Gumiido 2.

Korabban ott fejezodott be az elso gumiidos tortenet, hogy Jakartaban nagy nehezen megvettuk a repulojegyeket a Bali-Jakarta, Jakarta-Batam (~Singapore) utvonalra. Ez a bejegyzes pedig a repules gyonyoreirol szol majd! J

A repulest megelozo napon, ejjel 11 korul ertunk a Kuta beach-en kinezett szallasunkra. Termeszetesen a legolcsobbak egyiket neztuk ki, de ennyi penzert azert jobbra szamitottunk - a szobak dobogosak lettek az altalunk rendezett "Legmocskosabb Szallok" haziversenyen.

Kb. 4 ora alvas utan reggel f4 korul keltunk. A Bali-Jakarta jegy reggel 6:05-re szolt, es a jegyre itt is ra van irva, hogy egy oraval az indulas elott kint kell lenni a repteren. Ezt meg felul is multuk, mert mar f5-kor a bejaratnal toporogtunk. Tenyleg csak toporogtunk, mert a repter meg zarva volt, az orok csak a dolgozokat engedtek be!

Leultunk, vartunk. Gyanus volt, hogy a monitorokon nem talaltuk a jaratunkat, de turelmesek voltunk. Fel ora elteltevel kinunkban mar megmutattuk a jegyet az oroknek, hogy ugye jo helyen vagyunk, a Kuta Beach repter ugyanaz, mint a denpasari repter? Az orok bologattak, hogy ezek a jegyek ide szolnak, csak meg nem mehetunk be. Megneztuk az LP-ben is, Balin tenyleg csak egy repter van. OK, egy para kilove.

Fel 6 fele mar elkezdtunk komolyan gyanakodni, hogy mi nem fogunk 6-kor innen elrepulni. Ekkorra mar reg be kellett volna csekkolnunk, sot a gepen kellett volna ulnunk! 6:10 fele vettem eszre, hogy mar nem csak kosztumosok es kituzosok szallingoznak befele, hanem egy-egy borondos is – nna, ezek jol nem szoltak a kint varakozoknak, hogy lehet menni!

Bemegyunk, rohanunk a becsekkolos pulthoz. A jegyunk a Mandala legitarsasag gepere szolnak, de a csaj kozli, hogy sajnalja, de a jaratunkat toroltek, hat nem adtunk meg ertesitesi telefonszamot?! Amugy megadtunk, de nem hivtak - nincs mar eronk vitatkozni sem. Megker, hogy faradjunk a Mandala irodaba, o nem tud tobbet segiteni.

Az irodaban elpanaszoljuk, hogy nincs jaratunk, de csatlakozasunk van Jakartaban, sietnenk. Az egyik fazon megnezi a jegyunket, elkeri az utleveleket is, terul fordul, es visszajon 4 beszallokartyaval a Batavia tarsasag 8 oras gepere. Ooo, megiscsak mukodik itt nehany dolog!

A 246 millios orszag 17 508 szigetbol all, amibol 6000
lakott. A szigetek osszterulete 1,9 millio negyzetkilometer, tobb mint ot
Nemetorszagnyi hatalmas teruleten szetszorva. Ezek utan nem meglepo, hogy a
legikozlekedes itt fontos szerepet jatszik: az orszagban 668 repuloter van,
amibol 161 le is van betonozva.

Itt is jelen vannak az olcso belfoldi legitarsasogok, bar a biztonsagi kovetelmenyek messze nem olyan szigoruak, mint otthon, Europaban, itt a gepeken es a szemelyzeten sporolnak... Az Adam Air-nek van az egyik legrosszabb statisztikaja, de az indonez Kozlekedesi Miniszterim felmerese szerint, a tobbi legitarsasag sem sokkal jobb naluk. A megvizsgalt 20 szallitmanyozo es utaztato legitarsasagbol 7 csak a minimalis biztonsagi kovetelmenyeknek felelt meg, de a maradek 13 (koztuk a nemzeti legitarsasag, a Garuda) is csak a kozepes szinten teljesiteti a repulesbiztonsagi eloirasokat.

Az also kategoriaba kerult tarsasagok 3 honapot kaptak a sztenderdjeik javitasara, ha ez nem tortenik meg, visszavonjak az engedelyuket.

A Mandala a kozepesen biztonsagos kategoriaba tartozik, a Batavia, amire jegyet kaptunk, az also kategoriaba. Nem orultunk, de legalabb nem AdamAir! A jegyvetelnel fontos szempont volt, hogy lehetoleg ne, vagy minel kevesebbet repuljunk az AdamAirrel. A kinezett Bali-Jakarta jaratra csak negy hely volt, amit Kocso nem is bant, mert igy egy ket oraval kesobbi jarattal utazhatott.

A repules kellemes, esemeny nelkul erkezunk meg Jakartaba. Tranzitot csak nehany tarsasag kinal, a mieink nem, tehat csomagfelvetel, ujra kifzetjuk a repteri illeteket, atporoszkalunk az indulasra. Ket es fel ora mulva indul csak a gep, hat varunk. Vagy ket ora mulva megerkezik Kocso is, egyutt megyunk at a beszallasra. Mindenki kap egy tesztalevest, mint kajat, 'sajnos' csirkes, igy nekem harom is jut. J Varunk. Neha a hangosbemondoban mondanak valamit, de nem ertjuk mi az. Vegul 1,5 oras(!) kesessel megkezdhetjuk vegre a beszallast.

Monccsal a szarny folott kaptunk helyet, nem latunk semmit, de legalabb biztonsagos. Gondolom az atlagos 0,001% helyett 0,0015% az eletbenmaradasi eselyunk lezuhanas eseten - biztato! ;)) Az utazas sima, egyedul a leszallasnal korrigal egy hatalmasat a pilota: mar kint vannak a fekszarnyak es a kerekek, amikor egy eles kanyar jobbra (a szarnyak hegye majdnem surolja a fakat), majd vissza balra, es mar le is szalltunk. Mintha eltevesztettuk volna a kifutopalyat vagy 100 meterrel! Legutobb a mekongi hajos koccanasnal ijedtem meg ennyire…

Innen mar szinte olajozottan megy minden: 20 perces alkudozas a taxisokkal, hogy melyik kikotobe is akarunk menni, majd ott gyors jegyvetel a kovetkezo kompra. Minden gyors es olajozott, latszik, hogy kozel van Singapore! Fel ora mulva mar a kompon ulunk, ami elkepeszto sebesseggel ropit a singapore-i kikoto fele, egy gyors egynapos villamlatogatasra a vilag egyik bevasarloparadicsomaba.

Kocsoval meg nyomunk egy utolso vacsorat. Jol erezte magat velunk, az egy honap igyekezett nem gondolni arra, hogy egyszer vissza kell mennie dolgozni… A vacsi utan elbucsuzunk tole, majd a hazakuldendo cuccainkkal megtomott hatizsakja alatt roskadozva eltunik a metroaluljaroban. Ket nap mulva jon tole a mail, gond nelkul hazaerkezett, csak egy-ket kis faszobrocska peneszedett be az ut alatt.