Miután elbúcsúztunk Balázstól és Szamótól, átköltöztünk a főtérre, a Zocalóra. Találtunk is egy falatnyi, de világos szobát, a legbelebb belvárosban. Volt egy konnektorunk, aminek én örültem, egy mosdónk, aminek Moncs örült és egy akkora erkélyünk, amire egyszerre csak az egyikünk fért ki, de amiről az egyik oldalon a Katedrálist, a másik oldalon a Latin-Amerika tornyot láttuk!
Az egyik nap betértünk a „nap menüjére” az egyik közeli étterembe. A zöldségleves Moncsnak kicsit húsos volt, ;) de finom. Másodiknak Moncs az egyetlen vega valamit kérte, ami az étlapon szerepelt: mint kiderült, ez egy nagy kupac fűbe göngyölt aprócska sajtdarab volt - megsütve. Az egyetlen gond az volt, hogy Moncs teljesen tanácstalan volt, hogy kell ezt enni. Nyilvánvalóan nem az ujjnyi sajt volt a főfogás! Olyan volt, mintha egy nagy marék megsütött, szaftba forgatott levendulát tálalnának eléd: azon töprengsz, hogy a szárát is megegyed, vagy csak a leveleket rágicsáld le? A kés és a villa teljesen használhatatlan ehhez a fajta étekhez, de akkor hogyan? Kézzel kell egyed, könyékig a szaftban?! Teljesen váratlan helyről érkezett a segítség, a szomszéd asztalnál ülő pár nőtagja miután nem tudta tovább nézni az étel késsel, villával történő széttrancsírozását, odasétált hozzánk és elmagyarázta, hogy az egyes ágacskákat kézzel le kell választani, és a leveleket kell leszopkodni róla! :)))))
Még egy vicces sztori történt itt velünk! Épp a belvárosban sétálgattunk, amikor a szépművészeti elé érve megpillantottuk azokat a hangosan doboló tüntetőket, akiknek a zaját már jó néhány perce hallottuk.
- Nézd, ezek pucérak! - bökött oldalba Moncs. És tényleg, az a sok ember a tér szélén – a tüntetők - nem egyformán voltak öltözve, hanem a meztelen barna testüket néztem egyenruhának! A kb. száz férfi a cipőn kívül mind csak egyetlen ágyékkötőt viselt, egy férfi képmását! Meglepődni sem volt időnk, mert egy teljesen meztelen, hasonlóan barna bőrű nő lépett hozzánk, egy persellyel és néhány szórólappal a kezében! Azt sem tudtam, hova nézzek! Moncs is csak annyit bírt kinyögni, „Adj neki valamit, akkor elmegy!” Zavartan összekapartam némi aprót, míg Moncs elvett egy szórólapot. A nő szépen megköszönte és továbbsétált. Ahogy jobban körülnéztünk a téren még körül-belül tíz, hasonlóan öltözött (vagy vetkőzött) nő perselyezett a járókelők között. A szórólapról aztán minden kiderült: Veracruz állam egykori kormányzója a több mint száz felvonuló farmer földjéből 2000 hektárt elbirtokolt, sokukat börtönbe záratta. A farmerek az igazukért petíciót nyújtottak be az a szenátushoz, de azt elutasították. Demonstrációjukkal a földönfutó mivoltukra akarták felhívni a fővárosiak figyelmét és a támogatásukat kérték. Az ágyékkötőn természetesen a kormányzó képmása volt! :))
Megnéztünk még néhány múzeumot, köztük a gazdag és hangulatos Coyoacán negyedben a Kék Házat, ahol Frida Kahlo és Diego Rivera lakott egy jó darabig. Megnéztük az egyik minisztérium belső udvarát is, amit Frida férja, Rivera díszítette több száz falfestménnyel. A murálfestésnek, vagy falfestésnek nagyon komoly hagyományai vannak Mexikóban, a politikai töltetű képekkel sok és sokféle embert tudtak a művészek elérni.
Az egyik kedvencem a Centro de la Imagenes volt, ahol a folyamatosan cserélődő fotókiállítások közül éppen egy-két érdekesebbet kaptunk el. Megnéztük a Szépművészeti Palotát is (Palacio de Bellas Artes): amiben az épületen kívül néhány híres falképfestő művét is megcsodálhattuk. A főtéren, a Zocalón (amíg Dél-Amerikában minden főteret Plaza de Armas-nak hívtak, itt ugyanezek mindig a Zocalo névre hallgatnak), tanúi lehettünk ahogy a Conchero táncosok tolték fejdíszeikben áldozati táncot mutattak be a. Megnéztük még a Városi Múzeumot is (Museo de la Ciudad), amiben a legnagyobb durranás annak a Spencer Tunick nevű fotóművésznek a kiállítása volt, aki mindig meztelen embereket fotóz a közterületeken. Idén májusban Tunick új rekordot állított fel, amikor a Zocalón 18 ezer ember pózolt neki meztelenül.
Mexikóvárosban akár egy hetet is el lehet tölteni a látnivalókat járva – nekünk csak három nap jutott. De nem bántuk, várt még ránk egy ugyanilyen izgalmas, változatos, hatalmas ország!
Mexikóváros képtár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése