Goa 4 - Milton

A kedvenc pincerunket Miltonnak hivtak. E megtisztelo cimet pedig annak a korultekinto figyelemnek koszonhetett, amit iranyunkban tanusitott. Persze ennek is meg volt az ara, amit tortenetesen en fizettem meg... :)

Azon az esten tortent, amikor a teraszon bekesen ucsorogve safi egyszer csak bejelentette, hogy mar pedig o most meg fog halni! Mondanom sem kell e bejelentesevel alaposan felborzolta az addig nyugodt kedelyeket...

Mivel az elso hevesebb rohamok alatt meg sejtelmunk sem volt arrol mivel allhatunk szemben, a gyors korhazba szallitas lehetoseget is szamba kellett vennunk. Odasiettem hat az egyik pincer fiuhoz es eppen arrol faggatam hol van a legkozelebbi korhaz, hogyan juthatunk oda villamgyorsan... stb, amikor valaki a hatam mogott elhaladtaban egy hatalmasatt sozott a fenekemre. Megutkozve pillantottam hatra es tekintetem (amely tudat alatt talan akoset kereste...) Miltoneval talalkozott. A mosoly egy szemvillanas alatt hervadt le a fiu arcarol. Kezeit a szaja ele kapta ijedteben, majd rettento zavaraban hindiul kezdett halandzsazni. A jelenetnek tobb szemtanuja is akadt. A szomszed asztaloknal ulo turistak kozul nehanyan hangosan felhordultek ekkora mereszseg lattan. Valoszinuleg en voltam az, akit a legkevesbe kavart fel e varatlan bizalmaskodas. Inkabb csak nemi ingerultseget ereztem, amiert pont egy ilyen fontos eszmecsere kellos kozepen zavarnak meg. "Oh Istenem, annyira sajnalom, nem ugy gondoltam...!" - dadogta szegeny fiu. "Ok, ok, nem tortent semmi!" - legyintettem turelmetlenul es mar fordultam is vissza beszelgeto partneremhez. Ezzel szegenyt megjobban zavarba hoztam, fejet a tenyerebe temetve somfordalt el a konyha iranyaba...

Safit vegul nem kellett sehova sem elszallitani. A rohamok szep lassan elcsendesedtek maguktol...

Meg aznap este, mikor mar mindannyian a teraszon ucsorogtunk ujra es probaltunk napirendre terni az elmult 1-2 ora tortenesei felett, Milton csendesen felrehivott es tekintetet szinte ram sem emelve valami olyasmit magyarazott, hogy osszekevert valamelyik pincer tarsaval... (Macska kesobb rosszmajuan megjegyezte, hogy valoszinuleg a szoke ustokom tevesztette meg... ;)) ) Nagylelkuen elfogadtam a bocsanatkerest es keresere megigertem, hogy nem teszek emlitest a tortentekrol sem a ferjemnek ;)), sem pedig a barataimnak...

Ettol kezdve Milton szinte a tenyeren hordozott bennunket - igy vezekelt a lelkem... ;) Legtobbszor o sietett hozzank felvenni a rendelest es mindig hozzatette, minden tole telhetot megtesz, hogy a kivalasztott etek tokeletesre sikeredjen. Ha csak tehette, odajott hozzank beszelgetni es folyton batoritott minket arra, hogy kerdezzunk tole minel tobbet Indiarol, Goarol, akarmirol... E keresenek szivesen eleget is tettunk. Orom volt vegre olyan indiaival beszelgetni, aki nemcsak ertelmes volt, de angolul is nagyon jol beszelt.

Igy aztan sok erdekes dolgot tudtunk meg tole. Peldaul sokat meselt arrol, hogy Goan mennyire mas az elet, mint India mas reszein. Itt sokkal magasabb az iskolazottak aranya, a csaladok joval kevesebb gyermeket vallalnak es az is ritkabb, hogy tobb generacio el egy haztartasban. A kutyatartas majd olyan nepszeru itt, mint nalunk - joltaplalt, egeszseges, nyakorves kutyusok igazoltak szavait.

Arra is tole kaptunk magyarazatot, hogy miert futtatjak a vizibivalyokat a homokos tengerparton, legtobbszor vaskos faronkoket erositve a nyakukba. Allitolag ezeket az allatokat tiltott bivalyviadalokra edzik ily modon. E viadalokon a bivalyok egymassal kuzdenek meg es a kuzdelem valamelyik allat megfutamodasaval er veget. A viadalok betiltasara azutan kerult sor, hogy nehany eve egy ilyen elvagtato allat elsodort jo nehany embert, akik kozul 1-2 bele is halt a seruleseibe...

Egyszoval Milton igazi kincsnek bizonyult. Es ha belegondolok, hogy mi volt e "baratsag" ara, hat azt hiszem jo vasart csinaltunk... ;)