A Moang Ngoi Neuabol Sam Neuaba eljutni nem volt egyszeru feladat. Hajoval lecsorogtunk Nong Kiawba (megint beteritett nehany embert egy-ket nagyobb hullam), majd szerencsere talaltunk egy szongtyut (pickup ket hosszanti paddal), amelyik elvitt egy kozeli faluba. 16 felnott es 5 gyerek utazott a kis platon, Macskanak mar a kozepre, a terdek koze behelyezett muanyag gyerekszek jutott, ami a kanyargos hegyi uton eleg kenyelmetlennek bizonyult; folyamatosan kapaszkodnia kellett, ha nem akart ketoldalt az emberekre dolni.
A falu, ahova igy eljutottunk, meg csak negyed tavolsagra volt a celunktol. Velunk utazott meg Noriko, egy japan lany, o vilagositott fel minket, hogy ma mar nem valoszinu, hogy tovabb tudunk menni, hacsak nem berelunk ki egy egesz autot. Egy velunk egykoru francia par mar egy oraja pont arra vart, hogy erkezzenek meg nehanyan, akikkel megoszthatjak a tovabbutazas koltseget. Hat, koltsegmegosztasrol nem lett szo vegul, mert a fiatal sracok, akik az egyetlen pickuptaxit uzemeltettek hajthatatlanok voltak, es tartottak magukat a majd' 7 dollaros viteldijhoz, megintcsak egy koztes allomasig. Raalltunk vegul, csak hogy elorebb jussunk. A napi egyszeri menetrendszerinti jarat a fovarosbol hajnalban indul es ejjel egyre er ide, ha ideer egyaltalan, raadasul gyakran nincs rajta hely, foleg nem het embernek!
A sracoknak egy kis Toyota pickupjuk volt, aminek az utasfulkejeben volt egy kis kenyelmetlen hatso pad, amin harom ember elfert. A tobbiek az osszes csomaggal a platora szorultak, ahol egesz jol el is tudtak helyezkedni. Az orom egyetlen percig tartott, mert szinte el sem indultunk, amikor egy ketgyerekes csalad is felkereckedett a platora. Na innentol kezdve moccanni sem lehetett a kovetkezo ket oraban, amikor a csalad kiszallt vegre a celjanal. Addig vagy tiz falun robogtunk keresztul, a jo minosegu aszfaltos utat neha hatalmas katyuk es vizatfolyasok szakitottak meg, valoszinuleg az ezeken valo atkeles varazsolt lila foltokat a hatul nyomorgok fenekere.
Felutnal a hatul fazok csereltek a benti kispadosokkal. Addigra mar alkonyodott, kezdett hulni a levego. A mar szinte szokasos ket pulcsi, kabat, fulvedo rendesen elkelt, egyedul a taskak szelarnyekaban volt valamelyest jobb ido.
Szinte besotetedett mar, mire megerkeztunk Vieng Thongba. Ugy dontottunk, egyutt maradunk, hogy nagyobb kedvezmenyt tudjunk kicsikarni a ket vendeghaz valamelyikeben. Hagytuk, hogy Noriko beszeljen helyettunk, akinek a thai nyelvtudasa itt eleg az aralkukhoz (a szamok majdnem egyformak a laoban es a thaiban).
Aztan gyorsan atkocogtunk az egyetlen nyitva tarto etterembe vacsorazni. Kiderult, hogy a francia par, Emily es Gerarld szinten egy egyeves utat tesznek, es mar a hetedik honapnal tartanak. Eddig a Csehorszag, Szlovakia, Magyarorszag (kinek mi az egzotikus! :)) ), Romania, Bulgaria, Torokorszag, Iran, India, Myanmar, Thaifold utvonalat jartak be, szinte vegig szarazfoldon, egyedul Indiaba es -bol repultek. Laobol aztan Vietnam, Kambodzsa, Del-Thaifold, Malajzia, Indonezia jon, Ausztraliaba mar nem mennek.
Noriko sztorija meg erdekesebb, neki elege lett a japan eletstilusbol, a robotletbol, a rengeteg tulorabol, a ki nem vett szabadsagokbol, a munkahelyi es a csaladi elvarasokbol, es inkabb utazgatni kezdett. 15 eve kezdte az utazgatast, es az utolso 6 evben mar egyaltalan nem ment haza. Konyvelokent dolgozott otthon, az egesz utjat a megtakaritasaibol finanszirozza. Persze o is ott sporol, ahol tud, sot sokszor megall egy-egy vendeghazban dolgozni nemi penzert vagy csak a szallasert, etelert. Kerdezgettuk, nem vagyik-e csaladra, gyerekekre. A szulei lassan mar olyan idosek lesznek, hogy gondozni kell oket, es elsoszulottkent ra var ez a feladat. A gyerekekrol mar lemondott, igy 42 evesen, mondta, ferjre pedig egyaltalan nem vagyik. A baratai, baratnoi lassan olyan korba ernek, hogy kirepulnek a gyerekeik, ujra szabadda valnak, veluk tervez valamifele kommunat kialakitani.
A vacsora utan elbucsuztunk, mivel mi masnap indulni akartunk tovabb. Azonban Macska lebetegedett masnapra, igy azt a napot is egyutt tudtuk tolteni vacsoratarsainkkal. Meglatogattuk a kornyezo hoforrast, mas latnivalo nem volt a kornyeken. Sam Neuaban elvaltunk egymastol, remenykedve, hogy osszefutunk meg valahol utunk soran.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése