"Csak capat ne lassak!" - rimankodtam magamban, mikozben egyesevel bemasztunk a sekely vizben ringatozo csonakba. A mai napi sznorkelezes helyszine egy capak altal surun latogatott korallzatony volt. "Nem kell betojni" - mondtak az okosok, nem a Nagy Feherre kell szamitani, csak bekesebb fajtarsaival, szirti capakkal lehet majd osszefutni (osszeuszni...?). Nem nyugtattak meg. Nekem a capa az capa...
A part koruli sekely vizet magunk mogott hagyva motorcsonakunk sebesebben kezdte szelni a turkiz zoldbol hirtelen mely kekke valtozo vizet. A motorzaj miatt beszelgetni nem nagyon lehetett, igy aztan az utasok nemasagba burkolozva, merengve bamultak az elsuhano partot, a meredek domboldalakat borito buja novenyzetet.
A part koruli sekely vizet magunk mogott hagyva motorcsonakunk sebesebben kezdte szelni a turkiz zoldbol hirtelen mely kekke valtozo vizet. A motorzaj miatt beszelgetni nem nagyon lehetett, igy aztan az utasok nemasagba burkolozva, merengve bamultak az elsuhano partot, a meredek domboldalakat borito buja novenyzetet.
Mar harmadik napja voltunk ezen a gyonyoru, turistak altal meg csak kevesse felfedezett thai szigeten. Ko Surin legfobb vonzerejet - a szepsegen es erintetlensegen tul -, a part menti korallzatonyok gazdag noveny- es allatvilaga jelenti. Nem meglepo modon, leginkabb a sznorkelezni es buvarkodni vagyok paradicsoma ez.
Es valoban, az elso sznorkelezesek utan dobbenten mondogattuk egymasnak: "Te jo eg, ez olyan mint egy akvarium..., vagy nem is, inkabb, mint egy suru halleves!" :) Gyonyoru volt! Neha olyan suru halrajokba sikerult beusznunk, hogy a sok-sok szinesen villodzo, pikkellyel boritott testen kivul szinte semmit sem lattunk... A leirhatatlanul sokfele hal es korall kozott uszkalva neha azt sem tudtuk hova nezzunk!
A mai uszkalas miatt viszont egy kicsit nyugtalan voltam. "Ugyan mar, vegul is miert pont en talalkoznek capaval..." - nyugtatgattam magamat. Az idot huzva, lassan igazgattam el magamon a buvarszemuveget es szinte utolsokent csobbantam bele a vizbe. Egy rugassal elloktem magamat a csonaktol, majd fejemet a vizbe meritve leneztem a melybe.
Csonakunk pont a korallzatony szelen allt meg. A sekelyebb, igy vilagosabb homokos foveny es a sotet, feneketlennek tuno melyseg hatarvonala felett lebegtem. Ahogy szemeim lassan kezdtek hozzaszokni a sotethez, egyre tobb reszletet tudtam kivenni az alattam elterulo vizalatti vilagbol. Kozvetlenul alattam eppen sok-sok feher potty uszott egyszerre a melyebb, sotetebb vizek fele. "Hat ezek meg mifele szerzetek?" - hunyorogtam bele a sotetbe. Eltelt nehany masodperc, mire osszeallt a kep. A feher kis pottyok nem kulonallo elolenyek voltak, hanem egyazon monstrumhoz tartoztak... A vilag legnagyobb hala, egy cetcapa uszott el nehany meterrel alattam!!
http://www.aboututila.com/PhotoGallery/Anon/Photos/Whale-Shark-01.jpg
Annyira megdobbentem, hogy meg megijedni is elfelejtettem. Megigezve bamultam, ahogy ez a hatalmas test lassan, tiszteletet parancsoloan, szinte uszonycsapasok nelkul siklik el alattam. Nem volt egyedul, szorosan mellette 3-4 nagyobb halat is felfedezni veltem. Vegre felocsudtam a revuletbol. Kiemeltem a fejem a vizbol, kikoptem a szambol a pipat es elkezdtem kiabalni: "Akos, Akos! Jesszusom hol vagy? Egy nagy hal!" Csak ennyit birtam kipreselni magambol. Aztan meglattam, hogy Akos meg mindig a csonakban ul es a szemuveget igazgatja. "Gyorsan, gyorsan, gyere mar!" - kialtottam es mar buktam is ujra a viz ala. Mire ujra megpillantottam a feher pottyokkel boritott szeles fekete hatat, az mar jocskan eltavolodott tolem. Meg nehany masodperc es e hatalmas joszagot udvartartasaval egyutt vegleg elnyelte a sotetseg...
Kialtozasomra vegul nem csak Akos, de jo nehany sznorkelezo tarsunk is korem sereglett. Sajnos mar keson, igy rajtam kivul senki sem latta ezt a gyonyoru, szelid, meretenel fogva megis felelmetes teremtmenyt, aminek megpillantasa csak a szerencses buvarok kivaltsaga errefele.
Beharangozasuk ellenere, aznapra tobb capa nem jutott, viszont masnap, mikor nem is szamitottunk ra, egyszerre tobb peldanyt is sikerult jo alaposan szemugyre vennunk. Furcsa modon - talan eppen az elozo napon ateltek miatt - mar cseppet sem talaltam felelmettesnek a jelenletuket. Sot, amint meglattunk egyet, gondolkodas nelkul utana eredtunk! :) Igaz, ezeknek a szirti capaknak nevezett ragadozoknak a merete meg csak meg sem kozelitette pottyos baratomet. A nagyobbak talan masfel meter hosszuak lehettek... Ugy uszkaltak ott 3-5 meterrel alattunk, mintha ott sem lennenk. Azert amikor Akossal eppen egyszerre szurtunk ki egymas hata mogott egy murenat es egy capat, vonakodva forditottam hatat a homalyban eppen csak korvonalat nyert capatestnek, hogy Akos unszolasanak engedve, a murena tanulmanyozasaba kezdjek... ;)
1 megjegyzés:
Bakker, már túl vagyunk 60 merülésen de egyszer sem volt szerencsénk cetcápát látni. Na jövőre meggyógyulok, oszt megyünk mi is, oszt megnézek egy cetcápát belülről is :)
Megjegyzés küldése