"Vics kauntri szor?"

Bar akad turista boven, nem gyoznek betelni a latvanyunkkal. A mi kis csapatunk raadasul 2 kulonlegesseggel is szogal. Elsokent macska hosszu raszta tincsei lattan tukrozodik nemi ertetlenseg a helyiek arcan - raszta hajat Indiaban az un. baba-k [szent emberek, vallasi mesterek] viselnek. Aztan itt van akos, aki dagado izmaival kelt igen nagy feltunest a kis csenevesz indiaiak kozott. Mar tobbszor meg is szolitottak: "body building, sir?", "good physics!", vagy egyszeruen csak mutogatnak hitetlenkedve izmos vadlijara es szeles vallaira! :)

Kulonos erzes, hogy turistakent a helyi latvanyossagokat keresve, gyakran sajat magunk valunk a legnagyobb helyi latvanyossagga - legalabbis az itt elok szemeben. Olyannyira, hogy mig mi a tobb szaz, tobb ezer eves palotakat, templomokat, romokat fotozzuk, addig a helyiek minket vesznek celba a kameraikkal. De nem csupan minket akarnak megorokiteni, hanem leginkabb sajat magukat a mi tarsasagunkban. Multkor peldaul Jaipurban az egyik muzeum bejarata elott pozolt safival es velem egy hindu csalad hosszu percekig: hol a gyerekekkel az olunkben, hol csak az anyukaval vagy csak az apukaval kellett a kameraba mosolyogni. Aztan egy baratsagos kezfogas, sok-sok koszonom es mar bucsut is intunk egymasnak orokre. Ez a jelenet uton-utfelen megismetlodik es legtobbszor egy-egy gyermekkel a karunkban kell allnunk a sarat a vakuk kereszttuzeben. :)) "Foto?" kerdezik kedvesen mosolyogva es mar mutatjak is hova es hogyan alljunk, hogy tokeletes legyen a kompozicio. Aztan amolyan souvenirkent hazavisznek bennunket! :)

A helyiek tobbsege rendkivul baratsagos. Ez kulonosen a kisebb varosokra igaz, ahol ritkabban fordul meg turista. Aki egy kicsit is beszel angolul, az nehezen allja meg, hogy ha csak egyetlen "hello" erejeig is, de megszolitson bennunket vagy megrazza a kezunket. Akinek az angol jobban megy (es akad ilyen boven), attol a szokasos kerdesozon varhato: "which country, sir?", "married or boyfriend/girlfriend?", "your name?", "how do you like India?", "how long do you stay?", "your profession, sir?"... es sorolhatnam. Sot, egy helyi buszon utazva az is elofordult, hogy egy 2 sorral elorrebb ulo, nagyon szep indiai lany egy kis darab papirt nyujtott hatra es szerenyen mosolyogva arra kert minket, hogy adjunk autogramot neki!! Orulet! :)

Valahol olvastuk, hogy Indiaban jobb a megitelese a hazasparkent utazo turistaknak, mint az amolyan "boyfriend/girlfriend"-kent bemutatkozoknak. Igy aztan, ha akossal ilyen iranyu kerdest kapunk, habozas nelkul ravagjuk, hogy igen, hazasok vagyunk! :) (Szerencsere meg senki nem kerdezett ra, hogy akkor hol a gyurunk, mert erre vonatkozoan meg nem sikerult eppkezlab tortenetet kitalalnunk...) Es tenyleg, amint hitvesi voltunkra feny derul, szeles mosoly omlik szet a barna arcokon es talan meg kozvetlenebbul kozelitenek felenk...

Mondtam is mar akosnak, hogy ezt a hazassagot aztan olcson meguszta! A kis mazlista! :))