Kalaw-Inle trekking

A csapat lassan ereszkedik le az Inle-tohoz a kornyezo hegyekbol. Macska elol baktat, lelkesen tarsalog a vezetonkkel, aki neha aggodalmasan hatranez, megvan-e meg a csoportjanak a maradeka. Moncs es en mar szandalban billegunk a vizholyagunk tetejen, de a legrosszabb allapotban Zsu van, akinek a laba mar a szandalt sem birja, robotleptekkel, bakancsban szamolja vissza az utat a celig.

Pedig olyan jol indult minden negy nappal korabban! A varos egyik csaladias helyen, Sam bacsi ettermeben egyeduli vendegekkent vacsoraztunk, amikor Sam bacsi, odatelepedett mellenk. Magyarokkal meg o sem talalkozott gondoltuk, ezert ez a megkulonboztetett figyelem. De nem. Master Sam, ez a rovidre nyirt osz haju, joketesu hatvanas emberke, aki mar a megerkezesunkkor mindannyiunkat kezfogassal udvozolt, oszinte erdeklodessel kerdezgetett minket, kik is vagyunk, merre tartunk. Kesobb aztan, amikor a trekkingekre terelodott a szo, olyan lelkesedessel beszelt a Kalaw kornyeki hegyekrol, az ott elo torzsekrol, az Inle-tavi novenytermesztesrol, a rengeteg latnivalorol, amiket mind meg kell ismerni, hogy a vegen tudtuk: csak az o vezetojevel szeretnenk turazni a kovetkezo nehany napban!

A kovetkezo napon Vill (a myanmari nevet nem tudtuk megjegyezni), az otvenot eves volt teherautosofor kalauzolt vegig minket a hegyi falvak kozott, a Kalaw kornyeki hegyeken. Szinte minden falu egy kulon torzs, kulon nyelvvel, viselettel, szokasokkal. Vili egy baleset utan otthagyta a soforkodest, es a hegyi falvakbol termenyeket, gyumolcsot kezdett vasarolni, amiket a varosban eladva olyan portekara cserelt, amikre fenn a hegyekben volt szukseg. A hosszu evek alatt megtanult nehany nyelvet es dialektust, es ezt a tudasat jol kamatoztatja jelenlegi szakmajaban, hegyi vezetokent.

Rizsfoldeken vagtunk at, ahol mint mindig, most is folyt a munka. A nedves evszak epp veget ert, a rizst mar learattak. Most a tarlo kitisztitasa, es fokhagymaval, kaposztaval valo bevetese volt soron.

Egy palao falu egyik csaladjanal, Vili ismeroseinel ebedeltunk vegul. A hetven eves fitt nagyi es az unokak voltak csak otthon, a csalad tobbi resze a foldeken dolgozott. A nagyi gyorsan teat fozott, a konyha kozepen levo nyilt tuzhelyen, mig Vili kiszervirozta az elore elkeszitett, magaval hozott etelt. Kemeny emberek, meselte, ezeken a meredek lejtokon teat termesztenek, de igavono allat itt mar nem boldogul, ezert mindent a puszta kezukkel csinalnak. Elnezve a nagyi szikar, izmos alakjat, nem ketelkedtunk a szavaban.

Az ut vegere Macskan kivul mar mindenki fajlalta a labat a bakancsban; a ket honapnyi szandal viseles utan meleg es kemeny volt a baki. Este mar a vizholyagjainkat apolgatva talalgattuk, hogy legyen a kovetkezo harom nap. Elottunk volt meg az Inle-tohoz vezeto, a harom napos, 55 kilometeres trekking! Mi Monccsal hoztunk felcipot is, arra szavaztunk, szandalos biztositassal. Safi felcipo hijan maradt a bakijanal, ami aztan jol megkinozta ot a kovetkezo napokban.

Masnap reggel Sam bacsi etterme elott talakoztunk a kovetkezo vezetonkkel, Kosival. Szimpatikus fiatalember, a helyiek kortalan arcaval. Amikor kesobb a korarol kerdeztuk, akkor tudtuk meg, hogy mar a 41. evet tapossa. Keson nosult, ezert meg csak egy negy eves kislanya van, ugyanis a hazassaga elott be kellett fejeznie az egyetemet. Epp valami viccel probalnam firtatni a keslekedes okat, amikor Kosi keseru arccal vilagositott fel: a kormany lopott el ot evet az eletebol.

Matematikat tanult, es mar utolso eves volt 1988-ban, amikor az egyetemistak orszagszerte az utcara vonultak, a junta levaltasat kovetelve. A kormany valasza varatlanul brutalis volt: fegyverrel vertek le a tunteteseket, tobb mint 3000 felkelot megolve, majd ot evre bezartak a felsooktatasi intezmenyeket. Gyanitom, hogy Kosi az evein kivul nehany baratjat is elvesztette akkor...

A komor hangulatot feloldando, Magyarorszagrol meseltem neki, hogy nem olyan regen mi is elnyomo rendszerben eltunk, es igaz, hogy gyerekfejjel eltuk meg a rendszervaltozast, de azert egy kicsit at tudjuk erezni, milyen lehet az o hazajaban elni.

Aztan a rizsfoldeket elhagyva egy kis darab esoerdo jellegu suruben vezetett az ut, majd az egyik hegy tetejen a Kilatopont etteremhez erkeztunk. Az ettermet egy nepali csalad vezeti - itthon vannak, ebredtem ra, ahogy a meredek hegyoldalra epitett asztalunk mellol az alant fekvo mely volgybe bamultam. Az ebed meses volt, zoldseg varazslatos modon elkeszitve; akkor meg nem is sejtettuk, hogy a harom nap soran vegig ilyen gasztronomiai kenyeztetesben lesz reszunk!

A remek etkezeseket Kosi segitseggel oldotta meg: a segitoje, tanitvanya mar elottunk jart, es a kovetkezo szallason keszitette elo a vacsorankat. Este talakoztunk is a csendes, szereny, hosszu szempillaju Kucsival, aki Kosival egyutt terulj-terulj asztalkamat varazsolt a palau csalad nappalijaban felallitott, alacsony asztalra.

Jol bevackolodtunk az ejszakara kapott takarokba, de a het fok koruli hidegre nem szamitottunk, kicsit faztunk hajnalban! A hegyekben vagyunk, ez mar biztos! - viccelodtunk reggel. Es ha ez nem lett volna eleg, a cipokbe bujva ismeros fajdalom emlekeztetett ra, merre is jartunk elozo nap!

Egy ujabb csodalatos turanap kovetkezett, gyonyoru tajakon botladoztunk keresztul egyre jobban sajgo labunkon. Este egy monostorba erkeztunk, amelynek egyetlen hatalmas legtereben fuggonyokkel elvalasztott fulkek vartak minket, es rajtunk kivul meg 4-5 lelkes turazot. A monostorban jelenleg egy-ket felnott szerzetes okitja a majd egy tucatnyi 9-13 eves novendeket. A korulmenyek egyszeruek, a szabalyok szigoruak: kora reggeltol keso estig van elfoglaltsaga a gyerekeknek. Peldaul este tiz fele az utolso enekes imadsag ringatta alomba kozulunk a jo alvokat (es a fuldugot hasznalokat), es hajnali 5 fele az elso enek ebresztett kivetel nelkul mindenkit a monostor epuleteben.

Az ejszaka itt nem volt olyan hideg, de ennek ellenere keves lelkesedessel kozelitettuk meg reggel az udvari hidegvizes mosdovalyukat. Minimalis macskamosdas es egy boseges reggeli utan vagtunk neki az utolso szakasznak, aminek a vegen egy jo korso Mandalay sor enyhitette kinjainkat az Inle-to partjan.