De nem csak ez a 3 nap tett be, egyfajta fásultság vett rajtunk erőt. Megfejtettük az okát: mióta megérkeztünk Argentínába, rendesen nyomtuk, hogy a tervek szerint haladjunk. Sehol sem álltunk meg 1-2 napnál hosszabb időre, és akkor is egyfolytában mászkálgattunk, kirándultunk stb. Mondjuk az elmúlt lassan 9 hónap során is végig ezt csináltuk, de olyan klassz helyeken jártunk, hogy az újabb és újabb élmények elnyomtak bennünk a fáradtságot. Viszont Argentína, akármilyen szép is, valahogy nem adott olyan sokat, mint az eddigi országok, nem annyira jellegzetes, nem annyira inspiráló. Szóval győzött a fáradtság! (A nem inspiráló helyek közé még véletlenül sem sorolnánk az ország délnyugati részén található gleccsereket, Buenos Airest és az Iguazú-vízesést! Az mindednképpen az ország mellett szól, hogy egyáltalán nem szezonban voltunk itt, emiatt sokszor volt rossz idő, és emiatt nem tudtuk meglátogatni a Tűzföldet és a chilei határnál húzódó Tóvidéket sem, amik pedig az ország legnagyobb látványosságai közé számítanak.)
Szóval elhatároztuk, hogy megállunk egy pár napra, és kivesszük az "éves szabinkat"! :)) A legjobb helyet választottuk erre! Argentína észak-keleti csücske teljesen más, mint az ország többi része, egyszerűen meseszép! Humahuaca városka utcáját róva, meg is állapítottuk, hogy négy hét után végre megérkeztünk Dél-Amerikába! Pont olyan, amilyennek akartunk: hangulatos, poros, színes, indián arcokkal teli… Szóval itt asszem végre megkaptuk, amiért jöttünk! újra feltöltődtünk, hogy ugyanazzal a lelkesedéssel tudjuk folytatni a világjárást, mint eddig! :))
Sokszor az útikönyvünk által szépnek vagy elragadónak tartott városokban semmi szépséget vagy bájt nem tudunk felfedezni. Most azonban megegyezett a véleményünk az LP írójával: a színes hegyek körbefogta hosszanti völgy és a benne megbújó falvak, köztük a szállásadó településünk, Humahuaca, tényleg elbűvölő, amik között kóborolva naponta új csodákat felfedezhetsz fel.
Az első néhány napban csak Humahuacában és a környékén barangoltunk, szoktuk a magasságot (2936m). A város középső fele szép rendezett, a külső kerületek már porosabb jellegűek. Egyik délután elnéztünk a Fehér Szikla (Pena Blanca) nevű kilátóhoz.
Meglátogattuk az egyik, 50km-re, egy mely völgyben fekvő festői kis falut, Iruyát (2730m) - már maga a kétszer 3 órás út megérte! Sajnos olyan képet, mint a képeslapon volt, nem sikerült csinálnunk! :)
Az utolsó kirándulásunk célpontja egy, az Humahuacához hasonló kicsit turistás, de rendezett Tilcara volt. A varosban egy nagyon jó régészeti kiállítást néztünk meg az indián kultúrákról, majd felmásztunk a város határában fekvő, a Colombus előtti időkből származó erődítményhez (El Pucara). Az erődöt elég jól helyreállítottak, de azért elkelt hozzá némi képzelőerő. Sokkal jobban lenyűgöztek minket a romok között a kaktuszok és a kilátás.
Az erőd tövében egy kis elkerített részen néhány szelíd lámát és egy agresszív guanakót fényképezhettünk. A lámák háziasított állatok, amíg a guanakók védettek és vadon élnek. A guanakó majd szétszedte a kerítést, ha közel mentünk, és az sem hatotta meg, hogy szedtem neki egy kis füvet - hálából ezután füves nyállal köpött le. :))
Tilcarából taxival mentünk a szomszédos Maimara faluba, amelynek temetője és a falu mögötti, festőpalettára emlékeztető sziklafal képezi a helyi látványosságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése