"Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, házak, célok, életkorok és változások között haladsz... Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben."
(Márai Sándor)



visited 15 states (6.66%)
Create your own visited map of The World or try another Douwe Osinga project

július 31, 2007

Copacabana, automovil-áldás

A legérdekesebb szokás, amit errefelé láttunk, az az autók megáldása volt. Ez a fél keresztény, fél pogány szokás nagyon népszerű: az emberek hisznek benne, hogy az áldás megvédi őket a balesetektől, a lerobbanástól, és minden egyéb bajtól, ami az úton érhetné őket.

Először is az autót - legyen az személykocsi, kisbusz vagy teherautó - szépen le kell mosni, majd az egész család beül, és elhajtanak a templomhoz, ahol szép sorban már egy csomó autó várakozik. Ha előre nem vettek volna meg a kellékeket, az árusoktól itt mindent beszerezhetnek. Mert az autót szépen fel kell díszíteni! (Amikor először láttunk ilyen kocsit, azt hittük esküvőről jön!)

Az autó elejére egyesek egy üveg pezsgőt kötnek, mások csak néhány üveg sört sorakoztatnak elé. A várakozás hosszú órái alatt az emberek beszélgetnek, sörözgetnek, jól érzik magukat.

Aztán egyszer csak előjön a templomból két szimpatikus fiatal pap, az egyik barna reverendában, baseball sapkában, a másik fehér reverendában, kék farmeranyagból készült cowboykalapban. Mindkettőjük kezében egy vödör, tele szenteltvízzel, és egy szál virág, amivel a vizet spriccelik. Szétválnak, és rögtön kezdik is a munkát sorban az első autónál.

A pap először köszönti a családot, mindenkivel kezet fog. Egy rövid imát mond a kocsi elejénél, amit a család köré gyűlve hallgat. Majd az autó szenteltvízzel történő meghintése következik: mindenhová kell jusson, kívül-belül, az utastérbe és a motortérbe is! Ezután a családtagok kérnek áldást, mindenki kap egy kis szenteltvizet a fejére és a kezébe. Itt is nagyon fontos, hogy senki se maradjon ki a vízszórásból, az áldásból. Nagyon érdekes, milyen tisztelettel bánnak a családtagok a pappal, akinek még egy közös fotóhoz is oda kell állnia az autó elé a családdal! Miután a munkája véget ezzel ért, minden családtag kezet fog vele, a családfő pedig egy kis aprópénzzel köszöni meg a szolgálatait. Az egyik tiszteletes a reverenda alatti farmerjébe gyömöszöli a pénzt, amíg átsétál a következő autóhoz, a másik csak a kezében gyűjti a többi apróval együtt. A következő autónál minden kezdődik elölről…

A család feladata itt még nem ért véget, az egész autót be kell szórniuk konfettivel! Az a legjobb, ha a konfettit a szenteltvíz a karosszériára és a szélvédőre ragasztja - így talán az áldás is hosszabb ideig megmarad az autón. Ezután meg kell gyújtani egy csomag petárdát, azt a típust, ami százat durran 3 másodperc alatt. Szerintem ennek az a feladata, mint a szilveszteri petárdáknak, elriasztja a rossz szellemeket. Ezután vagy el kell törni a kocsi elejére kötött pezsgőt, vagy körbe kell locsolni a kocsit egy kis felrázott sörrel. Más családok eleve több sört áldattak meg a pappal, ezeket most a kocsi mellett kényelmesen elfogyaszthatják.

Ha a petárda és a konfetti megvolt, akkor a papot hiénacsapatként követő kegyszerárusoktól tudnak a családtagok szerencsehozó függőt vagy egy köteg játékpénzt venni. A függőt a tükörre lehet akasztani, a pénzt az ablaktörlő alá teszik. A többi kegyszer közül csak a Mária szobrot ismertem fel.

Ezzel véget is ért a szertartás. A sietősebbek ilyenkor már el is hajtanak, mások kis ünnepként élik meg a dolgot, még akár órákig iszogatnak, beszélgetnek, fotózkodnak az autó mellett.

Klikk: Térkép Képtár

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Az Igen, talan igy