Mindennapi küzdelmeink

Kezdünk fáradni itt Argentínában. Na nem az utazásba, mert az kényelmes és gyors, hanem az életünket naponta megkeserítő apró bosszúságokba. Nem mondom, hasonló hülyeségeket láttunk már szerte a világban, de itt hatványozottan van több belőlük, látnivaló jóval kevesebb, így nincs, ami kárpótoljon.

Mintha minden jobb napokat is látott volna az országban, és mintha ezek romjain élnének a helyiek. A gazdaság az ezredforduló előtt szárnyalt, a pesót egy az egyben váltották az amerikai dollárral. Aztán 2001-ben némi pénzügyi machináció eredményeképpen összeomlott a gazdaság. A pénz értéke a negyedére csökkent, és azóta is csak 1:3-ra sikerült megerősödnie a dollárhoz képest, ami a dollár gyenge szereplését figyelembe véve nem olyan nagy szám. Rávilágít az itteni közállapotokra az a tény, hogy az előző elnök, Menem, akit az emberek a mai napig a felelősnek tartanak a gazdasági bukásért, és aki ellen évekig nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben (amit szövetségi ügyészség csak mostanában ejtett), és akinek sikkasztás és adócsalás gyanúja miatt még bíróság elé kell állnia – nos, ez az ember indul a 2007-es elnökválasztáson!

Szóval a gazdasági helyzettel meg lehet magyarázni, hogy miért van az, hogy a legjobb helyeken levő éttermek vécéje is olyan, mintha 2001 óta nem nyúltak volna hozzá (a takarítást is beleértve), de a pénzen kívül egy csomó minden csak hozzáállás kérdése. Pl. én elfogadom, hogy a spanyol az világnyelv, és aki egy világnyelvet beszél, az minek tanuljon másikat :P, de hogy egy utazási irodában szinte felháborodva utasítsák vissza a kérdésemet az esetleges angol nyelvű kommunikációval kapcsolatban, az már megdöbbentő. A múzeumoknak is csak kis részében vannak angol feliratok, pedig a tapasztalataink szerint több külföldi jár oda, mint argentin!

Itt valahogy a jegybank sincs toppon. Nincs elég aprópénz az országban. Ez Buenos Airesben volt a legfájóbb, ahol a buszok viszont csak apróval mennek, az automata nem fogad el mást. Aprót szerezni viszont nehéz feladat. Minden újságos standon, trafikban kint van a felirat: „Pénzt nem váltunk”! A visszajárót gyűjteni nem könnyű, ugyanis a kávézókban, taxikban stb. illik otthagyni az aprót. Volt úgy, hogy inkább kilométereket gyalogoltunk, mintsem hogy megvegyük a harmadik csokit a visszajáró fillérekért.

Szállások. Reggel hatra érkeztünk az egyik jobb napokat látott (ma már inkább szocreál jellegű) hotelbe. Az éjszakai portás fiatal srácot úgy csengettük ki az ágyból, elég kómás volt szegény. Mutatta a szobát, és amikor kérdeztük mennyi, 60 felelte… vagyis nem, 50. Még háromszor rákérdeztünk, biztosan 50-e a szoba, nem per fő stb. Annyi, annyi, nyugtatott meg, majd begyógyult szemekkel beírt minket az előző napra. Ez persze csak akkor derült ki, amikor fizetni akartunk az utolsó napon, és a néni mindenáron 3 éjszakát akart nekünk elszámolni. Fel is hívta a másik portást, hogy tényleg kettő-e az a két éjszaka, de a kulcsemberrel, a sráccal nem beszélt, így nem tudtuk tisztázni magunkat. Végül morogva elfogadta a két éjszakáért járó pénzt. Azt azért még hozzátette, hogy így is, úgy is jól jártunk, mert általában 90-ért szoktak kiadni egy szobát… Most én érezzem magam szarul, mert nem beszéli meg az alkalmazottjával, hogy mennyiért is lehet kiadni egy szobát?! Meg hogy nem tudja/akarja felhívni mobilon, és tisztázni a félreértést? Rajtunk kívül amúgy még ketten laktak a 15 szobás szállodában, szívesen megkérdeztem volna őket, hogy ők 90-et fizettek-e?

Máskor az interneten foglaltunk szobát 3 napra. Távozáskor megint csak isten bizonyra kellett erősködnünk, hogy mi mind a 3 napra kifizettük az előleget, és hiába szokott mindenki csak 1 napra befoglalni, mi bizony 3 napra tettük! Miért nem lehet ezt ellenőrizni valamilyen rendszerben? Már úgy voltam vele, hogy félretolom a lányt a számítógéptől, és megmutatom neki az elektronikus számlát a saját levelesládámban!

Sok minden szinte a fejetlenségig szervezetlen. Rengeteg busztársaság bonyolítja le ezt a hatalmas forgalmat szerte az országban, de nincs egy központi menetrend, még az adott városra sem! A jegyirodák mindig egymás mellett vannak a buszpályaudvarokon, és mindegyik társaság kínálja a maga célállomásait és indulási időpontjait. Bár van egy központi felügyeleti szervük, de ennek tevékenysége kimerül a panaszkezelésben és esetenként egy-egy lepukkant információs pult fenntartásában – egy fél A/4-es oldalnyi menetrend összeállítására már nincs erejük! Ezért van az, hogy ha busszal akarsz eljutni valahova, a pályaudvaron mindegyik társaság irodáját végig kell járnod, és megtudakolnod, mikor indítanak járatot a célod felé. Szerencsére a feliratokból általában kiderül, hogy az adott iroda hova szállít, így neked már csak a mikort kell megkérdezned. Városonként általában 15-40 jegyiroda van, de Buenos Aires-ben a központi pályaudvaron ez a szám kilencvenvalahány… Na jó, ott annyit segítenek, hogy régiók szerint csoportosítva vannak. :)

Most legutóbb Cordobában megörültünk, mert a szállásunk kínált jegyárusítást a nagyobb városokba: hurrá, nem kell kizarándokolnunk a pályaudvarra, és a szokásos kanosszát végigjárni! Persze amikor foglalni szerettünk volna, kiderült, hogy a kompjuteres rendszer éppen nem működik… Amikor végül megveszed a jegyet, akkor arra az van írva, hogy a busz a 3A9 számú peronról indul – egy olyan buszállomáson, ahol egyesével növekedve 1-től 40-ig vannak számozva a peronok… Semmiben sem lehetsz biztos.

Apró hülyeségek:
· A jegyvásárlásnál szépen leírják, hogy Moncs vega kaját kér, aztán a buszon csak néznek a srácok, hogy mit is akarunk tőlük. Már tudjuk, hogy nincs vega menü, csak viccből próbálkozunk, hátha egyszer... :)
· A gyönyörűen felújított, 400 éves műemlék épület elé egy méterrel be van betonozva egy oda semmilyen módon nem illő, modern utcai lámpa – ami persze nem világít.

· A buszokon a filmeket sokszor hang nélkül adják. Minden ülésnél van viszont fejhallgató aljzat (a legmodernebb buszokra gondoljatok!), de ezek nem működnek.
· Az 50 és a 25 centávós érme szinte megszólalásig hasonlít egymásra, mindig forgatnod kell őket, hogy látsszék az írás, különben gőzöd sincs, mennyit fizetsz.

· A bevált internetes („globális”) progik nem működnek erre az országra. Az időjárás-jelentés napos időt jósol akkor is, ha kint szakad az eső, vagy 15 fokkal van hidegebb, mint az előre jelzett. A naponta frissülő valutaváltóm vagy 20-25%-kal felülértékeli a pesót a valódi értékéhez képest – szerintem ebben is a korábbi elnök keze van! ;)

Azt azért mindenképpen meg kell említsem, hogy az emberek többsége itt is nagyon kedves és segítőkész. Nem is velük van gond, hanem a rendszerrel.

Asszem nem kéne mellre szívnom ezeket az apró bosszúságokat, ez Dél-Amerika. Ezek után azért kíváncsian várom Bolíviát és Perut… :)))