Tiptop kis szállásunkhoz fejedelmi reggeli jár, amit nagy élvezettel fogyasztunk el a teraszunkon. Közben gyönyörködünk a kertben, a virággal borított bokrokban, a szépen zöldellő pázsitban, a szomszéd házikó faragott zsalugátereiben... Ezt a reggelt nem kapkodjuk el. Nemsokára megjelenik Kocsó is, leül az asztalunkhoz beszélgetni.Közben képeket nézegetünk, válogatunk a laptopon.
Mikor megunjuk, elindulunk sétálni, körülnézni Ubudban. Kellemes, nyugodt kisváros. Turistás, de mégse áraszt siófoki hangulatot, csak a piacon támad az embernek vásári bazár érzése – de ott ez azért megengedhető. Az utcákban kertes házak sorakoznak, a vörös téglából kirakott kerítés mögött minden házikó mellett megbújik egy templom, vagy egy szentély. Az LP segítségével végre megértjük, mit jelképez az oszlopok tetejére faragott, színes napernyővel védett „kisszék”. Ez Bhrama, Vishnu és Shiva trónja – a balinéz hinduk ugyanis, mint megtudtuk, nem szokták e hármast ábrázolni, csak az üres trónjuk figyelmeztet mindenkit állandó jelenlétükre.
Ebédünket egy padangos helyen költjük el. Hogy mi is az a Padang? Az olyan kajázókat hívják így, ahol, ha bemész, leültetnek, majd néhány perccel később terülj-terülj asztalkám szerűen elkezdt roskadozni az asztal a különféle ételektől. Te pedig eszel amelyikből eszel, annyit amennyit akarsz, s végül csak azt kell kifizetned, amit elfogyasztottál. Ezeket a kajáldákat onnan lehet megismerni, hogy a kirakatukban több sorban virítanak a tányérokon a még reggel elkészített ételek, halak, husok, zöldségek, tojás... Az indonézek ugyanis állítólag egy nap ugyan azt eszik reggel-délben-este, a háziasszony reggelire elkészíti az 5-6 féle főételt (a köret mindig rizs), s az egész család ezt eszi egész nap. Hidegen. Ráadásul úgy készítik el az ételt, hogy egy nap alatt, hűtés nélkül nem romlik meg ebben a borzasztó melegben sem!
Ebéd után a helyi képzőművészeti termékeket szemléljük meg alaposabban. Festmények, maszkok, kő- és faszobrok... Mindent fel tudnánk vásárolni! Hihetetlen szép dolgokat lehet találni Indonéziában, és nem is nagyon kell keresni... Csak hasraesel bennük az utcán... Hazafelé átvágunk a piacon (nem tehetünk róla, hogy – vesztünkre – attól fél percre található a szállásunk), ez a fél perc elég az árusoknak ahhoz, hogy Kocsót és Macskát egy-egy bő nadrággal gazdagítsák.
Este még a kerti teraszunkon ülve folytatjuk a képválogatást, vacsorázni csak a közeli Arjuna utcácskába szaladunk át, ahol 17.000 rupiáról – egy véletlen félreértésből kifolyólag – lealkudom a spagettit 10.000 rupiára. A finom vacsi után hamar álomba merültünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése