Elso alkalommal tagra nyilt szemekkel, riadtan figyeltuk a varos orult forgatagat. Gyalogosok, biciklisek, motorosok, autosok, kutyak, macskak, patkanyok atlathatatlan elegye kavarog az utcaban: a jardan eppugy, mint az uttesten. Ujra harsog az Indiaban megszokott, de mar-mar elfelejtett dudaszo; ujra minden elo s elettelen elado; ujra percenkent motyogjuk, hogy no, thank you... A burmai es laoszi buddhista "szanatorium"-orszagokban elszoktunk a kapkodastol, a hangoskodastol, a tulzottan kitarto arusok hadatol.
De meglepoen hamar sikerult felvennunk Hanoi pezsgo eletritmusat, s utolso, otodik estenken mar kifejezetten bekesen ucsorogtunk - sorrel a kezunkben - a muanyag gyerekszekeken az Ovaros egy forgalmas utkeresztezodeseben, sot egeszen otthonosan keltunk at az utca egyik oldalarol a masikra, es az is elofordult, hogy mindekozben a felenk szaguldo motorosok sereget latva nem jutott eszunkbe a tamado, sebzett bika hasonlata...
A fovarosban toltott nehany nap alatt koran keltunk a sok tenni- es latnivalo miatt, es keson fekudtunk a sok enni-inni es beszelnivalo miatt. A latnivalok kozul az egyik legemlekezetesebb a Vietnami Neprajzi Muzeum, ahol igen kimerito negy orat toltottunk, megse sikerult a vegere ernunk az orszagban elo nepcsoportok muveszetet es mindennapi eletet bemutato, szinesen osszeallitott, igenyes es alapos kiallitasnak.
Hanoi tartozkodasunk masik fenypontja a hagyomanyos vietnami epiteszet jegyeit magan viselo Temple of Literature meglatogatasa volt. Az 1070-ben alapitott s Konfuciusznak szentelt epuletegyuttesben kapott helyet 1076-ban Vietnam elso egyeteme, ahol a mandarin tanoncokat oktattak. A pagoda-komplexum ot udvaran keresztulvezeto kozepso, szeles ut a mindenkori uralkodonak volt fenntartva, az oldalso gyalogosvenyek kozul az egyiket csak a hivatalnokok, a masikat csak a harcosok hasznalhattak.
Az egyik udvarban ven meszko-teknosok sorakoznak, hatukon megkopott szteleket egyensulyoznak, melyekre 1442 es 1778 kozott az egyetemen vegzo mandarinok nevet, szuletesi helyet es vizsgaeredmenyet vestek. A tobb, mint harom evszazad alatt 116 sztelet rottak tele, ezek kozul azonban mara mar csak 82 maradt fenn, hogy emlekeztesse a latogatokat az egyetem dicso multjara.
Az Ovaros ude szinfoltja a Hoan Kiem to - a visszaszolgaltatott kard tava.
A legenda szerint a XV. szazad kozepen Ly Thai To uralkodo a Mennyekbol egy magikus kardot kapott, amelynek segitsegevel gyozelemre vezette seregeit es kiuzte Vietnambol az elnyomo kinaiakat. A gyoztes csata masnapjan az uralkodo, egy, a toban uszkalo orias teknossel talalkozott, mely magahoz ragadta a kardot, majd elmerult a to vizeben. Igy kerult vissza a kard isteni tulajdonosahoz.
A to deli csucskenel, egy aprocska szigeten maganyosan alldogal a gyakran Hanoi jelkepekent emlegetett Teknoctorony. Nevenek dacara e romantikus hangulatu zomok kis epulet inkabb egy bastyara emlekeztet.
A to eszak-keleti partjarol pirosra festett fa gyaloghid ivel a Konfuciusz altal az ereny szimbolumanak tartott feldragakorol elnevezett Jade Hegy Templomnak (Ngoc Son Temple) otthont ado nagyobbacska szigetre. Az 1885-ben epitett hidacskan atsetalva a fovaros sziveben meglepo nyugalom es beke fogad. Also agaikkal a viz felszine fole nyujtozo, hus arnyat ado fak rejtik zold lombjaik koze a pagoda piros epuletet. A templom udvaran a levegot a szentely elott parazslo tobbtucatnyi fustolo illata tolti be. A XVIII. szazadban alapitott templomban megnezhettuk a toban allitolag meg ma is elo oriasteknosok egy 1968-ban elhullott s kitomott peldanyat. A teknos eleteben 250 kilo es 2,1 meter volt!
A varosnezes kereteben sort keritettunk meg a hires Egy Oszlopos Pagodara, valamint a Ho Chi Minh Mauzoleumra - ez utobbit csak tisztes tavolbol szemlelhettuk meg - valamint naphosszat setaltunk a francia kolonialis hangulatot araszto, nyuzsgo Ovarosban. Estenkent pedig hosszasan beszelgettunk egy-egy korso sor mellett - tarsasagunk par ilyen alkalommal kiegeszult az eletet masfel eve Hanoiban tengeto Szabo Zoli kollegammal. Zoli megismertetett minket nehany egzotikus gyumolccsel is, amikkel eddig csak szemeztunk, mivel otletunk sem volt, hogyan fogyaszthatnank el oket. Megkostoltuk a gesztenyere hasonlito, hosszu szoros-tuskes, de piros szinu Rambutan-t (belsejeben feher, zsele allagu, edes gyumolcs rejlik), a talan krumplira emlekezteto, de isteni finom es nedvdus Maracuja-t, es a hihetetlenul edes es kellemes izu Mangostin-t. Es vegul, de nem utolso sorban, mar tudjuk, hogyan kell elfogyasztani a sarkany-gyumolcsot (dragon fruit), ugyhogy legkozelebb mar majd az kerul teritekre.
Kulturalis programot is szerveztunk magunknak egyik estere: megneztunk egy hagyomanyos vietnami vizi babjatek eloadast (Water Puppet Theatre). A jelenetek tortenete persze egyszeru volt - ha egyaltalan volt (dolgozik a rizszfolden a vietnami parasztember, halat fog a halasz, a fonixmadar tanca, stb.) az egesz eloadas, a diszletek, a technika, a babok es a babjatekosok viszont hihetetlen igenyesek, szinvonalasok voltak - osszessegeben mindnyajunkat igen kellemes csalodas ert.
Utolso Hanoiban toltott estenken pedig, kb. a 8. es 10., kerek 25 forintos korso sorunk tajekan megerkezett Kovacs Kriszta, hogy kozel egy honapon keresztul nemi szint es frissesseget vigyen megkopott, leamortizalodott kis tarsasagunk eletebe. Legalabb annyira orultunk Neki, mint az altala rendelesre leszallitott aruknak - anyuka sutemenye, nemi keszpenz, neocitran a punnyadtabb napokra, pendrive, uj mobiltelefon, winchester, szaloncukor es meg sorolhatnam... Az eredeti fenyoag es a muanyag, hutomagnes karacsonyfa - melyek alatt, kisse megkesve bar, de elfogyaszthattuk szaloncukrunkat - kulonoskeppen megorvendeztette tarsasagunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése