Sapa - piacolunk

Itt Vietnam egyik legeszakibb pontjan, mi is belekostoltunk a telbe. Ho ugyan nincsen, de a nyirkos hideg csontunkig hatol a kodos reggeleken. Az evnek ebben a szakaban e mindent beborito tejszeru feherseg gyakran napokra befeszkeli magat a varos falai koze, egeszen misztikus hangulatot kolcsonozve ennek a kinai hatarhoz kozel fekvo, aprocska hegyi telepulesnek.

Sapa varosa, a kornyezo hegyekben elo kb. 25 torzs szamara, amolyan kereskedelmi kozpontkent funkcional. Bar a het minden napjan megszokott latvany az utcan portekajat kinalgato, szines nepviseletbe oltozott kislany, asszony vagy idos anyoka, a szombati piac az a forum, amelynek idopontjaban a legnagyobb szamban onzonlenek le a varosba a hegyekbol. Igazi turista csabito attrakcio ez! Minket is csabitott, igy mar eleve ugy terveztuk meg az itt tartozkodasunkat, hogy jelen lehessunk e nevezetes esemenyen.

A szombat reggeli piacrol mindig anyukam jut eszembe, aki kepes hajnalban kelni azert, hogy elsokent, meg szinte gozologve vehesse at a kenyeret a pektol. Ebbol kiindulva felteteleztem, itt is az jarja, hogy az elelmesebbek mar jo koran megjelennek, ha masert nem, hat azert, hogy elkeruljek a kesobbi tomeget. Leginkabb a turistak ozonetol tartva mi is a koran keles mellett dontottunk. (Meg persze nagyon szerettunk volna elelmesnek is latszani... ;) ) Lelkesedesunk vegul odaig vezetett, hogy fel 7-kor nem hogy az elsok kozott, de majdnem elsokent jelentunk meg a porondon! :))

Mar az is gyanus volt, ahogy a szallasunk ejszakai portasai egyertelmuen rajtunk nevetgelve huztak el a bejarati ajtot vedo racsot. "A piacra mennek! Ha-ha-ha-ha..." Nem ertettuk mi olyan vicces ezen. A sotet es neptelen foutcan vegigbotorkalva perceken belul elertunk az aprocska piac teruletere. A suru kodben csak nehany almosan tantorgo arus alakjat tudtunk kivenni, ahogy fazosan nekikezdenek a kinalatuk kipakolasahoz. Hat ennyit a reggeli piacrol. Elelmesnek cseppet sem ereztuk magunkat, idiotanak annal inkabb... :) Szegyenszemre nem akartunk visszakullogni a szallasunkra, igy inkabb kivartuk mig kinyit az elso etterem es beultunk, hogy egy forro kave folott atmelegedjunk es felebredjunk.

Ahogy vilagosodott, az ablakon keresztul egyre tobb nepviseletbe oltozott alakot lattunk a piac fele szallingozni. Mikor elerkezettnek lattuk az idot, ujra felkerekedtunk. Ezuttal megerte! Sehol egy turista, viszont a kulonbozo hegyi torzsek tagjai mar javaban uzleteltek egymassal. Csak kapkodtuk a fejunket a sok-sok diszes ruha, csillogo ezust ekszer es kulonleges fejfedo kozott. Csekelyke ismereteinket latba veve probaltuk az egyes nepcsoportok tagjait ruhazatuk alapjan beazonositani. Az indigo kek kotenykebe es labszarvedobe bujtatott fekete hmong-ok, valamint a borotvalt homlokuk folott piros turbant, es jobbara piros mintaval diszitett ruhat viselo voros dzao-k voltak tulnyomo tobbsegben - csak hogy a 2 legnagyobb kornyekbeli torzset emlitsem. Akos igyekezett minel diszkretebben kattintgatni a fenykepezogepet, mert ahogy az alanyok kiszurtak az ellenuk keszulo merenyletet, maris megrohantak minket, hogy portrejukon kivul arujukkal is megorvendeztessenek. Kemeny csata volt ez, amelyben - nem eloszor es attol tartok nem is utoljara ... ;) - rendesen elvereztunk.