Jó pár thrillerben, horror filmben elsütötték már azt a poént, hogy miközben az egyik szereplő (főhős vagy leendő áldozat) egy kellően lepukkant helyen, éppen a forró zuhany alatt álldogálva próbálja lemosni magáról az átélt borzalmakat, - a kedélyeket tovább borzolandó - egy méretes csótány pottyan a szerencsétlen delikvens hajára a zuhanyrózsáról.
Mivel az elmúlt 1 év során elő-előfordult, hogy mi is ilyen kellően lepukkant helyeken szálltunk meg, a fent említett filmes élményeimből okulva, egy ideig szokásommá vált alaposan szemügyre venni a zuhanyrózsa tetejét, mielőtt alámerészkedtem volna. De mivel soha nem sikerült egyetlen egy éppen ott illegő-billegő csótányt sem rajtakapnom, egy idő után valahogy leszoktam erről a túlzottnak tűnő óvatoskodásról. Így aztán tegnap este kissé váratlanul ért, amikor este Ákos csurom vizesen kitipegett a fürdőszobából az ágyon felejtett törülközőért, majd mikor megfordult és elindult visszafelé, egy méretes csótányt pillantottam meg a bal lapockáján pihenve. „Drágám, azt hiszem egy bazi nagy csótány van a hátadon” – rebegtem. „Tényleg?” – kérdezett vissza hitetlenkedve, azzal újdonsült kis barátjával újra eltűnt a vizes helyiségben. Aztán csak egy hangos kacajt (irigylem a hidegvéréért…), majd egy diszkrét reccsenést hallottam. Lapos thriller a miénk, több gyilkosság ezek után szerencsére már nem történt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése