Autos kalandok I.

Tortent egyszer, hogy az utolso benzincsoppjeinkkel sikerult elgurulnunk a legkozelebbi varosig, a 2000 fos Orbostig. Meg is talaltuk az egyetlen benzinkutat, ami egyben italboltkent is uzemel – a kossuk ossze a kellemeset a hasznossal ausztral modra! ;) Errol meg azt kell tudni, hogy Ausztraliaban nem lehet alkoholos italt kapni az elelmiszerboltokban vagy a hipermarketekben, erre a feladatra az un. Bottle Shopok (Palack Boltok) lettek kitalalva. Gondolom igy jobban kontrollalhato, ki es hogyan jut alkoholhoz.

Gyorsan teletankoltam a kocsit, de amikor be akartam zarni, hogy bemenjek fizetni, nem mukodott a taviranyito. Sebaj, bezartam kulccsal a kozpontit, majd a boltban abbeli oromunkben, hogy nem kellett tolnunk a kocsit, vettunk is egy hatos pakk Fostert, ilyet meg ugysem ittunk. Amikor ujra nyitni akartam a kocsit a kulccsal, valahogy nem fordult a logikus iranyba. Sebaj, megprobaltam ellenkezoleg! Arra ment, kicsit vonakodva, de hatarozottan fordult, csak a kozponti zar vart kattanasat nem hallottam Forditanam vissza a kulcsot (ugy latszik kettore zartam! ;)), de nem megy. Ket perc alatt mindket kulcsot tobbszor kiprobalva belattuk, hogy nem tudjuk kinyitni az ajtokat.

Ott alltunk a kis benzinkuton, a harom kut kozul az egyiket elfoglalva, kezunkben egy pakk sorrel, es nem tudtunk bejutni a kocsiba! Meg jo, hogy nem a puszta kozepen csinaltuk ugyanezt! Tanacstalanul jarkaltam korul a kocsit, amikor meglattam a hatso ajtot. Nem sok remennyel, de beleprobaltam a kulcsot. Csodak csodaja, nyitotta! Legalabb a sort be tudjuk rakni! ;) Atmasztam a csomagokon es probaltam bentrol nyitni az ajtokat, de nem engedelmeskedtek: nagy nehezen fel tudtam huzni mindegyiknel a gombot, de nem tortent semmi. Utolso mentsvarkent megprobaltam inditani a kocsit, bar ugy sejtettem az immobiliser nem fog engem itt furikazni hagyni. Legnagyobb meglepetesemre beindult a motor! Ugy latszik itt csak a kocsiba bejutast nehezitik meg. Letekertem Moncsinak az ablakot: "Itt szallsz be, vagy hatul?" "Inkabb itt" – mondta, majd nekiveselkedett az ablaknyilasnak. "Vegul is igy is hasznalhanank!" – nyogte, mikozben behernyozta magat az ablakon. Egy masodpercig azt hittem komolyan beszel... J

Legurultunk a varos masik vegere, a kb. fel kilometerre levo autoszervizig. Miutan kimasztunk az ablakokon, elmondtam a fonoknek, mi a problema. Kuldte rogton az ehhez erto egyik szerelojet, aki egy olajozospray segitsegevel 20 masodperc alatt kinyitotta a kocsit. "Csak be volt koszolodva a zar" – mondta. Halasan koszongettuk a segitseget, majd amikor kerdeztuk, mivel tartozunk, a standard ausztral valaszt kaptuk: "No worries, mate." (Ne aggodj emiatt, haver!) Megkonnyebbulten vigyorogva szalltunk vissza a kocsiba, hogy elindulhassunk vegre az estere kinezett szallasunk fele.

Utolag megneztem a kocsi gepkonyvet, eros radiofrekvencias ter kozeleben nem mukodik a taviranyito. Arra az esetre pedig, ha hosszabb idore hagyod magara a kocsit, el kell tekerni teljesen balra a kulcsot, a deadlock allapotba. Ez kikapcsolja az elektronikat, nem nyithato taviranyitoval a kocsi, es kiiktatja a belso gombokat - igy ablakbetores modszerrel sem lehet konnyen bejutni. Az ajtok ilyenkor csak kulccsal nyithatok – ha nincs a zar berozsdasodva… J