Az utolsó esténket egy kellemes vacsorával akartuk megünnepelni Humahuacában. Éppen indultunk volna a kedvenc éttermünkbe, amikor rájöttünk, hogy a másnapi buszjegyre is alig maradt pénzünk, nemhogy egy vacsira! Pénzt akartunk váltani, de nem tudtuk hol lehet ezt még így este 7 felé megtenni. A szállásadónőnket, Garciellát az utolsó két napban egy jó kedélyű, kopaszodó, ötvenes fazon helyettesítette, most is őt kerestük tanácsért pénzváltás ügyben. Szobájának ajtaja mögül zene szűrődött ki, óvatosan kopogtattunk, majd benyitottunk. A szállásadónk épp gitárral kísért egy fiatal táncos párt. A táncból csak néhány mozdulatot sikerült elcsípnünk, de az elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésünket. Miután elmagyarázták, merre tudnak váltani nekünk, elmondták, hogy a ma esti fellépésükre próbálnak, ami az egyik helyi bárban lesz - ha van kedvünk, nézzünk be!
Megköszöntük a tanácsot és az invitálást, majd elindultunk a varosba. Hamarosan rájöttünk azonban, hogy a vacsora-internet-bár hármasból csak kettő fér bele az estébe. Hosszas tanácskozás után az internetet toltuk (akkor még nem tudtuk, hogy majd egy hétre). Győzött az éhség és a kíváncsiság. A vacsi után aztán elindultunk megkeresni a bárt. Hat, eléggé a külvárosi részben volt, ami a helyi viszonylatban ugyan csak 5-6 háztömbnyi távolságot jelent a központtól - de éppen eleget ahhoz, hogy majdnem feladjuk a keresést a rosszul kivilágított, néptelen utcákon. Aztán csak meglett szerencsére: egy ház mögötti udvaron bújt meg a kis szórakozóhely.
Belepve egy kitűnő ízléssel és nem kevés művészi hajlammal berendezett kedves kis helyiség fogadott minket. Az egyik végén, a színpadon épp a házigazdánk hangolt, a másik végén egy bárpult, a kettő között néhány asztal. Velünk együtt is alig voltunk tízen nézők a helyiségben, szinte családias volt a hangulat. Éppen kikértünk egy kancsó bort és egy szódát, mikor kezdődött is a műsor első része: a házigazdánk zenélt együtt két fiatal szimpatikus sráccal. Argentin és bolíviai folklór gyökerű dalokat adtak elő sajátos értelmezésben és hangszereléssel. Teljesen odáig voltunk, kitűnően játszottak! A számok közötti felkonfok egyikében - a családias hangulatot erősítendő - be is lettünk mutatva a közönség többi tagjának. Ezek szerint csak mi voltunk ide
genek! :)
A műsor második részében a fiatal pár tancolt, az együttes kísérte őket. A tánc stílusában volt némi Chamame, az Argentína északi részén elterjedt helyi tánc, egy kis Salza és némi bolíviai-argentin néptánc keverák. Nekem csak egyszerűen tündértáncnak tűnt. Rendkívüli módon élveztük a show-t.
A következő szünetben megérkezett egy amerikai egyetemistákból álló nagyobb csoport, akiket a harmadik rész végén nem volt nehéz a táncosainknak bevonniuk egy kis össztáncba. Jó kis buli kerekedett!
Hajnali egyre elfogyott a második kancsó bor is, én meg már a pultnál köszöngettem a táncosoknak és az együttes tagjainak a kitűnő előadást. Akadozó nyelvvel, angolul próbáltam megtudakolni, mi volt az a különleges zene, ami a szünetekben CD-ről szólt - egy hasonlóan jó állapotban levő lány próbált nekem segíteni a spanyolra fordítással. Végül csak összeraktuk: az Humahuaca Triót hallottuk.
Ezalatt Moncs megint extázisig szeretgetett egy aranyos helyi kutyust. A derek középtermetű eb olyannyira elalélt Moncs kényeztetésétől, hogy a végén nem bírt magával, és a székeken és asztalokon keresztül az ölébe mászott. Az itteni szabados, szinte rideg kutyatartást tekintve ez nagy eseménynek számított, fényképezték is őket rendesen! :) Aztán a másnap kora reggeli buszindulás miatt nem maradhattunk tovább - elköszöntünk, és hazabotorkáltunk a hűvös éjszakában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése