Forgatas

Lassan gurulunk vegig Chennai forgalmas utcain. Az oreg, "83-as Nissan botvaltoja csak a harmadik sebesseg kapcsolasakor utkozik a jobb terdemhez. Ilyenkor rovid idore szabadda valik elottunk az ut. Felnezek az utikonyvbol, de nem sokat latok az esocseppektol a szelvedon keresztul. Folytatom hat az olvasast, mit is kell tudni az AVM filmstudiorol. "Ne varj tul sokat, ez nem a Warner Bros!" olvasom, es a bal oldalamon ulo sved srac orra ala nyomom az irast. Felnevet. Akkor lehet, hogy nem Brad Pittel fogunk egyutt dolgozni?-teszi hozza mosolyogva. A sofor telefonja sokadszorra ujra megszolal, eloveszi mellenyzsebebol, es hangosan, felig angolul felig tamilul szidja a forgalmat, talan mentegetozik.

"Ne varj tul sokat" nevet az arcomba a sved, mikozben begurulunk a studio duledezo vaskapujan. Rossz helyre probalunk eloszor beparkolni, survegtve tovabbkuldenek. "Ez tele van!" kialltom hatrafordulva a tobbiek fele, miutan szinte egyutt olvastuk el az elottunk allo hatalmas kokapu feletti feliratot: Kozponti Fegyhaz.

Par studioval odebb parkolunk le, siettetve beterelnek minket egy kb. 18 fokra lehutott csarnokba. Reflektorfenyben egy szinhazi kellek repulogepbelso ulesein indiai es europai emberek ulnek vegyesen - mar csak a mi helyunk van szabadon. Amint megerkeztunk, elkezdodott a forgatas. Engem leultettek a 3. sorba, a sved havert mogem, Zsuek pedig meg szerepet is kaptak. Moncsnak a mozdithatatlan diszlet csomagtartoajtot kellett becsuknia, Labinak es Zsunak a foszereplosrac elott kellett vegig setalni a folyoson, mikozben helyuket keresik.

A tortenet csicsergos love-story, modern kamerak elott, keves jelenettel, kulonbozo kameraallasokkal. Sokaig tartott mig a hindi anyanyelvu bombayi szineszno memorizalta a tamilul irt forgatokonyvet, ezert faradsagos het ora eltelte utan vehettuk csak at fizettsegunket, a 750 rupiat.

Mamalapuram, 2006.11.19