Hampi

Sajnos Hampinak nem olvasnunk rendesen utana, igy csak fel napot szantunk a megtekintesere. Hiba volt. Egy raeros turista akar napokig is elbolyonghatna itt konnyeden. A valahavolt egyik legnagyobb hindu birodalom fovarosanak, Vijayanagar-nak romjai hatalmas teruleten szorodnak szet. A templomok, szentelyek, palotak, elefantistalok maradvanyai elszortan, nehany kilometerre fekszenek egymastol. A koztuk levo tavolsagot riksaval, biciklivel, esetleg motorral lehet legkonyebben athidalni, de van aki gyalog vag neki ennek a neptelen (olykor turistaktol hemzsego), holdbeli tajnak.

Tagadhatatlan, egyik-masik templommaradvany mar onmagaban is bamulatosan szep - a leglelegzetelallitobb mindkozul a Vittala Templom, ami meltan kepezi a vilagorokseg reszet.



Megis, ami szamomra igazan felejthetetlenne tette ezt a latogatast, az maga a LATVANY, amit a tobb szaz eves epuletek es az azoknak hatteret ado rendkivuli taj osszhangja nyujt.



Az amugy is dimbes-dombos tajat kulonos, elso ranezesre szinte mestersegesenek tuno sziklahalmok teszik meg valtozatosabba. A hanyagul egymasra szort oriasi voros sziklatombok lattan a szemleloben felmerul a kerdes: csak nem holmi trefas kedvu oriasok jartak erre...? A hatalmas kavicskupacok kozott kigyozo utacskak feladata, hogy elvezessek a latogatot egyik latvanyossagtol a masikig.



Palmaligetek es bananultetvenyek is helyet kaptak ezen a hatalmas parknak is felfoghato teruleten. Jelenletuk celja konnyen meglehet nem ez, megis, harsany zold szinuk tolti meg elettel a korengeteget.