Flinders Ranges NP II.

Masnapra nagyobb turat terveztunk, ezert koran keltunk. (A fenebe, azt hinne az ember, hogy egy evig nyaral egy ilyen uton, erre ugyanannyiszor kelunk orara, mint otthon! J) Esos, borus reggel fogadott, csak remeltuk, hogy kitisztul az ido, mert hegyre menos "setat" terveztunk aznapra. Az eso azonban meg egy ora mulva is kitartoan szemerkelt, kezdtunk lemondani a tervunkrol. Keson indultunk el a kempingbol, lassan csorogtunk vissza a park kozpontja fele a 30 km-es murvauton, amikor meglattunk ket kengurut, amint az eso elol egy fa ala huzodtak. "Na, ezek sem szeretik az azott kenguruszagot!" – nevettem fel.

Ezen jol elrotyogtunk egy darabig, de aztan ahogy haladtunk tovabb, lattuk, hogy nem csak ez a ketto, de minden kenguru a fak ala huzodik ilyenkor. Orulet, nem is sejti az ember, maskor mennyi allat rejtozik korulotte a suruben, csak ilyenkor lehet mindet latni, pont esoben! Rengeteg fotot csinaltunk, de meg igy is csak a kenguruk felet, harmadat tudtuk megorokiteni. Mire a park kozelebe ertunk elallt az eso, ekkor jott a masodik meglepetes: a kenguruk kijonnek az utra inni! Az ut kozel es tavol az egyetlen vizszintes felulet, ami meg is fogja a vizet, ezt hasznaljak ki ezek a kis okosok. Ebben a parkban meg az atlagnal is jobban hozzaszoktak az allatok az ember jelenletehez, volt ugy, hogy 3 meterre megkozelitettuk kocsival az ivo ugri-bugrit, mire hajlando volt arrebbmenni.

A park kozpontjaba erve leparkoltunk, majd rovid tanakodas utan ugy dontottunk, a keses ellenere nekivagunk a kinezett turanak, majd jol kilepunk. Az utvonal 600 meter szintet lekuzdve egyenesen folvisz a Flinder Ranges (Flinders terseg) legmagasabb csucsara, a St Mary-re. A hegyseg egy szinte tokeletes kort alkotva koruloleli a Wilpena Poundnak nevezett kis belso, lapos reszt. Az utvonal kivulrol kozeliti meg a hegyseget, majd a csucsrol egy szep nagy ivet leirva a Wilpena Pound-ba ereszkedik vissza, es 22 km elteltevel visszaerkezik a kiindulopontra. 360 fokos korpanoramat igert a csucsrol a leiras, es ugy nezett ki, meg is van ra minden eselyunk, hogy ebbol lassunk is valamit!

Ugyanez a turaleiras a terseg legkemenyebb utvonalanak irja le a St Mary-t, amit azert szerencsere atlagos eronlettel es nemi turatapasztalattal meg lehet csinalni. Ugy gondoltuk, ezeknek birtokaban vagyunk, ezert magabiztosan vagtunk neki az utnak. A csucsra felvezeto 6 km-es szakasz elso felen szinte semmi sem tortent, enyhen emelkedve egy erdoben setaltunk. "Hogy lesz ebbol csucs?" – morfondiroztam magamban. Hat megtudtuk nem sokkal kesobb, az osveny fordult egyet, es szinte nyilegyenesen nekiindult a hegynek. Izzaszto masfel ora kovetkezett, ahogy a meredek, koves osvenyen kapaszkodtunk, masztunk felfele - annal is inkabb, mert kozben a nap is kisutott, megmutatva, hogy ha kitartoak vagyunk, milyen kilatas is varhat rank nehany szaz meterrel feljebb.

Es tenyleg: ha nem is verofenyes napsutesben, de viszonylag napos idoben csodalhattuk meg az alattunk eleterulo Flinders terseget. Miutan kibameszkodtuk es -fotoztuk magunkat, keszittettunk egy nem tul jol sikerult kozos csucsfotot egy ausztral sraccal, elindultunk visszafele a hosszabbik uton. Ez az ut egyenletesen ereszkedett vissza a volgytalpra: a kopar sziklak utan cserjesben, majd egyre magasabb fak kozott setaltunk, aztan nehany tisztas es egy szep folyomeder utan visszaerkeztunk a parkoloba. Rendesen elfaradtunk, nem vagyunk mi hozzaszokva ennyi gyaloglashoz! ;)