Flinders Ranges NP I.

Tegnap kora delutan erkeztunk meg a Flinders Range Nemzeti Parkba. Gyorsan megvettuk a parkbelepot a bejaratnal felallitott kis fedett pultnal. Ez itt ugy megy, hogy a pultnal felveszel egy boritekot, arra rairod a kocsi rendszamat, a belepes datumat, beleteszed a penzt, es bedobod egy lezart ladaba. Az ausztralok alapvetoen becsuletesek, ill. a belepo nekik nagyon olcso, ezert nem kell or meg kapu a bejarathoz, a becsuletkassza eleg jol mukodik. Hogy azert ne csak a latogatok lelkiismereten muljon a bevetel, ezert a kitoltendo boritekon van egy levalaszthato resz, amit a szelvedo moge kell tenni, igy jelezve, hogy befizetted a belepot. Ugyanilyen boritekon kell fizetni a kempingdijat is.

Gyorsan elszaguldottunk parkokban megszokott hol jo, hol rossz minosegu murvauton az aznapra kinezett turautvonalhoz. Azaz csak szaguldottunk volna, de elneztuk az egyik keresztezodest, igy tultoltuk vagy 20 kilometerrel. Sebaj, gyorsan visszafordultunk es mar tenyleg a celunk fele robogtunk!

Tenyleg lehet robogni az itteni utakon, a pomazi Klapka Gyorgy utca minosegileg meg sem kozeliti ezeket a murvautakat! Azon kettesben alig lehet vegigmenni a lengescsillapitok komoly karositasa nelkul, ezeken meg szinte nincs is katyu, helyette a felulete kopik meg valahogy, vagy inkabb felbordasodik, ami csak a komfortfokozatot csokkenti, de haladni azert lehet rajtuk! A bordasodast az autok kereke okozza, gondolom ezert van az, hogy a bordak altal keltett razkodas pont eltalalja a kocsi rezonanciafrekvenciajat – ugy razza a karosszeriat, mintha az minden pillanatban darbjaira akarna szetesni, minden csavart kulon hallasz zorogni a kocsiszekrenyben! Minel lassabban mesz, a kocsi annal jobban razkodik. Gyorsan kell menni, akkor szinte csak a bordak tetejen suhansz, a razkodas elviselheto, csak kanyar ne jojjon, a kocsi szinte uszik, annyira nincs kapcsolata az uttal! Rally ole! J

Hamar a parkoloba ertunk, osszeszedelozkodtunk, es nekivagtunk a kinezett 7,5 km-es utnak a Bunyeroo folyo volgyeben. Egesz nap borus volt az ido, ezert is valasztottunk ezt a szakaszt, itt nem kell messzire latni, es meg borult idoben is lehet jo kepeket csinalni. Erre raerositendo, megint szemerkelni kezdett, ahogy elindultunk. Nem hatraltunk, csak lesz ez jobb is, gondoltuk. Es tenyleg, nehany percnyi szemerkeles utan tisztulni kezdett, meg a nap is kisutott! Vigan rugtuk a port a mederben. Mert viz ugye nincs ilyenkor, csak eso utan, amig a fold el nem szivja. Szep igy is mindenesetre. Ennel mar csak a Mungo-to a viccesebb, amiben tizezer eve nem volt viz, de ez egy masik tortenet! J

Valoszinuleg a folyovolgy es a paras idojaras okozta, de eleg sok volt a legy. Eleinte meg jol birtuk oket, nem akartak folyton a szemunkbe, szankba maszni, de aztan ahogy haladtunk, valahogy egyre tobb legyunk lett! Mar nem fertek olyan jol el a vallunkon, taskankon es a fejunk tetejen, egyre tobb perpatvar zummogott a fulunkben, es a helyukrol kitaszitottak az arcunkon akartak megpihenni. Ezt nem sokaig birtuk, elokerultek a legyhalok. Most mar ugy neztunk ki, mint a kirandulo bankrablok, de nyugtunk volt egy darabig legalabb! J A legyhaloban turazas masik elonye, hogy mas turazokkal talalkozva azok szo nelkul atadjak a vizuket es a szendvicseiket. Na jo, ez nem igaz! ;))

Szep volt a folyomeder, a part nehol megemelkedett, egy-egy kisebb sziklafalba csapott at, maskor csak bekesen hullamzott, kenyelmesen emelkedve a kornyezo dombokig. Ilyenkor Moncs megy elol, a tajat, allatokat furkeszve, en meg le-leszakadva fotozgatva jovok utana. Mos is igy volt, a setank kozepe fele intett, ovatosan jojjek, nehogy elriasszam az uj felfedezest! A sziklafalon egy sargalabu sziklakenguru (Yellow-footed Rock-wallaby) ugralt felfele, majd a biztonsagosnak tartott tavolsagban megallt. Egymast furkesztuk. En fenykepeztem, szerencsere o nem. J Ez a felenk, ritka faj kitunoen alkalmazkodott a hegyi kornyezethez, a hatso laba a koveken valo kapaszkodashoz idomult, kitunoen egyensulyozik – a hegyi kecskeket megszegyenito ugyesseggel ugral a meredek sziklafalakon. A mienk szerencsere nem volt olyan nagyon felenk, igy sikerult egy-ket jo kepet keszitenunk rola. A kozeleben ugralo siheder kolyke szemermesebb volt, egy sziklaperem moge huzodott, igy nem lett megorokitve.

Egy jo ora elteltevel elerkeztunk a folyovolgy elejere, ahol a volgy szetterul, es a "folyonk" szimpla patakkent csordogal tovabb. Eppen visszafordultunk volna, amikor ket tevet fedeztunk fel fak kozott! Valoszinuleg vadak voltak, a teve az egyik azon allatfajok kozul, amit a feher ember hurcolt be, aztan azok elszabadultak, es elszaporodtak.

A teveket a kontinens kozepen elterulo hatalmas, athatolhatatlan sivatagok atszelesehez hoztak be meg a 19. Szazad vegen. Az elkoborolt peldanyok remekul feltalaltak magukat, ma mar tobb ezer (ha nem tizezer) vad teve el a belso, szaraz teruleteken, nem kis fejtorest okozva ezzel a honos allatokert aggodoknak.

A teveket is lefenykepeztuk, majd visszaindultunk az auto fele. A legyeink nem tagitottak, de az autohoz erve ugyesen beslisszoltunk a fulkebe, kirekesztve a nem kivant tarsasagot. A legkitartobbak a tukron utaztak velunk a kempingig, de a kozelgo este menekulesre kesztette oket is. Szerencsere ebbe a kis felreeso kempingbe aznap ejjel mas turazo nem jott, igy Monccsal egy kellemes (legymentes) estet toltottunk el egyutt. Amolyan legyottot! ;))