Badami

Meg sotet volt az egbolt, de a madarak csiripelesebol (nomeg tapasztalatbol) tudhattuk, mar nincs messze a napfelkelte. Reggel 6 ora volt, s mi gyors iramban haladtunk a VI.-VIII. szazadban viragzo Chalukya birodalom egykori fovarosat, Badamit hatarolo voros homokko sziklaformacio fele. Sietnunk kellett, hisz a a sziklaorom tetejerol akartuk vegignezni, ahogy a felkelo nap eletre kelti labaink alatt a kisvarost.



A falut elhagyva voros por lepte osvenyen folytattuk utunkat, disznok, kismalacok, sovany kutyak es magukat kek vagy zold ponyvabol acsolt "satrakban" meghuzo hajlektalanok kozott gazolva. Egy zsemleszinu eb rettentoen megorult jottunkre, hosszu perceken keresztul tancolt korottunk, s probalt lopva csokot nyallintani valamelyikunk kezere. Ez vegulis nem sikerult neki, ennek ellenere lathatoan jol erezte magat a tarsasagunkban, ugyhogy el is kisert minket majd' 3 oras utunkra.



A poros utacska utan egy hosszu-hosszu, feher lepcsosor kovetkezett, az Indiaban szokasos hatalmas lepcsofokokkal. - Nem is ertem, hogy lehet ez: az osszes indiai tok alacsony, a lepcsofokok meg brutal magasak, terdig sot nemelyik combkozepig (na jo, ez tenyleg ritka) er! Neha igazi kihivast jelent hatalmas zsakjainkkal felkaptatni a hotelnek akar az elso emeleteig... - A lepcsosor egy, a sziklak toveben megbuvo, kis hindu szentelyhez vezetett. Innen kis sziklamaszassal jutottunk fel a sziklatomb tetejere. Egy hatalmas platon talaltuk magunkat, kisebb-nagyobb kohalmok, fucsomok, kaktuszok kozott. Eszak-nyugati iranyba indultunk tovabb, arra, amerre az Agastyatirtha mesterseges tavat sejtettuk. Kb. fel orat kellett setalnunk, hogy elerjuk a tuloldali sziklaperemet. Epp idoben voltunk, a nap akkor kezdte "megfesteni" a szemkozti homokko ormokat, a sziklatomre epitett hindu templomokat, a tavat korulvevo gatat, s a kisvaros piciny hazikoit. Az "eloadas" vegeztevel, korbesetaltuk meg a mi sziklatombunkre epult erod romjait, majd leereszkedtunk egy hasadekban s egy "nyilvanos wc a la India"-n (azaz egy viszonylag eldugottabb hely, ahova az indiai ferfiak, kis fenekmoso kancsocskajukat kezukben fityegtetve, csapatostul jarnak, s egymas mellett sorban guggolva vegzik dolgukat) keresztulvagva sikeresen eljutottunk a topartra - ahol egyebkent badami fo nevezetessegei, a sziklaba vajt barlangtemplomok is talalhatoak - ezeket mi az ajantai es ellorai elmenyeink utan mar kihagyhatonak minositettuk.



Korbejartuk a tavat, racsodalkoztunk egy furcsa szoborparkra (a toparton,a hegyoldalban vagy 50, betonbol ontott, feherre meszelt, osemberes, indianos eletnagysagu szobor diszeleg; hogy kik s mivegre raktak oda oket azota se tudjuk), majd a kisvaros kacskaringos sikatorain at visszatertunk a szallasunkra. Egy fincsi reggeli teat kovetoen pedig kibattyogtunk a buszpalyaudvarra, s megkezdtuk hetoras buszozasunkat Hampi fele.