Palacsintámban a banán pont annyira sült meg, ahogyan szeretem. Lenyelem az utolsó falatot is, majd nagyot hörpintek a kakaómból. Jól indul a reggel. Lassacskán teljesen felébredek, s az álmossag által eddig elnyomott érdeklődésem is visszatér. Nagy lendülettel indulok Hoi An, vagy ahogy hajdan a nyugati kereskedők ismerték, Faifo óvárosának felderitésére.
A Thu Bon folyó partjára épült városka a XVII.-XIX. században Délkelet Azsia egyik legfontosabb nemzetközi kereskedelmi kikötője volt. A hajóikkal hetekig, hónapokig itt horgonyzó külföldi (holland, portugál, kinai, japán, stb.) kereskedők jelentős hatást gyakoroltak az itt elők életére és a város fejlődésére. A tavaszi észak-keleti széllel érkező kinai (és japán) hajósok a nyári déli széllel hajóztak vissza hazájukba. Kezdetben csak az itt töltött négy hónapra béreltek maguknak házat és raktárat a kikötőben, később azonban számos kinai üzletkötő telepedett le végleg a városban. Az európai hajókkal keresztény misszionárusok is érkeztek Hoi Anba. Közöttük volt a hires francia jezsuita pap, Alexandre de Rhodes (1591-1660) a latin alapokon nyugvó, ma is használt vietnami irás, a quoc ngu megteremtője.
A XIX. szazad vegere a várost a tengerrel osszekoto Thu Bon folyo a hordalerakodas kovetkezteben tul sekellye, ezaltal a tengeri hajok szamara hajozhatatlanna valt. Hoi An kereskedelmi szerepet ekkor a tole eszakra fekvo Danang vette at, a város azonban a francia gyarmati idoszak alatt is fontos szerepet jatszott - adminisztrativ kozpontkent funkcionalt. A vietnami-amerikai haboru soran az amerikai bombatamadasok szerencsere elkerultek Hoi An ovárosat, a vietanmi kormanyzat pedig idejeben felismerte a terulet tortenelmi jelentoseget es a benne rejlo turisztikai lehetosegeket, igy a 200-300 evvel ezelott epitett kereskedohazak, pagodak, siremlekek megorzesere kiemelt figyelmet fordit. Az 1999-ben a Vilagoroksegek listajara is felvett óváros eletet szigoru torvenyek szabalyozzak. Az autosforgalmat mar kitiltottak a városkozpontbol, a motorbiciklis forgalom is csak bizonyos napokon es napszakokban engedelyezett, es termeszetesen valamennyi epitkezesi es felujitasi munka csak a hatosagok engedelyevel es felugyelete alatt folytathato. A városka muemlekei csak belepojeggyel latogathatok. Az igy befolyt osszegeket allagmegorzesi, restauralasi munkalatokra forditjak.
Citromsargara festett, kolonialis stilusu kohazak es feketere lakkozott fahazak faragott homlokzatai valtjak egymast. A sarga falakon es a voros tetocserepeken mohapamacsok zoldellenek. A bejarati ajtok folott es a balkonokon szines lampionok fuggnek. Egyik-masik fahaz nyitott ablakabol nepmuveszeti- es ajandektargyak kavalkadja kandikal. Kup alaku palmalevel kalapot viselo biciklisek, baseball-sapkas motorosok, es a portekajukat egy hosszu bambuszrud segitsegevel vallukon egyensulyozo kofak forgataga kerulget minket, ahogy labunk ele nem nezve korzozunk az utca kozepen – eszrevetlenul leptuk at az Ováros hatarat, s talaltuk magunkat e szines vilagban, ahol szinte egy szabadteri muzeumban erzi magat az ide tevedo. Azzal a kulonbseggel, hogy itt minden vidamsaggal es elettel teli, s nem csupan elmult korok tobb evtizede csak porosodo hasznalati targyait s lakhelyet tanulmanyozhatjuk, hanem a meg ma is az oseik altal szaz-ketszaz evvel ezelott epitett hazban elo vietnami csaladok eletebe is bepillantast nyerhetunk.
Ot kulonfele nevezetesseg megtekintesere jogosito belepojegyunket megszerezve folytatjuk ovárosi setankat. Hoi An hiressege, az egykori japan es kinai negyedet osszekoto Japan Fedett Hid, a Hue kornyeken latott kedves kis fa fedett hid utan nem nyugoz le. Az 1590-ben a hoi ani japan kozosseg altal epitett, tobb foldrengesnek ellenallo, robosztus hid egyik bejaratat ket majom, masik bejaratat ket kutya orzi. Ennek oka,egyesek szerint, hogy a japan uralkodok kozul sokan e ket jegyben szulettek; masok szerint pedig, hogy a hid epiteset a majom eveben kezdtek es a kutya eveben fejeztek be.
A trading ceramics muzeumban kiallitott kek-feher mintas keramia gyujtemenynel erdekesebb volt a muzeum epulete: egy felujitott 200 eves, emeletes fahaz. Belso udvaran szines keramia mozaik diszeleg, melynek árnyat egy, hazankban szobanovenykent dedelgetett noveny hatalmas levelei szolgaltatnak. Az ajtó fölött spirálvonallal körbezárt yin és yang jel óvja a ház lakóit bármely ártalomtól.
Egy vietnami kereskedőcsalád, a Tan Ky család által kétszáz éve épitett faház – hála a gondos utódoknak – ma is a XIX. századi szépségét mutatja a látogatóknak. Az épület egy emeletes, belső udvarának balkonja szőlő-levél faragvánnyal diszitett. A tetőt tartó vaskos fa oszlopokon, hosszú lakkozott táblákon gyöngyházberakással irt kinai versek függenek. A folyóparton álló épületet 1999-ben, 2oo4-ben, 2oo5-ben és 2oo6-ban is elöntötte az árviz. Ezek közül az 1999. évi volt a legnagyobb, ekkor közel két méter magasan állt a viz a házban.
A folyóparttól nem messze egy egész blokknyi francia gyarmati időből származó oszlopos épület maradt fenn. Közülük a XIX. századi, 62 méter hosszú Tran Duong ház belépőjegy nélkül látogatható.
A Thu Bon folyó partjára épült városka a XVII.-XIX. században Délkelet Azsia egyik legfontosabb nemzetközi kereskedelmi kikötője volt. A hajóikkal hetekig, hónapokig itt horgonyzó külföldi (holland, portugál, kinai, japán, stb.) kereskedők jelentős hatást gyakoroltak az itt elők életére és a város fejlődésére. A tavaszi észak-keleti széllel érkező kinai (és japán) hajósok a nyári déli széllel hajóztak vissza hazájukba. Kezdetben csak az itt töltött négy hónapra béreltek maguknak házat és raktárat a kikötőben, később azonban számos kinai üzletkötő telepedett le végleg a városban. Az európai hajókkal keresztény misszionárusok is érkeztek Hoi Anba. Közöttük volt a hires francia jezsuita pap, Alexandre de Rhodes (1591-1660) a latin alapokon nyugvó, ma is használt vietnami irás, a quoc ngu megteremtője.
A XIX. szazad vegere a várost a tengerrel osszekoto Thu Bon folyo a hordalerakodas kovetkezteben tul sekellye, ezaltal a tengeri hajok szamara hajozhatatlanna valt. Hoi An kereskedelmi szerepet ekkor a tole eszakra fekvo Danang vette at, a város azonban a francia gyarmati idoszak alatt is fontos szerepet jatszott - adminisztrativ kozpontkent funkcionalt. A vietnami-amerikai haboru soran az amerikai bombatamadasok szerencsere elkerultek Hoi An ovárosat, a vietanmi kormanyzat pedig idejeben felismerte a terulet tortenelmi jelentoseget es a benne rejlo turisztikai lehetosegeket, igy a 200-300 evvel ezelott epitett kereskedohazak, pagodak, siremlekek megorzesere kiemelt figyelmet fordit. Az 1999-ben a Vilagoroksegek listajara is felvett óváros eletet szigoru torvenyek szabalyozzak. Az autosforgalmat mar kitiltottak a városkozpontbol, a motorbiciklis forgalom is csak bizonyos napokon es napszakokban engedelyezett, es termeszetesen valamennyi epitkezesi es felujitasi munka csak a hatosagok engedelyevel es felugyelete alatt folytathato. A városka muemlekei csak belepojeggyel latogathatok. Az igy befolyt osszegeket allagmegorzesi, restauralasi munkalatokra forditjak.
Citromsargara festett, kolonialis stilusu kohazak es feketere lakkozott fahazak faragott homlokzatai valtjak egymast. A sarga falakon es a voros tetocserepeken mohapamacsok zoldellenek. A bejarati ajtok folott es a balkonokon szines lampionok fuggnek. Egyik-masik fahaz nyitott ablakabol nepmuveszeti- es ajandektargyak kavalkadja kandikal. Kup alaku palmalevel kalapot viselo biciklisek, baseball-sapkas motorosok, es a portekajukat egy hosszu bambuszrud segitsegevel vallukon egyensulyozo kofak forgataga kerulget minket, ahogy labunk ele nem nezve korzozunk az utca kozepen – eszrevetlenul leptuk at az Ováros hatarat, s talaltuk magunkat e szines vilagban, ahol szinte egy szabadteri muzeumban erzi magat az ide tevedo. Azzal a kulonbseggel, hogy itt minden vidamsaggal es elettel teli, s nem csupan elmult korok tobb evtizede csak porosodo hasznalati targyait s lakhelyet tanulmanyozhatjuk, hanem a meg ma is az oseik altal szaz-ketszaz evvel ezelott epitett hazban elo vietnami csaladok eletebe is bepillantast nyerhetunk.
Ot kulonfele nevezetesseg megtekintesere jogosito belepojegyunket megszerezve folytatjuk ovárosi setankat. Hoi An hiressege, az egykori japan es kinai negyedet osszekoto Japan Fedett Hid, a Hue kornyeken latott kedves kis fa fedett hid utan nem nyugoz le. Az 1590-ben a hoi ani japan kozosseg altal epitett, tobb foldrengesnek ellenallo, robosztus hid egyik bejaratat ket majom, masik bejaratat ket kutya orzi. Ennek oka,egyesek szerint, hogy a japan uralkodok kozul sokan e ket jegyben szulettek; masok szerint pedig, hogy a hid epiteset a majom eveben kezdtek es a kutya eveben fejeztek be.
A trading ceramics muzeumban kiallitott kek-feher mintas keramia gyujtemenynel erdekesebb volt a muzeum epulete: egy felujitott 200 eves, emeletes fahaz. Belso udvaran szines keramia mozaik diszeleg, melynek árnyat egy, hazankban szobanovenykent dedelgetett noveny hatalmas levelei szolgaltatnak. Az ajtó fölött spirálvonallal körbezárt yin és yang jel óvja a ház lakóit bármely ártalomtól.
Egy vietnami kereskedőcsalád, a Tan Ky család által kétszáz éve épitett faház – hála a gondos utódoknak – ma is a XIX. századi szépségét mutatja a látogatóknak. Az épület egy emeletes, belső udvarának balkonja szőlő-levél faragvánnyal diszitett. A tetőt tartó vaskos fa oszlopokon, hosszú lakkozott táblákon gyöngyházberakással irt kinai versek függenek. A folyóparton álló épületet 1999-ben, 2oo4-ben, 2oo5-ben és 2oo6-ban is elöntötte az árviz. Ezek közül az 1999. évi volt a legnagyobb, ekkor közel két méter magasan állt a viz a házban.
A folyóparttól nem messze egy egész blokknyi francia gyarmati időből származó oszlopos épület maradt fenn. Közülük a XIX. századi, 62 méter hosszú Tran Duong ház belépőjegy nélkül látogatható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése