Fraser-sziget

Felejthetetlen ket napot toltottunk el itt, a Fraser-szigeten! Lattunk esoerdot, furodtunk tavakban, sodortattuk magunkat egy bovizu patakkal, homokduneken vagtunk at, hajoroncsot es dingokat fotoztunk, 50 fos busszal
szaguldoztunk homokparton.

Valtozatos, buja zold taj, a radiobol country vagy "God I'll follow you" (Istenem, kovetlek teged) a refrenu dalok jonnek, az ut szelen "Jesus is your future" (Jezus a jovod) feliratok varjak az utazot... Hol vagyunk? Ez bizony Queensland delkeleti resze, a Sunshine Coast (Napfeny Part), es mi utban vagyunk Ausztralia kovetkezo fenypontja, a Fraser sziget fele.

A Nagy Korallzatony es a Puspok-szigetek utan rogton a vilag legnagyobb homokszigete, a 120 km hosszu, 15 km szeles Fraser-sziget allt az utitervben. Cook kapitany anno ivovizet keresve nem kotott ki a szigeten, feltetelezve, hogy nem talalhato rajta edesviz. Mi ezt a hibat nem kovettuk el - mar tudjuk, hogy a szigeten tobb mint szaz edesvizu to van, egyedi novenyvilaga, valtozatos tajai, az egyetlen tiszta genallomanyu dingopopulacio vilagorogseg rangra emelte ezt a varazslatos helyet. A szigeten csak negykerek-meghajtasu jarmuvel lehet kozlekedni, igy a kenyelmesen belakott Commodore-unkrol le kellett mondanunk, es a szokasos prospektus-begyujtos, atnyalazos felmeres utan befizettunk a legjobbnak itelt 2 napos turara. (Biztosra akartunk menni, ezert nem vagtunk bele egy, csak kicsivel olcsobb, de joval rizikosabb vezesd magad turara, amikor nehany mas utazoval kellett volna osszeallnunk, es az uton eldontenunk - megvitatnunk -, mikor es merre menjunk, meddig maradjunk stb....)

Reggel fel 8-kor szedett fel minket a buszunk. Minden kempingnel, szallonal felszallt valaki, mire a kikotobe ertunk vagy 25-en gyultunk igy ossze. A masik iranybol erkezo hasonlo busz ugyanennyi utassal erkezett. A kikotoben a buszunkon kivul mar jo nehany auto varta, hogy atjusson a vadregenyes szigetre. A kompolas utan jott a meglepetes: az osszegyult vagy 50 utasbol 40 az egynapos turara jott, a ketnaposra csak tizen maradtunk. :) Meg jo, hogy nem fizettunk be egy garantaltan kiscsoportos, es ezert dragabb turara!

A kovetkezo ket napra egy porgos, fiatal srac, Patrick lett a soforunk, vezetonk, istapolonk. Eloszor egy szuk, mely homok boritotta erdei uton szaguldott vegig velunk a hatalmas negykerek meghajtasu busszal a komptol az elso megalloig. Ez az egykori fakitermelo allomas volt, aminek az epuletei most muzeumkent es latogatokozpontkent funkcionalnak. De nem is az epuletek fontosak itt, hanem a hatalmas fak, az oriasi, fan lako pafranyok, az esoerdohangulat. Utana ujabb erdei buszozas :) utan setaltunk egyet a Wanggoolba-patak partjan, ahol viszont olyan oserdohangulat fogadott, amilyet utoljara Cuc Phong nemzei parkban tapasztaltunk.

Egy oranyi seta utan Patrick ujra buszra pakolt minket, es elvitt ebedelni. A fejedelmi svedasztalos ebed utan kikanyarodtunk a szeles, homokos 75 Merfoldes Tengerpartra (Seventy-Five Mile Beach). Patric vigyorogva meselte, hogy ezt o inkabb Great Sandy Highway-nek (Nagy homokos autopalyanak) szokta hivni a nagy forgalom es a nagy sebesseg miatt. Sok baleset tortent mar a tengerparti szaguldozasok miatt, ezert az egyik prosi keri is az autosokat, hogy ne hajtsanak a homokon 80 km/oranal gyorsabban... Patric, mint hivatasos sofor ezt nem erezte magara nezve kotelezonek, sorra eloztuk meg a terepjarokat a hatalmas busszal. Egyszer elorekuksiztam, 100 km/orat mutatott az ora... :)

A kovetkezo allomas a Pezsgo-medencek (Champagne Pools) nevu hely volt, ahol a part menti sziklak kozott kialakult termeszetes medencekben lehet furdozni. A pezsgest, a habot a sziklakon neha atcsapo tajtek adta. Nem volt meleg, sokan kihagytak ezt a poent, de szerencsere talaltam egy melegebb pocsolyat, igy abban tudtam dagonyazni.

Innen a nem messze van az Indian-orom (Indian Head). Cook kapitany nevezte el igy ezt a kiszogellest, amikor erre elhajozva oslakosokat latott sziklakon. A jo kilatason kivul a hely arrol hires, hogy egy csomo fele allatot lehet innen latni: halak, delfinek, capak, teknosok, balnak - eppen milyen szerencseje van az embernek. Balnat sajnos nem lattunk, meg kell egy honap hogy az elsok ideerjenek a deli tengerekrol, es a delfnek is mashol jatszadoztak. De lattunk rajakat, teknost, Patrick mutatott capat is, de nagyon melyen lehetett, meg a foltot sem tudtuk kivenni a vizben. (O gyerekkora ota itt el, szerintem mar polarszuro is nott a szemere, hogy ne zavarja a viz csillogasa...) Ha szerencses az ember, Nagy feher capat is lathat. Ezek a hatalmas ragadozok egeszen idaig kovetik a balnakat a vonulaskor - ennel eszakabbra mar nem mennek, meleg nekek a viz, itt varjak meg a felnott balnakat es az ujszulott borjakat... :(

Hazafele megalltunk a Maheno roncsnal. Az S. S. Maheno egy, a Tazman-szorosban kozlekedo luxushajo volt a 20. szazad elejen. 1935-ben elavultnak nyilvanitottak, es Japanba akartak vontatni ocskavasnak. Utkozben egy ciklon elragadta a hajot, ami nehany nappal kesobb a Fraser partjan feneklett meg. A masodik vilaghaboru alatt a roncs bombazasi celpontkent szolgalt a gyakorlatozo ausztral legiero pilotainak. Mara a hajo csunyan szetrozsdasodott, es tobb mint 3 emelet melyen a homokba sullyedt. Igy is latvanyos, de csak kivulrol fotozhato, mert veszelyessege miatt termeszetesen tilos felmaszni ra. :)

Mar majdnem lement a nap, amikor az Elli-patakhoz ertunk. A pataknak lenyugozo, 80 millio literes a napi vizhozama: szeles a folyasa, es rendesen visz a vize, az utolso ketszaz meteren le is tudod vitetni magad vele a tengerig. Eloszor csak vegigazoltunk a medren, de aztan meggyoztuk magunkat, hogy a prospektusban csorgasrol volt szo, hat csorogjunk! Ruha le, visszaszalad, vizbe be. Nem is volt olyan hideg, es tenyleg sokkal jobb poen uszikalni, mint gazolni! :)

Este a fejedelmi svedasztalos vacsorat koltottunk el a szallason. (Ezeket a nagy kajakat azert kell kihangsulyozni, mert tenyleg nagy esemeny az eletunkben: amugy itt OZ-ban altalaban gyorskajakat eszunk vagy konzervet - nem rossz az sem, de itt tenyleg remekul foztek!) A negy fogas utan meg talaltam egy kis helyet a pocimban egy kis feherbornak; ekkor telepedett mellenk Patrick, es ket utitarsunk, egy holland par. A sracrol azt hittuk, hogy kint el Ausztraliaban, annyira jol beszelt angolul, de aztan kiderult, hogy a munkaja soran nagyon sokat beszel ameriakiakkal, innen a remek kiejtes. Patrick elmeselt egy-ket (rem)tortenetet a vezesd magad turak rossz statisztikajarol, amirol nem szolnak a hirdetesek: a 600 dollaros kuplungcsererol, 40 ezer dollaros totalkarosra tort autokrol. A Fraser mely homokja meg szaraz idoben is kemenyen probara teszi a tapasztalatlan off-road soforoket, es egy kis eso vagy egy kis pia meg inkabb... Patrick mutatott a mobiljan egy kepet egy felborult Toyota Landcruiserrol: 31 ezer dollaros kar. Ezt ilyenkor a benne utazoknak kell osszedobniuk, ha sikerul. Kepzelem azokat a veszekedeseket masnap: "Nem is en vezettem!", "Nem kellett volna annyit innod!" stb. Az autokolcsonzo mindenesetre levonja a kar osszeget a leteben hagyott bankkartyarol... brrrr...

Tanuja voltunk nahany nappal kesobb az internetkavezoban 2 hatizsakos beszelgetesenek:
- Vegul is ezt is meg kellett csinaltatni. 300 dollar volt.
- Aha.
- Akkor beleadnal te is?
- Jaaaa... persze. :(

Masnap delelott az elso megallo a Wabbi-to volt. Ez olyan tofele, amikor egy patak medret elrekeszti valami (jelen esetben egy homokdune), es a felduzzado viz tova gyarapszik. Erdekes a Wabbi alakja, ahogy az erdo, es a szelfutta homokdomb koze hosszukasan elnyulva beszorul. Kb. ket kilometert kell a homokduneken menni, mire a tohoz ersz, es ez az ut legalabb annyira szep, mint a to maga. Jol megizzadtunk, mire a vizhez ertunk, mar kivantuk a furdest. Aztan mar nem kivantam annyira, amikor belealltam a vizbe: kicsit huvoskes volt. Konkretabban nagyon hidegnek ereztem a felhevult testemhez kepest, percek alatt araszoltam be terdig. Moncs mar bentrol biztatott, hogy gondoljak a befizetett 300 dollarra, itt bizony uszni kell! A konnyem is kicsordult, es nem tudtam, hogy a nevetestol, vagy mert epp akkor erte el a viz az agyekomat... :)

A szokasos fejedelmi ebed utan masik tavas program kovetkezett, a McKenzie-to. Ez a tengerszint felett 100 meterre fekvo to ugy alakult ki, hogy egy sik homokfelelet megsullyedt, es a homok novenyi maradvanyokkal elkeveredve vizzaro reteget hozott letre. A 150 hektaros tavat kizarolag az esoviz taplalja, a vize kristalytiszta, tapanyagban szegeny, igy elovilag sincs benne. A viz pH erteke kicsit savas, ezert kituno a hajnak es a bornek. Ezt egy kicsit fenyezesnek tartottuk, de tenyleg nem valt szenakazalla egyikunk csomosodasra hajlamos haja sem. Moncs meg a boren is erezte, milyen puha lett, de nekem ez mar meghaladta (ferfiui) erzekelokepessegem hatarait...

Talaltunk egy neptelen partszakaszt, ahol a Punkosd-szigetekrol megismert hofeher szilikahomokot csak a tegnap megismert holland parral kellett megosztanunk - persze komoly osztozkodasrol nem beszelhetunk, szinte elvesztunk a hosszu parton. Vagy ket orank volt a strandolasra, amit szokas szerint az elso ora utan eluntunk. Kitalatuk, hogy megkeruljuk a tavat. Jo otlet volt, csak hat rosszul mertuk fel a tavolsagot, es jo fel ora alatt a negyedeig sem jutottunk a kituzott tavnak. Belattuk, ez csak futolepesben jonne ossze, de csak nem fogunk itt kocogni a paradicsomban! Jo fel ora mulva a busznal talalkoztunk a tobbiekkel. Patrick felpakolt minket, es elfuvarozott a kompig. Fajo szivvel vettunk bucsut a csodaszigettol.

Hogyan elhet buja novenyzet, esoerdo 100-200 meterrel a tengerszint felett - homokon?
Az sziget abbol a homokbol epul fel, amit a szarazfoldrol fujt ki a szel sokszazezer evvel ezelott. A szelfutta, mozgo homokduneken megtelepedo uttoro novenyzet, megkoti a duneket. Az elpusztult novenyek maradvanyai feldusitjak az amugy alacsony taperteku talajt, alkalmassa teve azt a kovetkezo novenytarsulas, a fuves puszta szamara, amire majd kesobb erdo telepulhet. Eljutunk igy egeszen a magaserdokig es az esoerdokig, sot a vilagon szinte egyedulallo jelensegig, hogy az erdokben kimosodik a tapanyag a talajbol, es ujrakezdodik ezaltal az egesz folyamat.