Gibbonbabak (Khao Sok Nemzeti Park, Thaifold)

"Mac, gyere ide!" - a szallo bungalloit osszekoto fapallo korlatjanak tamaszkodva hivogattuk a hatalmas fak egyikenek lombkoronajan jatszadozo narancssarga gibbonkolykot. Nem jott, kerette magat. Nyaktoro akrobatikus mutatvanyokkal szorakoztatta magat es minket. Mert a show nekunk szolt, ez ketsegtelen. Tobbszor rajtakaptam, amint egy-egy jol sikerult attrakcio utan sunyin felenk pillant, vajon csodaljuk-e. Gyanum beigazolodni latszott, amikor hatat forditottunk neki, es o azon nyomban abbahagyta a bohockodast, hogy a fa lombkoronajabol lelogo indakba kapaszkodva, nehany laza karmozdulattal a korlatra lenditse magat. De csak egy masodpercig idozott ott. Maris tovabblendult, hogy aztan egyenesen a fele nyujtott karunkba vagy eppen a nyakunkban landoljon. Ott aztan - testunket maszokanak hasznalva - ujra kezdte a majomkodast... (gibbonkodast...?)

Mac nem egyeduli kiskedvenc ezen a nem is olyan regen meg a nemzeti park legdragabbjanak szamito szallashelyen. Alig 6 honapos fekete kis tarsa egy balul vegzodott elefantos szafari kovetkezteben lelt itt uj otthonra, illetve a tulajdonos szemelyeben uj "anyukara". A fama szerint, az elefantok csortetesetol megremult gibbonmama, par honapos kolyket ijedteben a farol lepottyantotta, majd annak orokre hatatforditva, eltunt a suru lombkoronakban. A szafari resztvevoi a csopseget magara hagyni nem mertek, igy aztan - a kornyek lakoinak es az idelatogato turistaknak a legnagyobb oromere - vegul itt kotott ki, termeszetes elohelyenek kuszoben.