A fiuk grafomanok lettek

Valahanyszor kis szusszanasnyi idonk van, s ulunk valahol (szobank, vonat, stb.) elokerul a naplojuk es irnak, es irnak, es irnak...Nekem mar nem is maradt mas, mint hogy leirjam sajat, kulon bejaratu kis kalandomat. Tegnap elvesztem Agraban! Ejjel! Sotetben! Egyedul!!!

Az egesz azzal kezdodott, hogy elmentunk internet kavezot keresni. A hotelbol kilepve jobbra indultunk el, mert 4 evvel ezelotti emlekeink szerint arra nem messze van egy. De most nem leltuk! Ugyhogy a kovetkezo sarkon ismet jobbra fordultunk. Fekete alakok, "tabortuzek", arusok mellett haladtunk (persze elmaradhatatlan kiseroink altal kepezett utcai menet kozepen. "riksa sir, good price sir, internet! I know where is internet, come sir! Hej, hejj, hello sir, hello lady, rastamen! Nice ladies!...). A kovetkezo sarkon ujra jobbra fordultunk, s felismertuk: ez a MI UTCANK. Teszunk hat egy kort a "haztombunk" korul.Setalunk, setalunk, egyszercsak meglatunk egy feliratot: INTERNET. 40 rupia per ora. Szuper! 10-zel olcsobb, mint a szallason! SPOROLUNK!!! (1 rupia=5 HUF). Be is mentunk netezni.

Moncs es Lab fel ora alatt vegzett, mi meg maradtunk Maccsal. Am O egyszercsak felugrott mellolem, hogy ugye van nalam penz, neki MOST AZONNAL mennie kell, hivja a termeszet. (Nanaa, 2 pohar large banana lassi, azaz joghurtos bananturmix utan...!) Futolag meg odavetette, hogy mar itt vagyunk a szomszedban. Idom se volt, hogy felfogjam mi tortenik, mar magamra is maradtam a teremben. Par perc mulva en is vegeztem, fizettem, es elindultam.Az epuletbol kilepve jobbra fordultam, s folytattam utamat az eddig is jart iranyba, keresve hotelunk bejaratat. Mentem, mentem, hotelunk sehol. Kozvilagitas se. Nehany tabortuz pislakolo langja nem mondanam, hogy fenyarba boritja az utcat... Kutyakon lepkedek keresztul, ugrandozom a sotetben ezerrel szaguldozo riksak elol, s igyekszem lathatatlanul osonni a sotetben meg feketebbnek tuno, ijeszto, fogatlan, mosdatlan, az utcan csapatosan ogyelgo indiai hajlektalanok, koldusok mellett, kozott. Persze hiaba. Minden szem ram tapad, kialtoznak felem, riksasok ajanlkoznak, de en csa megyek, s keresem renduletlenul a hotelt.Egy nagyobb, fiatalokbol allo csoport elem all, hangos kialtasokkal korbevesz, elkapjak a karom, rangatnak... Lerazom oket magamrol s futolepesben tovabb haladok. egy korforgalomszeru sarokhoz erek. Na, most hogyan tovabb?"Melyiktok sotet utcaba menjek be? Meghogya szomszed haz! Macska, ha megerem, es visszatalalok, megfojtalak!"A mobilom is probaltam bekapcsolni, hogy Labiektol segitseget kerjek, persze pont akkor nem talalt hlozatot.

Ugy dontottem visszamegyek inkabb a netezo helyre. Siettem, nehany szakaszt kocogva tettem meg a helyiek zaklatasa miatt, aztan revbe ertem: ujra a netcafe fiatal,szimpi tulaja mosolygott ram. Megkerdeztemtole, megis merre van a tourist rest house,azaz a szallasunk, mire kedvesen balra mutatott: itt van, a szomszed haz az! Mint kesobb kiderult, nemcsak en nem vettem eszre, hogy mar elhaladtunk a hazunk elott, Labi es Moncsi eloszor szinten az ellenkezo iranyba keresteek a hotelt...