Halong Bay, mas neven "Sarkany obol", a Tonkin-obol kristalytiszta vizebol kiemelkedo tobb mint 3000 szigetecskerol hires. (Na meg arrol, hogy itt forgattak az egyik James Bond film nehany hires jelenetet... ;) ) Ezeket a nem ritkan egeszen kulonleges alakzatot felvevo hatalmas szurke meszkosziklakat szinte kivetel nelkul zold novenyzet boritja. Sajnos az obol felkeresesenek nem kimondottan januarban van a szezonja. Ilyenkon meglehetosen zimankos az idojaras es a latotavolsagot is jelentosen lecsokkenti a sziklaoriasok koze magat hosszu hetekre befeszkelo kod.
De a jo szerencse most sem partolt el mellolunk! Az obolben eltoltott 2 nap alatt - bar melegunk eppenseggel nem volt - a nap tobb orara elobujt rejtekebol, hogy
meleg fenyeben furdozve is megszemlelhessuk ezeket a rendkivul latvanyos sziklaformaciokat.
Meg a Lonely Planet is azt irja, hogy a Hanoiban talalhato megszamlalhatatlanul sok utazasi iroda ajanlatanal olcsobban egyszeruen keptelenseg kihozni az idelatogatast. Utolag be kellett latnunk, hogy ez tenyleg igy van! Ettol fuggetlenul cseppet sem bantuk meg, hogy megis a sajat magunk altali szervezes mellett dontottunk. Igaz, igy egy kicsit dragabbra sikeredett ez a kis kiruccanas, de legalabb tenyleg olyan lett, amilyennek szerettuk volna!
Az elso napunk gyakorlatilag utazassal telt. Eloszor elbuszoztunk Hanoibol Halong City-ig, az obol legnagyobb kikotojeig, majd ott hajora szalltunk es egy kb. 5 oras igen latvanyos hajokazas utan kikotottunk az obol legnagyobb lakott szigeten, Cat Ba-n. Szezon hijan, szinte veres kuzdelem folyik ilyenkor az ide erkezo kis szamu turistaert. Mi is "elkeltunk" mar a hajon! :) Mikor partra szalltunk 4 motoros taxi es a jovendobeli szallasunk tulaja (a hajos szemelyzet egyik tagjanak baratja...) vart rank a kikotoben. Szinte eszbe sem kaptunk es mar ki is ragadtak minket az egymast taposo, onmagukat kinalgato taxisok, szallasadok gyurujebol. Nehany perc es mar motorosainkba szorosan kapaszkodva repesztettunk bele a sotet ejszakaba. A kikototol kb. 2 kilometerre levo szallodasor, avagy korzo volt az uticel.
Mar korabban is racsodalkoztunk a vietnami modern epiteszetre oly jellemzo keskeny hazakra. Minel kisebb alapteruleten, minel tobb emelet! Meg ha nincs is haz a szomszedos telkeken, akkor is egyetlen szobanyi szelessegu, 2-3 emeletes karcsu hazakat epitenek. Talan arra szamitva, hogy hamarosan ugyis raepitenek a hazukra, csak az elulso homlokzat kap szines vakolatot, az oldalso falak teglaig pucerak maradnak, jobb esetben szurke vakolattal boritottak. Itt, ezen a nepszeru tengerpaton persze szo sem lehetett ures telekrol! Szorosan egymashoz simulva megannyi keskeny szalloda meredezett a fekete egbolt fele. A hivogatoan kivilagitott ablakokkal atellenben a szallodasor altal korbezart kis obolben veszteglo halaszhajok tucatjainak lampasai pislakoltak. "Eddig nem rossz", gondoltuk es felmentunk szemrevetelezni a hajorol meg latatlanban lefoglalt szobainkat. Kikotore nezo, padlotol plafonig terjedo oriasi ablakok, selyem fuggony, izlesesen karpitozott butorok, kabel tv, meleg viz... Hat nem egeszen ehhez szoktunk az elmul honapok alatt! Nem volt mibe belekotni, nem volt mire fol alkudni... Enelkul is nevetsegesen olcson, 5 dollarert megkaptuk a szobakat! Szerencsecsillagunk vakitoan ragyogott az egbolton! ;)
A kovetkezo nap reggelen kibereltunk egy kis halaszhajot es az ahhoz "jaro" ket fiatal halaszlegeny tarsasagaban vagtunk neki a nyilt viznek. Alig 1 oranyi hajokazas utan elertkeztunk egy vizen lebego kajakkolcsonzohoz. Ott mentomellenybe bujtattak, kajakba ultettek es a lelkunkre kotottek, hogy ebedre, azaz kb. 2 ora mulva terjunk vissza a hajohoz.
Vegre motorzugas nelkul, aldasos csendben lebeghettunk a vizfelszinen! Kajakkal mar egeszen kozel lehetett mereszkedni a meredek sziklafalakhoz, be lehetett siklani az alacsony alagutakon keresztul megkozelitheto rejtett oblokbe. Igazi felfedezoknek erezhettuk magunkat! :)
Ebedre aztan szofogadoan visszaeveztunk az egyik kis obolben maganyosan veszteglo hajocskankhoz. Matrozaink aztan nem loptak a napot a tavolletunben! Ez a ket fiatal suhanc olyan ebedet rittyentettek nekunk, hogy leesett az allunk! Roston sult hal, rizs, izletes zoldsegek, gyumolcs... Pukkadasig ettuk magunkat a fedelzetre leteritett gyekenyen felszolgalt lakomabol!
Aztan teli gyomorral persze megsem szallhattunk vissza a kajakokba, kenytelenek voltunk hat egy rovid szunyokat beiktatni a programba... ;) A "kenyszeru" piheno utan aztan ismet vizre szalltunk, de messzire mar nem tavolodtunk a hajonktol. Beertuk azzal, hogy a vizen lustan ringatozva vegignezzuk, ahogy a bagyadt fenyu napkorong eltunik a korulottunk magasodo sziklak fekete sziluetje mogott. Sotet volt mire ujra partot ertunk.
Mint a vietnami tartozkodasunk soran szinte minden nap, Halong Bay-ben is tobbszor kiserletet tettunk a laoszi hajokazasunk alatt megismert magyar srac altal emlegetett legendasan olcso vietnami csapolt sor nyomara bukkanni. Sajnos ezuttal sem jartunk sikerrel. De ugyan ki banta! Hiszen "Az ut a fontos, nem pedig a cel...", vagy mi... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése