A 128 dolláros menetiránnyal szembeni parkolásunk után az első dolgunk az volt, hogy új aksit vegyünk a járgányba. Egy szép erős darab került bele, de igazából nem tudtam mennyit is bír majd a szerkezet, lehet-e róla este tölteni a laptopot, elemeket stb.
Éppen csak elhagytuk Ballaratot, estére beálltunk egy kempingbe, gondoltam túl nagy baj nem lehet, ha kísérletezek egyet, rajtahagytam hát a szivargyújtóra dugott 220-as átalakítón az összes cuccomat. Hajnalban, a pisifelkelés alkalmával gyanús volt, hogy elég halványan pislog az utastérlámpa, ijedten ki is húztam mindent. Azzal a reménnyel aludtam el, hogy reggelre majd csak összeszedi magát az aksi annyira, hogy meg tudja pörgetni az indítómotort!
Hát nem tudta! A slusszkulcs elfordítása után talán egy kattant aztán se kép, se hang. Uhh, ez csutkára lemerült - áktoztam magam. Körülnéztünk, vajon honnan kérhetnénk segítséget. Moncs gyorsan odaszaladt egy éppen indulni szándékozó idősebb ausztrál párhoz, hogy ugyan tudnának-e egy kicsit segíteni bikázni. (Persze ezt a szót nem ismerte, de szépen körülírta a dolgot). A fazon nagyon segítőkész volt, rögtön oda is állt orral a mi kocsink elé - összekötöttük az aksikat a korábban biztonságiból megvett bikakábellel. Némi töltögetés után próbáltunk indítani, de egy negyed gyenge forgatás után megint csak a néma csend maradt. Vagy 10 percig nyüglődtünk, de aztán beláttuk, ez bizony annyira halott, hogy így bikázva nem fog elindulni. Szépen megköszöntük a segítséget és az elrabolt idejüket, majd elindultam segítséget keresni.
Van vajon a kempingnek aksitöltője? Nincs – mondták a recepción, de szemben van egy autószerelő, ott próbáljam meg. A szerviz tulajdonosa, egy középkorú fazon azt a vidéki ausztrál angolt beszelte, aminek csak a felét értem, de ez nagyjából elég volt a kommunikációhoz. Hozzam ide az aksit nyugodtan, egyezett bele, de nincs olyan bika töltője, kb. 24 órát kéne tölteni. Uh, ennyi időnk nincs - szívtam a fogam. Végül kiegyeztünk abban, hogy 2 óra alatt feltölti amennyire lehet.
Kempingbe vissza, recepción megbeszél, hogy ugye nem gond, ha 3 órával később csekkolunk ki, mint a 10 óra, aksi kiszerel, átcipel. A maradék időben kimostunk, pakolásztunk. Amikor visszahoztam az aksit, nem sok reményt fűztem hozzá, mert a beleszerelt töltésjelző lámpa egyáltalán nem világított. Visszaszereltem, és egy fohász kíséretében indítottam. Egy-két erőtlen forgás után, láss csodát, beindult a járgány! Le sem mertem állítani a következő húsz percben. Át is gurultunk vele a barátságos szerelőhöz, hogy nézze meg ezt a benzincső dolgot, mert hogy, egyszer eresztette a naftát a masina, meg az olaj is folyt elől. A benzincsövön nem látott repedést, nem cserélte, az olajfolyásra annyit mondott, hogy a kormányszervóból jön… De legalább kikódolta rádiót, ami azóta nem szólt, amióta elhoztuk a kereskedőtől. (Ha lekerül az a rádió az aksiról, egyfajta lopás elleni védelemként letilt.) - Nem kell végre a barátnőddel beszélgetned az úton - újságolta vigyorogva a szaki, amikor felhangzott az első szám a zenedobozból. Ezen elröhécseltünk egy darabig. :) Megnézte a komputert is, nem volt benne hibaüzenet, ezzel teljesen megnyugodtunk.
Egy fish and chips ebéd után röpke három órás késéssel vágtunk neki az aznapi szakasznak. Szerencsénk volt, mert pont időben, egy gyönyörű naplementére értünk oda a 12 Apostolhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése