Goa 3 - Csodadoki

Macska allapotanak latvanyos javulasa lattan ugy dontottem en is megnezem magamnak azt a csodadokit. A pornak, huzatnak, ventilatornak es legkondinak folyamatosan kitett torkomat fajlaltam mar egy ideje, igy gondoltam, elejet veszem egy jo kis torokgyulladasnak es feliratok magamnak valami ellenszert.

A bringazos napon keritettunk sort a vizitre. Nem kellett sokat varakozni es maris ott alltam az iroasztala mogott komoly abrazattal poffeszkedo feherkopenyes elott. Akos is bekisert. Egyresz kertem, hogy legyen a gardedamom (sosem lehet tudni...), masreszt o sem volt teljesen tunetmentes: neki a tudeje szorcsogott olykor-olykor...

Velem kezdtuk. Miutan par szoban ismertettem a problemamat, a doki felparancsolt az agyra a vizsgalathoz. Eloszor a sztetoszkopjat huzta vegig nehanyszor a bluzomon (!!), majd - talan a szovet megnyugtato suhogasa hallatan... - elegedetten dormogott valamit az orra alatt. Ezt kovette a vernyomasmeres, torokkukucs, szembekukucs. "Adok egy injekciot es estere jobban lesz" - osszegezte fenhangon a vizsgalat eredmenyet es mar indult is hatra a szerszamokert. "Szuri?!" - kerdeztem akostol megrokonyodve, attol tartva, hogy rosszul ertettem. "Igen" - bolinott a kerdezett szemeit forgatva majd a szavakat a fogai kozott szurve meg odavetette: "Nekem semmi bajom, erted?". "Nekem nem kell szuri" - probalkoztam "Jol erzem magam, csak a torkom faj". "Az injekcio segiteni fog, estere minden panasza megszunik" - valaszolt a doki ellentmondast nem turo hangon. Kabultan roskadtam vissza az agyra. "Legalabb nezd, hogy steril legyen a tu" - sugtam oda akosnak lemondoan. Nezte. Az volt. Nehany masodperccel kesobb mar a hasamon fekudtem es engedelmesen turtem, hogy a doki pucer hatsomba adja az injekciot. Jo magaviseletemert cserebe a doki meg kedelyesen meg is paskolgassa a popsim. (Hiaba, jo napja volt az oregnek...! ;) )

"Most pedig felirok nehany gyogyszert" - mondta miutan ujra helyet foglalt a meretes iroasztal mogott. Komolyan gondolta. Elohuzott az egyik fiokbol egy nagy darab papirlapot es nem volt rest tele is irni azt. "Felirok paracetamolt" - kezdte. "De hiszen nincs is lazam!" - tiltakoztam. "Nem baj, jot fog tenni" - intett le. "Felirok kanalas gyogyszert a kohogesre" - folytatta. "Nem kohogok" - probalkoztam ujra. "Ez kell, segiteni fog" - jott az ujabb elutasitas. Az antibiotikumnal es gargalizalonal mar nem is ellenkeztem. Sot azt is figyelmesen, bologatva hallgattam vegig, hogy mit szabad es mit nem szabad ennem az elkovetkezo nehany napban. Termeszetesen a gyomromnak sem volt semmi baja. Fogtam a receptjeimet tartalmazo papirlapot, fizettem es tavoztunk.

Utban a gyogyszertar fele vegig azon morfondiroztam mit is vegyek meg errol a teljesen feleslegesen hosszura sikeredett listarol, de egyreszt mar nem emlekeztem, hogy mi micsoda, masreszt meg ujra felremlett elottem Macska mar-mar egeszsegtol kicsattano arca es ugy dontottem, hogy lesz ami lesz, en bizony megveszek es beszedek mindent, amit e bolcs (?) oreg felirt nekem.

Nos, a ven kuruzslo vagy tudott valamit, vagy egyszeruen csak biztosra akart menni, de teny, hogy 1-2 nap elteltevel valoban eltunt az a kellemetlen, nehanapjan fajdogalo gomboc a torkombol... :)