Gumiido (Jakarta, Indonezia)

Ma delelott izelitot kaptunk az laza indonez munkamoralbol. Az LP csak gumiidonek hivja a hataridok, menetrendek meglehetosen rugalmas kezeleset, amivel itt talalkozhat az utazo.

Tortent pedig, hogy tegnap este talalkoztunk Safi egyik volt kollegajaval es a felesegevel. Mokas volt, amikor a megbeszelt helyen, egy etteremben osszefutottunk: ok lazaban, de csinosan, mi pedig a szokasos szakadtban kozelitettunk. A legdurvabb en voltam, a rongyos shortomban es a kifakult, atizzadt trikomban - meg jo, hogy a legkondi miatt vittem egy polot, amivel egy picivel szalonkepesebbe varazsoltam magamat az etteremben. Vendeglatoinknak - igazi diplomatakent - szemuk sem rebbent, amikor bemutatkoztunk, csoves kinezetunk ellenere baratsagosan udvozoltek bennunket.

Agi es Andras remek tarsasagnak bizonyultak, sok erdekes sztorit meseltek az itteni es korabbi tapasztalataikrol. Mindketten az itteni magyar kovetsegenen dolgoznak, Andras itt a kulgazdasagi attase. Amikor a kovetkezo napi terveinkre terelodott a szo, hogy megyunk a Jakartatol egy oranyira fekvo Bogorba, lekesen meseltek, milyen remek vadaspark van ott. Teljesen felcsigaztak, foleg akkor, amikor, felajanlottak, hogy elkisernek, elvisznek minket masnap a vadasparkba! Orommel fogadtuk el a felajanlott autos szafarit!

Masnap delelottre beszeltuk meg a talalkat a szallasunknal. Volt viszont meg egy programunk is aznap reggelre, meg kellett valtanunk azt a ket repjegyet, amivel az Indoneziai kalandunk vegen fogunk Balirol Jakartan at Szingapurba repulni. Egy kis utazasi irodaban mar korabban vegigzongoraztuk a lehetosegeket, a ket tulajdonos profin, gyorsan es pontosan valaszolt minden kerdesunkre, fejbol nyomtak a jaratindulasokat, pillanatok alatt ellenoriztek telefonon a szabad helyeket - es meg olcsok is voltak! Mindenkeppen naluk akartuk megvenni a jegyeket, de az elozo napi tapasztaltakbol mar tudtuk, hogy nem nyitnak ki reggel 10 elott.

Mar 9:55-kor ott toporogtunk az iroda bajaratanal. Jott egy helyi emberke, o is vart velunk egy darabig, kozben elmondta, hogy ilyenkor, szezonon kivul altalaban kesobb nyit az iroda. Aztan el is ment, gondolom tudott jobb helyet is a varakozasra. Mi nem birtuk tovabb, mert kozben Andras is befutott a kocsival, (sajnos egyedul, Agi nem tudott velunk tartani), ezert inkabb atmentunk a nagyobb, ejjel-nappal nyitva tarto utazasi irodaba. Tudtuk, hogy az itteni alkalmazott lanyok se nem beszelnek annyira jol angolul, se nem gyorsak, de hat csak nehany jegy kiallitasarol van szo, nem lehet gond!

Ami viszont utana jott, arra azert nem szamitottunk! Letettuk elejuk a masik iroda arajanlatat, konkret idopontokkal, epp csak a jaratszam nem volt rajta, kb. tiz percre saccoltuk a tiz jegy kiallitasat. Hat nem igy tortent. Hamar leellenoriztek ugyan, hogy van-e jegy a jaratokra, de csak olyan negyed ora alatt esett le nekik, hogy mi meg is akarjuk venni a jegyeket, most! Komolyan megbonyolitotta a helyzetet, hogy az egyik viszonylatban csak negy jegy volt az ot helyett a kinezett jaratra, igy negy Mandala es hat Adamair jegyet kellett kiallitani... :)

Elkezdtek osszeirni az adatokat, mi osszeszedtuk a penzt. Aztan a hetvenedik percben megorultunk, amikor egy A5-s lapon szep gyongy betukkel megkaptuk az osszes nevet es egyeb adatot, es kertek a penzt. Megvan a jegy, gondoltuk, pedig ez meg csak a szamla volt! Utana jott a penz megszamolasa (tovabbi tiz perc), majd a jegyek kezzel valo kitoltese. Bar jegyenkent kb. nyolc rovid rublikat kellett kitolteni, amik kozul a nevek voltak messze a leghosszabbak, de ez eltartott tovabbi negyven percig. A vegen mar ott tartottunk, kivesszuk a kezukbol a tollat, es ket perc alatt befejezzuk inkabb mi!

Vegul pontosan ket oraval a kezdes utan a kezunkbe kaparintottuk a jegyeket, majd a hozza tartozo boritekot mar meg sem varva kiviharzottunk az irodabol. A csomagokkal egyutt gyorsan bevagtuk magunkat a kocsiba, es elindultunk vegre a szafarink fele!