Teljesen véletlenül töltöttünk el jó sok időt ebben a gyönyörű fekvésű, kedves tóparti kisvárosban, Copacabanában. A megérkezésünk után épp szállást kajtattunk, amikor az egyik fényes hotelből levadásztak minket: a négycsillagos, vadiúj, gyönyörű, napos, tóra néző szoba ugyanannyiba került, mint az imént megnézett, sötét, koszos társa száz méterrel arrébb. Annyira megtetszett a város, és annyira jó volt a szállás, hogy úgy döntöttünk, kiveszünk még egy hét szabit, és utolérjük magunkat a tervezéssel, képválogatással, blogírással.
A Tititcaca-tóról az a hír járja, hogy ez Dél-Amerika legmagasabban fekvő hajózható víztömege. A 3820 méterrel a tengerszint fölött fekvő,
Az egyetlen program, ami a szobában kuksoláson kívül még belefért az időnkbe, az az Isla del Sol (A Nap szigetének) meglátogatása volt. Ez egy szép kis sziget a tó közepén, 2400-an lakják, lehet rajta egy jót túrázni, valamint tiahuanaku és inka romokat látni. (A tiahuanaku egy, az inkák előtti fejlett kultúra, sokan inkák egyik elődjének tekintik őket. A két kultúra világszemlélete nagyban megegyezett.) Az utazási irodák egy napos program keretében kínálják a szigetlátogatást, amiről akkor még nem tudtunk, hogy elég sűrűcske. 3 óra pöfögés egy lassú, kényelmetlen hajóval oda, alig van négy órád a szigeten, ami alatt áttúrázol egyik végéről a másikra, és már vissza is kell indulnod, újabb 3 óra kínlódás. Pedig a sziget északi felén egy tündéri kis falu van, itt mintha kétszáz éve megállt volna az idő, igazán hangulatos éjszakát lehetett volna itt eltölteni!
Szóval áthajóztunk, ahol egy szimpatikus helyi vezető vette az egész hajónyi csapatot pártfogásába, mint megtudtuk, nem csak a hajójegyet vettük meg, hanem a túravezetést is. A tiahuanaku és inka emlékek megtekintése előtt a vezetőnk a helyi múzeumban rövid fejtágítást tartott a sziget történelméből. Mint megtudtuk, ez az inka civilizáció egyik legfontosabb helyszíne. A szigetet tartották több nagyra becsült entitás, (isteni) lény szülőhelyének, köztük magának a Napistenének is. A szakállas fehér istenkirály, Viracocha, és az első inkák is – a nap parancsa alapján – itt jelentek meg először. A sziget korábbi neve Titi Khar’ka (Puma-szikla) volt, innen kapta a nevét a Titicaca-tó is.
1992-ben, a mai partvonalhoz közel, 8 m-rel a vízszint alatt egy ősi várost találtak, amit ma mindenki az Elsüllyedt Városnak nevez. A helyet még Cusco kapitány is kutatta. A felhozott leletek, egy kő doboz, benne tárgyak, több közülük tiszta arany, eredetileg az északi falu múzeumában voltak kiállítva. A romokból származó bevétel elosztásában az északi és a déli falu azonban a mai napig nem tud megegyezni: eme viszály következménye lett az is, hogy valaki a déli településről egyszerűen ellopta a leleteket! :) Emiatt a múzeumban jelenleg csak néhány csont és egy-két cserépedény látható.
A múzeum után végigjártuk a romokat és a nevezetes helyeket: az Inka Palotát, ami igazából néhány kőfal által képzett kis labirintus, az Ünnepi Asztalt, egy négyszög alakú lapos követ, amin anno ember- és állatáldozatot mutattak be az isteneknek, a Puma-sziklát, amibe tényleg bele lehet látni egy pumafejet (nekünk kettőt is sikerült), a Nap- és a Hold Menedékét, amik meg igazából természetes kőfülkék egy kis sziklafalban.
Miután a vezetőnk elbocsátott minket, két és fél óra alatt átsétáltunk a déli településre. Ez a falu már fejlettebb, itt vagy 30 étterem és ugyanannyi kis magánház kínálja szolgálatait az
ide érkező utazóknak, és ez a szám egyre csak nő: a legújabb épületek a falu széle felé terjeszkedve még csak most nőnek ki - gomba módjára - a földből. Itt még internet is van! Sajnos az indulásig annyi időnk sem maradt, hogy megigyam frissen vásárolt jutalomsörömet, fel kellett vigyem a maradékot a hajóra. Persze néhány perccel később, a hajó kifutása előtt nem sokkal, megjelent a bácsi, akitől a sört vettem, és visszakérte az üveget. Nem úsztam meg, végül csak le kellett húznom a fél üveget egyben! Hazáig böfögtem... :))
Mivel vészesen közeledett a hazautazásuk dátuma, ET-nek és Karine-nek a következő napon el kellett indulna Peru felé. Sajnáltuk, hogy elmennek, mert nagyon megkedveltük ezt a kedves kanadai tanárpárt, akik igazi barátainkká váltak az együtt töltött két hét során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése