Kedden eljutottunk végre Lambayaquéba, idelátogatásunk egyik célpontjába. 1987-ben egy perui régész fedezett fel itt egy, a Moche kultúrából származó temetkezési piramist. Ez az egykor hatalmas vályogpiramis ma úgy néz ki, mint egy nagy sárdomb, ezért maradt rejtve a sírrablók elől. A piramisban 13 érintetlen sírt találtak, köztük egy nemesét, a Sipán úrét. A lelet valami hihetetlenül gazdagnak bizonyult, ma ez számít Dél-Amerika legnagyobb régészeti felfedezésének a Machu Picchu után.
A Sipánt magát nagyon sok réteg finom szövettel, ékszerrel (hatalmas fej-, nyak-, orrdíszek, fülbevalók, királyi bot stb.) együtt egy vasalt faládában temették el. Mellé nőket, őröket, fiatal fiúkat, lámákat, megszámlálhatatlan agyagkorsóban ételt, italt temettek – mindent, ami a túlvilágon az úr segítségét vagy kényelmét szolgálhatja.
A múzeum maga is annyira gazdag, hogy már a közepére elfáradtunk a sok gyönyörű lelet csodálatában. Mivel semmilyen elektronikus eszközt nem lehetett bevinni (fémdetektorral néztek át minket), így nem képek sem készültek.
El akartunk még menni egy másik régészeti helyszínre, Ferrenaféba is, de amikor a már a buszpályaudvar felé sétáltunk, a mikrósok mutogattak, hogy figyeljünk, meg hogy ne menjünk oda. Nem sokkal később egy kedves srác is mellénk szegődött, úgy döntött, elkísér minket, miután elmondtuk neki, hogy a buszállomásra megyünk. Tört angolsággal elmondta, hogy nagyon vigyázzunk, nagyon veszélyes a buszállomás és környéke, már sok turistát kiraboltak arrafelé. Az állomáson valahogy nem találtunk buszt, vagy senki sem tudta, honnan indul (ami hülyeség), meg a taxisok olcsóbban kínálták az odautat, mint amennyibe a busz került volna. Ez az egész így együtt már túlságosan kétesen hangzott, fogtunk inkább egy riksát és visszamentünk a városközpontba. Ez volt az egyetlen konkrét hely, ahol nem éreztük magunkat biztonságban Peruban.
Klikk: Térkép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése