Erodkent emelkedik ki a surubol a feher kobol faragott Jain templom. Magas falai folott gazdagon diszitett sikharak (szentely-kupolak) tornyosulnak. Lepcsoin szinesen oltozott indiaiak sietnek felfele, a bejarat fele - sok jainista zarandokol ide, Ranakpurba, India egyik legnagyobb es legfontosabb Jain templomaba a Diwali otnapos unnepe alatt.
Belepve az epuletbe, szembetalaljuk magunkat a kozepen elhelyezkedo fo oltarral. Elotte a hivok imadkoznak, a foldon ulve "aldoznak", kis, szines zsamolyokra rizst szornak, abbol mindenfele jelet formaznak. (Az egyetlen amit felismertunk a svasztika, a vegtelen ido, a folytonossag jelkepe.) A zsamolykara mandulat, kokuszdiot tesznek, gyertyat gyujtanak, s kozben hajladozva imat mormolnak.
Jain szerzetesek surognek-forognak a hivok kozott. Egyikuk egy kb. 40 cm. hosszu, s 20 cm. szeles szantalfa(?) ronkot "gyalul" egy kicsit erdes alju fem talban. A surolastol egy kis nedut ereszt a fa, ezt a szerzetes tenyerevel feltorli es egy mozdulattal apro fem talkaba keni. A hivok nemi rupiaert cserebe kapnak 1-1 pici talat, majd az oltarhoz mennek, bemutatjak aldozatukat, a sarga szinu szantallevet pedig a szentelyben ulo szoborra kenegetik.
A nagy termet feher marvanybol faragott oszloperdo zsugoritja. 1444 - kulonbozo mintaval diszitett - oszlop, lepcsok, teraszok, imafulkek, erkelyek s elefantszobrok tagoljak, teszik meg valtozatosabba a teret. Sehol egy sima felulet, minden faragott, mintas - mindez tiszta, feher marvanybol. Lenyugozo.
Mi itt-ott megalltunk, leultunk, s csak bamultuk az unnepelyesen feher epuletet es a benne nyuzsgo, kavargo , szines forgatagot.
Ez Ranakpur. Kihagyhatatlan. Udaipur varosatol eszakra 69 km, helyi buszjarattal 3 ora alatt megkozelitheto, a hosszu zotykolodesert pedig boven karpotol az 1439-ben epult templom, s az odaig vezeto utmenti valtozatos taj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése