8-kor elindultunk a szállásunktól gyalog kb. fél óra távolságra lévő Nemzeti Múzeumba. Mégis sikerült addig szuttyognunk, míg végül fél 10 lett mire odaértünk. Szerencsére az ingyenes angol nyelvű tárlatvezetés, ami miatt így siettünk csak fél 11-kor kezdődött. A Múzeum és egy holland NGO kulturális örökségvédelmi szervezet közreműködésével jött létre ez a szolgáltatás, hogy hetente két alkalommal egy idegenvezető másfél óra alatt körbevezeti az érdeklődőket, röviden bemutatja Indonéziát, és felhívja a figyelmet a gyűjtemény legérdekesebb darabjaira. Esetünkben a tárlatvezető egy holland nő volt, talán kulturális antropológus lehet, 8 hónapja él Indonéziában és fantasztikusan jó „előadást” tartott. Egy helyi idegenvezetővel szembeni előnye egyrészt, hogy neki prímán értettük az angolját, másrészt pedig, hogy e számunkra idegen kultúrát, lévén ő is európai, a mi szemszögünkből tudta előadni, a számunkra ismeretlen dolgokat próbálta velünk megismertetni. Jártas volt mind a hindu mitológiában, mind a hinduizmus indonéziai változataiban, továbbá jól ismerte az indonéziában élő őslakos népcsoportok hitvilágát, szokásait. Rengeteg apró érdekességet mesélt, ugyanakkor nem untatott minket adatokkal, évszámokkal, hanem elmesélte egy-egy kiállított tárgy történetét, használati tárgyak esetében funkciójukat, ill. a köréjük épülő hiedelmeket. Sajnáltuk, mikor vége lett a vezetésnek – bár kellőképpen elfáradtunk a rengeteg új információ hallatán.
Délután kitaxiztunk a Jakartától kb. 20 km-re található Taman Mini Indonesia parkba. Sueharno ex-elnök ötlete volt, hogy egy helyen kiállítsák az Indonéziában élő különböző népcsoportok épületeit, népviseletüket, használati tárgyaikat, stb. Az indonéz „skanzenre” kb. két óránk jutott, ami igen kevésnek bizonyult!! Szivünk fájt, hogy nem tudtuk nyugodtan kiélvezni a változatos, igen exotikus házikókat. A legtöbbe már be se tudtunk menni, csak kívülről csodáltuk őket. De még így is nagy élményt jelentett a park, akár egy egész napot is el tudtunk volna itt tölteni. Sajnáltuk is Macskát, akinek munkája volt, így nem tarthatott velünk, a Nemzeti Múzeum után visszament a szállásra dolgozni. Kár volt kihagynia...
Estére szintén jó kis programunk kerekedett. A jelenleg Jakartában dolgozó Hrabovszki András kollegám és felesége, Ági elvittek minket vacsorázni, sörözni. Kivételes kényeztetésben volt részünk, isteni finom ételeket, s desszertet ehettünk, csapolt söröcskét kortyolgathattunk, és közben minden féléről beszélgettünk. Andrásék rengeteget tudnak mesélni Indonéziáról, a kultúráról, a látnivalókról, az ételekről, a mindennapi életről, a gazdaságról... Vagy éjfélig ültünk az étteremben, utána autóval várostnéztünk egy kicsit, majd megbeszéltük, hogy Andrásék másnap reggel értünk jönnek és elvisznek minket Bogorba. Voltak olyan aranyosak ugyanis, hogy felajánlották, hogy megmutatják nekünk a bogori szafariparkot, ahol, mint fő attrakció, kölyök állatokat lehet simogatni! Ezzel, a másnapi viszontlátás reményében elbúcsúztunk, s mindnyájan szépen hazamentünk alukálni...
Délután kitaxiztunk a Jakartától kb. 20 km-re található Taman Mini Indonesia parkba. Sueharno ex-elnök ötlete volt, hogy egy helyen kiállítsák az Indonéziában élő különböző népcsoportok épületeit, népviseletüket, használati tárgyaikat, stb. Az indonéz „skanzenre” kb. két óránk jutott, ami igen kevésnek bizonyult!! Szivünk fájt, hogy nem tudtuk nyugodtan kiélvezni a változatos, igen exotikus házikókat. A legtöbbe már be se tudtunk menni, csak kívülről csodáltuk őket. De még így is nagy élményt jelentett a park, akár egy egész napot is el tudtunk volna itt tölteni. Sajnáltuk is Macskát, akinek munkája volt, így nem tarthatott velünk, a Nemzeti Múzeum után visszament a szállásra dolgozni. Kár volt kihagynia...
Estére szintén jó kis programunk kerekedett. A jelenleg Jakartában dolgozó Hrabovszki András kollegám és felesége, Ági elvittek minket vacsorázni, sörözni. Kivételes kényeztetésben volt részünk, isteni finom ételeket, s desszertet ehettünk, csapolt söröcskét kortyolgathattunk, és közben minden féléről beszélgettünk. Andrásék rengeteget tudnak mesélni Indonéziáról, a kultúráról, a látnivalókról, az ételekről, a mindennapi életről, a gazdaságról... Vagy éjfélig ültünk az étteremben, utána autóval várostnéztünk egy kicsit, majd megbeszéltük, hogy Andrásék másnap reggel értünk jönnek és elvisznek minket Bogorba. Voltak olyan aranyosak ugyanis, hogy felajánlották, hogy megmutatják nekünk a bogori szafariparkot, ahol, mint fő attrakció, kölyök állatokat lehet simogatni! Ezzel, a másnapi viszontlátás reményében elbúcsúztunk, s mindnyájan szépen hazamentünk alukálni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése