Megerkezesem utan Kuala Lumpurba egyik elso gondolatom - ahogy mindig, ilyen egzotikus helyeken - vajon melyik lesz az elso allat, amit meglatok. (Kutya, macska, patkany, csotany nem szamit, az mindenutt van.)
Ezuttal utban Cameron felfoldre lattam meg. Bamulok ki a legkondis buszbol, a kellemes huvosbol, a taj sokszinu zoldje megnyugtato, igaz eppen autopalyan robogunk, es gyakran a zold nagy reszet palmaultetvenyek teszik ki. Zold, nyugalom, gondolataim ugralnak... amikor egyszer csak, valami oda nem illo suhan at szemeim elott. Egy kis majom, talan makako. Az egeszben a furcsa, hogy nyugodtan, tavolbaveszo tekintettel ul. Az autopalyat a dzsungellel elvalaszto keritesen belul. Ul, es nez. Nezi a forgalmat, nezi a tavolba veszo aszfaltcsikot. Fejemben hirtelen ezernyi kerdes kezd el kavarogni. Tudja, hogy mit nez? Tenyleg a forgalmat nezi? Vajon minden nap kijon ide nezelodni? Egyedul van itt mindig? Probalta mar mutatni a tarsainak? Esetleg meg ki is kozositik a tobbiek emiatt a nezelodes miatt?
Lehet, hogy mi, emberek is igy leptunk a "fejlodes utjara"?
visited 15 states (6.66%)
Create your own visited map of The World or try another Douwe Osinga project
február 27, 2007
Elso allat
február 26, 2007
George Town, Penang
Ahogy a georgeotwni komptol a gyarmati negyed fele gyalogoltunk, csodalkozva pislogtunk korbe a homlokunkon legordulo izzadsagcseppek alol: milyen jo kis hazak! Mennyi fele stilus! De jopofa! Atgyalagoltunk nehany utcanyi Indian, ahol nem tudtuk megallni, hogy ne vegyunk egy kis tonhalas szamoszat (a legfinomabbat eddig!) egy utcai arustol, majd nehany utcaval arreb, egy kinai negyedben megtalaltuk a kinezett szallasaink kozul az egyiket.
Light a sziget keleti oldalan elterulo, remek fekvesu, mely vizu oblot meg abban az evben szabad kikotonek nyilvanitotta. A hatas nem maradt el: a gyakorlatilag lakatlan sziget nehany ev alatt nyuzsgo kikotove valt. A vilag minden tajarol szamtalan rassz es vallas kepviseloi (de foleg kinaiak) koltoztek az igeret foldjere, gazdagsagot es kulturalis sokszinuseget teremtve a varosnak. Jott egy maroknyi europai katona es hivatalnok, kinai kereskedok Kedahbol es Melakabol, indiai kereskedok (foleg tamil muszlimok), valamint thai-ok, sziamiak es ormenyek. A muszlim kozosseget az arabok mellett az Acheenok, es mas szumatraiak es malajok is erositettek.
A multikulturalis varos lakoi azota is peldas bekessegben es turelemmel elnek egymas mellett. Ez a sokszinuseg a a helyi etkezesi szokasokon is latszik - minden nepcsoport hozta a maga etkezesi kulturajat, melyek egy resze mas konyhakba is bekerult: a kinaiaknak koszonheto pl. a (leves)teszta, a szojaszosz vagy a babcsira. A malaj mellett indiai, japan, koreai, thai es kinai ettermet is talalunk a varosban.
Bar a szabadkikotoi statuszt egy kozeli kikoto atvette, es a varos egyre kisebb szerepet kap a vilagkereskedelemben, a varos kulturalis es turisztikai erteke nem csokkent.
Ebben a hihetetlen valtozatos, hangulatos es derus varosban toltottunk el ket napot, megcsodalva a remek allapotban levo hiresebb epuleteket es a malladozo kis boltokat, korzozva a kinai negyedben, beterve egy etterembe Kis Indiaban. Az mar csak hab volt a tortan, hogy a jelentos szamu kinai kozosseg tagjai epp egy szines utcai fesztivallal unnepeltek a kinai uj evet.
Kenyszerpiheno Ipohban
Goergetownbol egy hat oras buszuttal lehet a Cameron felfoldre eljutni. Mi is egy meneteben terveztuk ezt a szakaszt lenyomni, de aztan egy orult sofor miatt valtoztatnunk kellett a tervunkon.
Tortent ugyanis, hogy a buszsoforunk nem volt a helyzete magaslatan. Bekesen olvasgattam a buszon, majd Monccsal el is szunyokaltunk - a tudatom hataran eszlelt hirtelen fekezeseket es kormanymozdulatokat a forgalomnak tudtam be. Persze hogy mifele forgalmi helyzetek lehetnek egy autopalyan, abba nem gondoltam bele. Aztan felebredve beszedbe elegyedtem a mellettem ulo, indiai gyokerekkel biro fiatal sraccal, es meglepodve tapasztaltam, hogy a busz minden mozdulatara nyugtalanul elorepillant a sofor fele. Nem vagyunk egyformak, biztosan ideges tipus, gondoltam egeszen odaig, amig Safi elolrol hatra nem jott, es az elottem levo szekbe huppanva be akarta csatolni a biztonsagi ovet(!), ha lett volna!
- Indiai buszbaleset feelingem van! - mondta olyan idegesen, amilyennek eddig csak ritkan lattam.
- Sleepy, sleepy! (Almos, almos!) - erositette meg vigyorogva ujdonsult beszelgetotarsam a sofor fele intve.
- Lattatok, majdnem nekimentunk egy kamionnak! - kerdezte Safi izgatottan.
- Micsoda??? - huledeztunk.
Elmeselte, hogy mar egy ideje mentunk az autopalyan, amikor egyszercsak megbokte Macskat:
- Figyeld, elaludt! A soforunk kenyelmesen ult, bal keze a valton pihent, feje lehajtva, a napszemuveg alatt a szeme nem latszott.
- A csak nez valamit lent - keresett logikus a magyarazatot Macs, majd elorehajolt a legelso szekbol, kutatva mit is kell nezni, de a minden ok nelkul lassulo busz meggyozte, it tenyleg elalvas esete forog fenn! A legdurvabb az volt, amikor szinte fekezes nelkul rongyoltunk majdnem bele egy lassan halado teherautoba, ezutan jott hatra Safi. Macs eleinte ugy gondolta, hogy jott valami a belso savban, ezert vart a vezeto az utolso pillanatig a savvaltassal, de ugy tunt inkabb, megint elbobiskolasrol volt szo, es a sofor csak az utasok kialtozasara ebredt fel, es kapta felre a kormanyt.
Mire Safi idaig ert a tortenetben, addigra felfedeztem nemi nyugtalansagot az elol ulo utitarsaink arcan is, illetve gyanakodva neztuk mi is a sofort. Es tenyleg, megint volt nehany indokolatlan lassitas, egyszer majdnem a korlatnak mentunk a leallosavban, egyszer pedig atsodrodtunk a belso savba, leszoritva az eppen ott kozlekedoket. Moncs szerint amikor eppen akkor aludt be a sofor, amikor felcsuszott a szemoldoke a napszemuveg mogott, mert eppen igy probalta nyitvatartani a szemet - sikertelenul.
Nehanyan probaltak szoval tartani a vezetonket, megkerdeztek nem faradt vagy almos-e, amire csak hangos hozonges volt a valasz:
- Sok-sok eves tapasztalat van a hatam mogott! Ha maguk meghalnak, en is meghalok, ne aggodjanak! (Szabad forditas beszelgetotarsamtol, az indiai sractol...)
Vezetonk ezutan mar folyamatosan magaban beszelt. Nem baj, ha bolond vagy duhong, de legalabb nem alszik! - gondoltuk. A tobbiek ravettek, hogy alljunk ki egy pihenonel, ahol o nem szallt ki, de legalabb az indiai srac vett neki egy energiaitalt. Safi mar itt ki akart szallni, de meggyoztuk, hogy ez nem eppen a legmegfelelobb hely az ejszakazasra, meg mar a soforunk is felebredt. Kesobb, az egyik ujabb helyzet utan Macs egy kis kolat kinalt nekik, aki erre teljesen bepoccent, onnantol mar a kormany is rangatta a nyilegyenes uton, es meg hangosabban kiabalt mege ele!
Monccsal eleinte ugy gondoltuk, hogy Safi tulsagosan beparazott, de vegul meggyoztuk magunkat, hogy a kovetkezo nagyvarosban (Ipohban) kiszallunk. Annal is inkabb, mert az indiai srac szerint onnan jon a hegy szakasz, ami igy eleg veszelyes lesz. Miutan Ipohban leszalltunk, Macs ujsagolta, hogy szerinte elromlott a busz kapcsolhato motorfekje, amit sofor meltatlankodva meselt a mogotte ulo utasnak. Ez vegkepp meggyozott minket, hogy jol dontottunk, amikor leszalltunk!
Talaltunk a buszallomas kozeleben egy Mekit, ahova be is tertunk mindannyiunk kedvencere, egy Fish-O-Mac (az otthoni FishMac) menure. Elvezettel tomtuk magunkba a junk foodot, ugy, mint akik mar 4 honapja nem ettek rendes kajat... ;)) Utana kovetkezett a feloras maganszamom, amikor az utikonyvunkkel a kezemben probaltam megtudni, hol is vagyunk, es merre kene a szallasunk fele indulni. Beszeltem vagy tiz emberrel, koztuk 4 kuala lumpuri fiatallal, akik csak 5 percnyi talalgatas utan boktek ki, hogy nem is idevalosiak. Utana jott a fel Mekis szemelyzet, belertve a floor managert, a gazdasagist az irodaban, es meg annak a ferjet is. Mint sokszor mar eddig, most is a pokolba kivantam a LP terkeprajzoloit, hogy nem tudjak bejelolni azt a buszallomast a terkepukre, amire mi megerkeztunk!
Aztan nagy nehezen vegul busszal es taxival, akarom mondani teksivel jutottunk el a szallasra. Masnap egy egy joval eberebb soforrel erkeztunk meg Tanah Ratahba. Tokeletes volt az idozites, Kocso - az utitarsunk a kovetkezo egy honapban - epp akkor szallt le a kuala lumpuri buszrol.
***************
A tortenetet tovabb arnyalja, hogy a kovetkezo este Tanah Ratahban vacsoraztunk eppen egy teraszon, amikor elhaladtaban megismert minket az a turista par, akikkel egyutt utaztunk a buszon. Ok hatrebb ultek, nem nagyon erzekeltek a busz elejen torteneseket, igy tovabb mentek Ipohbol. Megszolitottak, megkerdeztek, miert szalltunk le az erdektelen Ipohban, ha mi is ide jottunk a felfoldre? Elmeseltuk, miket eltunk at ott elol, mire elmondtak, hogy ok is rettegesben utaztak vegig az ut masodik felet: a sofor ugyanolyan orulten vezetett tovabb, azzal megspekelve, hogy sotetedeskor a lampat csak az utasok keresere kapcsolta fel, amugy meg csak az ejjellato napszemuvege mogul morgott mindenkire.
február 24, 2007
Malajziabol jelentjuk!
Sziasztok!
A mai napon beleptunk Malajziaba. Az elmult napok bekes nyaralassal teltek, volt idonk irogatni, ezekbol nehanyat mar fel is tudtunk tenni. Igaz, van kozottuk egy-ket regebbi elmeny is, hiaba nehez magunkat utolerni! :)
Az uj irasok:
Cuc Phuong Nemzeti Park (Vietnam)
Jelentem, nem robbantottak fel! (Thaifold)
Udv
labanc
Jelentem, nem robbantottak fel!
Minden nagyobb durranas nelkul :), szerencsesen megerkeztunk Malajziaba. Kiss pukkanas volt azert, amikor egy majd' negyzetmeteres gipszkarton almennyezet darab lezuhant a peronra, de az almos kedelyeket ez se nagyon borzolta fel.
Thaifold harom legdelebbi tartomanyaban (Yala, Narathiwat, Patthani) a PULO, egy
muszlim szeparatista szervezet 2002 ota fegyverrel is harcol a fuggetlen deli
muszlim allam megteremteseert: a fokent kormanyhivatalok elleni gyujtogatasok,
robbantasok, tamadasok, es a thai kormany kemenykezu valasza 2004 ota 440
embereletet kovetelt hasonlo aranyban mindket oldalrol. Sajnos 2005-ben az
eroszak tovabbterjedt az eszaki szomszed Songkhla tartomanyra is, amikor a
tartomany fovarosaban, Hat Yai-ban harom bomba robbant, ebbol az egyik a
repuloteren.
Mivel szerettuk volna meguszni a Malajziaba repulest, komoly fejtorest okozott az, hogyan is tudnank biztonsagosan Malajziaba jutni szarazfoldon vagy tengeren. Vegul hosszas utanaolvasas es tanakodas utan Hat Yaion at (a legkozelebbi atkelo) Padang Besar fele vettuk az iranyt, a kenyelmesebb vonatos atkelest valasztva. Ejjel f2-kor erkeztunk a vonatallomasra, de szerencsere az ejjeliorok beengedtek, igy mindenkinek jutott egy szep nagy, kenyelmetlen pad, egy jol orzott palyaudvar kellos kozepen. A dolog egyetlen szepseghibaja az volt, hogy az orok tevet neztek es teljes hangeron radiot hallgattak egyszerre, es ha ez meg nem lett volna eleg, szerettek a slagereket a radiot is tuluvoltve enekelni... Eddig megusztuk a szornyu karaokebuszokat, ahol a mikrofon korbe-korbe jar az utasok kozott, de utoljar megkaptuk, mikent is jarhattunk volna! ;)
Reggel a fokozott rendori jelenlet eszunkbe juttatta, hol is vagyunk. Meg az, hogy nem volt szemeteskuka a palyaudvaron, es hogy minden gazdatlan csomagot rogton megvizsgaltak es eltavolitottak a peronrol. De vegul az emlitett robajon kivul semmi emlitesre melto nem tortent, fel 8-kor felszalltunk a kesve erkezo vonatunkra.
február 22, 2007
Ko Surin - Capalesen!
A part koruli sekely vizet magunk mogott hagyva motorcsonakunk sebesebben kezdte szelni a turkiz zoldbol hirtelen mely kekke valtozo vizet. A motorzaj miatt beszelgetni nem nagyon lehetett, igy aztan az utasok nemasagba burkolozva, merengve bamultak az elsuhano partot, a meredek domboldalakat borito buja novenyzetet.
Mar harmadik napja voltunk ezen a gyonyoru, turistak altal meg csak kevesse felfedezett thai szigeten. Ko Surin legfobb vonzerejet - a szepsegen es erintetlensegen tul -, a part menti korallzatonyok gazdag noveny- es allatvilaga jelenti. Nem meglepo modon, leginkabb a sznorkelezni es buvarkodni vagyok paradicsoma ez.
Es valoban, az elso sznorkelezesek utan dobbenten mondogattuk egymasnak: "Te jo eg, ez olyan mint egy akvarium..., vagy nem is, inkabb, mint egy suru halleves!" :) Gyonyoru volt! Neha olyan suru halrajokba sikerult beusznunk, hogy a sok-sok szinesen villodzo, pikkellyel boritott testen kivul szinte semmit sem lattunk... A leirhatatlanul sokfele hal es korall kozott uszkalva neha azt sem tudtuk hova nezzunk!
A mai uszkalas miatt viszont egy kicsit nyugtalan voltam. "Ugyan mar, vegul is miert pont en talalkoznek capaval..." - nyugtatgattam magamat. Az idot huzva, lassan igazgattam el magamon a buvarszemuveget es szinte utolsokent csobbantam bele a vizbe. Egy rugassal elloktem magamat a csonaktol, majd fejemet a vizbe meritve leneztem a melybe.
Csonakunk pont a korallzatony szelen allt meg. A sekelyebb, igy vilagosabb homokos foveny es a sotet, feneketlennek tuno melyseg hatarvonala felett lebegtem. Ahogy szemeim lassan kezdtek hozzaszokni a sotethez, egyre tobb reszletet tudtam kivenni az alattam elterulo vizalatti vilagbol. Kozvetlenul alattam eppen sok-sok feher potty uszott egyszerre a melyebb, sotetebb vizek fele. "Hat ezek meg mifele szerzetek?" - hunyorogtam bele a sotetbe. Eltelt nehany masodperc, mire osszeallt a kep. A feher kis pottyok nem kulonallo elolenyek voltak, hanem egyazon monstrumhoz tartoztak... A vilag legnagyobb hala, egy cetcapa uszott el nehany meterrel alattam!!
http://www.aboututila.com/PhotoGallery/Anon/Photos/Whale-Shark-01.jpg
Annyira megdobbentem, hogy meg megijedni is elfelejtettem. Megigezve bamultam, ahogy ez a hatalmas test lassan, tiszteletet parancsoloan, szinte uszonycsapasok nelkul siklik el alattam. Nem volt egyedul, szorosan mellette 3-4 nagyobb halat is felfedezni veltem. Vegre felocsudtam a revuletbol. Kiemeltem a fejem a vizbol, kikoptem a szambol a pipat es elkezdtem kiabalni: "Akos, Akos! Jesszusom hol vagy? Egy nagy hal!" Csak ennyit birtam kipreselni magambol. Aztan meglattam, hogy Akos meg mindig a csonakban ul es a szemuveget igazgatja. "Gyorsan, gyorsan, gyere mar!" - kialtottam es mar buktam is ujra a viz ala. Mire ujra megpillantottam a feher pottyokkel boritott szeles fekete hatat, az mar jocskan eltavolodott tolem. Meg nehany masodperc es e hatalmas joszagot udvartartasaval egyutt vegleg elnyelte a sotetseg...
Kialtozasomra vegul nem csak Akos, de jo nehany sznorkelezo tarsunk is korem sereglett. Sajnos mar keson, igy rajtam kivul senki sem latta ezt a gyonyoru, szelid, meretenel fogva megis felelmetes teremtmenyt, aminek megpillantasa csak a szerencses buvarok kivaltsaga errefele.
Beharangozasuk ellenere, aznapra tobb capa nem jutott, viszont masnap, mikor nem is szamitottunk ra, egyszerre tobb peldanyt is sikerult jo alaposan szemugyre vennunk. Furcsa modon - talan eppen az elozo napon ateltek miatt - mar cseppet sem talaltam felelmettesnek a jelenletuket. Sot, amint meglattunk egyet, gondolkodas nelkul utana eredtunk! :) Igaz, ezeknek a szirti capaknak nevezett ragadozoknak a merete meg csak meg sem kozelitette pottyos baratomet. A nagyobbak talan masfel meter hosszuak lehettek... Ugy uszkaltak ott 3-5 meterrel alattunk, mintha ott sem lennenk. Azert amikor Akossal eppen egyszerre szurtunk ki egymas hata mogott egy murenat es egy capat, vonakodva forditottam hatat a homalyban eppen csak korvonalat nyert capatestnek, hogy Akos unszolasanak engedve, a murena tanulmanyozasaba kezdjek... ;)
február 19, 2007
Ko Surin - profike a terep... ;)
A viz meleg es selymes volt... de csak nem akart melyulni. Egy ideig turelmesen bukdacsoltunk a korallokkal es sziklakkal teleszort homokos mederben, de aztan megelegeltuk a dolgot es mikor mar vegre a csiponket nyaldostak a hullamok, gyorsan hasravetettuk magunkat a vizben.
Feher homok, feher korall, szurke szikla... Na jo, egy-ket halacska is, de azert meg mindig rettentoen uncsi. Azert sem adtuk fel! Kitartoan haladtunk elorre a surusodo akadalyokat kerulgetve. Neha-neha felpillantottam, hogy megallapitsam mennyit haladtam elorre, illetve, hogy hol vannak a tobbiek. Egy-egy ilyen kitekintes alkalmaval racsodalkoztam arra, ahogy Safi jocskan lemaradva mogottunk, mindig valamelyik sziklan acsorogva, a buvarszemuvegen keresztul tanacstalanul pasztazza maga korul a vizet. Mikor mar sokadszorra pillantottam meg ebben a pozban, odakialltottam neki: "Minden ok?". "Megfeneklettem" - jott a furcsa valasz. "Hat keruld ki a sziklakat es zatonyokat" - adtam az igen bolcs tanacsot.
Visszadugtam a fejemet a vizbe es tovabb uszikaltam. Vagyis csak uszikaltam volna. Mig eleinte konnyeden atsiklottam a sziklak es korallok felett, most mar egyre inkabb csak kerulgetni birtam azokat. Sot mintha mar az uszas sem ment volna igazan, a feneket borito zatonyokon megtamaszkodva, inkabb csak loktem magamat elorre a kezeimmel. Aztan egyszer csak ereztem, hogy mar a hasamat karcoja a durva tengerfenek. "Mi a fene...!" Nagy nehezen magam ala gyurtem a labaimat es felalltam. A terdemig sem ert a viz!!
Megforultam es lattam, hogy Safi megint csak egy magaslat tetejerol nez felem, illetve nevet: "Ott is addig er a viz?". "Ja, megfeneklettem" - valaszoltam. "Valahogy letertem a helyes osvenyrol es beusztam ide a sziklak koze." - probaltam a magam szamara is megmagyarazni a helyzetet. Tekintetunkkel Macskat kerestuk. Meg is pillantottuk hamar, amint narancssarga mentomellenyeben tolunk kb. 10 meterrel beljebb lebeg a viz felszinen. "Ott megint jo mely a viz" - mondtam - "Valahogy evickeljunk oda!"
Homokbuckarol homokbuckara lepegetve haladtunk beljebb, az ahitott mely viz fele. Egyszer csak, pontosan elottem, edes bohochalakat pillantottam meg, ahogy izgatottan uszkaltak ki-be az otthonukkent szolgalo, kecsesen hullamzo tengeri rozsa nyulvanyainak rejtekebol. "Erre gyere!" - kialltottam hatra Safinak, aki jo nehany meterrel mogottem jott imbolyogva. Visszavettem a buvarszemuvegem es belehasaltam a labszarkozepig ero meleg vizbe. Talan 3-4 fobol allhatott e narancssarga feher csikos halcsalad - legalabbis momentan ennyien voltak otthon...
Lassan Safi is odaert es lekuporodott mellem. Most mar ketten neztuk megbuvolten e viz alatti csaladi idilt. "Mutassuk meg Macskanak is" - javasolta Safi. Felneztunk es kb. 5 meterrel beljebb meglattuk Macska raszta tincseit a sarga melenykeje korul szetterulve. Meg mielott odakialthattunk volna neki, egyszer csak magatol abbahagyta az "uszast" es felegyenesedett a vizben. Maga is meglepve konstatalta milyen sekely korulotte a viz - valamivel a bokaja felett ert! "Mit pancsikolsz ott? Gyere inkabb ide, mutatunk valamit!" - nevetgeltunk.
Macska odakacsazott mellenk es lehuppant az egyik homokbuckara. "Hova lett a viz?" - kerdezte ertetlenul. Es tenyleg, ahogy korulneztunk eszrevettuk, hogy az addig sima vizfelszint egyre tobb helyen megtorik az elobukkano sziklak, homokzatonyok. "De hiszen apaly van!" - csapott a homlokara Macska. Es tenyleg! Mar korulottunk is alig-alig volt viz. Mint partra vetett balnak csucsultunk ott harman a homokzatonyok tetejen - buvarszemuveggel az arcunkon, pipaval a szankban, sot Macska mentomellenybe bugyolalva!
Ha elkepzelem milyen rohejes latvanyt nyujtottunk, ahogy az apaly kezdeten egy profi buvarcsapat magabiztossagaval vetettuk magunkat be az obol visszahuzodo vizebe...! Meg jo, hogy nem volt rajtunk bekalab! Eroteljes labtempoinkkal konnyeden agyoncsaphattuk volna azt a keves hatramaradt halacskat... ;)
Ahogy ott kucorogtunk a mar felszinre kerult, homokkal vastagon boritott korallok es a vizzel teli aprocska "medencek" kozott, figyelmunk ismet a labaink elott bujocskazo kedves bohochalakra terelodott. Miert is ne, ha mar egyszer itt vagyunk, lassunk is vegre valamit! Igy hat a meg nedves homokon szorosan a celpont kore gyultunk, majd buvarszemuveg fel, pipa be! Macska hasra vetette magat, Safi terdelo poziciot vett fel, en pedig torokulesben zartam a kort. Elszantan dugtuk be fejunket a vizzel teli godorbe, a csikos halacskak legnagyobb remuletere... :)
http://www.bubblevision.com/albums/koh-ta-chai/images/clownfish.jpg
Elvegre Dave - a Kao Sok Nemzeti Parkban megismert arizoniai vizibiologus - is megmondta, "Ko Surinon sznorkelezni olyan, mintha akvariumba merulne az ember..." . Igaz, mi akkor ezt a latvanyra ertettuk, nem pedig a viz melysegere... :))Hurra, nyaralunk!
Ko Surinrol eloszor Dave-tol az arizonai vizibiologustol hallottunk, amikor egyutt turaztunk ket napig a Kao Sok Nemzeti Parkban. A kis sziget korul talalhatok Thaifold legjobb snorkel- es merulohelyei. Sajnos mert 60 km-re van a szarazfoldtol, minden draga, de ha keszul az ember, elfogadhato aron kihozhato az ott toltott 4-5 nap.
Dave szavai ujra felcsillantottak elottem a remenyt, hogy eljuthatunk a Part cimu filmben latottakhoz legalabb megkozelitoleg hasonlito tengerpartra. Ugyanis mar Laoszban megcsusztunk kicsit, amikor eszaknak indultunk Luang Prabangbol, es ezt a kis kesest csak teteztuk Kamboban, amikor elkanyarodtunk Battabang fele. Korabban ugy gondoltuk, hogy a draga thaifoldi szigeteket kihagyva hozzuk be lemaradasunkat, de aztan Dave lelkes szavai, valamint Kovi es Zsofi malajziai tapasztalatai alapjan megis ugy dontottunk, hogy inkabb majd Malajziabol huzunk.
Mar a Khao Sok NP is nyaralas volt az eddigi tempohoz kepest, hiszen nem kellett napi 4-10 orat utazni, vagy egesz nap a latvanyossagokat jarni, estenkent a kovetkezo napokat elore megtervezni, hanem csak hatra kellett dolni, es elvezni a gyonyoru kornyezetet es a befizetett programot. A Ko Surim NP meg inkabb nyaralas feelingnek igerkezett a satrakkal, a konzervekkel, egyetlen kantin jellegu etteremmel, es persze a vizzel, meg a tropusi kornyezettel.A Part (The Beach) cimu konyv - egy Alexander Garland nevu figura remek debutalasa -, amely elesszemu betekintest ad a del-kelet azsiai hatizsakos turistak vilagaba, nagy hatassal volt ram, amikor hat eve, ausztraliai csavargasunk soran olvastam. Akkor talalkoztunk eloszor olyan fiatalokkal, akik mar honapok ota uton voltak, bebarangoltak egesz Indiat, Indokinat, es epp Ausztraliaban mulattak az idot. Mar akkor nagyon tetszett az otlet, de csak remeltem, hogy egyszer en is reszese lehetek ennek a kis tarsadalomnak! Most, hogy itt vagyunk, mar tudom, nem bonyolult ez, csak meg kell tenni az elso lepest, aztan minden begyorsul, es a vegen egy repulon talod magad, ami almaid foldjere visz! :)) Amugy a konyvbol keszult filmet egyedul a latvanyert erdemes megnezni, a sztori nagymertekben ki lett herelve, hogy beleferjen a hollywoodi klisekbe.
A Khao Sok Nemzeti Parkbol 2 busszal lehet eljutni a Koraburiba, aminek a nem is olyan kozeli kikotojebol indul reggelente napi egy hajo a szigetre. Az elso buszos jol lehuzott minket, tobb mint a duplajat felszamitva a rendes menetdijnak. Hiaba, trukkosek ezek a thaiok - szoktam mondogatni. A tapasztalatink alapjan a tersegben messze ok a legbatrabbak, amikor a turistak megvamolasarol van szo. Koraburiba erve meg akartuk keresni Tomot, aki Dave szerint a varos legolcsobb szallasat es hajojegyet kinalja. Aztan mielott elindulhattunk volna keresgelni, Tom felesege mar le is csapott rank a busznal. Ot perc mulva ujdonsult hazigazdank mar lelkesen magyarazta az uzlete falara fuggesztett faliterkepnel, mit is kell tudnunk Ko Surinrol.
Feszulten vartuk a masnap reggel 7 orai talalkozot a szallasadonkkal, remelve, hogy a kikoltozes, penzvaltas, vasarlas, kikotobe autozas mind bele fog ferni az idobe a 9 oras kompindulasig. Azt talaltuk ki meg kinunkban, hogy rabeszeljuk Tomot, hogy varjuk ki a fel 9-es banknyitast, igy csak egy kisebb osszeget kell nala valtanunk. Tom 20 perces kesessel erkezett, de megkonnyebbulesunkre rogton raallt a bankolasra. Sot, mivel neki ugyis macera ez a penzvaltas, mondta, ad inkabb penzt a vasarlasra! Es ezzel a kezunkbe nyomott egy ezrest. Ez igen! - hummogtunk elismeroen, igaza volt Dave-nek, tenyleg nagyon jo fej ez a srac! :))
A bevasarlas utan, fel kilenc elott valamennyivel vagy egy tucat helyi tarsasagaban vartuk a penzintezet nyitasat. 8:29-kor nyilt is a bank ajtaja - ez igen, de szeretem a pontossagot! Am a kilepo bankalkalmazott ahelyett, hogy a racsot teljesen feltolta es a labtorloket eligazgatta volna, csak bejelentette az ott varakozoknak, hogy nincs aramuk, emiatt csak egy ora mulva tudnak nyitni. Es tenyleg, a bank melletti a helyi ELMU-s emberke egy hosszu ruddal eppen a biztositekot ugyeskedte vissza a trafora. Amikor ez sikerult, a biztositek szalja, mint egy gyertya, szep sarga langgal, ujra elegett... Nnna, ezeknek sem lesz aramuk meg egy darabig. Ellenunk meg az egiek is jol osszeeskudtek, a fenebe! :( Altalaban minden flottul megy, de vannak napok, amikor minden osszejon!
Hurra, nyaralunk! :))
február 18, 2007
Utazz Dél-Kelet Ázsiába!
Ebben a régióban eddig utunk során 6 országot látogattunk meg több mint 3 hónap alatt. Ezek sorrendben Myanmar (Burma), Thaiföld északi része, Laosz északi része, Vietnám ‘császárok útja’, Kambodzsa Angkorra öszpontosítva és Thaiföld déli része. Mindegyik ország más és más, bár egyik-másik között hasonlóság felfedezhető.
Myanmar és Laosz elmaradottsága, barátságossága miatt kissé hasonlít egymáshoz. A talán szegénységből fakadó lelki béke, boldogság a nyugati utazó számára szinte ‘ijesztő’. A két országban eltöltött hetek alatt szanatoriumban éreztem magam, vendéglátóimban egy-egy pszihológust véltem felfedezni. Kedves hangjuk kellemes a fülnek, mosolyuk és a Természetből vett anyagokból felépített világuk megnyugtató a szemnek. Az itt élők az idővel nem állnak harcban, a 24 óra mindenre elég. Van idejük a családukra és a szomszédokkal való esti hosszantartó beszélgetésekre tábortűz mellett. Munkájukat pedig nem kínlódva, órát lesve végzik, hanem egyenletes tempóban, sok pihenéssel az árnyékban a nap járásához igazodva. Nem találkoztam az élet elviselhetetlen súlya miatt alkoholizmusba menekülő emberekkel s a hegyi törzsek öregei között előforduló drogfogyasztás is inkább ősi kultúrájukból fakadó tevékenység, mint bűntett.
Myanmarban a modern háborúk híján fennmaradtak a több száz éves műemlékek. Itt a hegyi törzsek világa nem turista látványosság, az életükbe csak engedéllyel rendelkező látogatható kukkanthat bele. Minden férfinak életében egyszer szerzetesnek kell állnia, ahol a buddhista tanok szellemében a mértékletes életre tanítják őket.
Laosz nagy részét még mindig az áthatolhatatlan dzsungel uralja. Itt szabadon mozoghatsz és betévedhetsz a világtól elzárt olyan településekre, ahol esetleg úgy néznek rád, mint a fehér elefántra.
(Gondolataim gyorsan a politika ösvényére terelődnek, így inkább nézzük utunk további országait.)
Thaiföld - Myanmar után - ultra modernek tűnik. Bangkokba érkezve mindazt megkaphatod, ami talán otthon nélkülözhetetlen. Bank, Rock And Roll, kóla autómata, HBO, aszfaltos út, mozi. A királyság a térség legfeljettebb országa és népszerű üdülőhely. Itt a ‘fejlett országból’ érkező turista enyhe túlzással akár egy tengerpartot is kisajátíthat magának, ahol nyugodtan lebonyolíthatja sürgős üzleti telefonbeszélgetéseit.
Az ország északi részén különböző törzsek életébe kukkanthatsz bele, ellátogathatsz például azokba a falvakba, ahová a turizmus fellendítése érdekében hosszúnyakuakat telepítettek be Myanmarból. Sukothaiban és Chiang Maiban párszáz éves buddhista templomokat ismerhetsz meg, Chiang Rai gondosan berendezett múzeumában a hegyi törzsek életéről szóló gyűjteményébe tudsz belefeledkezni, északkeleten a kevésbé látogatott thai falukba szervezheted utad, míg délen a számos apró sziget homokos tengerpartján pihenhetsz és indulhatsz merülőtúrára. Zárómondatként: a gondtalanul pihenni vágyok országa ez.
Vietnám. Itt nem maradhat el egy rövid politikai előzetes. Az ország mára felhígult kommunista politikai berendezettsége a nép opitmizmusával és szorgalmával párosulva lendületes fejlődésre nyújt lehetőséget. A vietek túlélő képessége példa értékű, a hosszú évszázadokon keresztüli folyamatos kínai elnyomás, a területért folyó évszázados-évezredes harcok után vidáman, hagyományaikhoz ragaszkodva élik életüket – az ő múltjukhoz viszonyítva a magyarság önmagáról kialakított üldözöttség-képe a szememben eltörpül. A Sziámi-, a Champa- és a Khmer Birodalom is időlegesen uralta a térséget. Még mindig ez az a ország, amelyik hovatartozása a nyugat számára nagyon nem mindegy az utolsó császár 1945-ben történt hatalomátadása óta. Eisenhower dominóelmélete szerint, ha Kína után Vietném is a kommunizmus útjára lép, akkor ez magával sodorhatja a szomszédos Dél-Kelet Ázsiai országokat is s végül a toleranciájáról híres India is kénytelen behódolni ennek a vérszomjas ideológiának. A második indokínai háború (1959-75) - ami csak vietnámi háború néven ismert - kirobbanásának oka ebben rejlik.
Talán a legjobb választás, ha a fővárosba, Hanoiba érkezel és rögtön a nagyon igényes Nemzeti Múzeum meglátogatásával készíted fel magad az ország megismerésére. Itt képet kaphatsz a 100-200 éve Kína tartományaiból betelepült hegyi törzsek életéről, az óriás plakátok megmutatják az itt élő 53 népcsoport családfáját, a szabad téri múzeumban végig járhatod lakhelyük hű másolatát, több videófilm tájékoztat a törzsekre jellemző népszokásokról és ideiglenes kiállítások keretében megismerkedhetsz a viatnámi kommunizmus hiánygazdaságával.
A kínai határ közeli hegyvidéken, a Sapa nevezetű település környékén él a ma már önmagát leginkább turizmusból fenntartó több egymással rokon törzs. Északkeleten közel a kinai határhoz fekszik Halong-Bay, ami a világörökség része. Pár nap hajókázás elég is a tengerből sűrűn kiemelkedő cserjés dombocskák között. Véleményem szerint ha a Föld ezen részét alaposan megismered az öböl nem nyújt különösebb élményt. Ninh Binhtől nem messze Tam Coc már érdekesebb. Itt a fent említett sziklaképződményeket keskeny kanálisrendszeren csónakázva szemlélheted meg, ahogyan megművelt területek, rizsföldek közepén szürreális módon nőnek ki a földből. A várostól pár órányira van az ország első nemzeti parkja, ahol dzsungel túrára van lehetőséged. Megdöbbentő az ezeréves fa talajszinti 5 méteres átmérője és szivet melengető a langur majmok menhelyének gondossága.
Innen ha délnek fordulsz, már a tengerparti ‘császárok út’-ját járod. Hué közelében az épen megmaradt császári udvarok, síremlékek, monostorok kihagyhatatlanok. A délebbre fekvő Hoi An, a következő fontos megállóhely, ami faházaival egy régi kikötőváros és szintén világörökségünk. Innen szervezett kirándulással, idegenvezetővel érdemes ellátogatni a hindu Champa Birodalom romjaihoz My sonhoz, bár ha Indiában egy jelentős templomot is láttál, akkor ez a program kihagyható. A vietnámi háborúban a vietkongok itt is bújdostak, így az amerikai bombázások ezt a területet sem kimélték. Ekkor a még meglévő templom együttes mintegy 70%-a romba dőlt. Hoi An megismerése után még délebbre utaztunk s pihenőhelynek Mui Ne tengerparti nyaralóhelyet választottuk. A hely híres a közelben elterülő fehér, vörös homokdűnékről, kanyonokról. Csak mérete emlékeztet arra, hogy nem valamelyik afrikai sivatagba tévedtél. Pár nap kikapcsolódás után Saigonba utaztunk. Szűk sikátoraiban sétálni kissé félelmetes, benézni az utcára nyitott nappalikba pedig rendkívül érdekes. A nagyvárosból tovább indulva Kambodzsa felé, számomra a legszebb vietnámi táj a Mekong deltában fogadott. Turistacsoportunkat négy személyes csónakokba ültették s természetes, néhol igen keskeny csatornákban, banánfák kíséretében pillanthattunk bele a helyi tésztakészítés, csokoládégyártás kisüzemi folyamatába.
Kambodzsába érkezve olyan érzésem volt, mintha India és Laosz keveredett volna össze. A hinduk nyomorúsága nagyon hasonlatos a khmerek koldus életéhez. A lakosság vidéki élettere pedig a laosziak közvetlen környezetére emlékeztet. Az itt élők utolsó háborús időszaka a Pol Poth vezette Vörös-Khmer uralom alatt, 1975 és 1979 között volt. Túl azon, hogy szisztematikusan kiirtotta a kambodzsai értelmiséget, szegénységbe taszította az országot és folyamatos terror alatt tartotta a népet, katonái szinte az egész ország területét elaknásították. Számos nemzetközi szervezet segíti a taposóakna mentesítést Kambodzsában, de sajnos még napjainkban is több aknát “találnak meg” a helyi emberek, állatok, mint a tűzszerészek. Talán a tájékoztatási kampánynak köszönhetően is a néhány évvel ezelőtti 300-ról 25-30-ra csökkent a havonta taposóaknára lépő vidékiek száma. És ez még mindig hatalmas szám! Országszerte rengeteg szerencsétlen, végtag nélküli emberrel lehet találkozni, ki koldulásból, ki zenekarba tömörülve utcai zenélésből próbálja eltartani családját. A nagyvárosi éjszakai életben - egész Kelet-Ázsiában oly divatos karaoke bárokban – sűrűn előfordul, hogy újgazdag khmer fiatalok fegyvereikkel egymásra célozgatnak a mikrofonok felett. Az ország kommunista vezetői óriás plakátok segítségével próbálja rávenni a lakosságot a családok kezében lévő fegyverek beszolgáltatására. Bár közel sem biztos, hogy így jó kezekbe kerül. A városait járva az ország fejlődő képet mutat, de valahogy végig olyan érzésem volt az ott töltött 10 napban, hogy itt még bármikor kirobbanhat egy háború, s ez akár még Angkor romjait is végleg tönkreteheti.
Angkor, a Khmer Birodalom fővárosa kihagyhatatlan, Dél-Kelet Ázsia legfontosabb épület együttese. Minimum három napot szánjunk a romok végig járására, sőt megéri a pénzt és időt csak Angkor miatt ide repülni.
(Olyan fontos helyeket nem említettem, mint például Mingun, Inle-tó Myanmarban vagy Luang Prabang Laoszban de ezekről már készült részletes élménybeszámoló, ezeket elolvashatod korábbi dátumok alatt.)
Gondolatok egy thai bungalorol
Megállok a szoba közepén fürdés után meztelenül és hanyagul megforgatom az alsógatyámat a mutatóujjam körül.
„Labanc jól beszél. Ahogy mondja, val’szeg, tényleg sok embert felrázunk, kissé lázítunk, ahogy a blog bejegyzéseinket olvassák pihenésképpen a munkahelyükön” – gondolom miközben a kiskutya fele fordulok, aki még mindig a résnyire nyitott ajtónkba nyüszög.
„A két blogot átlagosan napi 40 ember olvassa... 40… hümm… ez már egy osztály, évismétlőkkel együtt” – elmosolyodok
„Asszem le kéne ülnünk, átolvasnunk egymás írásait alaposabban és a jövőben rendet teremteni köztük, úgy hogy mindenki megtalálja a magának valót”
-Négy ember, négy komment, négy féle óhaj, ennyi volt ma a visszajelzések száma. 3 blogkomment és a hugom levele ... milyen jó, hogy akár ezerféle képpen tudunk fogalmazni :)) - kacagva mondom Zsunak, aki egy gyors „aha”-val elintézi a válaszadást.
Úgy látom, nagyon belemerült a napló írásba. Próbálom nem zavarni, mert akkor annál később kapom meg én a laptopot. Visszaindulok a fürdőszoba irányába, aztán megállok az ajtajába. Óvatosan nekidőlök a durva betonfalnak elmélázva.
„Jó ötleteket kaptunk! ... Norbinak szerintem mindenki szívesen ír egy szubjektív ország összehasonlítást. Bár itt van ez a szoba, amiért fejenként majdnem 5$-t fizetünk ... ... össze sem hasonlítható egy laoszi szállással” – gondolom miközben végig futtatom a szememet a helységen.
Festés nélküli betonfalak három oldalról, amin az építőmester ácsceruza nyomai még rajta vannak. A szembeni fal csak parapet magasságig beton, azután bambusztábla, ami ’hatvanas’ szögekkel van favázához erősítve. Jópár szöget csak félig ütöttek be, ezeket talán fogasnak gondolták... ... egy biztos, változatos mandalát festenek a megfolyt vörös rozsdafoltok a betonon. A bejárati ajtót fenyődeszkából szögelték össze, ami csak abban különbözik egy disznóólajtótól, hogy ez le van lakkal kezelve. A bungalónak nevezett szállásunk ablaka, az errefele megszokott lamellás üvegablak, ami annyira zár, hogy egy szitakötő talán már nem fér át a rések között. De van rajta függöny! Méghozzá türkíszkék, selymesen csillogós. A nyikorgós feketére fújt vaságy aranyozott diszítő elemei erős kontrasztban állnak a gyerekszobába illő színes, maci-mintás ágyhuzattal. Nem hiányozhatnak a műanyagszékek sem, ezúttal két darab ciánszínű, amik egy instabil fekete vasasztalkát fognak közre. A mennyezeti dombornyomott hungarocell álmennyezetet szürke műanyag csíkok tartják össze. Ezek közül egyik-másik újnyi rést hagyva maga után lóg lefele. Középen egy giccses - természetesen műanyag – félgömb alakú neonlámpa világít - IKEA feeling. A padló tiszta, csak kár, hogy ez egy fürdőszobába illő, világoskék taposócsempe burkolat. Mellettem, váll magasságban elektromoskábelek futnak a kapcsoló táblákhoz. Odafordulok és elolvasom amit rányomtattak: 11-2531 TABLE 2 WAF 2x1,5 SQ.MM. PVC/PVC 300 V, 70 °C. Információ a szobafalon... mint egy garázsban.
Szedett-vedett olcsó építőelemek nyugati mintára, keleti hanyagsággal szerelve. De hol itt az imádott ázsiai harmónia?
Kotabaru, Thaiföld - 2007.02.18
február 17, 2007
Gibbonbabak (Khao Sok Nemzeti Park, Thaifold)
"Mac, gyere ide!" - a szallo bungalloit osszekoto fapallo korlatjanak tamaszkodva hivogattuk a hatalmas fak egyikenek lombkoronajan jatszadozo narancssarga gibbonkolykot. Nem jott, kerette magat. Nyaktoro akrobatikus mutatvanyokkal szorakoztatta magat es minket. Mert a show nekunk szolt, ez ketsegtelen. Tobbszor rajtakaptam, amint egy-egy jol sikerult attrakcio utan sunyin felenk pillant, vajon csodaljuk-e. Gyanum beigazolodni latszott, amikor hatat forditottunk neki, es o azon nyomban abbahagyta a bohockodast, hogy a fa lombkoronajabol lelogo indakba kapaszkodva, nehany laza karmozdulattal a korlatra lenditse magat. De csak egy masodpercig idozott ott. Maris tovabblendult, hogy aztan egyenesen a fele nyujtott karunkba vagy eppen a nyakunkban landoljon. Ott aztan - testunket maszokanak hasznalva - ujra 
kezdte a majomkodast... (gibbonkodast...?)
Mac nem egyeduli kiskedvenc ezen a nem is olyan regen meg a nemzeti park legdragabbjanak szamito szallashelyen. Alig 6 honapos fekete kis tarsa egy balul vegzodott elefantos szafari kovetkezteben lelt itt uj otthonra, illetve a tulajdonos szemelyeben uj "anyukara". A fama szerint, az elefantok csortetesetol megremult gibbonmama, par honapos kolyket ijedteben a farol lepottyantotta, majd annak orokre hatatforditva, eltunt a suru lombkoronakban. A szafari resztvevoi a csopseget magara hagyni nem mertek, igy aztan - a kornyek lakoinak es az idelatogato turistaknak a legnagyobb oromere - vegul itt kotott ki, termeszetes elohelyenek kuszoben.
február 10, 2007
Kambodzsa szubjektiv
Kambodzsarol mar otthon ellentmondasos velemenyeket hallottunk. Egyesek szerint honapokat el lehet itt tolteni kenyelmesen, masok szerint meg az angkori romokon kivul mast nem erdemes megnezni az orszagban.
Mindig azon igyekszunk, hogy a hallottak vagy az olvasottak minel kisebb mertekben befolyasoljanak a velemenyalkotasban egy uj orszag felfedezesekor - itt sem volt ez maskent. Viszont idaig ha megerkeztunk egy uj orszagba, 2-3 nap alatt kialakult rola bennunk egy markans benyomas, tudtuk hova tenni. De Kambo mas. Valahogy nem eleg jellegzetes, sokmindenre emlekeztet: kicsit India, kicsit Burma, kicsit Eruropa... :( Nem is tudtuk igazan eldonteni, hogy tetszik-e vagy sem... vagyis inkabb nem, mint igen. :(
Ellentmondasos az orszag, foleg a fovaros. Az orszag szegeny, a voros khmerek a folddel tettek egyenlove az ipart es a mezogazdasagot, es nem csak az anyagi javakat, hanem a tanult, hozzaerto emberekett is szinte mind elpusztitva. A Khmer Rouge uralmat 1979-ben dontottek meg, azota a demokracia tobb-kevesebb botlassal, de mukodik, az orszag kezd talpraallni. Az atlagkereset most havi 50-150 dollar kozott van, de megis az uzletek es ettermek kozott meglepoen sok kimondottan puccosnak mondhato. Ez leginkabb a fovarosra igaz, ahol olyan csili-vili auto-, butor- es hifiszalonokat lattunk, amilyeneket meg otthon is alig! Szemmel lathatoan kitermelodott egy nagyon gazdag reteg is, akiket ezek az uzletek szolgalnak ki. Az egesz tersegben itt vannak egyedul az otthon megszokott szepen kivilagitott, az adott cegre jellemzo szinvilagu, igenyes benzinkutak (igaz, vannak Thaifoldon is szep kutak, de ilyen puccos azert keves). Mintha csak otthon lennenk, rogton egy kis honvagyam lett: megkivantam egy jo kis benzinkutas, automatas capucchinot! :) A harom varos, amit lattunk (Phnom Penh, a fovaros, Siem Reap, a szalloda es etteremvaros, es Battambang, az orszag masodik legnagyobb varosa - minket egy almos kisvarosra emlekeztetett) mindennek mondhato, csak sarmosnak nem.
Ja, ne feledjuk az embereket, akik itt is kedvesek, egyedul a szegenyseg miatt nyomulosabbak egy leheletnyit - de egyaltalan nem zavaro mertekben. Moncs beszelgetett egy motosoforrel, aki arrol panaszkodott, milyen nehez meg mindig itt boldogulni. Elmondta, hogy 13 evig elt kint Thaifoldon, beszel angolul (tenyleg, nagyon jol!), franciaul, thai-ul, van egy egeszsegugyi asszisztensi vegzettsege, de nem tud a szakmajaban elhelyezkedni, mert nem tudja eloteremteni a beugrashoz(!) szukseges osszeget.
Harc a kuncsaftokert
Ha van idonk jobban megismerni egymast, talan szerelem lesz belole, de most csak a bemutatkozasig jutottunk. Az biztos, az ara meglehetosen vonakodva fedi fel bajait! :))
február 01, 2007
Vietnam, nyelvi nehezsegek
Az eddigi sikereken felbuzdulva Macska meg Hanoiban vett egy vietnam kifejezesszotarat, hogy majd az itt toltendo majdnem egy honap alatt jol kimuveli magat a nyelvbol! Amire nem szamitott viszont, az vietnami nyelvben a pontos hangsulyozas szuksegessege, es helyiek igen gyenge asszociacios keszsege.
A regioban minden nyelv egy dologban hasonlit: minden hangot, pl. az "a"-t vagy az "e"-t ki lehet ejteni a beszelo hangterjedelmenek also, kozepso, es felso tartomanyaban, ill. emelkedo es sullyedo hangsullyal. Minden szot a pontos kiejtessel egyutt kell megtanulni, kicsit ugy, mint az angolban. Eddig azt a nehany alapszot, amit a helyi nyelven probaltunk kimondani, a masodik, harmadik probalkozasra megertettek. Igen am, de nem Vietnamban!
Itt bizony, ha nem tokeletesen ejted ki az oda illo szot, akkor nem ertik az istennek sem! De olyan alapdolgokat sem ertenek, hogyha bemesz egy boltba, ramutatsz egy arura, es azt mondod, "Dong?" Ez otthon ugy hangzana: "Forint?" Es nem ertik, minntha az idojarastra kerdeztunk volna ra, vagy az aktualis politikai helyzetre, csak a vallukat vonogatjak es nevetnek kinjukban. Nem jartunk jobban, ha pantominezni kezdtunk, szinte sosem az lett a vegeredmeny, amit vartunk!
Hat igy jartunk. Raadasul Macska nyelvkonyvet sem akartak megvenni a boltosok Bangkokban, igy otthagyta inkabb az egyiknel ingyen. :\
