A Karib-tenger partjáról lassan csorogtunk vissza Bogota irányába, hogy közben útba tudjunk ejteni néhány tündéri kisvárost is. Az első megálló ezen az úton San Gil volt. A város a meredek, kővel kirakott utcáin és a kedves főterén kívül nem lenne különösebben érdekes az utazó számára, ha nem lenne a közepén egy különleges botanikus kert. A Parque El Gallineral arról nevezetes, hogy a benne levő 1867 fa szinte mindegyikén megtelepedett az ősszakáll (barbas de viejo) nevű páfrányfajta. Ez a szürkés színű, fűszerű növény a fák ágairól csüng alá mindenütt, misztikus hangulatot kölcsönözve ezzel a parknak. Majd két órát sétáltunk ezen a tized Margit-szigetnyi területen. Moncs kedvenc helye az a pad lett, amelyről a kert egyik legnagyobb és legszebb fájára nyújtott tökéletes kilátást: mintha egy tündérmese egyik helyszínén ücsörögne az ember.
San Gilből egy fél napos kirándulás keretében lehet meglátogatni a Barichara nevű kisvárost. Barichara arról híres, hogy az épületei majdnem ugyanolyan tökéletes állapotban vannak, mint 300 éve, az építésük idején. Órákat tölthet el ezen rendkívül hangulatos helyen az ember csak azzal, hogy az utcákat róva a zöld-fehér színű házakat csodálja, és közben hagyja, hogy a város időtlen atmoszférája átmossa.
A harmadik kisvárosunk a sorban Villa de Leyva volt. Ez a 450 éves nagyon szép állapotban levő kisvárost majd ötven éve a nemzet emlékművének választották. Ennek eredménye a tökéletes koloniális város lett: itt gyakorlatilag nincsenek modern épületek. A házakat még meszelik, az utak pedig kövezettek. Csak a parkoló autók és a sok souvenirbolt emlékeztetik az ide tévedt látogatót, melyik században is van valójában. A város egyik látványossága a hatalmas (kb. 120x120 méteres) négyzet alakú főtér, ami az impresszív méretei miatt az ország legnagyobb főtere címet is magáénak tudhatja. A kedvencünk volt még a város három tökéletesen helyreállított udvarháza, amelyek meglepetésemre nem múzeumoknak, hanem boltoknak és éttermeknek adnak otthont.
A múltban tett eme néhány napos kitérő után újra elindultunk Bogota, és a XXI. század felé.Klikk: San Gil képtár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése