Mui Ne

Mui nei tartozkodasunk utolso napjara nem terveztunk kulonosebb programot. A busz du. egy korul indult, es mas felnapos program nem leven, tokeletes idotoltesnek tunt a helyi Tunderforras (Fairy Spring) felkeresese.

Az elozo napokban bejartuk ezt a kis udulovarost, es eljutottunk a kornyek nagyobb nevezetessegeihez is: a szomszedos halaszfaluba, a kozeli feher es voros homokdunekhez (ket aprocska sivatag a kornyezo vetemenyesek es erdok koze szorulva), es egy kis kanyonhoz, amit a szaraz evszakban nem is letezo kis patak vajt bele a voros homokko sziklakba.

A Tunderforras nevu kis patak most a szaraz evszakban is a meder teljes szelessegeben folydogalt. A LP szerint a torkolattol a forrasig felsetalni egy kellemes felnapos tura, de erdemes helyi vezetot fogadni. Itt nem lehet eltevedni, csak a medret kell kovetni, nem fogunk guide-dal veszodni - dontottuk el meg elozo nap. A torkolat kozeleben 6-8 kisebb-nagyobb fiucska ucsorgott. Ahogy elhaladtunk mellettuk felfele, valami olyasmit mondogattak, hogy ne itt, hanem a vizen menjunk! Az az ut, amin megyunk, mindjart veget er! "Persze, persze" - hagytuk rajuk, es haladtunk tovabb renduletlenul. Moncs meg oda is szolt, hogy csak setalgtunk, koszonjuk!

25 meter utan valoban veget ert az ut. "Aha, biztos a masik oldalon megy az osveny!" - okoskodtunk. Visszasetaltunk a torkolathoz, hogy a hidon atkerulve a masik oldalon folytathassuk az utunkat. A gyerekek csak eroskodtek, hogy ne a masik parton, hanem a vizben menjunk. "A vizben?" Nem ertettuk. Minek? Nem mely, mutatta meg az egyikuk, es beleugrott a vorosen folydogalo zavaros vizbe. Es tenyleg, a patak vize, amit mi minimum husz centi melynek tippeltunk, alig volt egy-ket centi mely. Erre van az osveny? Vonakodva vettuk le a szandalokat es kovettuk a sracot a vizbe. Meglepetesunkre puha homokagy es simogatoan meleg viz fogadott.

Elindultunk a tiz-egynehany eves srac mogott, aki melle egy oteves kisfiu is szegodott. Megmutatja a masik parton indulo osvenyt - gondoltam. De aztan csak nem akarodzott kimenni a partra! Amikor aztan hasonlo csoport jott szemben a vizben gazolva, mar tudtuk, a meder maga az osveny! Meg azt is, hogy akaratunkon kivul nem hogy egy, de rogton ket vezetonk is lett. De ezert egyaltalan nem haragudtunk, a kisfiu olyan lelkesen mutogatta latnivalokat, hogy meg kellett zabalni!

A patak melyre vagta magat a voros es feher homokko retegek koze, latvanyos kanyont alakitva ki, nem tudtam eltenni a fenykepezogepet, mert minden fordulo utan valamilyen szep sziklakepzodmeny jott szembe. Kb. egy ora alatt ertunk el a vizeseshez, ahol megfurodtem. Innen mar nem mentunk tovabb a forrasig, mert a viz mar csak egyszeru patakkent csendesen csordogalt a fak kozott. Inkabb visszasetaltunk ugyanazon az "uton" egeszen a torkolatig, vagyis a vegen mar a tengerben setalgattunk. Tokeletes delelott volt! :))

Hoi An ovarosaban

Palacsintámban a banán pont annyira sült meg, ahogyan szeretem. Lenyelem az utolsó falatot is, majd nagyot hörpintek a kakaómból. Jól indul a reggel. Lassacskán teljesen felébredek, s az álmossag által eddig elnyomott érdeklődésem is visszatér. Nagy lendülettel indulok Hoi An, vagy ahogy hajdan a nyugati kereskedők ismerték, Faifo óvárosának felderitésére.

A Thu Bon folyó partjára épült városka a XVII.-XIX. században Délkelet Azsia egyik legfontosabb nemzetközi kereskedelmi kikötője volt. A hajóikkal hetekig, hónapokig itt horgonyzó külföldi (holland, portugál, kinai, japán, stb.) kereskedők jelentős hatást gyakoroltak az itt elők életére és a város fejlődésére. A tavaszi észak-keleti széllel érkező kinai (és japán) hajósok a nyári déli széllel hajóztak vissza hazájukba. Kezdetben csak az itt töltött négy hónapra béreltek maguknak házat és raktárat a kikötőben, később azonban számos kinai üzletkötő telepedett le végleg a városban. Az európai hajókkal keresztény misszionárusok is érkeztek Hoi Anba. Közöttük volt a hires francia jezsuita pap, Alexandre de Rhodes (1591-1660) a latin alapokon nyugvó, ma is használt vietnami irás, a quoc ngu megteremtője.

A XIX. szazad vegere a várost a tengerrel osszekoto Thu Bon folyo a hordalerakodas kovetkezteben tul sekellye, ezaltal a tengeri hajok szamara hajozhatatlanna valt. Hoi An kereskedelmi szerepet ekkor a tole eszakra fekvo Danang vette at, a város azonban a francia gyarmati idoszak alatt is fontos szerepet jatszott - adminisztrativ kozpontkent funkcionalt. A vietnami-amerikai haboru soran az amerikai bombatamadasok szerencsere elkerultek Hoi An ovárosat, a vietanmi kormanyzat pedig idejeben felismerte a terulet tortenelmi jelentoseget es a benne rejlo turisztikai lehetosegeket, igy a 200-300 evvel ezelott epitett kereskedohazak, pagodak, siremlekek megorzesere kiemelt figyelmet fordit. Az 1999-ben a Vilagoroksegek listajara is felvett óváros eletet szigoru torvenyek szabalyozzak. Az autosforgalmat mar kitiltottak a városkozpontbol, a motorbiciklis forgalom is csak bizonyos napokon es napszakokban engedelyezett, es termeszetesen valamennyi epitkezesi es felujitasi munka csak a hatosagok engedelyevel es felugyelete alatt folytathato. A városka muemlekei csak belepojeggyel latogathatok. Az igy befolyt osszegeket allagmegorzesi, restauralasi munkalatokra forditjak.

Citromsargara festett, kolonialis stilusu kohazak es feketere lakkozott fahazak faragott homlokzatai valtjak egymast. A sarga falakon es a voros tetocserepeken mohapamacsok zoldellenek. A bejarati ajtok folott es a balkonokon szines lampionok fuggnek. Egyik-masik fahaz nyitott ablakabol nepmuveszeti- es ajandektargyak kavalkadja kandikal. Kup alaku palmalevel kalapot viselo biciklisek, baseball-sapkas motorosok, es a portekajukat egy hosszu bambuszrud segitsegevel vallukon egyensulyozo kofak forgataga kerulget minket, ahogy labunk ele nem nezve korzozunk az utca kozepen – eszrevetlenul leptuk at az Ováros hatarat, s talaltuk magunkat e szines vilagban, ahol szinte egy szabadteri muzeumban erzi magat az ide tevedo. Azzal a kulonbseggel, hogy itt minden vidamsaggal es elettel teli, s nem csupan elmult korok tobb evtizede csak porosodo hasznalati targyait s lakhelyet tanulmanyozhatjuk, hanem a meg ma is az oseik altal szaz-ketszaz evvel ezelott epitett hazban elo vietnami csaladok eletebe is bepillantast nyerhetunk.

Ot kulonfele nevezetesseg megtekintesere jogosito belepojegyunket megszerezve folytatjuk ovárosi setankat. Hoi An hiressege, az egykori japan es kinai negyedet osszekoto Japan Fedett Hid, a Hue kornyeken latott kedves kis fa fedett hid utan nem nyugoz le. Az 1590-ben a hoi ani japan kozosseg altal epitett, tobb foldrengesnek ellenallo, robosztus hid egyik bejaratat ket majom, masik bejaratat ket kutya orzi. Ennek oka,egyesek szerint, hogy a japan uralkodok kozul sokan e ket jegyben szulettek; masok szerint pedig, hogy a hid epiteset a majom eveben kezdtek es a kutya eveben fejeztek be.

A trading ceramics muzeumban kiallitott kek-feher mintas keramia gyujtemenynel erdekesebb volt a muzeum epulete: egy felujitott 200 eves, emeletes fahaz. Belso udvaran szines keramia mozaik diszeleg, melynek árnyat egy, hazankban szobanovenykent dedelgetett noveny hatalmas levelei szolgaltatnak. Az ajtó fölött spirálvonallal körbezárt yin és yang jel óvja a ház lakóit bármely ártalomtól.

Egy vietnami kereskedőcsalád, a Tan Ky család által kétszáz éve épitett faház – hála a gondos utódoknak – ma is a XIX. századi szépségét mutatja a látogatóknak. Az épület egy emeletes, belső udvarának balkonja szőlő-levél faragvánnyal diszitett. A tetőt tartó vaskos fa oszlopokon, hosszú lakkozott táblákon gyöngyházberakással irt kinai versek függenek. A folyóparton álló épületet 1999-ben, 2oo4-ben, 2oo5-ben és 2oo6-ban is elöntötte az árviz. Ezek közül az 1999. évi volt a legnagyobb, ekkor közel két méter magasan állt a viz a házban.

A folyóparttól nem messze egy egész blokknyi francia gyarmati időből származó oszlopos épület maradt fenn. Közülük a XIX. századi, 62 méter hosszú Tran Duong ház belépőjegy nélkül látogatható.

Hue

Hue elsore nem nyugozott le bennunket. A citadella egy nagy szogletes betontomb, es a kiralyi varos (Imperial Enclosure, egy 6m magas fallal korulzart terulet) is eleg uresnek es jellegtelennek tunt. Egyedul az olvasoszoba nyugozott le a palota udvaraban, szepen megmaradt epuletevel, de meg szebb sziklakertjevel es tavaval.

Masnap a messzebb fekvo latvanyossagokat vettuk celba. Szabalytalansaga miatt ova intettek tole, hogy harman utazzunk egy robogon (es bar a helyiek eloszeretettel teszik ezt, minket rogton kivettek volna a rendorok), ezert ki kellett talalnunk, hogy ki vezesse a harmadik robit. Bar mindenki vezetett mar motort, azert a vietnami forgalomban valo reszvetelhez kell egy kis gyakorlat (meg egy kis szuicid hajlam). Csak percek kellettek hozza, hogy kitalaljuk a legkezenfelvobb megoldast, miszerint a harmadik motort soforostul kell kibereljuk.

Vietnamban nem kell gyalogolnod, ha nem akarsz: minden ot meteren megkerdezi valaki, nem kell-e moto (motoros taxi - a leggyorsabb modja a haladasnak), cyclo (e: sziklo, tricikli - lassabb, de latvanyosabb), tuk-tuk vagy taxi.

Szerencsenk volt a soforunkkel, mert amellett, hogy a kulvaros egyik eldugott pontjan leledzo regi japan fedett gyaloghidhoz is elvitt minket, amit a turista egyedul nehezen talalna meg, meg egy csendes kis kolostort is megmutatott, ami aztan a nap fenypontjanak bizonyult. A kolostor szepen gondozott parkjaban, a fak kozott, vagy a kis to partjan, a mohas kis siremlekek mellett setalva a beke szigeten ereztuk magunkat. Ez a kolostor ad otthont az egyik hires buddhista szerzetesnek, filozofusnak, Thich Nhat Hanh-nak is.

Az Nguen uralkodocsalad 1802-tol kezdodoen 150 evig volt hatalmon. A A csaladbo a leghosszabb ideig uralkodo csaszar, Tu Duc sirjahoz latogattunk el. A csaszarok mar az eledtukben elkezdtek epiteni a mauzoleumukat, ami a lakhelyuk is volt egyben. Siremlekrol leven szo, a soron kovetkezo uralkodo rmindig uj palotat (siremleket) epittetett maganak, nem pedig az elodjeet hasznalta.

A siremlek tulajdonkeppen egy nagyon szepen megepitett park, amiben harmonikus elrendezesben lakoepuletek, kis templomok, valamint a csaszar es a felesege siremleke talalhatok. Az egyik leglatvanyosabb a to fole nyulo kis pavilon, ahol a csaszar agyasai tarsasagaban verseket irt ill. idezett.

Mivel szoritott az ido, a kepek alapjan ugy dontottunk, hogy a tobbi kiralysir semmivel sem nyujtana tobbet az elsonel, ezert az utolso latvanyossag, a Thien Mu Pagoda fele vettuk az iranyt. Sajnos a pagodat eppen restauraltak, emiatt csak az eloteret, es a hires - Vietnam egyik jelkepeve valt - nyolcszogletu tornyat tudtuk megnezni.

A masodik napra Hue bebizonyitotta, hogy melto a hirnevere, es erdemes volt itt megallnunk!

Cuc Phuong Nemzeti Park

Vietnam jo nehany nemzeti parkja kozul vegul Cuc Phuongra esett a valasztasunk. Egyreszt utba esett Hue fele, masreszt a rola keszult fotok tuntek a legigeretesebbnek. Meg aztan Laosz vad tajai is olyan tavolinak tuntek mar, hogy egeszen kiehezettnek ereztuk magunkat egy ujabb erdei barangolasra... ;)

Cuc Phuong mindenekelott arrol nevezetes, hogy ez volt az orszag elso nemzeti parkja. Megalapitasanak otlete magatol Ho Chi Mintol szarmazott, akit mar a haborus evek kuzdelmes mindennapjai alatt is a tavoli jovo foglalkoztatott, es meg is tette az elso lepeseket annak erdekeben, hogy szeretett orszaga egy termeszeti kincsekben gazdag, gyonyoru es elheto otthona legyen a vietnami nep jovo generacioi szamara. 1963-ban nemzeti parka nyilvanitotta ezt a szubtropusi eghajlattal rendelkezo, esoerdovel boritott teruletet es ezzel elejet vette annak, hogy oda fegyvereket telepitsenek, ami konnyeden maga utan vonhatta volna a terulet bombazasat, az elovilag elpusztitasat.

A parknak ket jol megkozelitheto kozpontja van, amelyeket kanyargos betonut kot ossze: az egyik fent eszakon, a masik pedig ugy 20 kilometerrel lejjebb, a park deli bejaratanal. Mindket helyen akad szallashely boven. Hogy az idelatogato turista vegul melyiket valasztja az leginkabb a ferohely szamatol, valamint attol fugg, hogy merrefele szeretne magat bevetni a surube. A turazashoz nem is kell feltetlenul turavezetot fogadni. Szines brossurak segitik a tajekozodast, terkepre rajzolva valamennyi latvanyossagot. Csak nehany olyan celpont van, ahova nem vezet kijelolt osveny, igy azok felkeresesehez mindenkeppen helyi vezeto segitseget kell kerni.

Egy csutortoki delelotton gordult be ket berelt motorunk a park deli kozpontjaba. Atfagyva kaszalodtunk le a kis ketkereku jarganyokrol. Hiaba, a vietnami tel ide is elkisert bennunket. A meglehetosen huvos idojaras miatt ilyenkor igen keves turista fordul meg errefele. A zimankobol ugyan mar kezdett egy kicsit elegunk lenni, de a turista aradat elmaradasat cseppet sem bantuk.

Mivel koran sotetedett, aznapra mar csak egy rovid turat mertunk bevallalni. Meg gyorsan elfoglaltuk a domboldalba epitett, hatalmas fak kozott megbujo fahazak egyikenek ket szobajat, megebedeltunk es mar vissza is pattantunk a motorokra. Uticelunk az "1000 eves fa" volt, amelyhez a brossurank szerint az eszaki kozponttol vezetett egy "jol kijelolt" kb. 5-6 kilometeres kortura. Hat, hogy jol kijelolt volt, az nem vitas! A szoban forgo osveny szinte az elejetol a vegeig ki volt betonozva!! :)) Keskeny kigyokent kanyargott a szurke betonut a dzsungel szivebe. Az emelkedoknel kialakitott csinos kis lepcsosorok lattan mar vegkepp nevetnunk kellett! "Nahat, milyen vadregenyes!!" ;))

Bar az erdo maga gyonyoru volt - nem is beszelve az 1000 eves fa terebelyes lombkoronajarol, hatalmas torzserol es a szerteagazo, nehol derekig ero gyokerzeterol! -, azert kicsit csalodottak voltunk a lepteink alatt kopogo betonut miatt. De humoros oldalarol nezve a dolgot vegul belattuk: miert is ne?! Ez is olyasmi, amiert Vietnamba kellett jonnunk, hogy lassuk! :)

Turank vegeztevel egy jo meleg leves remenyeben azonnal a parkozpont kis ettermebe siettunk. A megrendelt etekre aztan olyan sokaig kellett varni, hogy vegul - pusztan a felmelegedesunket felgyorsitando... -, a kulcsra zart vitrinben magat kelleto gyumolcsborra "fanyalodtunk". Utazasunk soran nem ez volt az elso eset, hogy kiserletet tettunk a helyi borokkal. Sajnos mindannyiszor le kellett vonnunk a kovetkeztetest: Del-Kelet Azsiaban olyan, hogy bor, egyszeruen nem letezik! Eltekintve a jo kis import neduktol, bor alnev alatt kizarolag szirupos gyumolcslikoroket lehet kapni. Persze ki azert nem fogott rajtunk az (ezuttal "Eva vermouth"-ra emlekezteto) itoka, de mindenesetre egy jo idore ujra elvette a kedvunket a kiserletezestol...

Masnapra a kb. 700 eves osfat szemeltuk ki uticelul. Ehhez a 8-9 kilometeres tavhoz viszont mar vezetot kellett berelnunk. Megkonnyebbulten vettunk tudomasul, hogy az aznapi turankhoz mar nem jar kibetonozott osveny! Gyokereken, kidolt fakon es sziklakon keresztul vezetett az ut az esoerdo melyebe. (Elegedettsegunknek azon nyomban hangot is adtunk, majd nehany masodperccel kesobb, az elso 5 meter megtetelet kovetoen, Safi rogton egy gyonyoruen kivitelezett hasraesest mutatott be a vezetonknek... - csak ugy, turas multunkat "bizonyitando"... :) )
1000 eves tarsahoz hasonloan ez a monstrum is megdobbento meretekkel rendelkezett! Lombkoronaja szedito magassagba tort, torzsenek atmeroje elerte az 5 metert!

Mielott bucsut vettunk volna a parktol, meg tettunk egy rovid latogatast a park bejaratatol nem messze levo un. Rescue Center-be - az orvadaszoktol es allatkereskedoktol megmentett, vagy egyszeruen a dzsungelben talalt elarvult majmocskak atmeneti otthonaban.

Annak ellenere, hogy az igazi "dzsungel feeling"-hez azert hianyzott a hoseg es a magas paratartalom, nagyon jol ereztuk magunkat ebben a gyonyoru nemzeti parkban eltoltott 2 nap soran.
Vegul is folyamatosan delnek tartunk, izzadni lesz alkalmunk meg boven...! ;)

Hanoi

Elso alkalommal tagra nyilt szemekkel, riadtan figyeltuk a varos orult forgatagat. Gyalogosok, biciklisek, motorosok, autosok, kutyak, macskak, patkanyok atlathatatlan elegye kavarog az utcaban: a jardan eppugy, mint az uttesten. Ujra harsog az Indiaban megszokott, de mar-mar elfelejtett dudaszo; ujra minden elo s elettelen elado; ujra percenkent motyogjuk, hogy no, thank you... A burmai es laoszi buddhista "szanatorium"-orszagokban elszoktunk a kapkodastol, a hangoskodastol, a tulzottan kitarto arusok hadatol.

De meglepoen hamar sikerult felvennunk Hanoi pezsgo eletritmusat, s utolso, otodik estenken mar kifejezetten bekesen ucsorogtunk - sorrel a kezunkben - a muanyag gyerekszekeken az Ovaros egy forgalmas utkeresztezodeseben, sot egeszen otthonosan keltunk at az utca egyik oldalarol a masikra, es az is elofordult, hogy mindekozben a felenk szaguldo motorosok sereget latva nem jutott eszunkbe a tamado, sebzett bika hasonlata...

A fovarosban toltott nehany nap alatt koran keltunk a sok tenni- es latnivalo miatt, es keson fekudtunk a sok enni-inni es beszelnivalo miatt. A latnivalok kozul az egyik legemlekezetesebb a Vietnami Neprajzi Muzeum, ahol igen kimerito negy orat toltottunk, megse sikerult a vegere ernunk az orszagban elo nepcsoportok muveszetet es mindennapi eletet bemutato, szinesen osszeallitott, igenyes es alapos kiallitasnak.

Hanoi tartozkodasunk masik fenypontja a hagyomanyos vietnami epiteszet jegyeit magan viselo Temple of Literature meglatogatasa volt. Az 1070-ben alapitott s Konfuciusznak szentelt epuletegyuttesben kapott helyet 1076-ban Vietnam elso egyeteme, ahol a mandarin tanoncokat oktattak. A pagoda-komplexum ot udvaran keresztulvezeto kozepso, szeles ut a mindenkori uralkodonak volt fenntartva, az oldalso gyalogosvenyek kozul az egyiket csak a hivatalnokok, a masikat csak a harcosok hasznalhattak.

Az egyik udvarban ven meszko-teknosok sorakoznak, hatukon megkopott szteleket egyensulyoznak, melyekre 1442 es 1778 kozott az egyetemen vegzo mandarinok nevet, szuletesi helyet es vizsgaeredmenyet vestek. A tobb, mint harom evszazad alatt 116 sztelet rottak tele, ezek kozul azonban mara mar csak 82 maradt fenn, hogy emlekeztesse a latogatokat az egyetem dicso multjara.

Az Ovaros ude szinfoltja a Hoan Kiem to - a visszaszolgaltatott kard tava.
A legenda szerint a XV. szazad kozepen Ly Thai To uralkodo a Mennyekbol egy magikus kardot kapott, amelynek segitsegevel gyozelemre vezette seregeit es kiuzte Vietnambol az elnyomo kinaiakat. A gyoztes csata masnapjan az uralkodo, egy, a toban uszkalo orias teknossel talalkozott, mely magahoz ragadta a kardot, majd elmerult a to vizeben. Igy kerult vissza a kard isteni tulajdonosahoz.
A to deli csucskenel, egy aprocska szigeten maganyosan alldogal a gyakran Hanoi jelkepekent emlegetett Teknoctorony. Nevenek dacara e romantikus hangulatu zomok kis epulet inkabb egy bastyara emlekeztet.

A to eszak-keleti partjarol pirosra festett fa gyaloghid ivel a Konfuciusz altal az ereny szimbolumanak tartott feldragakorol elnevezett Jade Hegy Templomnak (Ngoc Son Temple) otthont ado nagyobbacska szigetre. Az 1885-ben epitett hidacskan atsetalva a fovaros sziveben meglepo nyugalom es beke fogad. Also agaikkal a viz felszine fole nyujtozo, hus arnyat ado fak rejtik zold lombjaik koze a pagoda piros epuletet. A templom udvaran a levegot a szentely elott parazslo tobbtucatnyi fustolo illata tolti be. A XVIII. szazadban alapitott templomban megnezhettuk a toban allitolag meg ma is elo oriasteknosok egy 1968-ban elhullott s kitomott peldanyat. A teknos eleteben 250 kilo es 2,1 meter volt!

A varosnezes kereteben sort keritettunk meg a hires Egy Oszlopos Pagodara, valamint a Ho Chi Minh Mauzoleumra - ez utobbit csak tisztes tavolbol szemlelhettuk meg - valamint naphosszat setaltunk a francia kolonialis hangulatot araszto, nyuzsgo Ovarosban. Estenkent pedig hosszasan beszelgettunk egy-egy korso sor mellett - tarsasagunk par ilyen alkalommal kiegeszult az eletet masfel eve Hanoiban tengeto Szabo Zoli kollegammal. Zoli megismertetett minket nehany egzotikus gyumolccsel is, amikkel eddig csak szemeztunk, mivel otletunk sem volt, hogyan fogyaszthatnank el oket. Megkostoltuk a gesztenyere hasonlito, hosszu szoros-tuskes, de piros szinu Rambutan-t (belsejeben feher, zsele allagu, edes gyumolcs rejlik), a talan krumplira emlekezteto, de isteni finom es nedvdus Maracuja-t, es a hihetetlenul edes es kellemes izu Mangostin-t. Es vegul, de nem utolso sorban, mar tudjuk, hogyan kell elfogyasztani a sarkany-gyumolcsot (dragon fruit), ugyhogy legkozelebb mar majd az kerul teritekre.

Kulturalis programot is szerveztunk magunknak egyik estere: megneztunk egy hagyomanyos vietnami vizi babjatek eloadast (Water Puppet Theatre). A jelenetek tortenete persze egyszeru volt - ha egyaltalan volt (dolgozik a rizszfolden a vietnami parasztember, halat fog a halasz, a fonixmadar tanca, stb.) az egesz eloadas, a diszletek, a technika, a babok es a babjatekosok viszont hihetetlen igenyesek, szinvonalasok voltak - osszessegeben mindnyajunkat igen kellemes csalodas ert.
Utolso Hanoiban toltott estenken pedig, kb. a 8. es 10., kerek 25 forintos korso sorunk tajekan megerkezett Kovacs Kriszta, hogy kozel egy honapon keresztul nemi szint es frissesseget vigyen megkopott, leamortizalodott kis tarsasagunk eletebe. Legalabb annyira orultunk Neki, mint az altala rendelesre leszallitott aruknak - anyuka sutemenye, nemi keszpenz, neocitran a punnyadtabb napokra, pendrive, uj mobiltelefon, winchester, szaloncukor es meg sorolhatnam... Az eredeti fenyoag es a muanyag, hutomagnes karacsonyfa - melyek alatt, kisse megkesve bar, de elfogyaszthattuk szaloncukrunkat - kulonoskeppen megorvendeztette tarsasagunkat.

Jo reggelt, Hanoi!

Amikor este hetkor felszalltunk a Sapabol (pontosabban Lao Cai-bol) indulo vonatra, jo ismeroskent koszontottek a priccsekre teritett gyekenyszonyegek. Amikor egy hettel korabban megvettuk a vonatjegyeket, meg nem sejtettuk, mi var rank... Az utazasi irodaban ulo lany szerint a soft sleeper es a hard sleeper (puha alvo, kemeny alvo) kocsik priccsein levo matracok kozott csak nehany centi a kulonbseg. Az indiai alvokocsis tapasztaklatokbol kiindulva ugy dontottunk, nem eri meg a 6 dollarnyi arkulonbozetet a puha agy.

Amikor felszalltunk a vonatra elborzadva neztuk az egyszeru gyekenyszonyeggel leteritett deszkat - ezen fogunk aludni? Aligha, igy eleg hosszu ejszakanak nezunk elebe. Hiaba tudtuk, hogy Myanmarban majd' minden csalad ilyen gyekenyeken alszik, valahogy ez sem vigasztalt. Aztan az utitarsaink elmutogattak, hogy kaphatunk takarot a kocsi vegeben, igy azt magunk ala teritve csak sikerult kenyelmesebb fekhelyet varazsolnunk. Jol aludtunk vegul.

Remeltuk, hogy kesni fog a vonat, de nem tette. Igy pontosan hajnali negyed otkor gordultunk be Hanoiban a palyaudvarra. Almosan baktattunk a hotel fele, ahol a nagy zsakokat hagytuk. Korulottunk lassan ebredezett a varos - ujsagkihordok szortiroztak terhuket a jardan, zoldseget szallito motorosok tartottak ismeretlen celjuk fele. A hotelunket, mint szinte minden mast is, zarva talaltuk.

Ezutan kavezot kerestunk, hogy eltoltsuk az idot hatig, amikor az uzletek nyitnak. De ilyen koran csak a levesarusok voltak nyitva. A vietnamiak tesztalevessel (noode soup) es rizzsel mukodnek. A levest reggel, a rizst a tobbi etkezeshez eszik valamilyen husfelevel.

Ahogy kavezot keresve egyre kozelebb botorkaltunk a to fele, egyre tobb melegito, nyujto, kocogo emberkevel talakoztunk. Aztan a tohoz erkezve (ami korul-belul a mi varosligeti tavunknak felel meg) lattuk, hogy ez a varos legnepszerubb sportpalyaja. Minden korosztaly, de foleg idosek(!) edzettek itt: a legtobben csak a to korul gyalogoltak, mig masok kocogtak vagy tornaztak. Egy felhangositott radiobol indulo szolt. Aztan fel hat fele kezdodott a reggeli radiotorna, amire vagy tiz-tizenoten kezdtek egyszerre mozogni valahol a mi tevetornank es a Tai-chi kozott elhelyezkedo mozdulatokkal. Kepek sajnos nem keszultek, mert epp mire elovettem volna a gepet, lekapcsoltak a kozvilagitast.

Egy padon ulve, nezelodve remekul szorakoztunk, epp csak a reggeli hianyzott, amikor a sotebol egy peksutemenyt arulo neni bukkant elo. A kozos nyelv megtalalasa (angol vagy francia) es a szokasos erdeklodo kerdesek (honnan jottunk, hany evesek vagyunk, hazasok vagyunk-e, vannak-e mar gyerekeink) utan megalkudtunk egy csokis peksutire. Mar csak a kave hianyzott. A neni intett, nem gond. Erre is megalkudtunk, mire lerakta mellenk a kosarkajat, es eltunt a sotetben. Ot perc mulva ket uvegpoharnyi gozolgo kaveval tert vissza. :))

Aztan nekiindultunk szallast keresni. Hat fele mar kezdtek nyitni a hotelek. Ott nem volt szoba, amelyikben a zsakokat hagytuk, aztan a kovetkezo tizenot is vagy tele volt, vagy nem a mi arfekvesunkben kinalt szallast. Aztan fel nyolc fele talaltunk valamit, de varni kellett a kikoltozesre. Vegul kilencre tudtunk nagy zsakostul bekoltozni. Gyors zuhany, aztan felfrissulve(?) vagtunk neki a varosnezesnek.

Sapa - Tura?

A szombati piac szines forgatagan tul a kornyezo taj szepsege is nagyban hozzajarul a varos nepszerusegehez. Kodbe veszo, csucsnelkuli magas hegyek es a bambuszerdoktol elhoditott, rizsfoldektol hullamzo volgyek egyuttese alkotja a jellegzetes eszak-vietnami tajkepet. Turazasra csabito egyveleg! :)

Rajottek mar erre a helyiek is, uton-utfelen kinalgatjak az egy illetve tobb napos turakat a hotelekben, ettermekben. Egy egy napos turara mi is vevok voltunk. Mar a megerkezesunk napjan kaptunk egy kis izelitot a videk szepsegebol, amikor is elsetaltunk a varostol 3 km-re (es millionyi lepcsonyire...) talalhato Cat Cat nevu kis faluba. A latottakon felbatorodva masnapra turavezetot bereltunk, hogy a segitsegevel fedezzuk fel a varos alatt elterulo hatalmas volgyet. Meglepetesunkre a vezetonk egy nepviseletbe oltozott 21 eves fiatal lany volt, aki a fekete hmong torzsbe tartozik, es bar soha nem jart iskolaba, folyekonyan beszel angolul.

Vasarolt turank egy meglehetosen nepszeru osvenyen vezetett korbe. Hol a turistakat, hol pedig az oket kisergeto, kezmuves portekajukat eladni szandekozo "oslakosokat" kerulgettuk. De valahogy ezt most egyaltalan nem ereztuk terhesnek. Oriasi elvezettel legeltettuk szemeinket a kulonbozo torzsek nemzettsegeinek e nagy szamu felhozatalan, a szinpompas, kezzel festett es himzett nepviseleteken, a szeliden mosolygo arcokon. Hamar belattuk, kar eroltetni: a mai nap inkabb a szemet kenyezteto bameszkodasrol, es nem pedig a testet acelosito turazasrol fog szolni. E felismerest kovetoen mar nem is nagyon akartunk ellenallni a vasarlasra csabito kedves unszolasnak. Sapai tartozkodasunk lassan igazi nagybevasarlo jelleget kezdett olteni... :)

Azert persze nem csak haszontalan vasarolgatassal mulattuk az idot a rizsfoldek kozott. Nehany igen fontos ismeretre is sikerult szert tennunk.

Peldaul:
Ha a turaosvenyen egyszer csak megallsz es erre a nehany meterrel arrebb zajlo - utolag akar koeltakaritasnak is tunheto - munkalatok helyszinerol egy helyi ferfi odasiet hozzad, majd kedvesen mosolyogva csak azt ismetelgeti "you go there, I work here" ("te arra mesz, en erre dolgozom"), akkor e nyilvanvalo igazsagon tul erdemes rejtett ertelmet is keresni a szavai mogott. Ugyanis a maga modjan talan eppen azt akarja kozolni, hogy "Ne allj meg itt, mert veszelyes! Epitjuk az utat es nehany meterrel arrebb perceken belul egy dinamit fog robbanni a hegy oldalaban...!"

Ezen bolcsesseg hijan, persze nem is nagyon tortuk magunkat, hogy megertsuk az amugy igen szimpatikus fiatalember mondandojat. Csak a szokasos "ok, thank you"-t ismetelgettuk mosolyogva. Komotosan lattam hozza a feleslegesse valo pulcsim levetelehez es kozben vegigneztem, ahogy az addig szorosan a sarkunkban loholo siserehad hirtelen riadt arccal eloreszalad. Aztan tisztes tavolsagbol meghallottuk a turavezetonk kiabalasat is. A tavolsag miatt nem ertettuk mit mond, igy tovabbra sem moccantunk. Egy helyben alldogalva talalgattuk egymas kozott az elkapott szofoszlanyok jelenteset. Vezetonk nem adta fel, ujra es ujra elharsogta a meg mindig erthetettlen szavakat. Ertetlenul raztuk a fejunket. Ugyan mar, mi lehet olyan surgos a vilagnak ebben a bekes szegleteben? Elobb meg szepen osszehajtogattam es elcsomagoltam a puloveremet a hatizsakomba, es csak azutan indultunk el kenyelmesen a tobbiek fele. Csak egeszen kozelrol hallva ismertuk fel a szot: "dinamit"!

Benasagunkon nevetgelve talan 30 metert haladhattunk az ellenkezo iranyba, amikor mar hallottuk is a robbanast a hatunk mogott. Robaja hosszan visszangzott a volgyben.

Sapa - piacolunk

Itt Vietnam egyik legeszakibb pontjan, mi is belekostoltunk a telbe. Ho ugyan nincsen, de a nyirkos hideg csontunkig hatol a kodos reggeleken. Az evnek ebben a szakaban e mindent beborito tejszeru feherseg gyakran napokra befeszkeli magat a varos falai koze, egeszen misztikus hangulatot kolcsonozve ennek a kinai hatarhoz kozel fekvo, aprocska hegyi telepulesnek.

Sapa varosa, a kornyezo hegyekben elo kb. 25 torzs szamara, amolyan kereskedelmi kozpontkent funkcional. Bar a het minden napjan megszokott latvany az utcan portekajat kinalgato, szines nepviseletbe oltozott kislany, asszony vagy idos anyoka, a szombati piac az a forum, amelynek idopontjaban a legnagyobb szamban onzonlenek le a varosba a hegyekbol. Igazi turista csabito attrakcio ez! Minket is csabitott, igy mar eleve ugy terveztuk meg az itt tartozkodasunkat, hogy jelen lehessunk e nevezetes esemenyen.

A szombat reggeli piacrol mindig anyukam jut eszembe, aki kepes hajnalban kelni azert, hogy elsokent, meg szinte gozologve vehesse at a kenyeret a pektol. Ebbol kiindulva felteteleztem, itt is az jarja, hogy az elelmesebbek mar jo koran megjelennek, ha masert nem, hat azert, hogy elkeruljek a kesobbi tomeget. Leginkabb a turistak ozonetol tartva mi is a koran keles mellett dontottunk. (Meg persze nagyon szerettunk volna elelmesnek is latszani... ;) ) Lelkesedesunk vegul odaig vezetett, hogy fel 7-kor nem hogy az elsok kozott, de majdnem elsokent jelentunk meg a porondon! :))

Mar az is gyanus volt, ahogy a szallasunk ejszakai portasai egyertelmuen rajtunk nevetgelve huztak el a bejarati ajtot vedo racsot. "A piacra mennek! Ha-ha-ha-ha..." Nem ertettuk mi olyan vicces ezen. A sotet es neptelen foutcan vegigbotorkalva perceken belul elertunk az aprocska piac teruletere. A suru kodben csak nehany almosan tantorgo arus alakjat tudtunk kivenni, ahogy fazosan nekikezdenek a kinalatuk kipakolasahoz. Hat ennyit a reggeli piacrol. Elelmesnek cseppet sem ereztuk magunkat, idiotanak annal inkabb... :) Szegyenszemre nem akartunk visszakullogni a szallasunkra, igy inkabb kivartuk mig kinyit az elso etterem es beultunk, hogy egy forro kave folott atmelegedjunk es felebredjunk.

Ahogy vilagosodott, az ablakon keresztul egyre tobb nepviseletbe oltozott alakot lattunk a piac fele szallingozni. Mikor elerkezettnek lattuk az idot, ujra felkerekedtunk. Ezuttal megerte! Sehol egy turista, viszont a kulonbozo hegyi torzsek tagjai mar javaban uzleteltek egymassal. Csak kapkodtuk a fejunket a sok-sok diszes ruha, csillogo ezust ekszer es kulonleges fejfedo kozott. Csekelyke ismereteinket latba veve probaltuk az egyes nepcsoportok tagjait ruhazatuk alapjan beazonositani. Az indigo kek kotenykebe es labszarvedobe bujtatott fekete hmong-ok, valamint a borotvalt homlokuk folott piros turbant, es jobbara piros mintaval diszitett ruhat viselo voros dzao-k voltak tulnyomo tobbsegben - csak hogy a 2 legnagyobb kornyekbeli torzset emlitsem. Akos igyekezett minel diszkretebben kattintgatni a fenykepezogepet, mert ahogy az alanyok kiszurtak az ellenuk keszulo merenyletet, maris megrohantak minket, hogy portrejukon kivul arujukkal is megorvendeztessenek. Kemeny csata volt ez, amelyben - nem eloszor es attol tartok nem is utoljara ... ;) - rendesen elvereztunk.

Halong Bay

Halong Bay, mas neven "Sarkany obol", a Tonkin-obol kristalytiszta vizebol kiemelkedo tobb mint 3000 szigetecskerol hires. (Na meg arrol, hogy itt forgattak az egyik James Bond film nehany hires jelenetet... ;) ) Ezeket a nem ritkan egeszen kulonleges alakzatot felvevo hatalmas szurke meszkosziklakat szinte kivetel nelkul zold novenyzet boritja. Sajnos az obol felkeresesenek nem kimondottan januarban van a szezonja. Ilyenkon meglehetosen zimankos az idojaras es a latotavolsagot is jelentosen lecsokkenti a sziklaoriasok koze magat hosszu hetekre befeszkelo kod.

De a jo szerencse most sem partolt el mellolunk! Az obolben eltoltott 2 nap alatt - bar melegunk eppenseggel nem volt - a nap tobb orara elobujt rejtekebol, hogy
meleg fenyeben furdozve is megszemlelhessuk ezeket a rendkivul latvanyos sziklaformaciokat.

Meg a Lonely Planet is azt irja, hogy a Hanoiban talalhato megszamlalhatatlanul sok utazasi iroda ajanlatanal olcsobban egyszeruen keptelenseg kihozni az idelatogatast. Utolag be kellett latnunk, hogy ez tenyleg igy van! Ettol fuggetlenul cseppet sem bantuk meg, hogy megis a sajat magunk altali szervezes mellett dontottunk. Igaz, igy egy kicsit dragabbra sikeredett ez a kis kiruccanas, de legalabb tenyleg olyan lett, amilyennek szerettuk volna!

Az elso napunk gyakorlatilag utazassal telt. Eloszor elbuszoztunk Hanoibol Halong City-ig, az obol legnagyobb kikotojeig, majd ott hajora szalltunk es egy kb. 5 oras igen latvanyos hajokazas utan kikotottunk az obol legnagyobb lakott szigeten, Cat Ba-n. Szezon hijan, szinte veres kuzdelem folyik ilyenkor az ide erkezo kis szamu turistaert. Mi is "elkeltunk" mar a hajon! :) Mikor partra szalltunk 4 motoros taxi es a jovendobeli szallasunk tulaja (a hajos szemelyzet egyik tagjanak baratja...) vart rank a kikotoben. Szinte eszbe sem kaptunk es mar ki is ragadtak minket az egymast taposo, onmagukat kinalgato taxisok, szallasadok gyurujebol. Nehany perc es mar motorosainkba szorosan kapaszkodva repesztettunk bele a sotet ejszakaba. A kikototol kb. 2 kilometerre levo szallodasor, avagy korzo volt az uticel.

Mar korabban is racsodalkoztunk a vietnami modern epiteszetre oly jellemzo keskeny hazakra. Minel kisebb alapteruleten, minel tobb emelet! Meg ha nincs is haz a szomszedos telkeken, akkor is egyetlen szobanyi szelessegu, 2-3 emeletes karcsu hazakat epitenek. Talan arra szamitva, hogy hamarosan ugyis raepitenek a hazukra, csak az elulso homlokzat kap szines vakolatot, az oldalso falak teglaig pucerak maradnak, jobb esetben szurke vakolattal boritottak. Itt, ezen a nepszeru tengerpaton persze szo sem lehetett ures telekrol! Szorosan egymashoz simulva megannyi keskeny szalloda meredezett a fekete egbolt fele. A hivogatoan kivilagitott ablakokkal atellenben a szallodasor altal korbezart kis obolben veszteglo halaszhajok tucatjainak lampasai pislakoltak. "Eddig nem rossz", gondoltuk es felmentunk szemrevetelezni a hajorol meg latatlanban lefoglalt szobainkat. Kikotore nezo, padlotol plafonig terjedo oriasi ablakok, selyem fuggony, izlesesen karpitozott butorok, kabel tv, meleg viz... Hat nem egeszen ehhez szoktunk az elmul honapok alatt! Nem volt mibe belekotni, nem volt mire fol alkudni... Enelkul is nevetsegesen olcson, 5 dollarert megkaptuk a szobakat! Szerencsecsillagunk vakitoan ragyogott az egbolton! ;)

A kovetkezo nap reggelen kibereltunk egy kis halaszhajot es az ahhoz "jaro" ket fiatal halaszlegeny tarsasagaban vagtunk neki a nyilt viznek. Alig 1 oranyi hajokazas utan elertkeztunk egy vizen lebego kajakkolcsonzohoz. Ott mentomellenybe bujtattak, kajakba ultettek es a lelkunkre kotottek, hogy ebedre, azaz kb. 2 ora mulva terjunk vissza a hajohoz.

Vegre motorzugas nelkul, aldasos csendben lebeghettunk a vizfelszinen! Kajakkal mar egeszen kozel lehetett mereszkedni a meredek sziklafalakhoz, be lehetett siklani az alacsony alagutakon keresztul megkozelitheto rejtett oblokbe. Igazi felfedezoknek erezhettuk magunkat! :)



Ebedre aztan szofogadoan visszaeveztunk az egyik kis obolben maganyosan veszteglo hajocskankhoz. Matrozaink aztan nem loptak a napot a tavolletunben! Ez a ket fiatal suhanc olyan ebedet rittyentettek nekunk, hogy leesett az allunk! Roston sult hal, rizs, izletes zoldsegek, gyumolcs... Pukkadasig ettuk magunkat a fedelzetre leteritett gyekenyen felszolgalt lakomabol!

Aztan teli gyomorral persze megsem szallhattunk vissza a kajakokba, kenytelenek voltunk hat egy rovid szunyokat beiktatni a programba... ;) A "kenyszeru" piheno utan aztan ismet vizre szalltunk, de messzire mar nem tavolodtunk a hajonktol. Beertuk azzal, hogy a vizen lustan ringatozva vegignezzuk, ahogy a bagyadt fenyu napkorong eltunik a korulottunk magasodo sziklak fekete sziluetje mogott. Sotet volt mire ujra partot ertunk.



Mint a vietnami tartozkodasunk soran szinte minden nap, Halong Bay-ben is tobbszor kiserletet tettunk a laoszi hajokazasunk alatt megismert magyar srac altal emlegetett legendasan olcso vietnami csapolt sor nyomara bukkanni. Sajnos ezuttal sem jartunk sikerrel. De ugyan ki banta! Hiszen "Az ut a fontos, nem pedig a cel...", vagy mi... ;)

Csavargok talalkozoja

DSC_2096
Originally uploaded by Labanc / Mikola Ákos.

A Moang Ngoi Neuabol Sam Neuaba eljutni nem volt egyszeru feladat. Hajoval lecsorogtunk Nong Kiawba (megint beteritett nehany embert egy-ket nagyobb hullam), majd szerencsere talaltunk egy szongtyut (pickup ket hosszanti paddal), amelyik elvitt egy kozeli faluba. 16 felnott es 5 gyerek utazott a kis platon, Macskanak mar a kozepre, a terdek koze behelyezett muanyag gyerekszek jutott, ami a kanyargos hegyi uton eleg kenyelmetlennek bizonyult; folyamatosan kapaszkodnia kellett, ha nem akart ketoldalt az emberekre dolni.

A falu, ahova igy eljutottunk, meg csak negyed tavolsagra volt a celunktol. Velunk utazott meg Noriko, egy japan lany, o vilagositott fel minket, hogy ma mar nem valoszinu, hogy tovabb tudunk menni, hacsak nem berelunk ki egy egesz autot. Egy velunk egykoru francia par mar egy oraja pont arra vart, hogy erkezzenek meg nehanyan, akikkel megoszthatjak a tovabbutazas koltseget. Hat, koltsegmegosztasrol nem lett szo vegul, mert a fiatal sracok, akik az egyetlen pickuptaxit uzemeltettek hajthatatlanok voltak, es tartottak magukat a majd' 7 dollaros viteldijhoz, megintcsak egy koztes allomasig. Raalltunk vegul, csak hogy elorebb jussunk. A napi egyszeri menetrendszerinti jarat a fovarosbol hajnalban indul es ejjel egyre er ide, ha ideer egyaltalan, raadasul gyakran nincs rajta hely, foleg nem het embernek!

A sracoknak egy kis Toyota pickupjuk volt, aminek az utasfulkejeben volt egy kis kenyelmetlen hatso pad, amin harom ember elfert. A tobbiek az osszes csomaggal a platora szorultak, ahol egesz jol el is tudtak helyezkedni. Az orom egyetlen percig tartott, mert szinte el sem indultunk, amikor egy ketgyerekes csalad is felkereckedett a platora. Na innentol kezdve moccanni sem lehetett a kovetkezo ket oraban, amikor a csalad kiszallt vegre a celjanal. Addig vagy tiz falun robogtunk keresztul, a jo minosegu aszfaltos utat neha hatalmas katyuk es vizatfolyasok szakitottak meg, valoszinuleg az ezeken valo atkeles varazsolt lila foltokat a hatul nyomorgok fenekere.

Felutnal a hatul fazok csereltek a benti kispadosokkal. Addigra mar alkonyodott, kezdett hulni a levego. A mar szinte szokasos ket pulcsi, kabat, fulvedo rendesen elkelt, egyedul a taskak szelarnyekaban volt valamelyest jobb ido.

Szinte besotetedett mar, mire megerkeztunk Vieng Thongba. Ugy dontottunk, egyutt maradunk, hogy nagyobb kedvezmenyt tudjunk kicsikarni a ket vendeghaz valamelyikeben. Hagytuk, hogy Noriko beszeljen helyettunk, akinek a thai nyelvtudasa itt eleg az aralkukhoz (a szamok majdnem egyformak a laoban es a thaiban).

Aztan gyorsan atkocogtunk az egyetlen nyitva tarto etterembe vacsorazni. Kiderult, hogy a francia par, Emily es Gerarld szinten egy egyeves utat tesznek, es mar a hetedik honapnal tartanak. Eddig a Csehorszag, Szlovakia, Magyarorszag (kinek mi az egzotikus! :)) ), Romania, Bulgaria, Torokorszag, Iran, India, Myanmar, Thaifold utvonalat jartak be, szinte vegig szarazfoldon, egyedul Indiaba es -bol repultek. Laobol aztan Vietnam, Kambodzsa, Del-Thaifold, Malajzia, Indonezia jon, Ausztraliaba mar nem mennek.

Noriko sztorija meg erdekesebb, neki elege lett a japan eletstilusbol, a robotletbol, a rengeteg tulorabol, a ki nem vett szabadsagokbol, a munkahelyi es a csaladi elvarasokbol, es inkabb utazgatni kezdett. 15 eve kezdte az utazgatast, es az utolso 6 evben mar egyaltalan nem ment haza. Konyvelokent dolgozott otthon, az egesz utjat a megtakaritasaibol finanszirozza. Persze o is ott sporol, ahol tud, sot sokszor megall egy-egy vendeghazban dolgozni nemi penzert vagy csak a szallasert, etelert. Kerdezgettuk, nem vagyik-e csaladra, gyerekekre. A szulei lassan mar olyan idosek lesznek, hogy gondozni kell oket, es elsoszulottkent ra var ez a feladat. A gyerekekrol mar lemondott, igy 42 evesen, mondta, ferjre pedig egyaltalan nem vagyik. A baratai, baratnoi lassan olyan korba ernek, hogy kirepulnek a gyerekeik, ujra szabadda valnak, veluk tervez valamifele kommunat kialakitani.

A vacsora utan elbucsuztunk, mivel mi masnap indulni akartunk tovabb. Azonban Macska lebetegedett masnapra, igy azt a napot is egyutt tudtuk tolteni vacsoratarsainkkal. Meglatogattuk a kornyezo hoforrast, mas latnivalo nem volt a kornyeken. Sam Neuaban elvaltunk egymastol, remenykedve, hogy osszefutunk meg valahol utunk soran.

A Nam Ou es Nong Khiaw

Az eszaki utvonal elso szakasza a Nam Seuang folyon valo felhajozast jelentette Nong Khiaw faluba. Busszal gyorsabb es olcsobb lett volna, de az LP a kornyek leglatvanyosabb hajoutjat igerte, igy ezt valasztottuk.
A luang prabangi szallasadoink altal csomagolt szendvicsekkel felszerelkezve, melegen feloltozve (ertsd: ket nadrag, ket pulover, fulvedo - kinek mije volt :)) mar fel nyolckor a hajoallomason toporogtunk. Egy ora mulva a mekongi hajonkra megszolalasig hasonlito, de annak egyharmada, 10-12 szemelyes hajo(ka)ra mar vagy 25-en vartunk, viccelodve talalgattuk, hogyan is fogunk elferni ebben a pici hajokaban, ami alig nagyobb, mint egy meretes csonak. Aztan vegul ket hajot inditottak, nem kellett nyomorognunk.

Az LP nem hazudott: a vad, erintetlen hegyi tajakon vagtunk at, amelyet csak egy-egy, a fak kozott megbujo falu, tehen- vagy bivalycsapat, vagy homokvetemenyes szakitott meg. A tiszanyi folyo nehol lustan szetterult, olyannyira, hogy csak nehezen talaltunk hajozhato csatornat a sekely vizben, maskor meg feher habot verve vadvizkent zudult ala a sziklak kozott. Soforunk, kapitanyunk(?) remekul kormanyozta fel a kis hajot a legvadabb reszeken is. Csodalatunkat a hajo oldalan neha atcsapo es az olunkbe omlo hullamok sem enyhitettek.

Esemeny nelkul, menetrend szerint negy orakor erkeztunk meg Nong Khiaw-ba. A soforunk csak egyetlen fiaskot vetett, amikor a hatizsakokat a hajobol kiadogatva az enyemet a vizbe ejtette. Rettentoen sajnalta, en meg "No problem"-ekkel - nyugtatgattam, sejtve hogy a zsakon belulre nem sok viz juthatott. Am a mosolyom mar nem volt oszinte, amikor a zsakot magamra csatolva vagy masfel liter viz preselodott ki a csuromvizes vall es derekpantokbol derekamra es a nadragomra. A jokedvem csak az atoltozessel es a vacsoraval jott meg ujra.

A faluban a festo fekvesen kivul szinte semmilyen latnivalo sincs. Tobbnapos trekkinget inkabb eszakabbra terveztunk, igy a masnapi program a kornyek bebarangolasa es a kozeli barlang felfedezese volt. A falut sikerult bejarni, sot ket eskuvo nasznepet is megcsodaltuk, ahogy a hosszu asztalok menten, zeneszo mellett ettek, ittak mar kora delelott. Ugy latszik a pentek egy jo nap az eskuvore! Aztan betevedtunk egy etterembe, ahol a sorozgetes mellett megkostolhattuk vegre az orszag egyik nevezetesseget, a Lao Lao rizswhiskey-t. Az ital mar onmagaban is jo volt, diolikor izzel az elejen, nemi zelleres utoizzel, de meglepoen jo izharmoniat fedeztunk fel a Lao sorrel egyutt kortyolgatva - talan nem veletlen a nevrokonsag! :)) A vilag mas nagy osszefuggeseire is rajottunk ezalatt, de azota elfelejtettuk oket...

Olyan jol sikerult ez a kis gasztronomiai kitero, hogy hamar delutan lett, epp csak a naplemente megcsodalasara maradt idonk a falut ket felet osszekoto hidrol.

A napot Zsu es Macs koronazta meg, akik olyan 20 perccel korabban ertek haza mint mi, es akiket a csalad beinvitalt magahoz. Valamit unnepeltek, de pontosan nem derult ki, hogy mit, aztan enni is kellett, alig birtak kikerulni a husokat. Aztan valamire penzbeli adomanyt kellett tenni, Macs legkisebb cimlete a szokasos osszeg tizszerese volt, a korabbi italozastol megtaltosodva azt dobta be. Onnantol kezdve meg megbecsultebb vendegek voltak, csak hat az etteremben mar jol belaktak, meg a husok is csak jottek, a vegen alig birtak gyorsan ugy lelepni, hogy ne tunjenek udvariatlannak. Mikor megjottunk, nevetve meseltek a kis kalandjukat, amit az alatt a fel ora alatt eltek meg, mig mi a folyoparton boklasztunk.