Punkosd-szigetek

A Nagy Korallzatonyt nem szabad kihagyni, ha mar Ausztraliaban jar az ember, es raadasul itt megy el mellette a parton. A korallzatony tobb ezer kilometern at huzodik Ausztralia eszakkeleti partjainal, es valahol nem sokkal a Punkosd-szigetek (Whitsunday Islands) alatt er veget. Sajnos nem maradt idonk arra, hogy eszakon, Cairns kornyeken probalkozzunk a koralzatonnyal, hanem itt kellett oszekotnunk a Punkosd-szigeteki latogatasunkkal. Akkor sem szabad a Nagy Korallzatonyt kihagyni, hogyha a Punkosd-szigetek az ausztralok egyik kedvenc nyaralohelye, es emiatt egy kicsit puccos, meg egy kicsit draga is.

Megfogadtuk az utikonyvunk tanacsat es raszantunk egy egesz napot arra, hogy vegignezzuk a rengeteg ajanlatot a szigetekre es kivalasszuk a nekunk legjobban tetszot. Melyik szigeten hany napot toltsunk, mit lehet ott csinalni? Mit erdemes megnezni? Hogyan lehet egyik szigetrol a masikra atjutni? Rengeteg kerdojel - az LP nem sokat irt a helyrol, nem tehettunk mast, begyujtottunk tobb kilo prosit, es orakon at bujtuk oket, hogy minel hamarabb kepbe keruljunk. Ket-harom ora elteltevel megszuletett a dontes: egy harom napos turara fizetunk be, amiben van egy nap sznorkelezes vagy buvarkodas a Nagy Korallzatonynal, egy nap konnyu turazgatas, henyeles az egyik szigeten es egy nap Ausztralia leghiresebb strandjan, a Whiteheaven Beach-en (Feher Mennyorszag strand). Mar napok ota borus, esos volt az ido, csak remeltuk, hogy az egiek is kegyesek lesznek hozzank, es vegig tudjuk csinalni ezt a harom napot szamottevo elazas nelkul is.

Az elso napra jutott a korallzatony. Itt azt kellett figyelni, hogy olyan turat valasszunk, amelyik a kulso nagy zatonyhoz visz ki, nem pedig a szigeteket korulvevo kisebb zatonyok egyikehez. Az altalunk valasztott tarsasag egy pontonallomast uzemeltet a zatony szelenel, ide vittek ki minket. Kierve a szigetek takarasabol a nyilt tenger eleg haborgnak tunt: a kb. 50-nel meno hajonk jo nagyokat ugralt a 3 meteres hullamokon. A korabbi repulos tapasztalatainkbol okulva orommel engedtunk a szemelyzet invitalasanak, es az elsok kozott voltunk, akik odasorjaztak a tengeribetegseg ellen kaphato gyogyszerert.

Meg a hajon el kellett donteni, hogy akarunk-e buvarkodni, vagy inkabb csak sznorkelezunk. Borus, hullamos idoben nehez, vagy nem lehet szorkelezni - meg hat kihagynank minden buvar almat, egy merulest a Nagy Korallzatonynal!? Hat nem! :) Komolytalan buvarmultunkat miatt Moncs a teljesen kezdo csoport fele kacsingatott. Nekem viszont nem volt kedvem meg egy tanfolyamot (akar csak egy gyorstalpalot is) vegigulni, meg en biztosabb voltam a tudasomban: be kell kapni a csutorat es lelegezni, mi kell meg ezen kivul?! :) Ezert aztan megkerdeztuk az egyik hajoslegenyt, aki a buvarkodasra vett fel a jelentkezeseket, hogy egy 3 eves, rozsdas nyilt vizi vizsgaval melyik merulest ajanlja. A vezetett buvarkodasok egyike tokeletesen megfelel nekunk, mondta - es ez osszevagott Viktor velemenyevel, hogy errefele nem nagyon varnak el tapasztalatot, hanem ha megvan mar a vizsgad, csak rad rakjak a palackot, aztan ussz!

Kesobb kiderult, hogy a megkerdezett „legeny", egy szimpatikus harmincas srac az egyik buvaroktato, es o fog levinni minket. Szerencsenk volt, aznap senki mas nem jelentkezett a vezettet buvarkodast, igy meghitt harmasban merultunk egy 45, perces 16 meteres szakaszt a korallzatony kulso falanal. Nagyon szep volt. A Ko Surinos elmenyeinkhez kepest annyiban volt mas, hogy kicsit tobb fele korall volt, es voltak nagy halak is. Ket nagyobb hal lakja allando jelleggel a pontonszigetet. Az egyik egy 2 meteres Qeensland Groper, o a tartozkodobb, jobbara csak az allomas alatt lebeg, meg gondolom eljar kajalni, es csak neha jon elo kivancsisagbol megnezni a buvarokat. A masik, a 120 centis Wally, a maori ajakoshal (Maori Wrasse) mar szinte haziallat, olyan szelid. Odauszik hozzad, lehet simogatni, nagyon baratsagos, igazi kis hazikedvenc! :)

A merules utan meg gyorsan sznorkeleztunk egy oracskat, aztan elkoltottuk a fejedelmi bufeebedet. Volt meg atlatszo alju hajo, amivel korbevittek, meg az allomasnak is volt viz alatti kamraja, ahonnan azok is csodalhattak az elovilagot, akik nem tudtak vagy akartak bemenni a vizbe. Hamar elment a fel nap, ugy kellett figyelnunk, hogy minden beleferjen az idobe.

Negykor indult vissza a hajo a Long Islandbeli szallasunkra. Az uduloben nem a tengerre nezo apartmanok egyiket vettuk ki :), hanem a Barefoot Lodge (Mezitlabas haziko) nevu reszben egy ketagyasat. Ez is teljesen korrekt volt, igazi nyaralasfeelingunk lett tole! Sot ugy ereztuk magunkat, mint a naszutasok, akik valami igazan klassz helyre utaznak, es nincs mas dolguk, mint elvezni a nyaralast es egymas tarsasagat. Este ennek oromere koccintottunk is a „naszutunkra"! ;) Igaz, egy evesre sikerult, meg beleoltuk az eskuvo (es a valas) arat is, de megerte! ;)) Este megtudtuk a hiradobol, hogy Uj Zeland felol egy nagy adag nedves legtomeg erkezett, ez okozza az egesz keleti parton a boseges esozest. A rossz hir, hogy ez meg egy hetig fog tartani. Csak azon drukkoltunk, hogy kitartson a szerencsenk, es a menetrendszeruen egy-ket orankent erkezo tropusi zapor mindig fedel alatt talaljon!

Masnap a boseges svedasztalos reggeli utan a sziget kincseit fedeztuk fel. A 13 kilometernyi utvonalnak a felet jartuk be, a masik fele egy tavoli beach-hez vitt volna, lemondtunk rola, miutan negyet mar lattunk aznap. Jopofa volt, hogy mennyire szelidek itt az allatok, a sziklakenguruk alig ugralnak nehany meterrel arrebb, ha mar nagyon kozel ersz hozzajuk, nagy madarakkal kerulgetitek egymast az utakon, es ha szerencses vagy, gyumolcsevo deneverekkel is talakozhatsz. Delutan elmentunk a haletetesre, amikor orias deneverhalat (Giant Batfish) es orias macskahalat (Giant Catfish) lehetett volna latni, de csak a deneverhalak jottek el az ebedre. (Masnap azert lattunk egy meteres macskahalat is ugyanott.)

Harmadnapra a program a Whiteheaven Beach volt. Ket opcio volt a kijutasra, a reggel nyolcas kozvetlen hajo, amikor hat orad van a strandon, meg a tizenegy oras jarat, de akkor bizony ketszer at kell szallni, es csak ket orad marad a bicsen. Az elozo napi esokbe belegondolva nagy dilemmaban voltunk, hogy melyik hajoval menjunk, ha megyunk egyaltalan! Mert csodalatos ez a strand, ha sut a nap, de mit csinalsz egy teljesen neptelen homokparton 6 vagy akar 2 oran at, ha szakad az eso?! Kellett nekunk az esos evszakban idejonni! ;) Meg hat amugy sem vagyunk azok a nagy strandolosak... Vegul a kesobbi indulas mellett dontottunk, es abban maradtunk, hogy kiszallunk egy alkalmas kikotoben, ha nagyon esore allna az idojaras.

Szerencsere mindig kitisztult annyira az eg, hogy nem kedvetlenedtunk el, es delutan kettore tenyleg kiertunk az alomstrandra. A Whiteheaven Beach egy 6 km hosszu, hofeher szilikahomokkal boritott part, mogotte a suru, athatolhatatlan erdo. A strandon nincs semmilyen epulet, a hajok hoznak ki mindent (vizet, frissitoket, szelfogot), es viszik is el ezeket a latogatas vegeztevel. Vegul is masfel orat tolthettunk el itt, nagyon elveztuk a gyonyoru kornyezetet, hogy megoldhattad, csak magad legyel egy hatalmas homokparton, hogy teknosoket lathattunk az obolben, amik fel-feljottek levegoert. Furodtunk is egyet a rend kedveert, de azert nem volt strandido - csak egyszer kellett beszaladnunk a fak koze az eso elol... :)

Visszafele egy atszallas alkalmaval volt husz percunk a Hamilton-szigeten, ez az amelyik a legjobban beepitett a Punkosd szigeteket alkoto ot sziget kozul. Itt mar van cukraszda, fagyizo, szallodak, mindenki golfautokon jar. Vicces volt. Ettunk egy fagyit, es bar elozo nap kihagytuk egy (a haleteteshez hasonlo, tajekoztatoval egybekotott) madaretetest, itt spontan kialakult egy: a fagyizo elott gyonyoru szines papagajok szedtek vamot, kunyaraltak kajat. A tolcsert nem szerettek annyira, csak a fagyit, meg a kave habjat. (Na ennyit arrol, hogy ne etesd a vadallatokat... :)) Hihetetlenul szelidek voltak! Es ha ez nem lett volna eleg, tanuja voltunk annak, hogy a pultoslany nahany masodperces tavolletet kihasznalva egy kakadu berepul a pultra, odatotyog az edesitokhoz, valogat, majd a kinezett cukortasakkal elrepul a kozeli fara. Szerintem nem volt teljesen elegedett, mert most nem volt a kedvenc markajabol.... :))))

Az egesz napos hajokazas utan, este ot fele kifaradva erkeztunk meg a kempingbe az autohoz, hogy masnap ujra negy kereken folytathassuk utunkat.