Gondolatok egy thai bungalorol

Megállok a szoba közepén fürdés után meztelenül és hanyagul megforgatom az alsógatyámat a mutatóujjam körül.
„Labanc jól beszél. Ahogy mondja, val’szeg, tényleg sok embert felrázunk, kissé lázítunk, ahogy a blog bejegyzéseinket olvassák pihenésképpen a munkahelyükön” – gondolom miközben a kiskutya fele fordulok, aki még mindig a résnyire nyitott ajtónkba nyüszög.
„A két blogot átlagosan napi 40 ember olvassa... 40… hümm… ez már egy osztály, évismétlőkkel együtt” – elmosolyodok
„Asszem le kéne ülnünk, átolvasnunk egymás írásait alaposabban és a jövőben rendet teremteni köztük, úgy hogy mindenki megtalálja a magának valót”
-Négy ember, négy komment, négy féle óhaj, ennyi volt ma a visszajelzések száma. 3 blogkomment és a hugom levele ... milyen jó, hogy akár ezerféle képpen tudunk fogalmazni :)) - kacagva mondom Zsunak, aki egy gyors „aha”-val elintézi a válaszadást.
Úgy látom, nagyon belemerült a napló írásba. Próbálom nem zavarni, mert akkor annál később kapom meg én a laptopot. Visszaindulok a fürdőszoba irányába, aztán megállok az ajtajába. Óvatosan nekidőlök a durva betonfalnak elmélázva.
„Jó ötleteket kaptunk! ... Norbinak szerintem mindenki szívesen ír egy szubjektív ország összehasonlítást. Bár itt van ez a szoba, amiért fejenként majdnem 5$-t fizetünk ... ... össze sem hasonlítható egy laoszi szállással” – gondolom miközben végig futtatom a szememet a helységen.
Festés nélküli betonfalak három oldalról, amin az építőmester ácsceruza nyomai még rajta vannak. A szembeni fal csak parapet magasságig beton, azután bambusztábla, ami ’hatvanas’ szögekkel van favázához erősítve. Jópár szöget csak félig ütöttek be, ezeket talán fogasnak gondolták... ... egy biztos, változatos mandalát festenek a megfolyt vörös rozsdafoltok a betonon. A bejárati ajtót fenyődeszkából szögelték össze, ami csak abban különbözik egy disznóólajtótól, hogy ez le van lakkal kezelve. A bungalónak nevezett szállásunk ablaka, az errefele megszokott lamellás üvegablak, ami annyira zár, hogy egy szitakötő talán már nem fér át a rések között. De van rajta függöny! Méghozzá türkíszkék, selymesen csillogós.  A nyikorgós feketére fújt vaságy aranyozott diszítő elemei erős kontrasztban állnak a gyerekszobába illő színes, maci-mintás ágyhuzattal. Nem hiányozhatnak a műanyagszékek sem, ezúttal két darab ciánszínű, amik egy instabil fekete vasasztalkát fognak közre. A mennyezeti dombornyomott hungarocell álmennyezetet szürke műanyag csíkok tartják össze. Ezek közül egyik-másik újnyi rést hagyva maga után lóg lefele. Középen egy giccses - természetesen műanyag – félgömb alakú neonlámpa világít - IKEA feeling. A padló tiszta, csak kár, hogy ez egy fürdőszobába illő, világoskék taposócsempe burkolat. Mellettem, váll magasságban elektromoskábelek futnak a kapcsoló táblákhoz. Odafordulok és elolvasom amit rányomtattak: 11-2531 TABLE 2 WAF 2x1,5 SQ.MM. PVC/PVC 300 V, 70 °C. Információ a szobafalon... mint egy garázsban.

Szedett-vedett olcsó építőelemek nyugati mintára, keleti hanyagsággal szerelve. De hol itt az imádott ázsiai harmónia?


Kotabaru, Thaiföld - 2007.02.18