Ma reggelre virradóan ellopták a cipőmet egy Argentin buszon! Még ilyet!!! Más értékünk nem volt veszélyben, mert a kiszsákomat – Bolíviára készülve – már mindig az üléshez láncolom, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy a büdös Adidas csukám pont egy puccos buszon fog eltűnni Argentínában!
Az a kivételes helyzet állt elő, hogy nem volt tömve az éjszakai busz, így el tudtam foglalni egy szabad üléspárt aludni – a cipőimet csak bedobtam Moncs széke alá, hogy ne zavarjanak a helyezkedésben. Reggel, amikor a busz begördült Cordobába, derült ki, hogy nincsenek meg a lábravalóim: mezítláb rohangáltam az üres széksorok között, egyre halványuló reménnyel, hátha csak elkeveredtek valahol.
A személyzet, két fiatal srác, is értetlenül állt az eset előtt. Bár segíteni nem tudtak, szorgalmasan keresgéltek velünk együtt, majd mikor nyilvánvalóvá vált a lábbelitlenségem, azon aggódtak, van-e miben továbbmennem. Moncs előrehozta a zsákomat a csomagtérből, kihámoztam belőle a bakimat, aztán még mindig hitetlenül nevetgélve nekivágtunk a városnak a szállásunk irányába.
Még egy képem sincs a szerencsétlenről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése