy ot utazasi irodaba, megkerdezzuk, mennyiert szerveznek utat a Bromo vulkanhoz, ill. mennyirt aruljak a buszjegyet Balira. Ezeken kivul meg masik harom dolgot is kinalgatnak - nem fogadjuk el, a varoson beluli programokat magunk szeretjuk megszervezni. Informaciot azert fel lehet igy csipegetni, de arra figyelni kell, hogy mashol meg tudjak-e erositeni az iment hallottakat! Vegul visszamegyunk a legolcsobb helyre, alkuszunk, majd fizetunk.
Mire mindezekkel vegzunk, mar 3 ora fele jar, mindenki farkasaehes, igy beulunk egy etterembe. Szerencsere az egesz regiora igaz, hogy nagy hagyomanya van utcan etkezesnek, elvan az ember ugy is, ha nincs konyha a lakasaban. Az olcso ettermek mellett rengeteg kifozde es mozgoarus kinalja portekajat: a kifozdek a helyre jellemzo 15-20 fele etelt, a mozgoarusok az olajban kisutott tesztakat, zoldseget, nyarsas husit, leveseket, palacsintakat, friss gyumolcsoket - mindezeket boseges valasztekban.
Kaja utan elindulunk felfedezni a varost, barangolunk a bazarsoron, fenykepezgetjuk az utcakat, epuleteket. Az egyik konyvesboltban megprobalom elcserelni a kiolvasott konyvemet nemi rafizetessel egy masikra, de most sajnos nem talalok kedvemre valot. Mindig az angol nyelvu ponyvak kozul valasztunk, egyszeru szokincsuek, konnyen olvashatok, raadasul izgalmasak is! (Penangban ert minket meglepeteskent, hogy tobb magyar nyelvu konyvet is felfedeztunk a polcon: egy Lorincz L. Laszlot, egy Robert Merlet - a harmadikra nem emlekszem. Vegre Macska is tudott venni maganak olvasnivalot!)
Mire itt tartunk mar este 7 van. Megszavazunk egy vacsit sorrel, majd utana internetes szabad program ejjelig. Ha van keszen iras, ilyenkor toltjuk fel, ha az internet istenei (routerei) is ugy akarjak. Jogjaban eleg lassu a net, vagy 50 percig(!) tart, amig megnyilik a blogger. A gmail meg a yahoo szerencsere hamarabb bejon, addig lehet valaszolgatni a maganlevelekre. A flickr, ahova a kepeket toltjuk, meg hektikusabb, ezert van, hogy eloszor kep nelkul kerul fel egy iras, es utolag, egy jobb helyrol potoljuk a oket, vagy inkabb addig nem is publikaljuk a bejegyzest, amig a kepek nincsenek a helyukon. A freeblog magyar szerver, az az irany kevesebbszer van bedugulva az internetes sztradan, de Macskaek tudnanak meselni, ez sem megy mindig tokeletesen!
Az internet utan a szobainkban teszunk-veszunk: furcsi, naplo vagy blogbejegyzes iras, elszamolas. Safiek a kepeket is at szoktak valogatni estenkent a laptopon. Ejfel-egy korul fekves.
-----
A masik tipikus nap az utazos nap. Nnna itt joval kevesebb minden tortenik! Pelda lehet ra a Bromo vulkan hajnali megtekintese utani utazas. Kilenckor indul a minibuszunk - igertek, de az egyik utitarsunk sokaig tollaszkodik a szobajaban, igy kb. 20 perc kesessel indulunk. Nemi tajnezes beiktatasa utan kb. f11-kor erunk le az utazasi irodahoz, pont idoben, mert a busz altalaban 11-kor jon, de van, hogy korabban. Az utazasi iroda valahol a fout mellett van, de megall itt a busz. Autok, buszok motorosok huznak el minden pillanatban. Ma nem jon korabban a busz. Varunk.
Es varunk,
es varunk,
es varunk a zajban es a buzben.
Aztan del korul megjon a busz. Legkondis, ez jo. 2+3 uleses, ez rossz. Nagyon rossz, csak a torzsem fer ra az ulesre, a vallaim mar lelognak. Ez meg a helyieknek is kicsi, de ok mar megszoktak. A legkondi nem birja, a kinti 35 fok helyett bent 29 lehet, a kozepso ulessorra mar alig jut levego. Izzadunk. Aludni csak az ablek melletti uleseken lehet valamennyire, mert kozepen ulve a kanyarokban kiesik az ember a szekbol.
Este nyolcra igertek az erkezest, de addig meg csak az ut 2/3-at tesszuk meg. Kicsi a labter, a seggunkon mar felfekvesek vannak, raadasul az eddig Monccsal bitorolt 3-as ulest meg kell osztanunk egy helyi lannyal, mert telik a busz. Olyannyira, hogy mar a folyosokon is dobozok vannak, felszallas utan mar csak ezek kozott bukdacsolva tudsz a helyedre kuszni. Az ulesek donthetok (na nem nagyon, mert akkor a mogotted levo oleben talalod magad), de arra jok, hogy kulonbozokeppen dontve a harom ulest, legalabb a vallak nem ernek ossze.
Este nyolckor kompolunk at Balira, ez jo, kicsit le lehet szallni. Hamar aterunk, visszaszallunk a buszra es robogunk tovabb. Mar a helyi lany is nyoszorog mellettem, ez mar neki is sok. Elovesz egy legyezot, szerencsere nekem is jut a legaramlatbol. Kesobb a homlokat az elozo ulesnek tamasztva elalszik, egy kanyarban majdnem az olembe dol. Vegul este helyi ido szerint h11-re erkezunk meg Denpasarba (itt egy oraval tobb van, mint Javan). Gyors tajekozodas az allomason, ajanlatkeres a taxisoktol es a minibuszosoktol. A taxis arat felhasznalva lealkudjuk a kisbuszt, es mar robogunk is a celunk, Ubud fele. 45 perc alatt odaerunk, hamar megtalaljuk a kinezett szallast. Kb. ot perc alatt sikerul is felverni a haziakat, a koverkes asszonysag haloingben, alomittasan mutogatja a szobakat. Almosak vagyunk, nem alkuszunk, gyorsan bekoltozunk. Gyors furci, hajnali negyed egy korul zuhanunk be az agyba.
március 19, 2007
Borobudurba motorral
A hatalmas hőségben elég keservesen kúsztunk fel a sztúpa kilenc emeletére. Nemhogy kilencszer, még egyszer sem bírtuk rendesen körbejárni mind a kilenc szintet. Ebben ugyanis, a tűző napon kívül, a rengeteg helyi turista is jelentősen akadályozott minket, ahogy hatalmas, színes ernyőikkel ellepték az épületet. Labanc, bár először gondolatban elátkozta valamennyit, végül mégiscsak örült nekik, állítólag pár igen jó képet tudott készíteni, hála a fekete falak között élénken virító kék-sárga-piros csíkos ernyőiknek... Az összhatást persze a háttérben magasodó, több mint 3000 méteres, füstölgő Merapi vulkán és annak lábánál zöldellő kókuszpálmafák se rontották...
Mindnyájan vágytunk már egy kis frissítő italra, én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy csak olyan helyre telepedjünk le szomjunkat csillapítani, ahonnan közben gyönyörködhetünk a vulkán panorámájában. Némi keresgélés után, de egészen véletlenül botlottunk bele a vulkán „viewpoint”-ba: egy rétbe, ahonnan kiváló kilátás nyílt a füstfelhőt okádó csúcsra, s az azt „körbefolyó” hamuszürke láva-folyamra. Hosszas tanakodás után, az erdő-széli büfében vásároltunk magunknak itókát, majd szereztünk egy kispadot, kicipeltük a rét közepére, alátámasztottuk, hogy ne billegjen, és elégedetten helyezkedtünk el rajta, hogy végre nyugodtan élvezzük a látványt. Felnéztünk a hegyre, de csak egy nagy szürkeséget láttunk. Egy darabig mereven bámultuk a vulkán hült helyét – hátha előbukkan legalább csak egy kis darabja, egy apró szürke csücsök... – de hiába, mert míg mi szutyorogtunk, a hegy sűrű fehér felhőbe burkolódzott, ami mögül nem volt hajlandó többé előbújni...március 18, 2007
Félidő felé
Március 12.-én ünnepeltük koccintással, hogy 5. hónapja vagyunk úton. Ha mondjuk a Börzsöny túrát 9 óra környékén kezded Kisinócon és délután 5 óráig szeretnél menni, akkor ez az 5. hónap kb. megfelel a 12 órás ebédszünetnek a Nagyhideghegyen. Ez a pihi - a 13 hónapos földkerülés alatt -Indonéziára esett. Bár már Malajziába (na jó, Thaiföldön is) visszavettünk a tempóból - én sokszor le is maradtam - de a fejem és, a Yogjába vezető vonatúton, a testem is komolyan csak most parancsolt megállást. Erre - Zsu szerint - nagyban rájátszott Szumátrán és Jakartában végzett reggelekig tartó munkavégzésem is. Sajnos egy egyhónapos megállásról szó sem lehet, de egy könnyed tempójú országjárás belefér. Ebben az időszakban messziről elkerülöm az LP-t és szemet húnyok afelett, hogy drágább árat fizetek lustaságom miatt a szállásokon, buszjegyekért, belépőkért.
Nagyon jó, hogy Kocsó itt van. Valójában amióta velünk van, a programokat Ő szervezi, mindennapos ügyeinket nagyban Ő intézi. Ez most, talán a többiek nevében is mondhatom, nagyon jókor jött. Már megérkezésekkor kiderült, neki szüksége van ránk, nekünk szükségünk van rá. A két országból már felkészülten szállt le a repülőről, megkaptuk tömören a kielégítő választ arra a kérdésünkre, hogy mi újság van otthon és vendégként bátran publikál a blogra szinesítve ezzel azt.
Nekünk most már csak egyre kell figyelni, el ne aludjunk közben a tölgyfa árnyékában. S ha el is szunnyadunk kis időre, frissen keljünk s újult erővel vágjunk neki a hosszabb, második szakasznak.
március 14, 2007
A Gatya (Jakarta, Indonezia)
A gatya. Akos ruhataranak legbecsesebb darabja - tulajdonkeppen az egyik legertekesebb ruhanemu a zsakjaban. Nem akarmilyen! Vizelvezeto (nem VIZELETelvezeto! ;) )! Es ma reggel majdnem odalett. Az egyik szuk es "nehez levegoju..." jakartai sikatorban mukodo csaladi mosodaban kezhezkapott csomag mar nem tartalmazta. A mosoda eldugott zugaira is kiterjesztett negyed oras lazas keresgeles utan, villamcsapaskent sujtott le rank a csaladfo bejelentese: minden bizonnyal valaki mas batyujaba keveredett!!! Elkeseredesunket latva a csalad apraja-nagyja fogadalmat tett, hogy azonnal az uj "tulajdonos" nyomaba ered, es delutanra igy vagy ugy, de visszaszolgaltatjak e kincset.
Akos lesujtva tantorgott ki a sikatorbol. Most mi legyen? Nem varhatunk delutanig, mindjart indulnunk kell tovabb Bogor fele. Agyunkban vadabbnal vadabb haditervek szulettek: "Kerjuk meg Tomot, a szallas egyik keszseges alkalmazottjat, hogy vegye at a gatyat delutan, majd postazza utanunk Ausztraliaba!" Na de mennyi penzt hagyjunk itt nala a postakoltsegre? Megsem jo. Nem ismerjuk elegge. Vajon eleg megbizhato-e...?
"Megvan! Kerjuk meg Safi regi kedves kollegajat, a jelenleg Jakartaban dolgozo Andrast, hogy valamikor ugorjon el vagy kuldjon el valakit a gatyoert, majd postazza azt el utanunk Viktor baratunk ausztraliai cimere." Remeny toltotte el a szivunk...
Aztan ahogy a veszteseg felett erzett banatunk mar nem homalyositotta el teljesen az (EP)elmenket, megtorpantunk. "Most komolyan! A jakartai kulkereskedelmi attase segitseget akarjuk kerni abban, hogy egy elnyutt ferfi alsogatya jogos tulajdonosat utolerve eljusson Ausztraliaba?!"
Kesz orulet! Akarmilyen abszurd is az otlet, kivitelezese egy masodpercig tenyleg komolyan megfordult a fejunkben! :)))
Vegul aztan megsem kellett orokre bucsut intenunk e nagy becsben tartott kiralykek ruhanemunek. Mielott elhagytuk volna Jakartat, Akos nehez szivvel megegyszer vegigsetalt azon a bizonyos sikatoron, hogy a csaladnal rakerdezzen a kutatas eredmenyere. De el sem kellett odaig mennie. Egyszer csak megpillantotta. A sikatort szegelyezo alacsony kokerites tetejen pihent az edes. Hogyan kerult oda, azota sem tudjuk, de nem is erdekes. Ujra egyutt volt a csapat!
Gumiido (Jakarta, Indonezia)
Ma delelott izelitot kaptunk az laza indonez munkamoralbol. Az LP csak gumiidonek hivja a hataridok, menetrendek meglehetosen rugalmas kezeleset, amivel itt talalkozhat az utazo.
Tortent pedig, hogy tegnap este talalkoztunk Safi egyik volt kollegajaval es a felesegevel. Mokas volt, amikor a megbeszelt helyen, egy etteremben osszefutottunk: ok lazaban, de csinosan, mi pedig a szokasos szakadtban kozelitettunk. A legdurvabb en voltam, a rongyos shortomban es a kifakult, atizzadt trikomban - meg jo, hogy a legkondi miatt vittem egy polot, amivel egy picivel szalonkepesebbe varazsoltam magamat az etteremben. Vendeglatoinknak - igazi diplomatakent - szemuk sem rebbent, amikor bemutatkoztunk, csoves kinezetunk ellenere baratsagosan udvozoltek bennunket.
Agi es Andras remek tarsasagnak bizonyultak, sok erdekes sztorit meseltek az itteni es korabbi tapasztalataikrol. Mindketten az itteni magyar kovetsegenen dolgoznak, Andras itt a kulgazdasagi attase. Amikor a kovetkezo napi terveinkre terelodott a szo, hogy megyunk a Jakartatol egy oranyira fekvo Bogorba, lekesen meseltek, milyen remek vadaspark van ott. Teljesen felcsigaztak, foleg akkor, amikor, felajanlottak, hogy elkisernek, elvisznek minket masnap a vadasparkba! Orommel fogadtuk el a felajanlott autos szafarit!
Masnap delelottre beszeltuk meg a talalkat a szallasunknal. Volt viszont meg egy programunk is aznap reggelre, meg kellett valtanunk azt a ket repjegyet, amivel az Indoneziai kalandunk vegen fogunk Balirol Jakartan at Szingapurba repulni. Egy kis utazasi irodaban mar korabban vegigzongoraztuk a lehetosegeket, a ket tulajdonos profin, gyorsan es pontosan valaszolt minden kerdesunkre, fejbol nyomtak a jaratindulasokat, pillanatok alatt ellenoriztek telefonon a szabad helyeket - es meg olcsok is voltak! Mindenkeppen naluk akartuk megvenni a jegyeket, de az elozo napi tapasztaltakbol mar tudtuk, hogy nem nyitnak ki reggel 10 elott.
Mar 9:55-kor ott toporogtunk az iroda bajaratanal. Jott egy helyi emberke, o is vart velunk egy darabig, kozben elmondta, hogy ilyenkor, szezonon kivul altalaban kesobb nyit az iroda. Aztan el is ment, gondolom tudott jobb helyet is a varakozasra. Mi nem birtuk tovabb, mert kozben Andras is befutott a kocsival, (sajnos egyedul, Agi nem tudott velunk tartani), ezert inkabb atmentunk a nagyobb, ejjel-nappal nyitva tarto utazasi irodaba. Tudtuk, hogy az itteni alkalmazott lanyok se nem beszelnek annyira jol angolul, se nem gyorsak, de hat csak nehany jegy kiallitasarol van szo, nem lehet gond!
Ami viszont utana jott, arra azert nem szamitottunk! Letettuk elejuk a masik iroda arajanlatat, konkret idopontokkal, epp csak a jaratszam nem volt rajta, kb. tiz percre saccoltuk a tiz jegy kiallitasat. Hat nem igy tortent. Hamar leellenoriztek ugyan, hogy van-e jegy a jaratokra, de csak olyan negyed ora alatt esett le nekik, hogy mi meg is akarjuk venni a jegyeket, most! Komolyan megbonyolitotta a helyzetet, hogy az egyik viszonylatban csak negy jegy volt az ot helyett a kinezett jaratra, igy negy Mandala es hat Adamair jegyet kellett kiallitani... :)
Elkezdtek osszeirni az adatokat, mi osszeszedtuk a penzt. Aztan a hetvenedik percben megorultunk, amikor egy A5-s lapon szep gyongy betukkel megkaptuk az osszes nevet es egyeb adatot, es kertek a penzt. Megvan a jegy, gondoltuk, pedig ez meg csak a szamla volt! Utana jott a penz megszamolasa (tovabbi tiz perc), majd a jegyek kezzel valo kitoltese. Bar jegyenkent kb. nyolc rovid rublikat kellett kitolteni, amik kozul a nevek voltak messze a leghosszabbak, de ez eltartott tovabbi negyven percig. A vegen mar ott tartottunk, kivesszuk a kezukbol a tollat, es ket perc alatt befejezzuk inkabb mi!
Vegul pontosan ket oraval a kezdes utan a kezunkbe kaparintottuk a jegyeket, majd a hozza tartozo boritekot mar meg sem varva kiviharzottunk az irodabol. A csomagokkal egyutt gyorsan bevagtuk magunkat a kocsiba, es elindultunk vegre a szafarink fele!
Ujabb indonez LEGek
Délben végre elindulhattunk Bogorba, ahová végül kb. másfél órával később, meg is érkeztünk, répákkal és banánnal felszerelkezve. Merthogy mai napi programunk a szafaripark meglátogatása volt! Ekkor következett napunk második LEG-je, életünk LEGÉRDEKESEBB SZAFARIJA – ugyanis itt, nem csak az európai szafariparkokban megszokott állatokat (mint pl. zebra, zsiráf, teve, emu...) nézhettünk meg, hanem indonéz őshonos állatokat is láthattunk végre egészen közelről. Sajnos azonban az, hogy melyik milyen állat, csak indonéz (és latin) nyelven volt kiírva, ezért sokról fogalmunk sincs, hogy mi volt... A legédesebbek a furcsa palack-orrú, rettentő szomorú fejű mackók voltak meg a mongúz szerű kisemlősők, akik két hátsó lábukra állva szinte sírtak néhány finom falatért; igazi különlegesség volt a tapír (amit Malajziában a Taman Negara őserdőben akartunk éjszaka meglesni, csak sajnos nem sikerült) és a fehér tigris (amit már India óta próbálunk megnézni valahol és végül itt, Indonéziában sikerült); és persze nagy élmény volt látni a csak az indonéz szigeteken élő orángutánt és a komodói sárkányt! Az „orang utan”, mint megtudtuk, „erdei ember”-t jelen, s e vörös kis majom Indonéziában is csak Szumátrán és a Kalimantán szigeten őshonos. A komodói szigetéről származó óriási hüllőről pedig kiderült, hogy kiváló szaglásával 4km-ről is megérzi áldozatát. András elmondta, hogy a sárkány csak közvetve öl a harapásával – a megharapott, vagy akár csak épphogy megsebzett állatot akár napokon keresztül is „kíséri” majd a végül vérmérgezésben kihúnyt állatot szép lassan bekebelezi. A komodói sárkány nyálában ugyanis több mint 50 fajta halálos baktérium található – ezek végeznek az áldozattal.
A nap fénypontja a harmadik LEG-ünk, az állatsimogatás volt. Négy kölyök állatot – sárga és fehér tigrist, leopárdot és orángutánt – vehettünk ölünkbe, babusgathattunk. A három ragadózó még így, pár hónaposan is tiszteletet parancsoló és félelmetes volt. Élmény volt megsimogatni őket, de valójában nagyon sajnáltuk e kölyköket, hogy idejük nagy részét egy kb. másfél méteres vastag lánchoz kötve, vadidegen emberek ölében töltik. Rossz volt ránézni szomorú és életunt pofájukra. Az orángutánok viszont kis bohócok, igazi gyerekek. A kisebbik, a leányzó, három éves, 10 kilós volt, a nagyobbik 20 kilót nyomott. Csüngtek rajtunk, majszolták a banánt, fel-felnéztek hatalmas, bárgyú szemükkel, átölelték a nyakunkat, haverkodtak, lemásztak, felmásztak... Zabálni valók voltak. Mindnyájan befizettünk az orángután simogatásra, ezt egyikünk se tudta kihagyni. Egymás kezéből kapkodtuk a kölyköket, ők pedig türelmesen tűrték. Aztán Macskára került a sor, ő vette volna át Kocsótól az egyik kismajmot. De nem ment. A kismajom kapaszkodott Kocsóba, bújt a hóna alá, láthatóan félt Macstól, valszeg a nagy hajától. Megpróbáltuk ekkor a másik majommal is, de az eredmény ugyan ez volt. Egy ideig próbálkoztunk, mutattuk a kismajomnak: „nézd, hát ez csak a haja! Nem harap a bácsi, ne félj tőle!” Már az ápolók is hahotáztak rajtunk, hogy egy majomnak mutogatjuk a Macskát! Végül annyit elértünk, hogy a kismajom, már nyúlt a Macs nyakához, hogy átkarolja és átlibbenjen az ölébe, de amint hátul hozzáért a hatalmas hajcsomóhoz riadtan kapta el a kezét és menekült vissza hozzánk... Fura tapasztalat volt.
Aztán készítettünk egy családi fotót, papa-mama gyerekek, nagyon megható lett – ráadásul még szélesebb jókedvre derítette a gondozókat.
Andrásnak már sietnie kellett vissza Jakartába, úgyhogy gyorsan elvitt minket az LP-ben kinézett budget szállásunkra. A CD rendszámos, csillogó, hatalmas autó lassan gördült be a kocsibeállóba. A háziak szempillantás alatt ott teremtek, közrefogtak, nyájas mosollyal invitáltak be, s döbbenettel ismételgették: embassy, embassy! Ilyen még nem fordult elő velük, hogy egy diplomata, vagy annak barátai szállnak meg enyhén lelakott, piszkos kis otthonukban. Kiváló alkupozíciónkat kihasználva, elkezdtük megpróbálni lefaragni a 8 dolláros szoba árát a megszokott 6-ra. Nem túl meglepő talán, hogy nem jártunk sikerrel... J
Miután elfoglaltuk emeleti szobáinkat, kisereglettünk a folyosóra, elhelyezkedtünk a kirakott fotelekben és teát szürcsölgetve emésztgettük e szép napot – amire András nélkül nem kerülhetett volna sor (autó nélkül megközelíthetetlen a park). Már nem számítottunk rá, és ekkor jött váratlanul a negyedik LEG, életünk LEGSZEBB NAPLEMENTÉJE! Kiálltunk a korláthoz, és csendben bámultuk ahogy az ég kékje egyre sötétül, a fehér felhők rózsaszínre, lilára, narancssárgára, lángvörössé változnak s mindeközben hallgattuk, ahogy a város többtucat mecsetjének minaretjéből imára szólít az Imám.
március 13, 2007
Jakartai élmények
Délután kitaxiztunk a Jakartától kb. 20 km-re található Taman Mini Indonesia parkba. Sueharno ex-elnök ötlete volt, hogy egy helyen kiállítsák az Indonéziában élő különböző népcsoportok épületeit, népviseletüket, használati tárgyaikat, stb. Az indonéz „skanzenre” kb. két óránk jutott, ami igen kevésnek bizonyult!! Szivünk fájt, hogy nem tudtuk nyugodtan kiélvezni a változatos, igen exotikus házikókat. A legtöbbe már be se tudtunk menni, csak kívülről csodáltuk őket. De még így is nagy élményt jelentett a park, akár egy egész napot is el tudtunk volna itt tölteni. Sajnáltuk is Macskát, akinek munkája volt, így nem tarthatott velünk, a Nemzeti Múzeum után visszament a szállásra dolgozni. Kár volt kihagynia...
Estére szintén jó kis programunk kerekedett. A jelenleg Jakartában dolgozó Hrabovszki András kollegám és felesége, Ági elvittek minket vacsorázni, sörözni. Kivételes kényeztetésben volt részünk, isteni finom ételeket, s desszertet ehettünk, csapolt söröcskét kortyolgathattunk, és közben minden féléről beszélgettünk. Andrásék rengeteget tudnak mesélni Indonéziáról, a kultúráról, a látnivalókról, az ételekről, a mindennapi életről, a gazdaságról... Vagy éjfélig ültünk az étteremben, utána autóval várostnéztünk egy kicsit, majd megbeszéltük, hogy Andrásék másnap reggel értünk jönnek és elvisznek minket Bogorba. Voltak olyan aranyosak ugyanis, hogy felajánlották, hogy megmutatják nekünk a bogori szafariparkot, ahol, mint fő attrakció, kölyök állatokat lehet simogatni! Ezzel, a másnapi viszontlátás reményében elbúcsúztunk, s mindnyájan szépen hazamentünk alukálni...
március 12, 2007
50 oras buszut (Indonezia, Jakarta fele)
A kuala lumpuri varos (nem) nezes utan indultunk tovabb Melakka fele, hogy 1 nap utan induljunk is tovabb immaron Indoneziaba komppal. A varos megerkezesunkkor megijesztett engem a nagy bevasarlo kozpontjaival, de a regi varosresz nem volt rossz, sikerult belefutnunk a helyi Chinatownban egy masnapi tancfesztival foprobajaba, ahol helyi, 30-tol 65 eves kinai nok probaltak - indiai tancot!!! Orom volt latni a lelkesedest, botladozast, komolysagot.
Es akkor eljott a masnap, a nap, amikor elkezdodik indonez kalandunk. Nem gondoltam, hogy ez lesz eletem leghosszabb osszefuggo utazasa... Rajottunk, hogy 2,5 hetbe nem fer bele Szumatra, Java, Bali reszletesen, valamint Sulawesi erintolegesen. Mivel volt a foldrenges halottakkal, meg egyebkent is Szumatra tunt az egyik legkihagyhatobbnak, ezert ugy dontottunk, hogy Szumatran csak atutazunk. Nos, erdemes egy pillantast vetni a terkepre, hogy mekkora is Szumatra. Quuurva nagy, es igy utolag, eleg keves rajta az ut.
Az utunk reszletesen:
Komp: 3,5 ora + 1 ora varakozas (majd megerkezes Dumaiba, ami olyannyira porfeszek, hogy csak na, Macska ujjongott, hogy vegre megint India erzese van/lehet)
Dumai: 4 ora varakozas (kozben buszjegy beszerzes, ahol valaszthattunk, hogy a 32 oras (kozvetlen, Super Exclusive), vagy a 48!! oras buszutat valasztjuk. Nagyvonaluan a rovid 32 orasat valasztottuk. :) (akkor meg nem sejtettuk...) Varakozas kozben befutott a kajaldba mellenk egy helyi (marmint indonez) faszi, aki biciklivel jarja be az orszagot. Mutatta a naplojat, 7000 km korul jart.
Buszut
Elso nap 17:15 - Elindult a busz, mar az elejen megismerkedtunk az indonez kozlekedes erdekessegeivel, errol majd a blogban olvashattok kesobb)Masodik nap 06:09 - Megallas utan kozlik (Padangban, ahol a foldrenges volt es eppen ezert el akartuk kerulni. Persze foldrengesnek semmi nyoma, az elet folyik, mintha mi sem tortent volna), hogy szalljunk le, masik buszra kell atszallnunk, ami reggel 9-kor indul. Hogy mi???
Masodik nap 09:10 - elkezdnenek gyulni a helyiek a 09:00-as buszhoz. 09:25 korul el is indultunk. Ezt nevezik erre gumiidonek. A buszon jo azsiai szokas szerint szetfagyasztanak minket a legkondival.
Masodik nap 11:30 - ujabb megallas, ujabb kozles (mutogatas, indonez nyelvlecke), hogy szalljunk le, at kell szallnunk masik buszra. Aaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!! Ezuttal gyorsan indul a valtas busz, nem is fagyasztanak szet. Kora delutan kezd bennunk tudatosulni, hogy Dumaiban bizony jol atvertek minket, nincs is semmi 32 oras expressz jarat, ez bizony a 48 oras lesz. Es az ut nem azert annyi, mert a sofor nyugodtan, lassan 'csorog' lefele a szigeten. Nyomja bizony neki rendesen, es mintha lemaradast akarna behozni, alig all meg! A legrosszabb: delutan 14:46 utan 22:valamikor alltunk meg legkozelebb. Viszont, ezen a buszon lehetett hasznalni a wc-t, ami guggolos, es sajnos, sajnos egy ido utan elkezdett illatozni. Eleg kemenyen. (Plusz az oblitoviz kilotyogni a tartalybol a kanyaroknal ;)
Harmadik nap reggel: gyonyoru napfelkelte a paras rizsfoldek felett, de megis, valahogy nincs kedvem elovenni a fenykepezot. A megallasnal mar kinunkba rohogunk, hogy ki kellene hasznalni a busz oldalara felfestett felitrat szerint alapbol jaro kareoket. Mar unjunk a megallokban levo ugyonolyan fajta curryket, chipseket, lepenyeket, es meg mindig van hatra 8 ora! Mar CSAK 8 ora. (Viccesen hangzik!)
A reggeli megallo meglepetese, illetve inkabb erthetetlensege, hogy amikor at akartunk kelni az uton a buszmegallotol az attelenes oldalra, akkor a megaloban posztolo rendor elkezd iszonyatosan futyulni. Szukseg volt ra, hiszen mar 5 meterre alltunk tole. Eloszor csak azt hittuk rendes, es figyelmeztetni akar, hogy vigyazzunk a forgalmas uttesten. Kosz, de ismerjuk, nem lesz gond. Ahogy megyunk tovabb, csak folytatja. Most meg mi bajod van??? Kozli, hogy nem mehetunk at. Megint csak: Hogy mi??? Felbosszantva, de beletorodtunk, volt nala pisztoly.
Vegul megerkezunk, kompozunk, majd Javan egy rovid 2 + 1,5 + 2 ora ut utan (es meglepve nezve, hogy a 2 sziget mennyire mas kinezetben, fejlettsegben) megerkeztunk Jakartaba, ahol gyorsan sikerult talalnunk szallast, es a hosszu faradalmakat, koszt lemosva 2 sorrel belolrol is apolva magunkat nyugovora tertunk. A buszuton 5-bol harmunknak jol be is dagadt a bokank. 'Roviden' ennyi.
*******
Kocso fenti irasahoz meg annyit tennek hozza, hogy Norbi korabban rakerdezett a legekre. Igazabol nincsenek, mindennelo elvagyunk, valami jobban tetszik, valami kevesbe. De azert ket leg is szuletett ezen a harom napon: ugyebar a leghosszabb osszefuggo buszut - 50 ora, illetve itt ittam a legrosszabb es legdragabb kavet az ut alatt. Iszonyat cukros leben negyed kaveskanal orolt kave... Nyitott vagyok minden ujra, de ez mar tul volt az (izles)hataron. ;)
március 08, 2007
Malaj gasztroelmenyek
1. Cameron Highland, egy indiai etterem. Tandori csirket kertem, es jo indiai szokas szerint a bananlevelre pakolnak meg 3 fele szoszt, amit a foetel mellett elcsipegethetsz (persze kezzel, mert ugy illik). Nos, az egyik szosz okozta meglepetest. A szep sotetzold, spenotos szosz. Mar teljesen raporogtem, hogy spenot, amikor szamba veve valami teljesen nem odaillo iz jott. Menta... Ok, csip is, az rendben, de spenot+menta, na ilyet meg nem ettem. 10-15 mp utan (meg a tobbiek kostolasa utan) fogtam fel, fogadtam el, hogy a szemem megcsalt. Ebben semmi spenot nincs, ez csak egy sima chilis mentaszosz.
2. Taman Negara, a dzsungel kozepen, egy konzerv: Neveztesen valami csirke (talan biriyan) curry konzerv fott krumplival (a 40 dekas). Mar a boltban megragadtak a figyelmemet a curry konzervek. Nem is gondoltam volna, hogy currybol is lehet keszetel konzervet csinalni. De jo otlet, el kell ismerni. A faraszto elso napi dzsungeltura vegen, mintegy jutalomkent jojjon a currykonzerv, gondoltam. Felbontas utan elso latvany, a fel centis olajreteg. Hmm. Mi lehet alatta? Sikerult megtalalni az egyben megfott krumplit (normal fott krumpli), viszont ami a csirket, a hust illeti, az otthoni konzervek utan, jott a melepetes. Ebben normalis, tokeletesen beazonosithato csirketestreszek voltak. Egy darab a hatbol, egy darab a nyakbol, egy darab szarny es egy darabka comb. Viszont, ami miatt felkerultek a listara, az az, hogy mindegyik darab a testresz teljes csontozataval szerepelt a konzervben. Osszessegeben a konzerven alig lehetett erezni, hogy nem frissen keszult etelt eszik az ember, finom volt.
3. Egy utcai kajalda valahol Melakaban: a lista egyeduli tagja, ahol mar a rendeleskor sejtettem/tudtam, hogy mit is kerek, de annyira hihetetlennek tunt a parositas, hogy muszaj volt kiprobalni. Articsokas pacal curryimartasban. (Nem volt persze igy kiirva, meg nem is ertettuk volna.) A szosz az nem is az itteni currykhez hasonlitott, hanem inkabb az otthon megszoktt sarga alapcurryhez, a pacal az pacal (nem volt agyonfozve) es meg belefozve egesz articsoka szivek. A vegeredmeny meglepetesre egy teljesen elfogadhato etel (azert nem fogom minden nap kovetelni, de jo.) Kiprobalasra pacalt szeretoknek azert batran ajanlom.
március 07, 2007
Wakiki buli
A hetfoi ejszakaba nyulo beszelgetest kedd este egy kis sorozgetessel gondoltuk megfejelni. Zso elvitt minket a kedvenc szorakozohelyere, a lakasatol nehany magasvasut-megallonyira levo Wakikibe. Meghivta az egyik kint dolgozo magyar ismeroset, Stoppost (alias OJ) is, aki fel eve dolgozik itt kint informatikuskent, lelkesen meseltuk egymasnak DK-Azsiai elmenyeinket.
Ezen a helyen az a szokas, hogy kancsoban kell kikerni a sort, amit egy jeges vizzel teli vodorbe allitanak, a pincerek meg folyton korulotted olalkodnak, es minden korty utan teletoltotik a poharadat. Egy kivetiton regi es uj nem keleti klippek mennek, a hozzajuk tartozo zene korben duborog a hangfaklakbol. A DJ srac ertette a dolgat, remekul valogatott, aki epp nem beszelgetett, az a kivetitot bamulva elvezte a zenet. Aznap este a lady's night (holgyek ejszakaja) volt, a lanyok ingyen ihattak. Ennek ellenere pont mi fiuk voltunk azok, akik fejenkent vagy tiz pohar sort megittunk, a dzsiti egyik legnagyobb berugasat produkalva! Nagyszeru buli volt!
Fel kettokor a lanyok taxiba tettek minket es hazavittek. Zsofinal meg eltortem egy tanyert, majd Kocsoval leszedelegtunk a hazi medencebe uszni. Macska birta a legtovabb, hajnalig zenelt maganak a laptopjan - Ashish szerencsere nem ebredt fel. :)
******************
A blogcimcsere utan masnap kiderult, hogy Stoppos jo kis sztorijai fent vannak a blogjan is, tessek mazsolazni! :) Sot, azota mar mi is megertunk egy blogbejegyzest! ;))
március 06, 2007
Kuala Lumpur
Tegnap este megerkeztunk Zsofihoz, biztosan orul a lakotarsaval egyutt, hogy oten tanyat vertunk a nappalijukban! :))
március 04, 2007
Divattanacsok utazoknak
Hogyan oltozzon fel az utazo hosszu vandorlasanak otodik honapjaban?
Viseljen lenott hajat es bozontos szakallat! Ha no az illeto, akkor a szakall helyett a bozontos honalj is megteszi! A raszta haj elony, mert nem latszik rajta a zsir es a kosz.
A kep csak illusztracio! :)
A noi utazo felul szetkopott, napszitta ferfiinget, esetleg az ehes ferfiszemeket (es kezeket) elriaszto foszlo noi bluzt viselhet. Mindket nemnek ajanlott a lyukado, kinyult polo. Spagettipantos polot csak az unnepnapokra es a toleransabb orszagokra tartogassuk! A puloverek igenytelen anyagbol, a legegyszerubb szabassal keszuljenek. Lehetoseg szerint koszszinut valasszunk (szurket vagy feketet), igy szerencses esetben egy evig nem is kell mosni azokat!
A nadrag legyen keki vagy drapp - eredetileg... Sokkal jobb viszont, ha sargasan porszinu a combokon es a terdeknel. 11. keruleti inyencek nagyalaku olajfolttal diszithetik elol, fekete biciklilanc lenyomattal a jobb bokanal.
A short elol legyen foszlo, vagy az ulepenel tintafoltos - buszules lenyomattal. Az igazan profik a rovid- es a hosszunadragot egyetlen osszecipzarazhato nadraggal helyettesithetik, de ilyenkor vigyazni kell, hogy a short es a szar szine legalabb harom (kosz)arnyalattal elterjenek egymastol!
Az alsonemuk kozul a mar megszokott darabok is megteszik, de nehany, elemi szaljaira szeteso, a huszadik mosasnal is aktivan fogo kinai noi bugyi mindenkeppen emeli a ruhatar es a haloszoba hangulatat!
Divatozas
A ruhatar egesze egyenletesen diszitheto etel- es fogkremfoltokkal. Az inyencek - az allandonak szamito ujjlenyomat-sorminta mellett - a szarukeretes szemuveguket is fogkremmel diszitik. Minden ruhadarabot a leheto legtovabb kell hordani, az osi tisztitasi technikak - ugy mint szelloztetes, napon szagtalanitas - ismerete elonyt jelent!
Sporolas
Labbelikent megteszi egy saros bakancs, poros sportcipo vagy a szilveszteri buli heveben szettepett, majd az utcan megvarratott szandal. A szandalt csak zoknival szabad felvenni, esetleg melegben a koszos labujjak is megfelelo diszitoelemkent szolgalhatnak.
Kellemes utazast kivanunk!
március 03, 2007
Utazni nem veszélyes! :))
Tátrai Band : Utazni
A Tatrai Band egyik szamat hallgatom, mikozben a vegtelenul kanyargo uton donget lefele a busz a Cameron felfoldrol. A dal nekem es rolam szol, foleg a masodik fele.
Folyton megyunk, szinte vissza se nezunk, mar rogton a kovetkezo allomasra koncentralunk. Nemi csomagunk van azert, es persze attol sem felek, hogy feloldodunk itt a nagy messzesegben, annyira meg nem utazunk regen... ;)) Szoval utazni egyelore nem veszelyes! ;))
veszélyes
Bárki belenézhet
Benne van minden út és
Minden állomás.
Térképek a szívemen iránytű a szemeimen
Meddig játszik velem ez a szenvedély.
Korán hajnalban indulok
Mikor elfogynak az égről a csillagok
A küszöbön könnyen átlépek
Vissza már soha nem megyek.
Csomagokat nem viszek
Üres kézzel megyek,
Teljesen mindegy, hogy
este hová érkezem.
Néhány napnál tovább
Egy helyen se maradok
Ha jól érzem magam akkor is elindulok.
Korán hajnalban indulok
Mikor elfogynak az égről a csillagok
A küszöbön könnyen átlépek
Vissza már soha nem megyek.
Ha az ember folyton idegen
Lassan elveszti önmagát
Jó dolog tudom az utazás
De néha pihenni kéne már
Az utazás veszélyes dolog
Egyszer majd úgyis megunod
A lényeg, hogy mindig megtaláld
A hazavezető utat.
Ha az ember...
