Szent Burokracia!

Vegul is barmelyik naphoz kerulhetne ez a bejegyzes, de most Goa homokos tengerpartjan henyelve akad egy kis ido ennek az eszrevetelnek a lejegyzesere is... :)

Itt imadjak a papirt. Egeszen pontosan a dolgok lepapirozasat. Peldaul a buszjegyet kezzzel irja a kalauz, de indigoval (ordogi gyorsasaggal cserelgetve azt, ha betelik egy lap), ket peldanyban. Aztan kitepi valahogy a jegyet a nem perforalt lapbol, az orulten dobalo buszon allva, majd atadja. Es jegy formaja van, teglalap alaku, sehol egy beszakadas! :) Aztan fizetunk, de sokszor nem tud visszadni, de akkor megjegyzi, es kesobb visszajon a penzzel. Mas buszokon mar jegytombok vannak nala egy kis taskaban, azokbol tep le fejenkent kettot, akkuratusan kilyukasztja oket 4 helyen, ahogy kell. A hieroglifak miatt meg nem sikerult megfejtenunk, mit lyukaszt, es miert kell ket jegy... :))

A hotelekben altalaban kitoltunk egy nagy konyvet az osszes adatunkkal, de nehany helyen kell egy kisebb urlap is valamelyik hivatalnak - ugyanazokkal az adatokkal. Ez is indigos termeszetesen.

Neha meg az internetkavezokban is van egy, a hotelekehez hasonlo nagy konyv, kicsit mas rublikakkal mint pl. e-mailcim, telefonszam. Macs meg is jegyezte legutobb, hogy varjuk a hivasukat! :)))

Udaipurban a kiralyi palotanal volt diakjegy, ezert beprobalkoztunk a nemzetkozi diakkal. A penztaros csak a vallat vonogatta, es bekuldott minket a szomszed irodaba valamilyen Managerhez. A szobaban egy tiszteletremelto idos ur ult egy nagy iroasztal mogott. Hellyel kinalt, majd vegighallgatta a a problemankat. Miutan tuzetesen megvizsgalta mind a negyunk(!) igazolvanyat, kitoltott egy urlapot ;), ami tanusitotta, hogy mi negyen diakok vagyunk. Ezzel visszasetaltunk a kasszahoz, ahol ujra sorba alltunk, majd minden tovabbi nelkul megkaptuk a kedvezmenyt.

A burokracia palmat a vasut viszi. A jegyrendszer komputerizalt (talan nem is lehetne maskepp egy ekkora vasuthalozat eseten), de ami korulotte van, az nem. Peldaul az elore torteno jegyvasarlas csak papiros igeny beadasa utan tortenhet. De az igenybejelenton levo adatokat (vonat szama, neve, indulasi idopontja) az atlagember nem tudja, meg kell kerdezni, igy minimum ketszer kell sorba allni.

A legjobb sztori az volt, amikor Kotabol akartunk tovabb utazni, de vagy az unnepek miatt, vagy mert amugy is zsufolt az a vonal, nem volt jegy.

A Mumbaiban megismert kulon turistaablakot itt el kell felejteni. Vagy hat van ilyen ablak, de nem kizarolag a turistaknak fenntartva, ezert ott is mindig hosszu sor kigyozik. Bar ki van irva "Q Please" :) ("Kerjuk alljanak sorba!"), a sort nem ismerik. Ahova befer meg egy ember, oda be is furakodnak! Ez altalaban elottunk tortenik, mert mi nem maszunk ra teljesen az elottunk allora. Es bar igyekszunk szorosan allni, mindig meglepnek, milyen kicsik es pofatlanok. Pl. kepesek hatulrol a fejunk kozott benyujtani a papirt, majd utanafurakodni, ha a vasutas epp azt veszi el... :) A tortenelemorakon megismert gorog falanxot szoktuk alkalmazni, amikor is harman-negyen egy sorfalat alkotunk, igy kozelitjuk meg az ablakot, majd teljesen eltorlaszoljuk azt, amikor sorra kerulunk. Ez utobbi kell is, mert altalaban eleg docogos a kommunikacio, igy a mogottunk torlodok hamar turelmetlenne valnak...

Szoval Kota.

A vonatallomas fele kozeledve hallottuk, hogy angolul is bemondjak a vonatindulasokat. Megorultunk, itt vegre nem lesz gond megertetni magunkat! Aztan barmelyik ablakhoz is mentunk, senki sem tudott a kerdeseinkre valaszolni. Bizonytalanul mutogattak kulonbozo iranyokba.

Elkeseredesunkben beprobalkoztunk a "May I Help You?" ("Segithetunk?") ablaknal is, de most sem tudtuk meg, miben is tudnanak ok segiteni.

Aztan egy masik epuletben megtalatuk a jegyeloveteli irodat, ahol 8 ablakbol 4-nel ultek, mindegyiknel sor (vagy annak latszo emberhalom). A "Forigners" ("Kulfoldiek") ablaknal nem ult senki. Eloszor megprobaltuk kitalalni a Lonely-bol, hogy merre mehet a vonat, mert konkret varosok hijan vagy ok, vagy mi nem szoktuk erteni, mit mond a masik... 10 percnyi tanakodas utan bealltunk az egyik szimpatikus sorba. Negyed ora mulva sorra is kerultunk, de az ott ulo mukso kicsit sem volt segitokesz, informativ. Csak egy hely van, mondta. Meg valami olyasmit is, hogy csak egy vonat, de elotte meg felsorolt tobb indulast. Most akkor mii vaaaan?? :o
Kineztunk masik utvonalat, mas varosokat. Most ket ablaknal probalkoztunk egyszerre, majd jol kiatlagoljuk az eredmenyt, gondoltuk! :)) Az egyiknel az volt a valasz, hogy nincs vonat, csak masnap hajnalban, a masiknal, hogy vannak vonatok, de csak varolistas jeggyel. Varolista? Latva a tanacstalansagunkat hozzatette: menjunk az allomasfonokhoz (Station Manager), o talan tud segiteni.

Megkerestuk az allomasfonok irodajat, ez sem volt egyszeru! Addigra kiderult, hogy Moncs angoljat ertik a legjobban, ezert ot toltuk elore, mi meg hallgattunk a hatterben - tobb ful tobbet hall! :)) Bent egy nagy iroasztal, rajta az allam (Rajastan) vonatterkepe, mogotte egy feher inges, nyakkendos, komoly ember. Nna, rola elhittuk, hogy el tud vezetni egy ekkora allomast! Nagyon kedves volt, elmagyarazta, hogy varolistas jegyet kell vennunk, aztan meg kell keresnunk Amar Deep Sing-et egy harmadik epuletben, aki ezutan majd megoldja a problemankat.
Igy is lett. Az info birtokaban visszamantunk a jegyelovetelhez, bealltunk ahhoz a nohoz, aki korabban azt mondta, nincs vonat. Kerdesunkre megint csak allitotta, hogy nincs vonat. De most nem vert at minket! "Varolista" - mondtuk ki a buvos szot. Meglepetten nezett rank, de innen mar eleg kezseges volt.

A jeggyel a kezunkben, a harmadik, legnagyobb epuletben megkerestuk Amar Deep Sing irodajat, akirol kiderult, hogy o a kereskedelmi igazgato (Commercial Manager). Bebeocsatast nyerve, egy magas, kozepkoru, markans szikh ferfit talaltunk egy nagy iroasztal mogott. Hellyel kinalt, majd folytatta bokros teendoit: valtott nehany mondatot az epp nala ulo emberkevel, alairt negy nagy iratpaksametat, amit egy masik ember hozott be, es kozben a 3 vezetekes telefonjan, vagy a mobiljan beszelt, epp melyik csorgott. Mindezt felelossege es pozicioja teljes tudataban, megfeleloen kimerten tette. Mindenki olyan alazattal kozelitett hozza, hogy rogoton maharadzsanak neveztem el magamban. Ugyanakkor orultem is, hogy egy megfeleloen magas rangu embert talaltunk - bar talan kicsit tul magas rangut is, tekintve, hogy egy egyszeru vonatjegy megvetelerol volt szo!

Deep Sing urnak ot perc mulva jutott rank is ideje. Moncs eloadta a problemankat, mire o bolintott majd, kaptunk egy urlapot. (Es erre erre is van egy kulon urlapjuk, hihetetlen! :)) ) Mikozben az urlapot toltottuk, korulottunk folytatodott az elenk irodai elet. Majd miutan kitoltve atnyujtottuk az iratot, a maharadzsa ennyit mondott: "Ok."

"Ezzel minden el van intezve? Lesz helyunk este a vonaton?" - ertetlenkedtunk. "Igen", bolintott azon a sajatos indiai modon, ami inkabb hasonlit egy bizonytalan nemre, mintsem egy hatarozott igenre, "lesz helyuk a vonaton". Es tenyleg minden rendben volt, este ott talaltuk a nevunket a papiron, amin a szerencses varolistasok talalhatjak meg a nevuket a vonat indulasa elott egy oraval, a peronon kifuggesztve. Boldogan szalltunk fel, bar azota sem ertjuk, hogyan adtak a tomott vonatra negy egymas melle szolo jegyet, mikor mar mi is a 290.-ek voltunk a varolistan. Mindenesetre kellemes epizodkent gondolunk vissza a kozel haromoras jegyvasarlasi kanosszankra.