"Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, házak, célok, életkorok és változások között haladsz... Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben."
(Márai Sándor)



visited 15 states (6.66%)
Create your own visited map of The World or try another Douwe Osinga project

június 07, 2007

Ausztrália legvégén

Mit jelent nekem Ausztrália? Elsősorban az első nagy utazást, amikor hat évvel ezelőtt az akkori munkámba belefáradva, 26 evesen a tinédzserkoromból kimaradt kalandot indultam megkeresni. Az ország már a fejemben is valami egzotikus helyként élt, a sarkukra állított sárga táblák, a különleges állatok, a hatalmas távolságok földjeként. Valóban ezeket tálaltam meg itt, meg sok minden mást is.

Másrészről Ausztrália volt az első ország, ahol Magyarországon kívül hosszabb időt töltöttem el. Az itt töltött hónapok alatt egyre nyilvánvalóbba vált, hogy a látnivalókon túl engem az itteni életforma is lenyűgöz. Megtapasztaltam, hogy lehet nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban, - megkockáztatom - szebben élni. Amikor az általánosan magas életszínvonal ad egyfajta nyugalmat és biztonságot, ami mellett jobban van időd, energiád, lehetőséged az életet élvezni. De ezt nem csak a pénz teszi, elvitathatatlan az ausztrálok életvidámsága, kiegyensúlyozottsága is - e kettő elegye adja meg az ország alaphangulatát.

Miután megtapasztaltam egy másfajta életet, már semmi sem volt ugyanolyan otthon. Nem tudtam feltétel nélkül elfogadni a nem tetsző dolgokat, hiszen már láttam, hogy lehet ezeket másként is csinálni. Nehéz volt visszaszokni a nagy magyar valóságba.

De már akkor eldöntöttem, hogy nem a nagy utazásomként fogom számon tartani ezt az utat, hanem az első utazásomként. Annyira kevés kellett hozza, és annyira jó volt, hogy mindenkeppen meg akartam ismételni - valahol, valamikor. Rövidebb kis kalandozásokra gondoltam, de végül nem így lett. A hazaérkezésem után öt és fel évet húztam le egyfolytában egy cégnél, mire Monccsal kitaláltuk és belevágtunk ebbe a monstre utazásba, Safiékat is belerángatva.

Bar újra csak látogatóként jöttem Ausztráliába, mégis mintha kicsit hazajöttem volna. Négyünk közül természetesen én voltam az, aki a leginkább tudta, hogy mi var ránk itt a két és fel hónap alatt. Bejött, amire számítottam, és az utazás alatt az ország iránti "rajongásom" csak fokozódott. Ha nem a lázadást keresed itt, ha elfogadod a rendezettséget, azt, hogy mindent magasabb szinten és magasabb áron kapsz meg, mint máshol, akkor jól tudod itt érezni magad. Nagyon örülök, hogy sikerült Moncsnak is átadnom ezt az érzést, így most két boldog utazó távozunk innen.

070529_120105_W800i

Elégedetten dőlök hatra a repülőn: jól sikerült a kalandozásunk második felvonása, és bar anyagilag jóval nagyobb terhet rótt ránk, mint számítottuk, bizakodva vágunk neki a harmadik, újra csak hátizsákos, cipekedős felvonásnak Dél-Amerikában.

Nincsenek megjegyzések: